Néptanítók lapja 8. évfolyam, 1875
1875-03-31 / 6. szám
VIII. évfolyam. 6. szám. (DP ÍTÖTT) Budapest, 1875. márcz. 31. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minisztérium , az óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák s egyéb népoktatási intézetek számára. A szerkesztőség és a kiadó-hivatal a vall.-és közoktatásügyi m. k. minisztériumnál az országházban van Budapesten a várban. A „Néptanítók lapját" megkaphatja minden magyarországi népoktatási intézet ingyen és pedig: azon intézetek, melyekben egy vagy két, legfölebb három tanító működik egy példányban ; azon intézetek, melyekben négy vagy öt legfölebb hat tanitó foglalkozik, két példányban ; azok pedig, melyekben hatnál több tanitó működik, három példányban. Minden küldeményt a szerkesztőséghez kérünk czimezni. Előfizetési ár: egész évre 3 frt, félévre 1 frt 50 kr. Eötvös-tanulmányok. I. A nővérek. B. Részletes ismertetés. A következő sorok föladata kiemelni s a tudományos paedagogia szempontjából megvilágítani a fölvett műben előforduló nevelés- és oktatástani nézeteket. Ha saját véleményünk néha eltér szerzőétől, nem fogjuk azt elhallgatni, sőt tisztünkkel járó szoros kötelességünknek tartjuk e nézetkülönbséget kifejteni s indokolni. Mert kritikai ismertetést akarunk írni, nem pedig panegyrikust; ilyenre Eötvös rá nem szorul. A sorrendre nézve pedig jónak láttuk, a tételeket ugy idézni, mint azok a munkában egymásután következnek. Egy regényben elszórt alkalmi reflexiók mesterkélt rendszerbe szorítva mindenkor veszítenek eredetiségökből. Eötvös paedagogiai s didacticai nézeteinek rendszeres előadása s összefoglalása okszerűen csak akkor lesz lehetséges, ha összes művei ily szempontból földolgozva kezeink közt lesznek. Térjünk tehát át a dologra. 1. „Minden hitnek gyökerei a szivben fekszenek. . Jelentőségteljes szó, mely másképen kifejezve annyit tesz, hogy a hitnek kútfeje a kedély. S ha ez így van, akkor fontos követelés támad abból különösen a vallásoktatásra nézve, mert a szívre, kedélyre kell azt alapítanunk, nem pedig abstrakt tételek értelem nélküli bemagoltatására, mint az igen sok iskolában megtörténik. T. olvasóink tudják már, hogy kedély alatt mit értünk a lélektanban. *) Nevezett értekezésünkből kivehették továbbá, hogy mi, kik „elkülönített tehetségek" létezését tagadjuk, az értelmi fejlődésben nem látjuk ellentétét az érzelminek ; sőt úgy vagyunk meggyőződve, hogy egészséges érzelemnek szükségképen helyes képzetekből kell folynia, a kedélynevelés csak az értelmivel karöltve haladhat biztosan. S ha majd a hitoktatók ezen elvet mindenütt és teljes jelentőségében felfogják, elfogadják és érvényesítik , csak akkor fogja fáradozásukat a kívánt siker koronázni, csak akkor fogjuk a hitoktatás gyümölcseit a közéletben is szedhetni. Tiszteket azonban sokan nem fogják oly kényelmesen végezhetni, mint eddig , de ha a hit- és erkölcstan a népiskolának csakugyan egesz tantárgya, akkor bizonyosan megérdemli, hogy — nem kímélve a munkát — a leghelyesebb elvek szerint kezeltessék. .. .... ha azok, kik a műveltség magasabb fokán állanak, vagy kikről a buta nép legalább azt hiszi, hogy állanak, ha ilyenek a vallás iránt a legnagyobb közönyösséget mutatják, ha megvetik szertartásait, s akkor örülnek leginkább, ha az egyháznak szolgáit nevetségessé tehetik : váljon csoda-e, ha a nép a példát követi ? (L. 6. 1.) A jó példa egyik fő eszköze a nevelésnek, s pedig nem csak a gyermek, hanem a szó bővebb értelmében vett népnevelésének is. A gyermek szereti a felnőtteket utánozni, ezek meg egymást utánozzák, de kiváltképen a fölebbvalókat s magasranguakat. Ebben rejlik főképpen a társadalmi kölcsönhatásból eredő javitó és rontó befolyás. A. özvegye és fia Iiirrie- *) L. „Népt. lapja" i. e. 1. számban 1-ső czikkét. Kai Kzüinunkhoz van mellékelve Pickler tése a ,."ttélfir-ini(é rtékek és sulyok mintáiról."