Néptanítók lapja 65. évfolyam, 1932
1932-09-01 / 17. szám
NÉPTANÍTÓK LAPJA 578 általán nincs tisztában a szavakkal s nem tudja például, mi a különbség folyó és folyam, hegy és hegység között. Az első fogalmakat tehát követlenül a természetben kell szemléltetni s csak ha nem adta meg a tanítónak ezt a lehetőséget a táj, akkor mutassa be plasztikus ábrázolásban vagy nagyon jól rajzolt képen. A kezdet kezdete : a topográfia. A helyrajzi ismeret először a szobában, aztán az udvaron, majd a kertben. Második lépés : a falu vagy a város topográfiája. Már az első lépéstől, a szoba bútoraitól kezdve térképet kell rajzolnia a gyermeknek. A község határáig az összes alapfogalmakkal könnyen megbarátkozik a gyermek. Csakhamar meg fogja ismerni a város utcáit, sőt házait, később pedig a határ utait, dűlőit, hegyeit, bányáit, folyóit, patakjait stb. Sokkal nehezebb ennél a térszín domborzati viszonylatainak megértése. A lejtő, a magaslat, a magasságok összehasonlítása, azaz a domborzati alapfogalmak felderítése és megértetése, különösen ha a helység síkságon fekszik. A hegylakó gyermek hamar észreveszi, hogy ez az út délnek vagy nyugatnak lejt, a másik keletnek, a harmadik északnak és könnyebben felismeri a lejtés irányait a térképen is. Észreveszi, hogy a legmélyebb fekvés mindig a folyó partján keresendő. A legjobb iskolakönyv itt maga a táj szemléltetése. Itt a természetben szemléltethetjük a térképábrázolás mesterségét s a gyermekek ilyen vidéken hamar meg is fogják érteni az alapfogalmakat. Erre nagyot néz az alföldi tanító : — Igen, mindez könnyű így papiroson, de tessék megértetni a hegység fogalmát minálunk, ahol a gyermek a temető sírhalmainál vagy a répabuckánál nagyobb «hegyet» sohasem látott! Igaz, ez már nem olyan könnyű dolog. Teljesen tiszta fogalma természetesen csak akkor lesz a gyermeknek mindarról, amit nem szemléltethetünk előtte, ha egyszer majd a természetben látja. De azért a jó tanító a hegyvidéken éppen úgy érzékeltetheti a síkságot, mint az alföldön a hegyet, vagy hazánkban a tengert. Egy tengerjáró embertől hallottam, hogy neki sem jelentett semmi újdonságot a tenger, mikor először szállt hullámaira. A tenger égboltozattal borított végtelen zöldes-kék és mindig mozgó vizéről alkotott fogalmát neki sem kellett korrigálnia, mert mindaz, amit hallott, olvasott felőle, de különösen a színes tengeri képek, teljesen hű előképet rajzoltak képzeletébe. A legfontosabb, hogy a tanító a földrajztanítás első fokán a tankönyvet felesleges segédeszköznek tekintse s a gyermeket vezesse el azokhoz a földrajzi jelenségekhez és adottságokhoz a valóságban. Csak így szerezhet a gyermek kellő topográfiai tudást ahhoz, hogy a térképen kezdettől fogva el tudjon igazodni. A környezet alapos megismertetése azért is fontos, mert a gyermeknek már ebben a korban meg kell tanulnia, hogy az ember mennyire szolgája a Földnek. Az ember tulajdonságait és életének ezernyi formáját mindig a környezet szabja meg. Még a politikai földrajz indokait is a környezet viszonylatai adják. Akinek tehát hiányos a környezetismerete , az embernek ahhoz a földhöz való viszonyát megértenie nem lehet. Csakis az alapos környezeti tanulmány győzheti meg a gyermeket arról, hogy senki sem keresi a társadalomból való menekülést. Mindnyájan erős láncokkal vagyunk egymáshoz fűzve. Engem tartanak a többiek és én is tartok másokat. És minden oda van rögzítve a földhöz, melyen az embernek dolgoznia kell, vennie és eladnia muszáj, hogy létét fenntarthassa. Meg kell értenie a gyermeknek, hogy az ember kialakulása teljesen a környezetétől függ. Vége van akaratának, ha a hőmérséklet + 50 fok fölé emelkedik vagy - 50 alá száll. A föld termése a tápláléka, a környezet növényei, állatai, vizei, viharai, az életszükségleti cikkek megszerzésének nehézségei, alakítják ki a társadalmakat s formálják jobbra vagy rosszabbra a szociális viszonyokat. A Föld valósággal kijelöli azokat a társadalmakat, melyeket egy sorsra teremtett. (A Kárpátok hegyláncai között a Duna-medencében élő népek egymásra utaltsága, Trianon «békéjének» természet- és népellenessége a földrajz törvényeivel igazolható legjobban. Innen indulhat ki a Haza fogalmának megértése is. Érezzük, hogy a körülöttünk lévő emberekhez több közünk van, mint a távoliakhoz s hogy bennünket ezekhez köt sorsunk. Ez az oka, hogy nincs ember, aki ne szeretné szülőföldjét. Itt nincs szükség iskolakönyvre, tanítóra, etikai törvényre, mely ezt tanítja, ez az érzés éppúgy feltör az emberi szívből, mint ahogyan a forrás a hegy tövében magától fakad. A szülőföld lakói: a nép. A mi rokonaink, nemzetségünk, akikkel egy anyanyelvet beszélünk. Egyetlen érzésbe omlik össze ebben a fogalomban «szülőföldünk szép határa», lakói, hegyei, völgyei, folyói, történelme. Ilyen szülőföldekből van összetéve a Haza, az egész ország, a földrész és maga a Föld. Minden része tetszik valakinek. Ezután jönnek a végtelenbe vesző fogalmak, mint a «világ» és a «mindenség», melyek szintén uralkodnak fölöttünk. De nemcsak az embernek, hanem a növénynek és az állatnak is megvan a maga szülőföldje,— környezete— melyhez ragaszkodik. A parányi bogár a maga környezetének határait talán négy-öt méteren belül megleli. Ami túlesik az ő világán, az az ő számára nincs is. De a gólyamadár, mely a Tisza partjáról egy hónapig tartó siklással a Fokföldre száll, már két világot tekint szülőföldjének. A fűnek, csalánnak szülőföldje az egész világ. Az embernek azonban a szíve diktálja, hogy hol van «otthon». És ez mindig ott van, ahol először láttuk meg a napvilágot. Ez az önmagába zárt, összetartozó szűk világ legyen a földrajztanítás első fokozatának tárgya. Ennek tájai, hegyei, folyói, lakói, faunája, növényvilága, geológiája, éghajlata, embereinek viselete, művészete, történelme, foglalkozásának törvényszerűsége és politikája — a legapróbb részletekig kell, hogy érdekelje az iskolát és a gyermeket. A földrajzoktatás első fokán ebben a világban kell megtanítanunk a gyermeket tájékozódni — nemcsak égtájak szerint és tüneményes térképolvasással, hanem oknyomozó alapon az életközösség minden vonatkozásában. Kell ismernie a gyermeknek a helyi utakat, vasutakat, piacokat, foglalkozási ágakat, kivitelre szánt termékeket, behozatali cikkeket, az élelmezés és ruházkodás körülményeit és annak a földdarabnak geografikai történetét. Kell ismernie a klímáját, szeleinek járását, esők jöttét, csillagos egét és azt, hogy melyik parcelláján milyen vetemény vagy gyümölcs érik. (Form. ÉVFOLYAM I. SZÁM.)