Néptanítók lapja 71. évfolyam, 1938
1938-05-15 / 10. szám
377 » NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ 71. ÉVF. megteremthetni, ha leányainknak módjukban is lesz ott szerzett nevelési szakismereteiket a gyakorlati életben teljes mértékben érvényesíteniük. Ennek érdekében nemcsak a ma rendkívül megnehezült családalapítást kell megkönnyíteni, a nyugati kultúrállamokban már elért szintre emelni a tanítónői állásoknak a népiskolai tanulókhoz viszonyított arányát, hanem társadalomnak és kormányhatalomnak összefogva ki kell építenie a legtágabb értelemben vett népvédelmi szolgálatot annak sokrétű hálózatával együtt. A magyar kultúrállamnak szociális állammá történt teljes kiépítésével ki fognak simulni azok a ráncok is, amelyeket művelt leányaink homlokára a bizonytalan jövő felett érzett aggodalom vonz. A gyakorlati irányú középiskoláról szóló törvény azonban a leánylíceumon kívül egyebet is hoz az életben könnyen hasznosítható műveltségre és tudásra szomjazó leányaink számára. A gazdasági középiskoláknak a törvényben lefektetett rendszere különös jelentőséget nyer leányaink szempontjából is. Ezek a gazdasági középiskolák újabb módot és lehetőséget fognak nyújtani arra, hogy a nők lelkiviláguknak, természeti adottságaiknak inkább megfelelő életpályák felé forduljanak. A kereskedelmi középiskolává átalakuló női felsőkereskedelmi iskolák mellett különösen a háztartási, kertészeti és ipari jellegű női gazdasági középiskolák nyújtanak majd lehetőséget arra, hogy leányaink a ma annyira szükséges műveltség birtokába jussanak és amellett női mivoltuknak minden tekintetben megfelelő kenyérkereső pályára is felkészülhessenek. Az itt elmondottakból természetszerűleg következik, hogy a leányok továbbtanulására szolgáló gazdasági középiskolák nem lehetnek a fiúiskoláknak egyszerű másolatai, tantervüknek lényegesen el kell egymástól térniök. A törvény szellemének megfelelően feltétlenül és intézményesen kell biztosítani, hogy a gazdasági középiskolában elsajátított gyakorlati ismeretek egyúttal elősegítsék és támogassák leányainknak a családi életre való nevelését, megkedveltessék velük mindazokat a munkákat, amelyeket nemcsak kin az életben, hanem a családon belül is értékesíthetnek. Az, hogy a törvény a leánylíceumokat, a különféle gazdasági leányközépiskolákat kifejezetten is a családi otthon és a sajátos női hivatás szolgálatába állítja, csak ezeknek az iskolafajoknak tekintetében oszlathat el bizonyos aggodalmat. Azt az aggodalmat, hogy nőnevelésünk általában egyoldalúan elméleti célokat szolgál és eltéríti leányainkat a női hivatástól. Természetesnek kell tartanunk azt a kívánságot, hogy a neveléspolitika igyekezzék minden, a leányok oktatására szolgáló iskolát — az iskola egyéni célkitűzésének tiszteletbentartásával — a szó legmagasztosabb értelmében vett nőnevelés szolgálatába állítani. Ebben a törekvésben egyet is értenek az összes illetékes tényezők, aminek nemcsak a most említett , a nőnevelés terén díj korszakot bevezető javaslat a tanúbizonysága. A legszélesebb rétegek iskoláztatására rendelt polgári leányiskolák számára rövid időn belül kiadandó új tanterv is teljes mértékben fogja szolgálni ennek az igen elterjedt és népszerű iskolafajnak törvényben leszögezett szűkebb célkitűzését: a művelt, magyar polgári háziasszony nevelését. Legnehezebb feladat előtt kétségtelenül akkor állanak pedagógusaink, amikor az elméleti irányú, egyetemi tanulmányokra s ezeken keresztül a tudományos életpályákra előkészítő leánygimnáziumban akarnak a gyakorlati leánynevelés tekintetében támasztott kívánságoknak eleget tenni. Remélhetőleg itt is meg fogják találni a különböző igényeket kielégítő megoldást. De vigyázniuk kell arra, hogy a kettős célkitűzésű nevelés és képzés ne vezessen leányainak túlterhelésére, lelki és testi egészségük veszélyeztetéséhez, s mégis biztosítsa a fiúkéval egyenlő értékű elméleti képzettségüket. A magyar család jövőjét féltő tisztelt olvasóink ezek után jogosan vethetik fel azt a kérdést, mikor ölt testet az itt nagy vonalaiban ismertetett sok szép terv és elgondolás. Erre a kérdésre a válasz nagyon egyszerű: a legközelebbi jövőben. A folyó év szeptemberében meglevő tanítóképző-intézeteink első évfolyamukban már mint leánylíceumok az ij tanterv szerint fognak működni. A leánylíceumok száma a következő években előreláthatólag tovább fog emelkedni, mert a társadalom sürgető követelése reményt nyújt arra, hogy leánygimnáziumaink egy része fokozatosan szintén át fog térni erre a gyakorlati irányú, teljes egészében a nevelői és családi hivatás szolgálatába állított leányiskolai típusra. Ugyancsak rövid idő alatt ki fog épülni a gazdasági leányközépiskolák hálózata is és lehetővé válik, hogy leányaink képességeiket és hajlamaikat követve választhassák ki a számukra leginkább megfelelő, megélhetésüket biztosító életpályák felé vezető iskolát. Mindannyiunk épülésére és kultúrpolitikusaink megszívlelésére befejezésül idéznünk kell néhány sort a magyar női társadalomnak a törvényjavaslat kapcsán benyújtott memorandumából: „A nemzet életében mindennek alapja és a jövőnek egyetlen záloga a magyar család. Minden magyar leányban a jövő magyar család oszlopát, belső életerejének lelki és fizikai forrását kell látnunk! A nemzeti élet ezen alapvető követelményéhez alkalmazkodniuk kell az iskoláknak! Az iskola a nemzetélet szolgálatában áll, a nemzetélet alapját tevő családi szempont kell, hogy végre méltó helyet találjon minden magyar leányiskola célkitűzésében". Sokat szerezni csak kevesen tudnak, takarékoskodni mindenkinek módjában áll. " Takarékoskodjunk gyermekeink jóléte és családi boldogságunk megalapozása érdekében. Szegény az ország, de ha sok a takarékos ember, még gazdag is lehet.