Népújság, 1967 (10. évfolyam, 1-50. szám)
1967-01-14 / 1. szám
HÉTRŐL NYUGAT-NÉMETORSZÁG: Elbocsátások, munkaidőcsökkentés Decemberben tovább nőtt a munkanélküliség és csökkent a szabad munkahelyek száma Nyugat-Németországban. Az országban jelenleg összesen 371.600 a munkanélküliek száma. A németek azonban még így is elégedettek, mert a gazdasági élet megtorpanása következtében korábban nagyobb munkanélküliséggel számoltak. A szénbányákban és számos ipari vállalatban csökkentették a munkaidőt, lelassították a termelést és bevezették az úgynevezett szabad váltást. A ruhagyárakban, a gépiparban, a vas- és acélkohókban is megrövidítették a munkaidőt. Januárra várják a munkaidő csökkenésének és a szabad váltás bevezetésének újabb hullámát, különösen a gépkocsi gyártásban és a vele rokon iparágakban. A munkanélküliség még mindig okoz válságot a nyugatnémet közgazdaságban, amely 1,2 millió köságban, amely 1,2 millió külföldi munkást is foglalkoztat. A munkanélküliek száma a foglalkoztatott munkások és tisztviselők 1,6 százalékát teszi. INDONÉZIA: Az egyetemisták Sukarno leváltását követelik Az egyetemisták Sukarno leváltását követelik Nasution tábornok, az indonéz parlament elnöke, kijelentette, hogy nem fogadják el Sukarno elnöknek az államcsínnyel kapcsolatos nyilatkozatát, ha a képviselők úgy érzik, hogy a nyilatkozat hézagos. Nasution tábornok hozzátette, hogy a képviselőháznak ellenőriznie kell a köztársasági elnök tevékenységét. Ha a parlament úgy véli, hogy az államfő megszegte az alkotmányt és a törvényeket, össze kell hívnia az ideiglenes népi kongresszust, az ország legfelsőbb szervét. Időközben az egyetemista hallgatók kilenc szervezete közös közleményben követelte Sukarno elnök leváltását. A közlemény szerint épp elegendő bizonyíték van arra, hogy Sukarno elnök részt vett az 1965-ös puccskísérletben. Több djakartai újság cikket közöl Sukarno elnök gazdasági vétségeiről. KÍNA: Újabb akcióban a vörösgárdisták A Hszinhua (Új-Kína) hírügynökség is a forradalmi lázadók, a kínai vörösgárdisták támadásának célpontja lett. Pekingben falragaszok jelentek meg a Hszinhua vezetősége ellen. A vádaskodás szerint a hírszolgálati irodában tevékenykedő forradalmároknak fel kell lázadniuk az intézmény vezetősége ellen. A gárdisták egyik újságja követeli, hogy alakítsanak saját hírügynökséget. HÉTRE 2 NÉPÚJSÁG GONDOLATOK EGY PÁLYAVÁLASZTÁSI ANKÉT ADATAIRÓL Roham a konjunkturális hivatásokra — Milyen hivatás iránt érzesz vonzalmat? — Ahol kifejezésre juthat rajztehetséged? — Ahol jó emlékezőtehetségre van szükség? — Ahol jól tudni? kell számolni Ilyen és hasonló kérdések sorakoznak azon a kérdőíven, amelyet a köztársasági munkaközvetítő hivatal szerkesztett meg a nyolcadik osztályos diákok számára. Egy ilyen ankét iv-rendszerű véleménykutatás, amellett, hogy meghatározott pályaválasztási célkitűzései vannak, sokszor számos mellékes kérdésre hívja fel a figyelmet. Arra például, hogy a lendvai községben a fiatalok mindössze 25 foglalkozási ágat ismernek ugyanakkor, amikor az országban manapság már 2500 foglalkozást tartanak nyilván. Mivel magyarázhatjuk továbbá azt, hogy a felsorolt 25 hivatás közül a fiatalok óhajai legtöbbnyire csak 4—5 foglalkozási ágazatra szorítkoznak? Jó, automechanikusra szükségünk van, kereskedőre is, fodrásznőre is, varrónőre is — de hát nem lehet mindenki ez! Senki sem tagadja, hogy nagy szükség van utánpótlásra és új munkaerőre az úgynevezett terciális, vagyis szolgáltató ágazatokban. Ellenkezőleg, az ország ipari fejlődése pontosan ezt követeli meg. A fejlett gyáripari országokban például 1930 körül a gyáriparban volt alkalmazva a dolgozók fele, a mezőgazdaság és a terciális tevékenységek előtt, de már 1950-ben ugyanebben az országokban a foglalkoztatottak 45—50 százaléka a terciális tevékenységekben dolgozott, maga mögött hagyva a gyáripart és a mezőgazdaságot együttvéve! A gazdasági szakértők már jó ideje nálunk is hangoztatják, hogy a terciális tevékenységek fejlődése úgyszólván elengedhetetlen feltétele egész iparunk további egyenletes fejlődésének. Igen ám, de Lendván még az is probléma, hogy az 501, iskolából kikerülő vagy már iskolakötelezettségen kívül álló fiatal közül 29-nek elhelyezést találjanak az autómechanikus szakmában, 18-nak a kereskedői szakmában, 13-nak a fodrásznői szakmában stb. Ezek a számok aztán igazán nem túl magasak! Ezek után nem kell elképedni azon az adaton sem, hogy a megkérdezett diákok közül húszan otthon szándékoznak maradni, ötvenen rögtön munkába szeretnének állni, 37-en pedig még nem is tudják, hogyan s mint lesz velük az iskolaév befejezése után. Hasonló egyoldalúság tapasztalható a középiskolák megválasztásában is. De itt még kifejezettebben érezhető a kíván álmok és a lehetőségek közötti ellentétek. 507 diák közül 27-en fémipari, 14-en villamosipari műszaki iskolába szeretnének be-, iratkozni. Érdekes, hogy elég nagy azoknak a száma, akik ápolónői iskolába szándékoznak menni (28), valószínűleg annak hatására, hogy Ausztriában az ilyen képzettségű káder iránt nagy az érdeklődés. Pedig, ha a fiatal leánykák tudják, hogy a külföldi kórházakban, a legtöbbször, szakképesítésüknek nem megfelelő, kiszolgálói munkát kell végezniük ... Azok közül, akik középiskolákban szeretnék folytatni a tanulást, számottevő még azok száma, akik gimnáziumba akarnak iratkozni. De ezzel nagyjából bezárul a kör. 507 diák, egy generáció négy iskola vagyis négy Hivatás között osztja meg érdeklődését. S ezek az iskolák amúgy is túlterheltek, kevés van belőlük s talán a sors iróniája, hogy pénzelésük is a legbizonytalanabb. Jól emlékszem még az egyik lendvai politikus, mérnök megjegyzésére (azt hiszem, valahol le is írta), miszerint szegény község vagyunk, a népsűrűség magas, s a legtöbb, amit fiataljainknak adhatunk -a foglalkozás. Szlovénia szerte találkozhatunk lendvai vagy környékbeli származású szakemberekkel, munkavezetőkkel, a Litostrojban, a TAM-ban vagy másut. Vagy éppen Ausztriában. És milyen jóízűen mesélnek ezek az emberek arról hogy mennyire megbecsülik a szakembert és a jó munkást. És milyen jól keresnek! (Az egyik fiatal fémesztergályos Grazban dolgozik — 26 schilling az órabére. Kell ettől több?) A fiatalok pályaválasztása nem lehet kampányszerű. Nem szabadna megtörténnie, hogy az iskolaév végén diák, szülő és tanár pánikszerűen rohamozzák a munkaszervezeteket, iskolákat és gyárakat elhelyezésért. Mert sokszor megtörténik, hogy a gyereket oda adjuk, ahol felveszik, s nem pedig oda, ahová kedve hajtja. Érvénybe lépett a Jugoszlávi és Ausztria közötti társadalombiztosítási egyezmény A köztársasági társadalombiztosító intézet értesítést tett közzé a Jugoszlávia és Ausztria közötti társadalombiztosítási egyezmény érvénybelépéséről. Ez az okmány 1967 január elsejétől lépett életbe, és mindkét ország állampolgárainak biztosítja a társadalombiztosításból eredő jogokat arra az időre is, amikor nem voltak munkaviszonyban saját hazájukban, hanem a másik országban. Az egyezmény a biztosítás valamenynyi módját felöleli (egészségügyi, nyugdíj, rokkantsági, a gyermekpótlékra és a munkanélküliségre vonatkozóan). Éppen ezért szükségtelen, hogy ezek után munkásaink, akik Ausztriában dolgoznak, Jugoszláviában is biztosítsák itthonmaradt családjukat. Kivételt képeznek azok a munkások, akiket jugoszláv munkaszervezet küld munkára, amelyet külföldön vállalt. Az ilyen munkások az első 24 hónap alatt továbbra is a jugoszláv társadalombiztosítónál vannak biztosítva. A másik kivétel azokra a személyekre vonatkozik, akik olyan vállalatokban dolgoznak, ahol utas vagy teherszállítást végeznek külföldön. Eszerint az ittlévő alkalmazottak ott vannak biztosítva, ahol a vállalat vagy vállalkozó regisztrálva van. A biztosított családtagjai és a nyugdíjasok általában véve azon előírások szerint vannak biztosítva, amelyek állandó lakhelyükön érvényesek. Az egyezmény rendezi azoknak a nyugdíjasoknak vagy biztosítottaknak a helyzetét is, akik nyugdíj előtt állnak, és egymás után vagy megszakítva mindkét országban alkalmazásban voltak. Ezeknek a személyeknek eddig nem számították be az Ausztriában ledolgozott munkaéveket a jugoszláv előírások szerinti nyugdíjaztatáshoz, ha nem tettek eleget a jugoszláv nyugdíjaztatási előírások kivételes feltételeinek. 1967 január elsejétől kezdve a nevezett személyeknek lehetőségük van joguk érvényesítésére arra az időszakra, amelyet a nyugdíjkorba számítanak be akár az egyik, akár a másik ország előírásai szerint. Ezzel kapcsolatban bővebb felvilágosítást a Ljubljanában székelő köztársasági társadalombiztosító intézet nyújt. A BENZIN, AZ OLAJ ÉS A MAZUT FOGYASZTÁSA annyira megnövekedett Szlovéniában, hogy a Petrol vállalat Olaszországból, Triesztből kénytelen volt behozni, hogy az ellátás zavartalan legyen. Az üzemanyag-hiány már a múlt év októberében érezhető volt. A behozatallal sikerült kiküszöbölni különösen a fűtőolaj hiányát a háztartások részére, amely Szerbiában és Macedóniában például komoly gondokat okoz. 63 MÉTER MÉLY SZAKADÉKBA ZUHANT A ZÁGRÁBI Croatiatrans autóbusza Senj közelében. Az autóbusz nyolc utasa közül három szörnyehalt, öten pedig megsebesültek. Az adriai főútvonalnak ezen a részén jeges volt az út és erős bóra fújt, úgyhogy valószínű, az autóbuszt a szél lökte egy éles kanyarba a mély szakadékba. ÚJÉV ELŐTT A LEGINKÁBB KERESETT GRAMOFON-lemez Szlovéniában a „Karácsonyi énekek” voltak, amelyet a szlovén oktett felvételezett. Ha az össz példányszámot eladják — eddig már 40 ezer elkelt —, csak a forgalmi adóból 35 millió régi dinár bevétel lesz. Mondhatnánk, hathatós karácsonyi ajándék. A Mladinska knjiga, amely az üzlettel 175 millió dináros forgalomra számít, így igyekezik javítani anyagi helyzetén. A BELGRÁDI JUGOPETROL ÜZEMANYAGFORGALMI vállalat az alkotmányvédő bírósághoz fordult az útadó elszámolásának ügyében. Az útadó ugyanis bele van számítva a benzin árába, s a Jugopetrolnak tíz hónap alatt 7 millió régi dinárt kellett fizetni a társadalmi könnyviteli szolgálatnak az eszközök kiválasztásáért, ezenkívül több hivatalnokkal terheli jövedelmét. A SZLOVÉN BIZTOSÍTÓK KÖZÖSSÉGE TERVEZEtet dolgozott ki az autóbiztosítás megreformálására. A lényegében arról van szó, hogy a kisebb kocsik biztosítási díja 27, a nagyobbaké pedig 70 százalékkal emelkedik A köztársaságban a biztosítók vesztesége 3,5 milliárd régi dinárra növekedett, s csak az elmúlt évben 1,4 milliárd dinár volt a ráfizetésük. Úgy látszik, a régi módszer szerint, ezt a veszteséget is rajtunk, új autótulajdonosokon akarják behozni. A KRAGUJEVÁCI AUTÓGYÁR BEJELENTETTE, HOGY 1 dinárért is lehet kapni újévtől kezdve Zastava 850 és 1100 R ■ típusú autókat. A 850-es kocsi ára 1.989.000 régi dinár, az 1100-asé pedig 2.398.500 régi dinár. A terv szerint a gyár ebben az évben 2-2 ezer darab kocsit gyárt mindegyik típusból. A SZLOVÉN KÉPVISELŐHÁZ KÖZTÁRSASÁGI TANA- I csa más szövegezésben fogadta el az állattenyésztést tehén- idítő és a jószágok egészségvédelmét célzó törvényt, mint a gazdasági tanács. Vitás ugyanis az, hogy a tehenek fedezte-j tését átalányban vagy termelékenység szerint számolják el. A köztársasági tanács az átalány, a gazdasági pedig a ter- i melékenység szerinti elszámolás mellett foglalt állást. Szó- ■ val, ha lesz borjú fizetek, ha nem, nem fizetek! A SZLOVÉN VASUTAK ELLENZIK A JUGOSZLÁV vasutak közösségének határozatát, hogy a Szlovénián keresztül menő vasúti tranzitforgalomra magas tarifát szabtak meg, s emiatt lényegesen csökkent a forgalom. A vasutasokat különösen az érdekli, hogy miért éppen akkor emelték a tarifát, amikor megnyílt a Szarajevó-Ploce szélesvágányú új vasútvonal. Ha már magasabb érdekekről van szó, vagyis arról, hogy a középeurópai átmenőforgalmat a hazai kikötőkbe irányítsák, akkor a szlovén vasutaknak anyagi kártérítést kellene adni. Az alkotmányvédő bíróság elutasította a szlovén vasutak panaszát. MARIBORBAN A VÁROS NEVÉT VISELŐ LABDARÚgó klub játékosainak átlagos és rendes jövedelme az őszi idényben 220 ezer régi dinár volt. Az együttes az őszi idényben szép eredményeket ért el, valószínűleg az ösztönző prémiumrendszernek köszönve , amit a játékosok jól ki is használtak. A NOVI SAD-I ÉS A SLAVONSKI BROD-I KOMMER- ciális bankok kölcsönöket folyósítanak a magántermelőknek mezőgazdasági gépek vásárlására. A két bank más-más feltételek mellett ugyan, de a fennálló bankrendszer keretében tette lehetővé a parasztok hitelezését. A kölcsönigénylés feltétele az, hogy a kérelmező megtakarított pénzét a bankba helyezze, amely után többszörös értékben kölcsönt vehet fel. (k) Vita a helyi közösségekről Élénk vita volt a helyi közösségekről a lendvai községi képviselőtestület legutóbbi ülésén. A vitában több mint 25 bizottsági tag vett részt. Az utóbbi időben ugyanis több helyi közösségben tapasztalható olyan igyekezet, hogy minden falu külön helyi közösség legyen. A társadalmi és politikai szervezeteknek a jövőben fokozottabban kellene ezzel a kérdéssel foglalkozniuk. A bizottsági tagok többsége hangoztatta, hogy a helyi közösségeknek nagyobb segítséget kell nyújtani, elsősorban is figyelemmel kell kísérni munkájukat. „ÉDES ÉLET...” A cukornádból készített cukor mindig is olcsóbb volt, mint a cukorrépából való. Ma a nádból készített cukor valóban olcsóbb, mint a dolgok természetéből következne, mert — mint ismeretes — a Kuba körüli politikai harc eszköze. Éppen ezért a világpiacon jelenleg 1,20 új dinárba kerül egy kilogramm, olyan az ára tehát, amilyet egyelőre egyetlen termelő sem tud elérni. De hogy a cukorháborúból kifolyólag ne károsuljon a hazai ipar, itt vannak a védővámok, úgyhogy Nyugat-Európában a fogyasztó 3—4 új dinárt fizet kilójáért. Várható, hogy hazánkban az idei rekord cukortermelés eléri a 480 ezer tonnát, s ha mindez forgalomba kerül, 2,3 uj dinár lesz a nagybani ára. A cukrot 1,20 uj dinárért hozzuk be (behozatala mentes a vámoktól). Arra számítanak, hogy belátható időn belül, 100 ezer tonnát szállítunk be belőle. Ilyenképpen az 1967-esév végén és az 1968-as év elején raktáron éppen annyi cukor lesz, amennyi az egész évi fogyasztás. Ehhez adjuk hozzá az említett 100 ezer tonna külföldi vásárlást és az 1967-es termelést. Cukor tehát a kelleténél sokkal több is lesz. Mivel ez a helyzet tarthatatlan lesz, nem is fog sokáig tartani. Gyáriparunk édes ágazata összeomlik majd az édességek terhe alatt, azaz a milliárdos veszteségek következtében. (E. P.) Mezőgazdasági művelődés falun A sobotai községben a munkásegyetem feladatai közé tartozik a mezőgazdasági termelők kiképzése és művelődése. Az egyetem munkatervében évről évre helyet kapott ez a kérdés is. A munkásegyetem az utóbbi években több tanfolyamot, életiskolát rendezett a falusi lakosság számára, de egyik sem hozta meg a kívánt eredményeket. Először a bogojinai életiskolával próbálkoztak. Az életiskolát 3—4 évvel ezelőtt szervezték és tantervében ott szerepeltek a mezőgazdaságra vonatkozó témakörök is. Sajnos, az előadások nem keltették föl a földművesek érdeklődését, s “ Az elkövetkező évben M. Sobotán tanfolyamot rendeztek az ifjú traktoristák és társastermelők számára, tavalyelőtt pedig Petrovcin úgynevezett mezőgazdasági tanfolyamot indítottak. Ez a két tanfolyam is célját vesztette, vagyis nem sikerült. Nos, a hiábavaló próbálkozások után azunkásegyetemen arra a megállapításra jutottak: olyan tervet kell kidolgozniuk ,amely minden tekintetben megfelel a korszerű gazdálkodás követelményeinek, s egyúttal felkelti a pasraszt lakosság érdeklődését is. Az új és gondosan elkészített művelődési terv több érdekes témakört ölel fel a földművelés, állattenyésztés, gyümölcstermelés területéről. A tervben helyet kapott minden olyan ágazat és tevékenység, amely közvetlenül érinti és érdekli a mezőgazdasági termelőket. A sobotai munkásegyetem törekvései valószínűleg meghozzák a kívánt eredményeket. ■■■■■■■■■■I