Népújság, 1971 (13. évfolyam, 1-48. szám)
1971-01-08 / 1. szám
A nyelvész tanácsai Szokatlan szavak Újságolvasás közben olyan szavakkal is találkozunk, amelyek majdnem helyesek, mégis szokatlanok. A nagy költők is mértéktartással élnek az ilyenekkel az újságnyelvben a legtöbbször hibának számítanak. Nem fokozzák az érzelmi hatást pl. az ilyenek: ... megtöri a természet télhalotti csöndjét« — Egyszerűbben, érthetőbben és legalább ugyanolyan hatásosan: a téli természet halotti csöndjét. — Hasonló ez is: »fehérsüppedős hótakaró« — Túlságosan erőltetett összetétel. Inkább: süppedős, fehér vagy a jelzőket megfordítva: fehér, süppedős. Bár többek szerint a fehér annyira természetes és magától értetődő tulajdonsága a hónak, hogy kitétele, szószaporitásnak minősül Ugyanúgy, mint a nőtlen agglegény kifejezésben a nőtlen szó. A szószaporitás példái közé kívánkozik ez is: »Észértelemmel aligha igazolható az az állítás«. Elég volna az értelem, amely magában foglalja az ész jelentését is. Avagy van másmilyen értelem is? Ez a szó is hosszabb, terjedelmesebb a szükségesnél: »élelmiszercikk«. — Elég az élelmiszer, a cikk valószínűleg az iparcikkből került melléje. A következő esetben meg a hangokkal való túlzott takarékoskodás okozzaa szavak szokatlanságát: »határozat az egyenjogról« — csak egyenjogúság van vagy pedig: jogegyenlőség. — »Vegyeslakta terület« — így nincs értele a szónak. Vegyesen lakott vagy: vegyes lakosságú. Eza szóösszevonás sem szerencsés: »A bevételt szintén a földrengéskárosultaknak küldik« — A földrengés károsultjainak vagy a földrengés sújtotta lakosságnak. Ennek a szónak az alakján is változtatnunk kell: »a képviselőtestület mégis határozóképes« — Pl. egy szép reményekre jogosító mozgalomra, társulásra se azt mondjuk: élőképes, hanem hogy életképes. A képviselőtestület viszont: határozatképes. Gyakori, hogy egy-egy öszszetett szóban két hasonló ki-A JSZSZK Hivatalos Lapja magyar nyelven közli a Szövetségi Képviselőház, a Szövetségi Végrehajtó Tanács és a szövetségi közigazgatási szervek által hozott valamennyi jogszabályt és rendelkezést. A magyar kiadás akárcsak a Hivatalos Lap más nyelvű kiadása nem lesz kapható az újságárusoknál, hanem csak előzetes megrendelés alapján, postán küldik el az előfizetőkfejezés keveredik: »a hegyi utak állapota" valóban gondbaejtő — A kétségbeejtő és a gondot okoz keveredése. Ehhez hasonló a »szakavatatlanok« — Elég, ha azt mondjuk: avatatlanok (olyanok, akiket nem avattak be a szakma titkaiba), vagy szakmában járatlanok. Lealacsonyító, lekicsinylő hangulata van ebben az elnevezésben a deszka szónak: »hirdetődeszka«. Igaz, hogy fáról van, de akkor minden rozoga deszkakerítésre ráfogható, főként ha plakátot is ragasztanak rá. Tiszteljük meg, és nevezzük hirdetőtáblának! nek azt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyszerű polgár számára aki nem tud előfizetni rá, a lap hozzáférhetetlen lesz. A szövetségi jogszabályok és egyéb rendelkezések közléséről szóló, nemrég hatályba lépett törvény 20. szakasza ugyanis utasítja a községi képviselőtestületeket, hogy tegyék hozzáférhetővé a Hivatalos Lapot minden polgár, munkaszervezet és más szervezetek számára. Ez a rendelet természetesen a JSZSZK Hivatalos Lapjának magyar nyelvű kiadására is vonatkozik és gyakorlatilag azt jelenti, hogy a községi képviselőtestületek kötelesek megrendelni és lehetővé tenni az érdekelt polgárok számára a Hivatalos Lap elolvasását. A JSZSZK magyar nyelvű hivatalos lapja tehát elsősorban lehetővé teszi, hogy az ország magyar nemzetiségű polgárai a szövetségi törvényeket és más rendelkezéseket anyanyelvükön ismerjék meg, továbbá nagyban elősegíti a kétnyelvűség egyenrangú alkalmazását. A Szövetségi Hivatalos Lap magyarul A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Hivatalos Lapja eddig csak Jugoszlávia népeinek négy nyelvén, szerbhorvát, horvátszerb, szlovén és macedón kiadásban jelent meg. 1971 január 1-től kezdve a JSZSZK Hivatalos Lapja hetente hiteles szövegként rendszeresen ezután magyar nyelven is megjelenik. Az első magyar nyelvű szám január 7-én csütörtökön hagyta el a nyomdát. Lektor Újévi számunkban sajnálatos hiba csúszot a lendvai község színjátszó csoportjairól közölt képaláírásokban. Fenti képünk a helyes adatok szerint nem a radamosi, hanem a hosszúfalusi színjátszókat ábrázolja. Olvasóink elnézését kérjük. 3 Rejtő Jenő (20) Az elveszett cirkáló ötszáz rakétát eregettek az égnek, midőn feltűnt a »Radzeer«, és az erőd tizenkét ágyulövése egy-egy durranással megszakította az alacsonyan keringő, kisérő repülőraj motorjainak hasonló dugását. Kürtszó . . . Angol himnusz... A »Radzeer« öt ágyulövést ad le. Marseillaise, és a cirkáló kiköt. Mandalay erődjének bástyáin e pilanatban zöld, vörös és sárga bengáli fény világítja meg a falakat. A hőség hatvan fok. A zsíros levelű pálmák kókadtan lógatják fejüket, és az Irrawaddy folyó krokodilusai riadtan menekülnek a cécó elől. A hajóhíd gurulva a parthoz csapódik, és a magas vendégek nyájasan üdvözlik az eléjük siető tisztikart. Mindenki kíváncsian nézegeti a világhírű, félig gyermek külsejű katonadiplomatát, akit Anglia és Franciaország megegyezésével az egyik birmai tartomány alkirályává tesznek meg. Igazán olyan, amilyennek leírták. Mint valami csinos suhanc. Szinte agyonnyomja az aranyozott, díszes egyenruha, amelynek közepén ott a térdszallagrend (Ezt Piszkos Fred kedvéért calcuttai üzletbarátja, miután kívánságra nem volt raktáron, azon frissiben lopatta a Stamford Hotelben egy angol herceg díszuniformisáról). Díszszemle! A légió világhírű, hosszú, nyújott lábú díszlépései alatt dübörög a föld. A díszlépésről nem lehet fogalma annak, aki nem látta. Oktatás közben néhány újonc általában belehal. Utánuk egy rekedt, rikácsoló trombitára, puskájukat fejük fölé tartva, apró, ugráló lépésekkel elégetnek a mezítlábas harcosok, mögöttük három trappáló dobos pufogtat állandóan. Ezután (minden arcés a kölyökre irányul) rövid vágtában elgaloppozik a szpáhiezred. Utánna zöld hajtókás szenegáli vadászok, vállukhoz támasztott és tenyerükön nyugvó puskával, minden lépésnél meglengetik a bal kezüket, minden fekete fej a kölyökre mered. A parancsnok jól látja, hogy a fülledt, légtelen estében a fiatal »ezredes« arcán verejték fénylik sárgásan, és nagyot sóhajt. Ezért csak néhány szót mond, amit a Kölyök, minden erejét összeszedve, az előre betanult két mondattal köszön meg, azután az »Earl« a tábornokkal autóba ül, a vörös vezérkar százados a városparancsnokkal egy másikba, és indul a menet a kormányzóságra. A »Radzeer« légmentesen zárható raktárában őrzött két magas rangú katona sápadtan járkált fel és alá. Hallották a zajt, a lövéseket és a díszszemlét. Istenem! Milyen világbotrány lesz, ha ez a köpeniczki história kiderül. És előbbutóbb ki kell derülnie. Birma gyilkos klímája másféle etikettet ír elő a szokottnál. Hosszú dinék, pohárköszöntök, sokáig együttmaradó ünnepélyes gyülekezetek itt nincsenek. Az előírásszerű ruhák nagyon hamar csúnyán átáznak a verejtéktől, sok fogást nem lehet és nem is szabad enni, uniformisban tárgyalni képtelenség. Itt naponta nyol-tíz órán át esik az eső sűrű zuhatagokban, azután a hatvan-hatvanöt fokos hőség gőzfelhőbe burkol mindent, ahogy a talaj pára formában leheli vissza a nedvességet. És miután a talaj évezredek óta rothadó humusz, ez a viszszalehelt pára tele van kénhidrogénes, ammóniákus, bűzös egészségtelen szaggal. Korszülött, idióta része ez a világnak, furcsább alakúak a fák, a hold, mint egy gondola, domború részével lefelé látszik, a bennszülöttek csontvázszerűek, lassúak, fáradtak. Az ízületek, a koponyavarratok reumatikus nyilallással reagálnak a nyirkos, súlyos atmoszférára, amelyet még gőzfürdőszerűbbé tesz a színes lampionok körül összeálló, pókhálószerűen kirajzolódó, párás fényudvar. Mindezt el kell mondanom, hogy az olvasó megértse a két elszánt köpeniczki katona szerencséjét- A vacsora, amely alatt magas gallérú egyenruhában kell ülni, villámgyorsan zajlik le. Néhány könnyű ételből állnak a vacsora fogásai, a pohárköszöntő a tábornok részéről egyetlen mondat, hogy ne keljen hosszan felelni, és hogy az Earlt előre figyelmeztette a tábornok szárnysegéde, Birmában nem követ el udvariatlanságot, ha vacsora után nyomban visszavonul. Ezt nem csak hogy szívesen veszik, hanem megkövetelik a vendégtől. A vendégnek azután jogában áll szmoking-roomjában egy óra múlva »desszertet« adni. A »desszert« gyarmati szokás. Édességet és feketekávét kínálnak néhány embernek a lakosztályhoz tartozó úgynevezett szmoking-roomban. Ez a klubfotelekkel berendezett dohányzóhelyiség, néhány elektromos munkával, amelyek állandóan forognak, de nem frissítik fel a levegőt, csak felkavarják újra meg újra a mosogatórongy vastagságú forróságot. A szmoking-roomban nincs előírás. Vacsora után mindenki letépi magáról a szabályos uniformist megfürdik, könnyű selyem- vagy vászonruhát vesz fel, és aki meghívást kapott a desszertre, így jelenik meg. A szárnysegéd mindenben megkönnyítette a Kölyök helyzetét, nála volt annak az öt embernek a névsora, akit meg kell hívni, ő maga rendelkezésére állt, hogy mindent elintézzen, mire a vendégek jönnek. Valóságos gardróbot bocsátottak a Kölyök rendelkezésére fehér szmokingokból és pizsamákból. Rozsdás a szomszédos lakosztályban volt és így a desszert kezdete előtt tanácskozott vörös barátjával, aki fütyürészve nézegette magát a tükörben. Ez volt az egyetlen, nagy gyöngéje Rozsdásnak: a gyerekes hiúság. De ezt is kedvesen és gyerekesen csinálta. Nem tudott betelni a drappszinű, finom vászonszmokinggal, amely pompásan állt rajta. Felső zsebébe egy égszínkék selyemkendőt helyezett el, amely csillagaival a Yankee Doodle melódiáját juttatta az ember eszébe, és a Kölyöknek a leghatározottabb fellépésére volt szüksége ahhoz, hogy az öltözékhez csak kevéssé illő fehér kesztyűt és lovaglóbotot letegye. — Kérlek, igazán utálatos vagy ezekkel az örökös kifogásokkal! Mit ér egy angol vezérkari százados lovaglóbot nélkül? A kesztyű pedig igenis benne volt a szolgálati szabályzatban, amit Calcuttában kifejezetten a mi számunkra loptak. (Folytatjuk) Még egyszer a Naptár ’71-ről A Naptár'71, a muravidéki földművesek naptárának utóda, új köntösben, frisebb elképzelések, de sajnos a régi hibák (sajtóhibák és helyesírási hibák) jegyében látott napvilágot. Nehéz és felelősségteljes dolog lenne elmarasztaló szóval illetni e hibák miatt a Naptár'71 szerkesztőjét, hiszen e sorok írója jól ismeri a szerkesztés és a kivitelezés objektív nehézségeit Muravidéken. Jól tudja ugyanis, milyen közönyfalat kell áttörnie a szerkesztőnek ahhoz, hogy elképzelései legalább részben megvalósuljanak. Ezért a szándékok szempontjából mindenképpen örvendetes, hogy ezúttal érdekes és szemléletes formában igyekeztek az írott szó maradandóságával megörökíteni az elmúlt 25 év eseményeit, amelyek vidékünk magyarságát érintették. Hogy az elképzelések nem mindenben váltak valóra abban jórészt nem a szerkesztő hibás, akinek egyébként ez a tetszetős kivitelezésű könyvecske az első önálló munkája és amely munka körül végeredményben — a műszaki teendőket és az anyagiakat illetően — a muraszombati Pomurska založba bábáskodott. Minden hibája ellenére mégis úgy érzem, ez a füzet, a Naptár'71, mindenképpen fordulópontot jelent a Muravidéken már hagyományos naptárpolitikában, hiszen az újszerű elképzelések, ha részben is, de megvalósultak. Nem tartom azonban helyes eljárásnak, hogy a muraszombati Pomurska založba kiadóház egyszerűen minden szervezéssel és műszakiakkal kapcsolatos munkát aránylag tapasztalatlan szerkesztőre bízott nem törődve azzal, hogy a Naptár'71 talán még évek múlva is megfordul a magyarul tudó olvasók kezében. Az elrettentő sajtóhibák, a kéziratok gondozatlansága ugyanis nemcsak a szerkesztőt terheli, hanem a kiadóházat is, amely a könyvecske kiadását a köztársasági fórumok dotációja mellett vállalta és amelynek kötelesség lett volna felhívni a kezdő szerkesztő figyelmét bizonyos mesterségbeli szabályokra, objektív körülményekre, nehézségekre." Ha értesüléseim nem csalnak, akkor a muravidéki földművesek tavaly megjelent naptárából nem sok példány kelt el. Nem csak azért mert későn — december végén — jelent meg akárcsak az idei Naptár'71 Hogy miért nem szervezték meg jobban és hathatósabban az eladást arra megintcsak a kiadóház illetékesei tudnának választ adni. Reméljük, hogy az idén, ha szépséghibáival együtt is, a Naptár'71 eladásának megszervezése jobb lesz, hiszen a könyvecskében szereplő szerzők írásai bizonyára nem a raktár csöndjének, hanem az olvasók zajos táborának íródtak. B. K. Zs. 4 Fórum új könyvei John Glasworthy: A Forsyte - Saga A Viktória-korszak Angliájának nagy regényírója realista kritikával vizsgálja és ábrázolja a századforduló angol társadalmát. Főművében a valóságos mondává, legendává »szágává« szövi a Forsyte család egymást követő nemzedékeinek történetét. Ez a család a birtoklási szenvedély jelképének tekinthető. l Életeleme a pénz, a vagyon, amelyet örökölt és gyarapítani már alig tud, de körömmel-foggal meg akar őrizni. A Forsyte-regényeket az író két ciklusban foglalta össze. Az első ciklus A Forsyte-Saga mely három regényből (A tulajdonos, Válóper és Ez a ház kiadó) továbbá két intermet- Modern komédia A Forsyte Saga folytatása a Modern Komédia című regényciklus, amely szintén három regényből (A fehér majom, Az ezüstkanál és a Hattyúdal), valamint két összekötő elbeszélésből áll. A teljes »regényfolyam« hömpölygő áradatában nemcsak egy család élete fiatalok és öregek, férfiak és nők szerelme, harcai, sikerei és kudarcai, álmai és csalódásai tükröződnek, hanem Anglia története is a Viktória-korszak kezdetétől a búr háborún és az első világháborún keresztül MacDonald-féle munkáspárti kormány és az 1926. évi angliai általános sztrájk idejéig szóból, közjátékból összekötő elbeszélésből áll. A cselekmény 1886-ban indul meg, az öreg Jolyon házában és elvezet a búr háborúba, Viktória királynő temetésére, a százegy éves Timothy Forsyte halálos ágyához. Tanúi vagyunk Bosinney építész, Soames Forsyte és az ifjabb Jolyon, a művész Forsyte szerelmi drámájának. A ciklus első felének izgató nőalakja a szép és bájos Irene, míg a ciklus végén már az első világháború utáni nemzedék lép színre, és a nyughatatlan Fleur házasságának története már egy másik Anglia jellemző vonásait tünteti fel. Helyszűke miatt újévi számunkból kimaradt a kámaházi színjátszó csoportról készült felvétel is. A kép már csak azért is érdekes, mert tudomásunk szerint Kámaháza történetében ez volt az első és ezidáig az utolsó színelőadás. NÉPÚJSÁG 3