Népújság, 1993. július-december (37. évfolyam, 26-51. szám)
1993-07-23 / 29. szám
A gondok ellenére lesz új finomító Sem a kicsi, sem a nagy vállalatok nem mentesek a gazdaságban beállt válságos helyzettől. A Naftában, Lendva község legnagyobb ipari létesítményében, ahol 1040 munkás keresi meg kenyerét, már 1992 júniusától észlelni lehetett a nehézségeket. A nehézségek oka a kőolaj beszerzéséből és a párlatok eladásából , valamint a dolar/SZT közötti árfolyamból származnak. A Naftában a tavalyi ügyviteli évet 100 millió tolar veszteséggel zárták, ami júniusban, mivel a kormány a többszöri kérvényezésükre sem emelte meg a kőolajpárlatok árát, veszteségük mintegy 630 millió tolarra nőtt. A Metanolt a kedvezőtlen árviszonyok miatt teljesen leállították, az olajfinomító pedig 70-80 százalékos kapacitással üzemel. A nyersanyag Horvátországból és Oroszországból érkezik, amit szilárd valutában fizetnek. A gépészeti műhelyek is, ahol legtöbb munkás dolgozik, nehéz helyzetben vannak. A kutatói részlegben más megrendelők számára végeznek fúrásokat - ivó-, ásvány- és geotermális vizek után kutatnak. Mivel a kormány a legutóbbi áremelési kérelmüket is elutasította, a Naftában annak ellenére, hogy kidolgozták már a szanálási tervet, nem tudják hogyan lesz az év végéig. Megállapították, hogy a vállalatban mintegy 30%-os munkaerőfelesleg van (de mindmáig még nem került sor a munkások elbocsátására), s a beállt helyzetben az olajfinomító 4 millió tolaros veszteséget termel naponta. Külön gondot jelentenek a horvátországi napi ingázók (ezekből a Naftában több mint 400 van), ezek többsége őszre nem számíthat a munkaengedély meghosszabbítására. A Naftában, ahol a finomítói tevékenységet mindenáron meg akarják tartani, a helyzet szanálására rövidtávon nem látnak megoldást. Igen nagy szükség van a termelési árak legalább 25 százalékos emelésére, ez pedig nem eredményez sem szuper profitot, de nem pótolja az eddig elveszítettet sem, hanem csak az egyszerű termelést tenné lehetővé. Szlovéniának sajnos mindmáig nem készült el a nemzeti energetikai programja, s mostohán bánik az energetikával, ahová a lendvai Nafta, a község fejlődésének fő hordozója, is tartozik. Ezért nem csak a Nafta számára fontos a vállalat megmaradása, hanem a község részére is, hiszen a tevékenység megingása mintegy 2000 munkahelyet érintene, nem is beszélve az érintett családok szociális helyzetéről. A Nafta megmaradása tehát létfontosságú. Tudni kell, hogy Szlovéniának egyelőre csak Lendván van kőolajfinomítója, ezért szinte érthetetlen, hogy a kormány részére ez miért nem stratégiai fontosságú, s miért nem támogatja nagyobb mértékben a lendvai létesítmény korszerűsítését. Eldőlt már, hogy a Nafta, a privatizáció során vállalattá, és nem gazdasági közintézetté szerveződik. Ebben az esetben a termelést a külföldi tőke is támogathatja. A lendvai kőolajfinomító a meglévő felszereléssel és 80 százalékos kapacitással évente mintegy 600 ezer tonna nyersanyagot dolgoz fel, amivel a szlovén piac keresletének egyharmadát fedezi. A párlatokat a Petrol kereskedelmi hálózatán keresztül forgalmazzák. Nagy eredménynek számít, hogy a Nafta vezetőségének két év után sikerült olyan kőolajfinomító felszerelést találnia, amely árban, minőségben és kapacitásában megfelel a követelményeknek. A használt berendezés Kanadából érkezik, értéke pedig 150 millió dollárt tesz ki. A korszerűsített lendvai olajfinomító évente mintegy 1,3 millió nyersanyagot dolgozhat fel, eleget téve az európai minőségi szabványoknak. A Naftában már hozzáláttak az olajfinomító pénzelési terv kidolgozáshoz, s már nem titok, hogy a kanadai féllel vegyes vállalat alapításába kezdenek. A tervek szerint a berendezés leszállítására a jövő év első negyedében kerül majd sor. Solarič Nad Klára A legértékesebb tőke a tudás SERKENTENI A KUTATÓI MUNKÁT Július 16-án Muraszombatban járt munkatársaival dr. Rado Bohinc, Szlovénia tudományi és technológiai minisztere. A látogatás során a Területi Gazdasági Kamarában megbeszélést folytatott a muravidéki vállalatok igazgatóival és ezen fejlesztési részlegeinek vezetőivel, majd megtekintette az Elgrego cég idehaza és külföldön is többszörösen engedélyezett újítását, a gyorsgyújtást elősegítő berendezést, amely alkalmazásával a kamionok,az autóbuszok, a traktorok és az építőipari gépek startolását -30 fok Celsius alatt is zökkenőmentessé teszi. Dr. Rado Bohinc itt-tartózkodása során ellátogatott a lendvai Naftába is, ahol Miloš Ošlaj igazgatóval és munkatársaival a kutatói és a fejlesztési tevékenység fellendítéséről és ennek anyagi támogatásáról tárgyaltak. A minisztérium a jövőben nagyobb hangsúlyt helyez a fejlesztési-kutatói programokra és projektumokra, főleg ami az ipar fellendítését, a gazdaság igényeit szolgálja. Ebben fontos szerepe van a minisztérium és a vállalatok közötti szorosabb kapcsolat kialakítására és az időbeli tájékoztatásra a minisztérium oldaláról. Nemrégiben létrejött köztársasági szinten, a fejlesztési-technológiai alap is, amelyből a fejlesztési-kutatói programok és tervek, ha megfelelnek az előírt követelményeknek, teljes egészében vagy részben pénzelődnek. Andrej Janc, a területi gazdasági kamara munkatársa néhány mondatban vázolta Muravidék “tudomány “szegénységét, hiszen a vidéknek nincs sem egyeteme, sem olyan intézeménye, ahol kutatói-fejlesztési munka folyna. Bejegyzett fejlesztési részlege a Radenskának, a MIS-nek (Varstroj), a Ökonómiai Intézetnek és az Állattenyésztési-Állatorvosi Intézetnek van. Igaz, hogy Muravidéknek több tudományi doktora van, viszont ezek többsége Muravidéken kívül tevékenykedik. Jelenleg 1300 muravidéki fiatal folytatja tanulmányait főiskolai ill. egyetemi szinten. Zois-féle ösztöndíjában 150 hallgató részesül. Kutatói, fejlesztési kezdeményezések vidékünkön is vannak, de itt is érezhetők a múlt hibái, amikor a tudományos munkák céljára a határmenti vidékre nagyon kevés pénz jutott, inkább a központban, főleg Ljubljanában maradt. Viszont a jelen sem mentes ettől. A fejlesztési-technológiai alap megalakulásával éppen ezt kívánjuk kikerülni. Látogatásunk célja többek között a jobb kapcsolatok létrehozása, egymás óhajainak kifejtése, ami alapot jelentene a kutatói és a tudományos munka anyagi támogatására. A legnagyobb hangsúly az ipari kutatói munkán fekszik. Az alap célja, hogy lehetővé tegye az újítások minél előbbi alkalmazását az iparban és a termelésben. Ennek közvetett eredménye az iparunk gyorsabb fejlődése mondta többek között dr. Rado Bohinc. A minisztérium Szlovéniában 550 fejlesztési-kutatói programot pénzel teljesen. Mivel a múltban a vállalatok a kutatási-fejlesztési tevékenységet legtöbbször anyagi okok miatt a háttérbe szorították, a minisztérium a jövedelmi járulékot szorgalmazó törvény módosítását javasolta, miszerint a kutatásba, fejlesztésbe fordított összeg értékében csökkentenék a vállalat adókivetési alapját. Jelenleg e célból 3 %-os kedvezményben részesülnek. A tudomány új, magasabb minőséget eredményez, amely az európai közös piac egyik legfontosabb követelménye. A minisztérium anyagilag támogatja a külföldi továbbképzést is. Dr. Rado Bohinc és munkatársai a Muravidékre tett látogatásuk során találkoztak Miloš Ošlaj a Nafta igazgatójával is, aki röviden beszámolt a vállalat fejlesztési terveiről. Az energetika és a kőolajfeldolgozóipar Lendván és Szlovéniában is válságban van. A Naftában ezen ágazat intenzív fejlesztésén dolgoznak. A minisztériumtól az UNI-jármű kidolgozására várnak anyagi támogatást. Ez olyan univerzális jármű, amelynek alkalmazása a közművesítésben, az építőiparban és a mezőgazdaságban egyaránt lehetséges. Solarič Nad Klára Dr. Rado Bohinc, tudományi és technológiai miniszter. Miért vagyunk fejletlenek? Muravidék fejletlen vidék, sőt az elnéptelenedés szempontjából is veszélyeztetett terület. S ki vállal ezért felelősséget? - tehetjük fel jogosan a kérdést. Bizonyára a köztársaság is, hiszen az eddigi fejlesztési politikája s ennek anyagi támogatása mostohán viszonyult a határmentéhez. Sokszor csupán csak az egyszerű munkaerőt igénylő programokkal kívánta serkenteni a határmenti gazdaságot, legtöbb esetben környezetszennyező üzemek jöttek itt létre. Nem igaz, hogy a kutatói, tudományos munkára szakembereink nem volnának képesek. Muravidéknek kielégítő a szakkáder potenciálja, de ezek, sajnos a gyenge fejlesztési körülmények miatt, a tanulmányuk befejezése után nem tértek vissza. Az “észtrösztök“ főleg a nagyobb városokban alakultak ki, amelyek ilyen vagy olyan okokból megfeledkeztek a vidék fejlesztéséről. Tény az, hogy anyagi támogatásban csupán a nagyobb központok részesültek, sőt az illetékes köztársasági szervek és a vidéki vállalatok közötti információcsere sem példás. Most, amikor gyorsított tempóban eleget kívánunk tenni az európai piac minőségi és műszaki követelményeinek, a múlt bukkanói és mulasztásai érezhetőbbek, s talán fájóbbak is, hiszen a tényleges igényekre épített fejlesztési politika által mindezt kerülni lehetett volna. Ekkor talán nem “lógnánk“ ki sem az európai integrációból, sem Szlovéniából, mármint Muravidék gazdasága fejlettségének szempontjából. Az is meglehet, hogy ekkor a gazdaság megmentését nem csupán a munkások elbocsátásában látnánk, hanem az újabb, tudást igénylő termelési programok bevezetésében, a magasabb szintű termék előállításában. SNK