Népújság, 2019 (63. évfolyam, 1-52. szám)

2019-05-23 / 21. szám

Iránytű Európa jövőképe homályban marad Az európai választásokon az alacsony részvétel Brüsszelben is szemet szúrhat - riogatnak a közvé­lemény-kutatók, amikor az erőviszonyoktól függően ismét „Európa jövője a tét”, no meg az unió további gazdasági-jóléti sorsa. Ilyenkor gyakran hallunk arról, hogy az „euroszkeptikus" és a „populista” törekvések, egyének és pártjaik miatt az unió demokratikus értékei is veszélybe kerülhetnek. A populizmus fogalmának a tisztázása nem köny­­nyű, egyértelműsíteni szinte lehetetlen. A nyugati álláspont szerint a tömegekbe kapaszkodó, a félelmek és a vágyak „meglovagolására” törő politikai törekvés. Nálunk nem a kormánypártokat értik a fogalom használói a populisták alatt, inkább az ellenzéket. Illetve azokat, akik a választások időszakában tömeges rendezvényeken mutatják be képviselőjelöltjeiket, azo­kat, akik esélyesen képviselhetik hazánkat az európai színtéren. A másik fél marad a klasszikus meggyőzési módoknál (tévés szembesítés, plakát, szórólap). Ki lehetne emelni a „hazánkat" szót is, mert az elmúlt időszakban a szlovén képviselők nem minden esetben ezt szem előtt tartva, inkább az európai uniós pártér­dekeket figyelembe véve nyilatkoztak egy-egy „kényes” ügy kapcsán (például migránsok, támogatások stb.). Európa jövője, az európai értékek ködbe vesző jö­vőképének megfogalmazása azonban a jobb- és a bal­oldalnak, a jelenlegi európai és nemzeti pártoknak is adóssága. Emiatt a legtöbb választó nem a kiválasztott képviselő jó teljesítményének a reményében voksol, és inkább csak a pénzszerzési lehetőséget látja a képvise­lői tisztség betöltésében. Jó „választást” mindenkinek! Bence Lajos Igazgató: Tomka Tibor, Felelős szerkesztő: Király M. Jutka Szerkesztőség: Bence Lajos, Horvat Silvija Solarič Nad Klára Állandó külmunkatárs: Abraham Klaudia Lektor: Böröcz Nándor, Technikai szerkesztő: Meszelics László, Szerkesztőségi titkár: Bogateč Gomzi Brigita Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Szerkesztőség: 9220 Lendva, Fő u. 124., tel: 02/ 5776 -180, telefax: 02 / 5776 -191, E-mail: info@nepujsag.net Web: www.nepujsag.net Ára: 1,10 EUR, Előfizetési díj: egész évre 30,00 EUR, külföldre: 80,00 EUR, tengerentúlra: 100,00 EUR Folyószámla: 012596030354008 Arad Republike Slovenije za javna plačila, enota Murska Sobota A Népújság azon nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 9,5%-os áfát kell fizetni. A Népújság az SzK Nemzetiségi Hivatala támogatásával jelenik meg. Nyomdai munkálatok: Schwarz d.o.o.0 Bethlen Gábor Alap 2 Egyik tisztségéről sem mond le Horváth Ferenc „Éket akarnak ve Hétfőn este nagy sajtóérdeklődés mellett zajlott le a Muravi­déki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖNK) 1. rendkívüli ülése, amelyen az MMÖNK Tanácsának elnöki posztja és a nemzetiségi parlamenti képviselői poszt egyidejű betöltésének kérdésköre került napirendre. Horváth Ferenc úgy döntött, egyik posztról sem mond le. Tomka Tibor_____________jg$ tibor.tomka@nepuisaa.net M Az ülés összehívására azután került sor, hogy a Korrupcióellenes Bizottság megközelítőleg két hete arra a megállapításra jutott, hogy a parlamenti képvise­lői tisztség és a muravidéki elnöki tisztség egyidejű betöltése összeférhetetlen, így Horváth Ferencnek a bizottság 15 napos határ­időt adott, hogy mondjon le az egyik vagy a másik posztról. Az ülés kezdetén Hor­váth Ferenc felolvasta a nyilatkozatát, miszerint: „A Korrupcióellenes Bi­zottság álláspontja az SzK Országgyűlésének képvise­lője és egyéb közjogi jogi személy, azaz a Muravidé­ki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség képvi­selői funkcióinak összefér­hetetlenségéről Az integri­tásról és a korrupció meg­előzéséről szóló törvény (ZMNIPK) rendelkezésének arbitrárius alkalmazásán NÉPÚJSÁG 2019. május 23 Trianon átka Úgy gondolom, még tavaly vagy akár két hónappal ezelőtt sem áltatta magát azzal senki, hogy a Muravidék és a „szlovén anyaország” egyesítése 100 éves évfordulójának megünnep­lése - szlovén olvasatban -, vagy magyar olvasatban a trianoni békedik­tátum, avagy nemzeti katasztrófa nem okoz majd kellemetlen pillanatokat mindannyiunknak. Talán senki sem gondolta azonban azt, hogy már ilyen­kor és ennyire erőteljesen jelen lesz a közéletben ez a téma. Igaz, augusztus sincs már annyira messze, de a témát el­sősorban az európai választás, a bal és a jobb, vagy ha úgy tetszik, az unionisták és a szuverenisták kampányküzdelme hozta előtérbe. Hálás téma ez ugyanis a politikusoknak, akik részben valós, de többnyire mondvacsinált félelmek­kel próbálnak szavazatokat szerezni, különböző expanziókat, nyomulásokat emlegetve. Teljesen normális, hogy a szlové­nok, ahogy a szlovákok, a románok vagy éppen a szerbek ünnepüik a „Nagy-Magyarországtól” elcsatolt terü­leteket, ennek alkalmával ünnepélye­ket szerveznek, szobrokat avatnak. Na de részt vegyenek-e a magyar vezetők a rendezvényen vagy rendezvényeken, fellépjenek-e magyar gyermekek az ominózus ünnepélyeken? Véleményem szerint semmiképpen, nekem személy szerint ez ugyanis megalázó lenne, és nem szeretném, hogy mondjuk a saját gyermekem mint fellépő jelen legyen a rendezvényen. Minden tiszteletem az ünneplők előtt, de ahogy normálisnak tartom, hogy ők ünnepelnek, nekik is normálisnak kellene tartani azt, hogy én nem szeretnék ünnepelni. Lehet, hogy ezt az írást is, ahogy az utóbbi néhány hónapban sok egyebet is az úgynevezett revizionizmus csírájának tartják majd, de higgyék el, egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy egyszerűen nem megy le az ember torkán. A másik ember vagy nemzet érzéseit nehéz megérteni, talán úgy a legegyszerűbb, ha a helyébe képzeljük magunkat. Képzeljük el, hogy 2020. október 10-én a karintiai népszavazás osztrák ünnepén mondjuk Klagen­furtban szlovén gyermekek lépnek fel annak tiszteletére, hogy Karintia déli részét az „anyaországnál” hagyták. Nem tudom elképzelni! Ettől a karintiai szlovén még lojális állampolgára Auszt­riának - a magyar pedig Szlovéniának! És végül jó lenne erről a dologról - ahogy sok egyéb témáról is - párbe­szédet folytatni, történelmileg megnyu­godni, megnyugtatni egymást, a magyar a szlovént és fordítva. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt Göncz László ak­kori nemzetiségi parlamenti képviselő hivatalosan is kezdeményezett ilyet, de sajnos csak síri csend érkezett válaszul.­tt

Next