Népújság, 1991. augusztus (43. évfolyam, 150-172. szám)
1991-08-01 / 150. szám
Beadunk bohóckodni? (Folytatás az 1. oldalról) Jövőjüket építgetik a szóban forgók. A lassan leáldozó Front helyén támadó űrben akarnak minél előnyösebb pozíciót kivívni. Ez világosan kitűnik az egyes ellenzéki pártok által sebtében összehívott magyarázkodó gyűléseken és sajtótájékoztatókon elhangzottakból. Népszerűséghajhászó populizmus — így jellemezhetjük megnyilatkozásaikat. A PUNR-képviselők Marosvásárhelyen tartott találkozóján pedig különös éllel ütközött elő ezen párt totalitarista szelleme, amelynek nem az ilyen vagy olyan privatizáció, hanem semmilyen privatizáció nem kell! Hirtelen jött nagy ellenzékiségük a viszszarendeződéshez jelent erőgyűjtést. örültem, hogy az RMDSZ-ben volt tartós, politikai tisztánlátás és hátrányos helyzetben is vállalta a privatizációs törvény vitájában való részvételt. Tehette, mert képes volt saját alternatívát állítani a kormány javaslatával szemben, de tennie kellett, mert valóban, a demokrácia játékszabályait be kell fogadni. Ebben pedig az adott — tetszik, nem tetszik! — erőviszonyokat tiszteletben kell tartani. Belátva egyben, hogy az ország, a haladás érdeke, a privatizáció folyamatának késedelem nélküli elindítását kívánja. Mondom ezt, abban a tudatban, hogy a kormányzat elképzelése nem a legjobb. De abban a tudatban is hogy nincs olyan változat, amely a honi, vagy akárhonnan hozott szakemberek egyetértésére számíthatna. A megoldás tehát, hogy el kell indulni az úton és semmiképpen a helybenállás Sajnos a „végjátékban“ az RMDSZ is meghasonlott: kilencen visszavonultak a szavazástól. A szakadás láttán Domokos Géza kénytelen volt kijelenteni, hogy: „.. .az a legcélszerűbb, ha minden képviselő a saját belátása szerint szavaz. Aszerint, ahogyan maga értelmezi a választók érdekeit, vagy aszerint, hogy politikai szempontból, hogyan ítéli meg a helyzetet“. Kezd fárasztó lenni mindegyre emlékeztetni arra, hogy a többi pártok képviselői pojácáskodhatnak, ahogy akarnak, az RMDSZ képviselői ezt nem tehetik. Akkor sem, ha nagy a kísértés az önálló, független politikus mezében fel- és kitűnni. Talán nem egyedül gondolom azt, hogy „saját belátásukat“ az egység alapvető követelménye korlátozza és korlátozhatja! A „kilencek" szóvivőjének, Borbély Ernőnek az érvelése, miszerint a más pártok kivonulása után nem érezték jól magukat, enyhén szólva amatőr megnyilatkozás. Az úgynevezett bentmaradásért fizetett politikai árról beszélve pedig, csak a zavart fokozta. Nem kell képviselőnek lenni ahhoz, hogy belássuk, a mai politikai konstellációban kizárólag magunkra számíthatunk. Végülis, mit kellett volna tenni? Egységesen következetesnek lenni, bent maradni és a tervezet ellen szavazni. Ez mindenképpen helyesebb lett volna, mint zavart keltve, beállni a politikai bohóckodásba a bohóckodók közé. A széthúzást és a szakadást semmilyen szépségtapasz és „rugalmas“ magyarázat nem fedheti el. A „pluralizmuson alapuló egység“ (még) nem működik. És nem is fog, ha a nemzetiség egészének érdekképviselete helyett „ki-ki saját lelkiismeretének parancsát" követi Ennél sokkal egyszerűbb, ha adott esetben ,,ki-ki“ egyenesen megmondja, hogy ezt vagy amazt a törvényt, törvénycikkelyt nem érti és választóinak a véleményét nincs módja megtudni, ezért tartózkodik a szavazástól. De, hogy önálló (csoportos) politikai partizánkodásba kezdjenek — nem tudom elfogadni! Hasznos kiadványok kaphatók a Kisgazdapárt székházaiban (Forradalom útja 8, volt Lenin utca, telefon 15-254). Az RMGE füzetek első példánya, a Zöldségtermesztés (általános rész), ára 25 lej. Kapható még a Vetőmag-tájékoztató, a Magyar Mezőgazdaság, a Falvak Népe és a ////////////////////////////////////////.,, Gazeta de Mureș. A kisgazdák pártjának országosan kb. nyolcezer tagja van, amiből öt és fél ezer megyénkbeli — tudtuk meg Mihály József elnöktől. Kiadványokkal a falusi gazdakörök vezetői is ellátják az igénylőket. //////////WOT///W/W///////WW////Ä ■ Az albán minisztertanács közölte, hogy központi és helyi szinten mélyrehatóan átszervezi az állami apparátust, és olyan új politikát fogad el, amely lehetővé teszi a válság áthidalását, a gazdaság és politika pozitív átalakulását. ■ Norodom Szianik hercegnek az ellenzék ellen betöltött öszszes tisztségéből való lemondását (július 17.) követően a kambodzsai nemzeti ellenállást ezentúl Son Sam, a Khmerek Felszabadítási Frontjának (jobboldali nacionalista) elnöke fogja vezetni. Mi vér a kivándorlóra ? A Föld nem tud futni. Csak a Földnek népe... ADY ENDRE A többség azért vándorol ki, mert általában jobb életfeltételeket talál egyebütt. De környezetét, „a Földet“, nem tudja magával vinni. Az idegen közegbe, a más társadalmi viszonyokba való beilleszkedés óriási erőfeszítést igényel, mely szinte egy emberöltő munkáját emészti fel. Ennek a beilleszkedési folyamatnak az összetevői a következőek: A szakmai beilleszkedés a jól képzett, tanulékony szakmunkások számára aránylag könnyen megy. Az értelmiségiek csak duzzasztják a már mindenütt létező munkanélküli értelmiségi réteget. Az 1989-es menekülési hullámnak azonban a jól képzett szakmunkások és értelmiségiek esetleg egynegyedét képezték. A többség nehezen tudja elviselni azt a többletmegterhelést, amit a beilleszkedés igényel. Sok esetben még a legjobbak is csak saját színvonaluk alatt tudnak elhelyezkedni: ismerek jó képesítésű mérnököket, technikusokat, akik külföldön munkásként dolgoznak, tanárnőt, aki ott titkárnő, stb Magyarországon is nő a munkanélküliek száma, jelenleg 70 000 és egy év alatt kb. 200 000-re fog emelkedni. A gazdasági beilleszkedés azért nehéz, mert a bevándorolt anyagi háttér nélkül kell új életet kezdjen. A Magyarországra kivándoroltak zöme albérletben lakik, fizetése kb. negyven százalékát költve lakbérre, így — még, ha visz is innen anyagi javakat — nehezen tud pénzt gyűjteni arra, hogy az ittenihez képest kb. ötször magasabb áron lakást vegyen. A társadalmi beilleszkedés hosszú folyamat, teljesen nem is sikerül a kivándorolt generációnak, hanem csak a következőnek. A többség, amely nem akar szakítani eredetével, társaságokba, egyletekbe jár, hogy így tartsa, érezze kapcsolatát a szülőfölddel, így társadalmi tudathasadásban él, se bent, se kint, aminek az az eredménye, hogy a honvágy emészti és nem nyugszik meg. Sokan azzal érvelnek, hogy a gyermekeik érdekében mennek el. Ez az érv sem helytálló. A Németországba kiszármazott ismerős, német nemzetiségű családok fele pont a gyermeknevelésben volt eredménytelen. Mindig nehezebb annak a fiatalnak megállnia a helyét, aki nem tartozik egyértelműen egy közösséghez, aki gyökértelen. A „Menni vagy maradni“? kérdést a családon belül nem tanácsos nyitva hagyni. Barátaim zöme az itthon Az elszármazottak arról panaszkodnak, hogy Németországban, de ma már Magyarországon is, kinézik. Nekünk az a történelmi és erkölcsi kötelességünk, hogy itthon éljünk és boldoguljunk, mert a gyakorlat igazolja, hogy nehezen tudunk beilleszkedni egy olyan gazdaágitársadalmi környezetbe, amelynek kialakításához nem járultunk hozzá, így a befogadó közeg ellenszenve megalapozottnak látszik és ezért nehéz elviselni. Az ember boldogságérzete viszonylagos. Nyugaton lépten-nyomon azt láttam, hogy a megszokott anyagi jólét egymagában nem boldogítja a fiatalokat. A céltalanság, az elidegenedés károsan hatnak a fiatalok lelkivilágára. Tartósan pedig csak az boldog, aki helyes célt, tartalmat biztosít életének. Ezeket azonban itthon találjuk meg leginkább. A kisebbségi sorban élő népekre nem jellemző sem a céltalanság, sem az elidegenedés. A menekültek száma, a gazdasági nehézégek, a két német állam egyesítése, a Szovjetunióból kivándorolni készülődők új nagy hulláma, oda vezettek, hogy a befogadó államok mind jobban elzárkóznak a bevándorlók elöl. Ausztria tömeges visszatelepítést helyezett kilátásba, Norvégiából néhányan vissza is jöttek Nagyon nehéz naponta szembenézni egy esetleges visszatelepítés lehetőségével. Azoknak a magyaroknak, akik Magyarországra mennek, nehezebb a beilleszkedés, mint a romániai németeknek Németországban, mivel Magyarországon az életszínvonal lényegesen alacsonyabb, és a beilleszkedés lehetőségei nincsenek intézményesen megszervezve, mint Németországban. A piacgazdaságra való áttérés következtében a munkanélküliek száma Magyarországon is növekszik, drága a lakás és nagyméreű az infláció, úgyhogy a végleges áttelepedés jelenleg semmiképp nem ajánlatos. FODOR IMRE VENDIÁK-TALÁLKOZÓ NAGYENYEDEN Az áprilisban újjáalakult nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Baráti Társasága szept. 7-8-án újabb nagy találkozót szervez. Ebből az alkalomból kerül sor a társaság közgyűlésére, mely arra hivatott, hogy elfogadja az alapszabályzatot, megválassza a vezetőséget, kidolgozza távlati programját. A rendezvény szeptember 7-én, szombaton délelőtt 11 órakor kezdődik az iskola udvarán tartandó korosztályonkénti találkozóval. Délután 3 órakor ünnepélyes tárlatnyitás, majd közgyűlés a kollégium dísztermében. Este közös vacsora. Vasárnap ökumenikus istentisztelet, temetőlátogatás. Az érdeklődők augusztus 20-ig jelenthetik be részvételi szándékukat, elszállásolási igényüket. A cím: 3325 Aiud, str. Bethlen Gábor, nr. 1. Asociatia de prietenie a colegiului Bethlen Gábor. Telefon: 968/61-947, 61-104, 61-572. Személyesen csütörtök, péntek és szombat délután lehet jelentkezni a Baráti Társaság irodájában, az iskola épületében. Volt egyszer egy... (Folytatás azI. oldalról) sem jártak volna hosszú ideje A gondozatlanság, nemtörődömség jele lépten-nyomon. Ottjártamkor legalábbis ez az összbenyomás. A faritkaságok, cserjék nevét feliratok ismertetik az érdeklődőkkel, sok helyütt azonban a táblácskákat belepi a gaz. Lennebb az erdős részen faágak garmada letörve, kivágva. Engem azonban most elsősorban a szobrok érdekelnek. Keresem, kutatom, nyomukat sem találom. Illetve mégis, kettő még áll. Egy magas, nagy Ikarusz-torzó és egy hatalmas, szarkofágszerű, rovátkási törzs. Nehéz lett volna elhurcolni, felvagdosni. Kettő a huszonkettőből. És a többi? Az erdészeti líceumban nézek utána. Az épület, az arborétum is az ottani közösség gondozásában, használatában áll. Valakinek tudnia kell a kompozíciók sorsáról. Az iskolaigazgatóval, a biológiatanárral, a park felelősével beszélgetek. A dendrológiai park a tanulók élő laboratóriuma, mondják, őket is aggasztja az épület leromlott állaga Fel szeretnék újítani, renoválni, rendbe tenni, a költségvetés elkészült, legalább 6 millió lejre lenne szükség. Honnan ebben a nagy pénzínségben? Az értékes, erdészeti, vadászati múzeum is megérdemelne egy állandó múzeumért. Nincs miből fizetni. Így látogatót csak akkor fogadnak, ha idejében értesülnek az érkezéséről. És a szobrok? Néhányat, egyet-kettőt bevittek a rolet úrba. Amikor a nagytöbbség már eltűnt. Amikor — ismerik el a tanerők — sokat már eltüzeltek az emberek. Különben ők nem is értik, miért értékelték negyven-ötvenezer lejre ezeket a faragványokat. Össze-vissza faricskált, fűrészelt, érthetetlen tömbök voltak, ilyet egy favágó vagy egy gyerek is csinálhatna, nem olyan nagy kár értük. Igaz, azért illett volna gondoskodni az őrzésükről, de ki és hogyan. A kerítés is olyan alacsony le is lehet bontani. Ki tudja megállítani az embereket, hogyha fáznak? Erre a kérdésre én se tudok válaszolni. És sok másra sem, amely felvetődik bennem, mint olyankor általában, amikor kiderül, mennyire nem tudunk gazdálkodni értékeinkkel, menynyire nem számít az, ami a közé Csak annyit tudok, hogy volt egyszer egy szoborpark. Megérdemel legalább egy ilyen prózai requiemet. Ki az úr? ^ Igazat kell adnom Hunyadi ^ András marosvásárhelyi szinház§ rendezőnek, aki szerint az úr § szavunk használata a legtöbb e setben nem felel meg nyelvünk ^ szellemének. Ezért tekintem fontosnak, hogy közelebbről ismer kedjünk meg a szó múltjával és 5* mai használatával. Az úr, uram 5 a XII. században a trónörökösinek járó megszólítás volt. A XIV. században már nem a trónörököst, hanem a kíséretében levő előkelőségeket jelentette. Később csak várbeli tisztek és más várbeli nemes személyek megszólítására alkalmazták. Alig 5 telik el egy évszázad, és a szó általában főrangúak jelölője lett. § Minthogy a nemesek gyakran fordultak a városi polgársághoz , szívességért, támogatásért, egy idő után ettől a társadalmi rétegtől sem lehetett megvonni az úr, uram megnevezést. Az úr ^ szónak e lefokozását társadalmi okokon kivül az a körülmény is befolyásolta, hogy a magyar asz- 5 szony, a kódexek tanúsága sze- - rint, már a középkorban urának ^ nevezi férjét. Otrokocsi Fóriss Ferenc 1699-ben így ír e szó használatáról: „A mi magyar asszonyaink, bármilyen hiten vannak is, akár nemesek, akár nemtelenek, a férjüket a tisztesség okáért uruknak szokták nevezni.“ A XVI. századtól kezdve a magyar múltnak két új szava van. Az első a mind mélyebb társadalmi rétegekre szálló puszta udvarias megszólítás,"a másik ennek forrása, a legmagasabb társadalmi osztály törvényes jogú elnevezése. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az egyházi és hitéletben az Úr, Anyanyelvünk Uram (nagybetűvel) Isten, Krisztus megnevezője. Tehát az úr szó használati köre kiszélesedett, minden társadalmi réteg sajátja lett e szó, másrészt napjainkig megmaradt annak a társadalmi rétegnek a tudatában, melyet eredetileg megilletett. Századunk társadalmi változásai az úr használatát mesterségesen háttérbe szorították. Az elvtárs lett általános az élet minden területén, függetlenül a politikai hovatartozástól. Amolyan mindenes szó lett. Ismerősre és ismeretlenre egyaránt az elvtársat alkalmaztuk elveitől függetlenül. Az utóbbi esztendők forradalmi változása az elvtárs szót egyik napról a másikra elsöpörte. Az úr lépett a helyébe. És itt kezdődött a baj. Nagyon sokan nem tudják, hogy a magyarban az új megszólítást nem használhatjuk olyan általánosan, mint például a románban a domnu szót. A magyarban, hogyha valakiről beszélünk, teljesen fölösleges úrnak is neveznünk. Pl. A sajtókonferencián részt vett Petre Roman miniszterelnök úr. Vagy: A külügyminiszter úr rámutatott ... Helyesen: Petre Roman miniszterelnök, a külügyminiszter. Hasonlóan helytelen: a képviselő úr, a mérnök úr, a polgármester úr ezt meg ezt mondta. Egyszerűen: a képviselő, a mérnök, a polgármester. Megszólításkor, hogyha valamilyen kérésünk van, az ismert foglalkozásnév vagy a családnév mellett használhatjuk az új megszólítást is. Ps Kedves doktor úr, a következő a panaszom. Vagy: Megkérem Solymosi urat, szóljon egy-két szót az idei eredményekről. A teljesen ismeretlen személytől így is kérdezhetünk valamit: Uram, nem lenne szíves megnézni ezt a motort ! De még itt is elkerülhető: kérem, nézze meg ezt a motort! Következésképpen: éljünk az újból felvirágzott szóval, de csak ott, ahol nyelvünk szokásai megengedik. Csak így gátolható meg az indokolatlan úrtúltengés. BARTRA JÁNOS 3313333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333 A megmaradásról ( I.) maradás helyességét vallja és ez a következetesség, kiegyensúlyozottság, munkakedv jellemzi az ilyen családok fiataljait is. De ezek mellett sok olyan esettel találkozunk, hogy főleg a fiatalok, meggondolatlanul kiszakadnak a családból. Az ilyen esetek azokra a családokra jellemzőek, amelyben a felfogás nem következetes, kétértelmű és sok bánatot, anyagi többletmegterhelést, néha tragédiát okoznak. Sokan mentek el, végleg vagy tanulni, nyomós ok nélkül. A Marosvásárhelyen kialakított „viharsarok“ nyomán, mindazok, akik ebben a városban élünk, közvetlenül tapasztaltuk sérelmeink nagy részét. Ismerve a kivándorló vagy az átjelentkező egyetemi hallgató itteni személyes sérelmeit, sok esetben restellve állapítottam meg, hogy ottani érvelése túlzott s főleg azt a célt szolgálja, hogy igazolja tettét és a remélt segélyeket.