Népújság, 1994. január (46. évfolyam, 1-20. szám)
1994-01-04 / 1. szám
Paktumról paktumra (Folytatás az Indakaltikai paktum“ fogalmába. A „szociális paktum" pedig ennek is meg amannak is része lenne, már csak a társadalmi elégedetlenség lefojtása-leszerelése végett is. A politika és a politikusok nem játszhatják el szerepüket, ha az állampolgár nem tíl csendben. Meg kell hát nyugtatni egy szociálisnak nevezett paktummal, amit válogatott szakszervezeti legények segédletével hitelesítenek majd. Ennek a hitelesítésnek az előkészítő műveleteként emlékezhetünk a szakszervezetek-kormány „kemény“ bértárgyalásokra. Azt kellett gondoljuk, hogy a szakik marakodnak ugyan az egykori szakszervezeti vagyon fölött, de azért mégis csak belevaló fiúk! — lám, hogyan szorongatták a kormányt, amely ugyancsak „belevalókból“ áll, hiszen jól állták a sarat. Mindezek tudatában ne csodálkozunk, ha a politika művelői az elkövetkező hetekben egyemberként fogják bizonygatni nekünk, hogy mennyire fontos a társadalmi béke, a stabilitás, annyire hazafias kötelességünk tT aatokat vállalni. A békekibilitás, az áldozat persze inen rendben van, ha nem is egészen ahogyan a politiusok gondolják. Mert azért mi hozzágondoljuk, hogy milyen béke mily'--11 stabilitás, milyen áldozat?! Erre ők nem válaszolnak, hanem hazafiaskodó buztólkodással újraosztják maguk között az elosztandókat. Nevezzük ezt az átejtés paktumának. Mert átrendeződés ide, átrendeződés oda, nekik mindenképpen a húsosfazéknál kell maradni. Ez az igazi tétje a politikai kombinatorikának. Az előrehozott választások gondolata egyetlen politikai csoportosulásnak sincs ínyére. Még kiderülne, hogy (Isten mentsen!) Ígéreteiket immár csak a legnaivabbak veszik komolyan, s a négy esztendeje felkapaszkodott politikai osztály nem volt képes élni az ölébe hullott történelmi eséllyel. Ragaszkodniuk kell hát a tavalyelőtt szerzett legitimációhoz, s a hatalom olyan újraelosztásával kell próbálkozniuk, amely a lehető legtöbb pretendenst kielégít. Iliescu elnök folyamatban lévő találkozósorozata a pártokkal a pretenciók felmérését jelenti. A „ki mennyiért adja el magát" jelenlegi fázisában természetesen mindenki maximalista, a valóságosnál fontosabbnak tünteti fel erejét, befolyását. Nem kell komolyan venni. A valóságos leosztás ezúttal sem az igények szerint alakul majd. A mostani hatalmi tülekedésben ugyanis van egy kényelmetlen zavaró körülmény: az ország tarthatatlan gazdasági helyzete és a reformok halaszthatatlansága. Iliescu elnöknek tehát, a rokonszenv vagy ellenszenv indíttatásait visszafogva, a tényleges cselekvésre képes kombinációban kell gondolkoznia. Ezért is hagyja veszni a Vácároiu kormányt, ami érzékelhetően megrontotta viszonyát a kormányzópárt fundamentalistáival ... A sok kombinációs lehetőségből valójában alig néhánynak van realitása. Sűrű zátonyokkal. Megeshet például, hogy a politika új törésvonala egyenesen a kormányzópártot hasítja ketté. A kormányzópárt képviselőinek és szenátorainak jelentős hányada eléggé sűrűn adta jelét annak, hogy közelebb állnak a Ceausescu ripacsai által vezetett szélsőbalos pártokhoz, mint saját pártjuk programatikus elveihez. Pusztán a haszonelv tartja őket ott, ahol vannak. A FDSN- gyeplőit kézben tartóknak tehát úgy kell manőverezniük, hogy az új parlamenti többség színezete ne riassza el azokat, akik eddig szavazógépként hasznos szolgálatot tettek. Ők és nem más ítélték végeredményben tehetetlenségre a törvényhozást. Bármivel hajlandóak voltak foglalkozni, a művelődési miniszter sliccétől az új „sztár“, Zsirinovszkij agyalágyult feltűnési viszketegségéig, csak az érdemi törvényalkotással nem. Most már visszatérve a paktum-kombinatorikához, bizonyosnak mondhatjuk, hogy a parasztpárt (PNTcd) nem maradhat ki a játékból. Ők fogják adni a nemzeti alapszínhez az európainak látszó árnyalatokat __ További bizonyosság, hogy készülőben van egy ötödik paktum, az RMDSZ ellehetetlenítése. A kormánykoalíció és az ellenzék pártjai hallgatólagos egységben kívánják a politika peremére szorítani az RMDSZ-t, nehogy még a gondolata is felmerüljön bennük, hogy a „mérleg nyelvek lehetnének. Tehát olyan kombináción jár az eszük, amelyben hasznavehetetlen az RMDSZ valamivel több mint 7 százaléka. Itt most csak azt az előlegezett reményt fogalmazhatom meg, hogy a magyarság érdekképviseleti szervezete képes lesz megkímélni magát egy tévedéstől. Vegyék annyira komolyan az egyeztető tárgyalásokat, amenynyire komolyan vehető partnereik őszintesége. Az RMDSZ-nél alig valamivel esélyesebbek a liberálisok, akik még magukat sem tudják összeszedni, nemhogy egy országot rendbe tenni! Persze, a képesség sem sokat ér, ha a széljárás nem kedvező — mondhatjuk Petre Roman Demokrata Pártjára gondolva. Nem olyan időket élünk, hogy visszaengedjék őket a kormánykerékhez Ezen túl, akárcsak a liberálisok, zavarhatnák a parasztpárt berendezkedését az új szerepbe ... Ami mindezek után marad: FDSN-PNTcd-PUNR. Ha Iliescu elnök eléggé működőképes kormánykoalíció ígéretét látja ebben a kombinációban. Mert a lapot ő osztja és az eszközei is megvannak ahhoz, hogy megfelelő belátása bírja a számára kívánatos feleket. Más és önmagában is meglehetősen bonyolult kérdés, hogy Corneliu Coposu hogyan bírja megértő magatartásra konvencióbeli szövetségeseit? Az új kormányzati formula kulcsa, tehát Ion Iliescu és Corneliu Coposu kezében van. Meglátjuk, mit kezdenek vele a következő hetekben. Hányan vagyunk? avagy: Mit akarhat az, ki még számot sem vet? Év végi számvetéseink idejét éljük. Ki-ki összeírja maggában sikereit s eredményteenségeit, gondolatban aláhúzván az oszlopokat, és amennyiben a végösszeg mérlegének nyelve a sikertelenségek felé ■billenne, kapkodva keresi maga köré az indokok és magyarázatok mentőövét, így vagyok ezzel én is: ha valaki jól ment az elmúlt évben, akkor én voltam ügyes, ha meg valahol — és bizony sok helyütt! — bakot lőttem, akkor sürgősen igyekszem azt másokra kenni. Ebben csak az államelnöki hivatal újított — és ez volt az elmúlt évben egyetlen újítása —, másokkal magyaráztatja képzelt eredményeit és számlálhatatlan sikertelenségeit. Láthattuk nemrégiben a tévé főműsorában, sőt, minap, a Népújság hasábjain is a magát közvéleménykutatónak nevező szolgahivatal számsorait ilyen-olyan, állítólag a közt érdeklő s érintő kérdésekről. Jutalomkönyveket osztanék ki azoknak, kik be tudnák nekem bizonyítani, hogy bár egy számot el lehet hinni a szemmel láthatólag kényszergetetten fölsoroltakból. Kevés töprengés után magamat lennék kénytelen jutalmazni, hisz valamit el kell hinnem, éspedig azt, hogy ha most lenne választás, megint a kormánypárt vinné el a pálmát. No nem rólunk, erdélyiekről van szó, mi eddig sem alacsonyodtunk oda, hogy Iliescura vagy fullajtársaira szavazzunk. De a hazai köznépet tudatosan oly politikai tudatlanságra kárhoztatják, hogy az egyszerű diverzióknak, sunyi manipulációknak is bedől. Akár az előbb említett számsoroknak. Ha már a számokról van szó, mi magyarok sem dicsekedhetünk. Hadd tegyem fel a legegyszerűbb keresztkérdést: hány magyar él Romániában? Nem csupán a közelmúltnak, hanem az elmúlt négy évnek legnagyobb vétke, hogy még nem számláltuk meg magunkat. Előfordulhat, hogy — teszem azt nyugaton — nekiszegzik a választott vezetőinknek vagy botcsinálta politikusainknak a legkézenfekvőbb kérdést: tulajdonképpen hány embert képviselnek — ugyan bizomit válaszolnak? Hozzávetőleges adatokra vagy a hivatalosan hihetetlen statisztikai adatokra hivatkoznak? (Az előbb nem azt akartam mondani, hogy választott vezetőink egyben botcsinálta politikusok is. Mindenki tudja, hogy akad ritka, de tiszteletreméltó kivétel.) Tudom — tudjuk azt is: legtöbb politikai fiaskónkat okkal s joggal magyarázhatjuk a mindmáig primitív hazai politikai közeg tehetetlenségével és lehetetlenségével. De arra viszont nincs magyarázat, hogy mindmáig nem tudjuk, hány a magyar idehaza. Magam sem várnék el egy embernyi, hajszálpontos számot, ne legyünk naivak. De legalább tízezernyi — vagy megengedem: egynéhány tízezernyi — pontossággal igazán tudhatnánk, hogy hány személyt jelent tulajdonképpen a romániai magyarság. Hagyatkozhatunk tehát arra a csöppet sem lélekemelő megállapításra, hogy sokkal többen vagyunk ugyan, mint azt elleneink s a hivatalos statisztikák szeretnék, de kevesebben, mint ahogy azt mi szeretnénk. JAKABFFY ATTILA — yraja&r. - 1 A nap hitei ] Az Európa Parlament Rendkívüli Közgyűlésén a rendes román delegáció mellett ott lesznek (saját kérésre) a póttagok is. (Annak ellenére, hogy a szenátus állandó bürója elutasította a kérést.) A képviselőház azzal az indoklással adott zöld utat a kérésnek, hogy a póttagoknak is szükségük van „terepszemlére" az Európa Tanácsnál. Így tehát csak a „kispados“ képviselők mennek az ülésre, a szenátorok maradnak. Mi lesz a kormánnyal? Az év utolsó napjaiban a kormányt támogató lapok naponta ontották a hírt arról, hogy Ion Iliescu elnök mennyire komolyan veszi a parlamentben képviselt politikai pártok vezetőivel folytatandó kormányátalakítási tárgyalásokat. Itt az új év, eredmény még semmi, és a fő szakszervezeti föderációk (Alfa, CNSSR-Frátia stb.) azzal fenyegetőznek, hogy január 15-e körül általános sztrájkot robbantanak ki, a Vácárdt kormány lemondását követelve. Január 3-ra tervezték a Demokratikus Konvencióval való megbeszéléseket. Év végi statisztika 1993 végén a gazdasági egységek helyzete a következőképpen alakult, viszonyítva az év elejéhez: 941 önálló vállalat (1992 december 31-én 859 volt); 8.331 állami tőkével működő kereskedelmi társaság szemben az 1992-es 7.885-tel; 302.063 magántőkével működő kereskedelmi társaság — 199.902 volt 1992- ben; 214.910 magánvállalkozás 1993-ban—1992-ben ; 196.306 volt, melyből 72.786 családi vállalkozás 112.124 önálló személy. December 16-án 28.805 külföldi befektetőt tartottak számon 746,9 millió dollár tőkével szemben az 1993 január 1-jei 543,6 millió dollárral. Körkép a munkanélküliségről A munkaelosztó hivataloknál bejegyzett munkanélküliek száma december 27-én a következőket mutatta: 471.699 férfi, 685.002 nő, ami összesen 1.156.701 munkanélkülit jelent. Ezek közül 538.777 kap munkanélküli segélyt, támogatást pedig 520.480 személy kap Az összmunkanélküliek közül 908.222 munkás, 134.077 középkáder és 16.958 felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Munkahelyek száma: 7,972, melyből 891 diplomásoknak való, 7 081 munkásoknak. Az átképzés ingyenes Constantin Alecu, a Munkaügyi és Társadalmi Védelmi Minisztérium Munkaelosztó Igazgatóságának igazgatója közölte, hogy a munkanélküliek tovább- és átképzése ingyenes lesz. A továbbképző központok a Munkaügyi Minisztérium 149/1991-es rendelete alapján végzik munkájukat. A munkanélküli költségvetés több mint 250 milliárd lej volt 1993-ra. Az összeget a 22 1993-as törvény alapján „költik el“, ennek megváltoztatása csakis a parlament beleegyezésével történhet. Az igazgató kijelentette, hogy az összeget a célnak megfelelően használják fel 94-ben is. * A tülekedést elkerülendő A szenátus és a képviselőház elfogadta a higiéniai normák megsértése miatt kirótt büntetésekről szóló törvénytervezetet, melynek értelmében 30.000- től 250.000 lejig terjedő büntetést rónak ki, ha a kulturális intézményekbe (mozi, színház, stb.) a megengedettnél nagyobb számú személyt engednek be. A közvécékben legyen szappan mondja ki ugyanannak a törvénynek egy másik paragrafusa. Ugyancsak kihágásnak számít és 30 000-től 250.000 lejig terjedő büntetést rónak ki a vétkesekre, ha a közvécékben nem lesz papír, szappan és papírtörülköző. Kihágásnak számít az is, ha nem tartják tisztán az illemhelyeket. 1993 véres esztendő az újságírók számára Az Újságírók Nemzetközi Föderációja szerint 1993 rendkívül véres esztendő volt azoknak az újságíróknak a számára, akik becsülettel próbálták végezni mesterségüket. A föderáció főtitkára, Aidan White kijelentette, hogy szervezete legkevesebb 75 erőszakos halálesetet tart számon az újságírók körében, amelyek közül nem egy megrázó körülmények között történt. Ezeken kívül 18 eset ügyében most nyomoz a szövetség. Több mint 50 októberben történt Oroszországban, nagyon sok Boszniában, Szomáliában és Grúziában, valamint Törökországban következett be. Az NNF kéri a mass média szervezeteket, hogy tegyenek meg mindent embereik biztonságáért. A szövetség brüsszeli központja által készített jelentés alapján úgy véli, hogy a kormányok többet tehetnének azért hogy az újságírókat megvédjék a katonai hatóságok vagy más hivatalos szervek agressziójától. Hírszerkesztő: MÓZES EDITH