Népújság, 2013. március (65. évfolyam, 50-75. szám)
2013-03-19 / 65. szám
8 NÉPÚJSÁG Az olvasó útja, ----------------------------------------Szerkeszti: Mezey Sarolta --------- Március 15. Fehéregyházán Fehéregyházán a március 15-ei megemlékezés az Ispánkútnál kezdődött, ahol a koszorúzás és szavalat mellett a Nagykánon szolgáló Imecs Lajos református lelkész olvasta fel az erre az alkalomra kiválasztott igét. Az ünnepség a Petőfi-múzeum kertjében folytatódott 16 órától, rendkívül szélsőséges időjárási körülmények között. A már megszokott turulmadaras emlékmű előtti megemlékezés helyett a műsorban szereplőknek a múzeum bejárata nyújtott menedéket, míg a mintegy 230-250 személyt számláló ünneplő közönség a körülmények ellenére is hűségesen kitartott. A megemlékezést mindkét helyen a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület kulturális alelnöke, Nagy Judit tanítónő vezette. Beszédéből idézünk: „165 év távlatából visszaemlékezni erre a jelentős történelmi eseményre nemcsak küldetésünk, de kötelességünk is, és tesszük ezt idén is felelősségteljesen, méltóan... Nemzeti öntudatunk megőrzése, nemzeti büszkeségünk, hazafiúi érzéseink tartást kellene adjanak mindannyiunknak. A Petőfi Sándor által képviselt márciusi ifjak messze kiemelkedően mutattak példát nekünk.” A himnuszok bejátszása után igét hirdetett Orbán Dániel szederjesi református lelkész, s ezt követően az ünneplők elhelyezték a megemlékezés koszorúit a turulmadaras emlékműnél és a Petőfiszobornál. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa képviseletében, Szarka Gábor konzul úr felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi üzenetét, továbbá beszédet mondott a megyei RMDSZ-szervezet részéről Csép Andrea. Három diák, Máthé Loránd, Kövecsi Mónika és Székely Tünde szavalatai fokozták az ünnep hangulatát, valamint a Kondorosról érkezett Petőfi István Általános Iskola diákjainak rövid szereplése. Az ünnepség a székely himnusz eléneklésével ért véget. A megemlékezést a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, valamint az RMDSZ fehéregyházi és segesvári szervezetei közösen szervezték. Szabó József A magyarság ünnepe Havadtőn Valamennyi magyar településhez hasonlóan Havadtőn is részesei voltunk az ünnepnek. Donáth Beáta tanítónő néhány vállalkozó szellemű iskolással szép előadással ajándékozta meg az ünnepelni vágyókat. Az ünnepen részt vettek gyerekek, szülők, nagyszülők, barátok, szomszédok, havadtőiek és gyulakutiak, illetve jelen voltak a különböző magyar pártok képviselői is. Az előadás Mitra Júlia szavalatával kezdődött, majd következett az iskolások verses, zenés előadása. A magyar himnusz, illetve a székely himnusz eléneklése után mindenki átment a református templom udvarán található kopjafához, ahol a politikai pártok képviselői elhelyezték koszorúikat. Varga József polgármester néhány kedves szót intézett a jelenlevőkhöz és kiemelte az összetartozás, a közös összefogás fontosságát egy ilyen fontos - és nemcsak ilyen - eseményen, mint március 15. A szabadságharc szelleméhez méltón ünnepelt Havadző, politikai meggyőződésre és hitvallásra való tekintet nélkül, teljes egyetértésben, teljes összhangban. Azt hiszem, mindenki számára példaértékű, hogy lehet ellenségeskedés nélkül, meghitten emlékezni hőseinkre, együtt ünnepelni. Ha máskor és máshol is így összefognánk, akkor bátran álmodhatnánk egy jobb és szebb magyar jövőt itt Erdélyben. A polgármesterrel együtt mi is bátran, szégyenkezés nélkül kérhetjük: „Isten, áldd meg a magyart!” Álmunk akkor valóra is válik. Koncz Emma • • Ünnep Segesváron Az elmúlt héten Segesváron egy egész rendezvénysorozat várta mindazokat, akik az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeire és hőseire emlékeztek. A Mircea Eliade Főgimnázium és az Aurel Modora Állami Gimnázium magyar tagozatai a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány támogatásával szerdán és csütörtökön szervezték meg a hagyományos, több mint 20 éves múltra visszatekintő Petőfi Sándor vers- és prózamondó versenyt. A rendezvényeken, melyeknek a Gaudeamus Művelődési és Oktatási Központ adott otthont, a vidék több iskolája összesen 65 versenyzővel képviseltette magát: a kendi Sámuel József Gimnázium, a balavásári Török János Gimnázium, az ürmösi és az alsórákosi általános iskola, a dicsőszentmártoni Traian Gimnázium, a szovátai Domokos Kázmér Iskolaközpont és természetesen a helyi szervező iskolák. A többnyire fiatalokból, diákokból álló közönség gyönyörű verseket, színvonalas szavalatokat hallhatott, és a zsűrinek sem volt könnyű dolga a nyertesek kijelölésében. A dobogósok: Az 5-6. osztályosok korcsoportjában: I. Lukács Rita Anita - Rend, II. Sumanski Tímea - Segesvár, III. Soneriu Zsolt - Segesvár. A 7-8. osztályosok korcsoportjában: I. Szalma Szilárd - Balavásár, II. Máthé Loránd - Segesvár, III. Oláh Csilla - Segesvár. Végül a középiskolás diákok versenyén: I. Stefán Renáta - Szováta, II. Fodor Lilla - Segesvár, Nyárádi Izabella-Segesvár. 2006 óta a március 15-i ünnepségek megszervezését a Mircea Eliade Főgimnázium magyar tagozata vállalta magára. Az ünnepi előadásra péntek este 6 órától a Mihai Eminescu Művelődési Házban került sor. A Rákóczi Szövetség diákutaztatási programjának keretében a líceum békéscsabai és keszthelyi testvériskoláinak diákjai és tanárai látogattak Segesvárra, hogy együtt ünnepeljenek határon túli barátaikkal. A Határtalanul! program azt is lehetővé tette, hogy ugyancsak ez alkalommal 40 pécsváradi diák is részt vegyen a segesvári ünnepségeken és a líceummal közös projekt keretében építsen ki új kapcsolatokat. Az ünnepi előadást ünnepi beszédek vezették be: Magyarország Csíkszeredai külképviseletének konzulja, Szarka Gábor tolmácsolta Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét, majd a Kolarovszki Zoltán, a békéscsabai Evangélikus Gimnázium igazgatója tartott ünnepi beszédet. Az ünnep jelentőségét, az Istenbe vetett bizalom fontosságát és az együvé tartozás érzését hangsúlyozta Kondor Péter békéscsabai evangélikus esperes, majd Biró István segesvári református esperes osztotta meg gondolatait a hallgatósággal, külön kiemelve az egység megtartásának fontosságát, főleg itt, szórványban, ahol a széthúzás negatív következményei többszörösen fokozódnak, és veszélyeztetik a helyi magyar közösség jövőjét, létét. A beszédek között szavalatok hangzottak el a segesvári és a vendég diákok előadásában, majd rövid megemlékező előadást mutattak be a líceum és a békéscsabai Evangélikus Gimnázium diákjai, Fodor Gyöngyi és Sándor Kerestély Ferenc tanárok irányításával. A műsor második részében, a Borbély Kiss László tanár által vezetett Kikerics néptáncegyüttes gimnáziumi és középiskolás csoportjai egy-egy tánccal tették az ünnepet színessé. A közel kétórás ünnepi rendezvény végén Gáli Ernő, az RMDSZ Segesvár kerületi elnöke köszöntötte a magyarországi vendégeket. Megköszönte a líceum tanárainak és diákjainak, hogy lehetővé tették nemzeti ünnepünk méltó megünneplését. Zárómomentumként a líceum aligazgatója mindhárom magyarországi iskola részére ajándékként egy-egy székely zászlót adott át, azzal az üzenettel, hogy a barátság és az együvé tartozás szimbólumaként tűzzék ki iskoláik homlokzatára, remélve, hogy eljön az idő, amikor a segesvári iskolán is lobogni láthatják. Tóth Tivadar NYILVÁNOSSÁG 2013. március 19., kedd Petőfi visszatér... „ Hol magyar él, hol magyar fél, Petőfi visszatér ”... a költő mindig él. A Serafim Duicu Gimnáziumban 1991-től Varró Margit történelem szakos tanárnő Petőfi, Te csillag! címmel ünnepi műsort szervezett a tanulók számára az 1848-as fogadalom és szabadságharc tiszteletére, valamint nagy költőnk, Petőfi Sándor emlékére, amelyet a Kapa utcai református templomban mutattak be. 1997-ben már nemcsak az egyház berkeiben próbálkoztak megszólalni, az iskolában vetélkedőt szerveztek a forradalomról, annak lezajlásáról és nagyjairól. A tanárnő több mint három éve jól megérdemelt nyugdíjas éveit éli, de az iskolába azóta is Petőfi visszatér. Az idén Rusz György történelem szakos tanár, igazgatóhelyettes, Nagy Attila magyar szakos tanár szervezték meg az V-VIII. osztályos tanulóknak az emlékműsort és a vetélkedőt Az 1848-as forradalom megidézése az iskolában címmel. Először Rusz György köszöntötte az ünneplőket, amit dramatizálás követett a forradalom előkészületeiről, Nagy Attila irányításával. Babos Zsolt zenetanár hangszeres kíséretével a tanulók Kossuth-nótákat és Petőfi-dalokat énekeltek. A vetélkedők a VI.,VII. és VIII. osztályos tanulók soraiból kerültek ki. Nagy volt az izgalom. A zsűritagok - Vágási Zsuzsánna, Fehérvári Ilona, Bíró Botond és Bodó Csaba tanárok - jól felkészült csapatok munkájáról hoztak döntést. A kivetítőn ,a forradalom fontosabb állomásaival ismerkedtek meg a versenyzők, a szurkolók és a szülők. Babos Ibolya tanítónő IV.D osztálya még a szurkolók táborát gyarapítja, de már várják a tanulók, hogy versenyezhessenek. A Hóvirág kurulyaegyüttes szórakoztatta a közönséget, míg a döntés megszületett a VI. osztályosok javára. Köszönjük Varró Margit tanárnőnek a szikrát, igyekezni fogunk megtartani, megőrizni ezt a lángot és átadni a jövő nemzedékek számára. Babos Ibolya a szervezők nevében „Ha nem tudsz románul, menj haza!” Demokratikus országban élünk, egyenlőségben, szabadon, nemzettől, hittől, származástól függetlenül. Mégis a nemzeti különbségek kiélezettek lehetnek bizonyos helyzetekben. Hiszem, hogy mindenféle felfogás az emberségen múlik, és nem azon, hogy milyen nyelven beszélünk. A lényeg, a tisztesség és a becsület a lelkünkben lakozik. Ilyen szellemben szeretném elmesélni a testvérem esetét. Egy kisebb baleset történt, a tizenhárom éves húgom elvágta a lábszárát egy üvegdarabbal. A seb elég mély volt, így fel kellett vinni a sürgősségi osztályra, hogy bevarrják. Némi várakozás után sorra került, és bementünk a rendelőbe. Az ügyeletes orvos megvizsgálta a sebet, közben a történtekről kérdezgette románul a húgomat. Egy tizenhárom éves, azaz hetedik osztályos diák már beszéli annyira az állam nyelvét, hogy boldogulni tudjon. Ám az ijedtség, a sokk hatására dadogni kezdett, nem kapta a szavakat. Az orvos felcsattant, háborgott, megszólta a húgomat. Idézem: „Nem tanultál meg románul az iskolában? Ha nem tudsz beszélni, menj haza!” Végül a nővér látta el a sebet, miközben az orvos idegesen siettette. Hogyan fordulhat elő ilyesmi ebben a városban? Azt valljuk, hogy egy civilizált és humánus társadalom tagjai vagyunk, de nem erről adunk tanúbizonyságot. Tudom, hogy nincs könnyű dolguk az egészségügyi dolgozóknak, állandó stressznek vannak kitéve, viszont az emberi értékek nem ezen múlnak. A tisztelet, a megértés, a humanitás olyan tulajdonságok, amelyek minden emberben jelen kéne legyenek, szakmától függetlenül. A politikai nézőpont nem kellene számítson ilyen esetben, hisz a gyermek csak gyermek, ha magyar, a román. Egyébként pedig a mondás is úgy tartja: „Ha jót nem tudsz mondani, rosszat se mondj!” Felháborított ez a felületesség és a hanyag bánásmód, hiszen a húgom nem ezt érdemelte. Jó lenne, ha a felelősségteljes beosztásban dolgozó értelmiségiek mindenike uralkodni tudna indulatain, és mellőzné a személyeskedést azokkal szemben, akik nem ezt érdemlik! Kádár Barbara