Népújság, 2017. október (69. évfolyam, 224-249. szám)
2017-10-24 / 243. szám
2017. október 24., kedd NYILVÁNOSSÁG - KÖZÉLET Az olvasó viia Aranyóra vagy Arany-óra? „Gyerekek, mi jut eszetekbe arról, hogy Arany-óra?” - ezzel a kérdéssel indította Varró Sándor nagyszebeni református lelkipásztor az Arany János-szavalótáborban a költőről tartott előadását. És ámbár a kérdő mondat beugratós volt, a gyerekek nem dőltek be a kérdés huncutságának: az Aranyóra nem egy arany alkatrészekből gyártott időmutató műszert, hanem a Toldi Írójáról szóló előadást jelölte. A nagyszebeni Arany János-szavalótábor, mely Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából volt megszervezve október első hétvégéjén, a templom és iskola áldásos kölcsönhatásának a légkörében zajlott. Pénteken, az Octavian Goga Főgimnázium alsó tagozatán, az Aranykor - Szent László legendája című dokumentumfilmet tekintettük meg Marosán Csaba előadóművész bemutatásában. Arany János műveinek nyelvi szépségéről, eredeti nyelvfordulatairól, kifejezőkészségéről, szókincsének gazdagságáról szólt Varró Sándor lelkipásztor előadása. Szombaton a református gyülekezeti teremben mintegy harmincan gyűltek össze az Arany-napra. A meghívottak között voltak Nagyszeben és környéke településeinek (Vízakna, Szentágota, Bürkös, Mihályfalva, Bolya, Oltszakadát) magyar diákjai. Az összejövetel kiállítás megtekintésével kezdődött, melynek kettős tematikája volt: egyrészt Arany János életének főbb mozzanatait jelenítette meg (családját, nagyszalontai szülői házát, iskoláját, templomát, ahol keresztelték, nagykőrösi családi házát és dolgozószobáját), másrészt a leghíresebb művének, a Toldi-trilógiának különböző jeleneteit tekinthettük meg. Varró Margit tanítónő Arany János életéről és munkásságáról szóló előadását az elemisták és középiskolások szavalata követte, így került közelebb lelkünkhöz A tudós macskája, A világ, Fiamnak vagy a Családi kör verseinek néhol bohókás, néhol szomorkás hangulata. Ezt követően az óvodások és iskolások élénk érdeklődéssel nézték meg a Toldi diafilmet. Ezek után már könnyedén felismerték a Toldi-kiállítás különböző grafikáit vagy ceruzarajzait, midőn a tárlat második felének a magyarázatára került sor. A kínálat-szünet csupán előkészítése volt a játékos vetélkedőknek. Az óvodások a malomkövet megemelő Toldit kellett kiszínezzék, az elemisták pedig a költő arcképének puzzle-darabjait kellett összeillesszék. Azonban a fejtörő itt nem ért véget, mert a Toldi Szerkesztette: Menyhárt Borbála egyik összezavart szórendű versszakának kellett megtalálják a helyes rímeit. A Réti farkasok, a Toldi utódai és a Csapatszellem csoportok diákjai mindent megtettek azért, hogy a lehető legjobban és leggyorsabban teljesítsenek. S ez sikerült is nekik. Természetesen az izguló szülői szurkolótábor sem maradt el. A verstábor kiértékelésekor a diákok jelenléti oklevelet kaptak, a leggyönyörűbben szavalok pedig dicsérő okleveleket. Az Arany János-művek mellett írószer- és édességajándékban is részesültek a résztvevők. Ezt a rendezvény támogatói tették lehetővé, a főtámogató Communitas Alapítvány és Nagyszeben református egyházközsége. Vasárnap a díjazott diákok a nagyszebeni református templomban mondták el Arany-verseiket, immár a nagyszebeni magyar közösség előtt. Ugyanitt megtekinthetővé vált az Arany János élete és munkássága című tárlat a református templom galériájában. Mindannyian örültünk annak, hogy az Arany-óra Arany-nappá, majd Arany-táborrá nőtte ki magát, és reménységünk szerint Arany-évvé sok-sok, Arany János műveit olvasó diák és irodalomkedvelő számára. Varró Margit tanítónő A nyárádmenti kutyák bizonyultak a legjobbaknak Erdélyi kopók szemléje Erdőszentgyörgyön Gligor Róbert László Harmadszor szervezték meg szombaton a tájjellegű erdélyi kopók szemléjét, a Rhédey Claudia-kupát, ahová mintegy harminc kopót neveztek be gazdáik. Mivel egy kevésbé ismert és nem népszerű kutyáról van szó, az ilyen rendezvényre főleg a tenyésztők, vadászok és kutyatulajdonosok jönnek el. De akadtak laikus érdeklődők is a szentgyörgyi kastélyudvaron. A rendezvény ötlete Csibi Attila Zoltán erdőszentgyörgyi polgármestertől származik, aki néhány éve tőle vásárolta első kopóját, és szerelmese is lett a fajtának - tudtuk meg Tőkés Lóránt főszervezőtől, a csókfalvi Siculus Erdélyi Kopó Kernel tulajdonosától, kopótenyésztőtől, aki elismerte: amikor a szomszéd faluba került, és Csibi polgármester lett, a szerencsés helyzet „megszülte” ezt a rendezvényt. Fajtaspecifikus rendezvények addig csak Magyarországon voltak, aki tehette, elvitte oda szemlére a kedvenceit, de az erdőszentgyörgyi azért is jelentős, mert tájjellegű, azaz nem egy országra, hanem egy nagyobb tájegységre - lásd Székelyföld, Erdély - vonatkoztat, ezért hiánypótló rendezvény, és ezt értékelik is a kopótenyésztők. Ezt erősítette meg a házigazda erdőszentgyörgyi polgármester is, aki jelenleg is több kiváló példány gazdája. Őt külön büszkeséggel tölti el, hogy a kis-küküllői település a helyszíne ennek a rendezvénynek, amely nemcsak Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében fontos lett a tenyésztők számára, és reméli, ennek hagyománya is lesz a jövőben. Sajátos világ, gyönyörű egyedek Szombaton délelőtt a Rhédeykastély udvarát kopók lepték el, de mivel egy-két „idegen” kutya is betévedt, az amúgy nem ugatós négylábúak bizony felverték a főtér hétvégi csendjét. A kölyök, fiatal és felnőtt szukák és kanok csoportonként vonultak be a körbe, ahol a magyarországi dr. Kerekes Gábor erdélyikopó-tenyésztő és fajtaspecifikus bíró, valamint dr. Kelemen Atilla volt parlamenti képviselő, nemzetközi kutyaítész vették szemügyre az állatokat. Főleg küllembírálat történt, azaz a kutya fejét, fülét, szemszínét, szügyét, lábait, farkát, hátívelését, szőrét, fogazatát vizsgálták meg, de a viselkedéséről is képet kaphattak, azaz, hogy miként viszonyul más kopókhoz és a gyerekekhez. Az erdélyi kopóval az elmúlt évezredben nagyvadakat hajtottak, de a vadászat átalakulásával e kutya ösztöneit a vaddisznóra alakították át. A nyugat-európaiaktól eltérően a kopó nem alkalmas a falkavadászatra, egyszerre csak öt-hat társát viseli el maga mellett, de a 19. századig sikeresen használták bölényvadászaton. Az elmúlt évszázadban a vadászat visszaszorulása miatt a fajta a kihalás szélére sodródott, de ma egyre többen „felfedezik”, tenyésztik a rőtsárga és fehér foltokkal tarkított csillogó fekete szőrű kopót. Családi és szilaj körülmények között egyaránt tenyészthető, nem bántja az embert, féltőn vigyáz a kisgyerekekre, keveset ugat, jó szimata és nyomkereső ösztöne mellett rendkívül okos is, nagy a mozgásigénye, és kevés példánynak van idegrendszeri problémája. Tőkés Lóránt szerint a veszélyeztetett fajta népszerűsítése mellett azért is fontos egy ilyen rendezvény, hogy a tenyésztőknek is „tükröt tartsanak”, ők is lássák, milyen példányokat birtokolnak, illetve, hogy megtudják, hogyan lehet a következő generációkat javítani. „Az erdélyi kopó őshonos kutya, élő magyar kulturális örökség, amelynek fenntartása nemcsak hobbi, hanem annál is több” - véli a rendezvény főszervezője. A többórás szemle, tanácskozás és tanácsadás után a következő állatokat díjazták: a legszebb fiatal kan díjat Háromszéki Vadúr Hattyú kapta, a legszebb felnőtt kannak járó díjat a Keresztúrszéki Vadűző Bárónak ítélték. A kölyök szukának járó oklevelet Transylvanian Black Symphony Barka szerezte meg, a legszebb fiatal szukának Fürge bizonyult, míg a legszebb felnőtt szukának Siculus Éva Bodzát ítélték. A kategóriagyőztes erdélyi kupók közül az idei fajtagyőztes kannak Keresztúrszéki Vadűző Bárót, fajtagyőztes szukának Siculus Éva Bodzát kiáltották ki, ez utóbbi szerezte meg a „vándorkupát” jelentő, erdélyi kopót megteremtő szobrot is, amit gazdája, a nyárádszentimrei Sebesi Attila vehetett át. Az emlékplakettek, érmek, oklevelek mellett a kutyák másnak is örülhettek, a Promedivet támogatásának köszönhetően egy-egy zsák „finom falattal” térhettek haza. A rendezvény délután Csókfalván folytatódott, ahol szakmai beszélgetés és kötetlen társalgás mellett a kopózás során azt is megtudhatták a gazdik, hogy állataikban menynyire él még a vadászösztön. „Szép történet” Molnár Attila Kézdivásárhelyről érkezett, első alkalommal nevezett be kutyáival. Baráti meghívás nyomán jött ide, de azért arra is kíváncsi volt, hogy az állatai miként viselkednek ilyen környezetben, és milyen értékelést kapnak. Bár az erdélyikopó-állomány nagysága miatt még nem egy nagyon rangos rendezvény, mégis jónak tartja a kezdeményezést, mert az erdélyi kopók világa egyedi. Jónak találta a bírák felkészültségét és összességében az egész rendezvényt, és reméli, lesz folytatás. Nyárádszereda polgármestere, Tóth Sándor két díjat is megszerzett kutyájával, Báróval, aki a tavaly a fiatal, idén a felnőtt kanok közül bizonyult a legjobbnak. Más kutyakiállításra nem járnak, de mivel ez közel is van, és székelyföldi rendezvény, szívesen eljött az állattal. Ez a kutyafaj kihalófélben volt, de most reneszánszát éli, ezért fontos egy ilyen rendezvény, és alkalmat ad, hogy mások is megismerjék ezt az állatot - véli. A vadászat átalakult az elmúlt évszázadokban, de a kopó ösztönei megmaradtak, vadász- és családi kutyának egyaránt megfelel, és a mai igényes társadalomban az is fontos, hogy keveset csahol, nem zavarja a szomszédokat. Tóthéknál Báró családi kutya, a felesége gondozza, a kislánya félti, de néha kilovagol vele a gazda hosszabb túrákra is, így a siker az egész család öröme, és annak is örülnek, hogy állatuk másoknak is tetszik - mondta el Báró gazdája a szemle végén. A rendezvényt követően Tőkés Lóránt úgy értéke, hogy mivel már a harmadik szemlén vannak túl, kialakult a logisztika, a stáb, egyre gördülékenyebb a szervezés, szebbek, értékesebbek a díjak, „most kezd beérni” a rendezvény. A kellemes időnek is köszönhetően szép „történetként” könyvelte el a harmadik szemlét a főszervező, hozzátéve, hogy az idei is hozott egy többletet a délutáni kopózással, de jövőre ezt tovább bővítenék, és a szemle mellett munkabemutatót is szerveznének. Nyárádmenti kopók vitték el a fődíjat, Tóth Sándor Bárója másodszor is fajtagyőztes lett Fotó: Gligor Róbert László NÉPÚJSÁG 9 Könny és mosoly Egy megható véndiák- (57 éves) találkozóról szeretnék egypár sort írni, amire könnyes szemmel, mégis mosolyogva gondolok. Már az 50 éves találkozón (Dicsőszentmárton, 2010) elhatároztuk, hogy mivel rohamosan öregszünk, kétévente fogjuk megtartani az elkövetkező találkozókat. Már a Dicsőszentmártonban végzett osztályok között is „híresen összetartó” közösségként voltunk elkönyvelve, és mindig a dicsői osztálytársak szervezték a találkozókat. Most ezt egy Segesváron élő társunk, Réthy (Székely) Katalin vállalta magára. Mindenkit értesített, engem is, de sajnos azt kellett mondanom, hogy előrehaladott betegségem miatt, bár nagyon szeretnék, nem tudok elmenni. Egypár nap múlva segesvári barátnőm közölte velem, hogy az osztálytársak egyhangúlag felajánlották, hogy rám való tekintettel Vásárhelyen tartjuk meg a találkozót, így október 19-én a marosvásárhelyi Európa étteremben gyűltünk össze, könynyek és mosoly közepette tíz 75 éves öregdiák emlékezett egykori tanáraira, az elhunyt kilenc osztálytársra és azokra, akik betegségük miatt nem lehettek jelen. Köszönet és hála illeti részemről és családom részéről a megjelent osztálytársakat: Belényesi Sándort, Bojtor Lajost (aki Bukarestben lakik), Borsos Margitot, Demeter Gábort, Fülöp Istvánt, Gyulai Ferencet, Ozsváth Imrét, Pethő Lajost és Réthy Katalint. Még egyszer kiemelem, és köszönöm Réthy Katalin osztálytársnőm és barátnőm szervezői tevékenységét. A mellékelt képen többen vagyunk, mert mellénk álltak az élettársak, akiket már valódi dicsői diákokként ismerünk el. Torna (Lőrinczy) Irma