Neveléstörténet, 2007 (4. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Kurucz Rózsa: Viták a Montessori-pedagógiáról (1910-1956)
Viták a Montessori-pedagógiáról (1910-1956) depuis un siècle. Pour comprendre et pour bien évaluer l’essentiel de cette conception bioanthropologique, il est absolument nécessaire de recueillir et analyser tous les jugements, opinions et critiques conçus au sujet de cette théorie, et d’en saisir les éléments pertinents. Dans cette étude, qui fait partie d’une recherche plus volumineuse, nous présentons l’évolution de cette pédagogie au milieu de la lutte des arguments et des contre-arguments. Nous expliquons que dans un premier temps les critiques ont formulé leur opinion sans la parfaite connaissance de la conception de Montessori, en partant de la réflexion pédagogique traditionnelle. Nous parcourons et analysons les sujets les plus discutés dans la querelle Montessori. Nous démontrons à quel point la rivalité entre les différentes tendances pédagogiques a rendu les critiques partiales, et combien les commentaires professionnels ont indignement déprécié cette théorie sous l’influence de la politique et de l’idéologie marxiste (voir les années 1950). L’analyse des centaines d’opinions et de critiques suggère que pour évaluer correctement la « découverte » de Maria Montessori - la « force autoconstructive » de l’enfant - et la pédagogie de Montessori, il aurait été indispensable de connaître la philosophie bergsonienne, les recherches de De Vries sur le comportement, l’anthropologie pédagogique et la conception scolaire de Fabre. Maria Montessori a 20. századi pedagógiai örökségünk legkiválóbbjai közé tartozik, akinek nagy szerepe volt a modern gyermekpszichológia és pedagógia megteremtésében. A szigorú elveken alapuló természettudomány és orvostudomány fegyelmezett kutatójaként, nagy tudású egyetemi professzorként missziójának tekintette a gyermek új értelmezésének és a nevelés új ideájának hirdetését. Tette ezt 50 évig fáradhatatlanul, lankadatlanul. 1907-ben, 100 éve alapította Rómában első intézményét, a „casa dei bambini ”-t 2007 a centenárium éve, így az egész világon kutatók, gyakorlati szakemberek százai méltatják munkásságát, elemzik, értékelik gondolatait, s az újra és újra reneszánszát élő, megerősödő, nevével fémjelzett pedagógia eredményeit. Napjainkban a Montessori-pedagógia a Föld szinte minden sarkában jelen van. A legutolsó adatok szerint 100 országban több mint 22 ezer Montessori-intézmény működik a világon. Mivel magyarázható, hogy egy évszázada nem szűnik diadalmenetes, hogy feltehetően a további évtizedekben is fennmarad? Elsősorban azzal, hogy nevelésfogalma átfogó és globális, s ezért a legkülönbözőbb kultúrákba integrálódhatott. Beépült a kísérleti kutatásba, a reális tények feltárásába, az eszmékbe, az alaptézisekbe, a legkülönbözőbb vallásokba (katolikus, teozófia, buddhizmus), a racionális gondolkodásba, a keleti meditációkba ugyanúgy, mint a nyugati civilizációba, az elnyomottak (asszonyok-gyermekek) jogaiért folytatott harcba és a pacifizmus irányzatába. Maria Montessori kezdetektől fogva azt kívánta, hogy a nevelők önállóan gondolkodjanak és döntsenek, ne egy módszer mankójára támaszkodjanak, hanem saját lábukon megállva saját pedagógiájukat tudják alkalmazni. Ha a Montessori-teóriát egy módszerré redukálnánk, akkor sem többet, sem kevesebbet nem tennénk, mint pedagógiáját megcsonkítanánk - horribile dictu -, valójában a törzsét amputálnánk. Kurucz Rózsa