Neveléstörténet, 2011 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gróz Andrea: Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő

HUGONNAY VILMA, AZ ELSŐ MAGYAR ORVOSNŐ kis tudnivaló a női havi vérzésről és további fontos írásai a női egyenjogúsítási moz­galom irodalmát is gyarapították. Mintegy tíz év elteltével szülésznői gyakorlatával felhagyva csupán orvosi elméleti kérdésekkel és szakirodalmi tevékenységgel fog­lalkozott. „Annak, hogy gyógyító gyakorlata már ekkor is túlterjedt a szülészet­tel foglalkozó bába tennivalóinak körén, közvetett bizonyítéka azonban második férjével való megismerkedésének története, aki első ízben férfi létére páciens­ként jelent meg rendelésén.” (Jobst, 2000) 1887-ben ismét férjhez ment, Wartha Vince vegyész, műegyetemi tanár, akadé­mikushoz. 1888-ban megszületett kislányuk, Vilma. Férje kérésére szülésznői gya­korlatával felhagyott, és elméleti kérdésekkel foglalkozik. Okleveles bábaként pedig egészségügyi felvilágosítással foglalkozott. Számos cikk, tanulmány, könyv születik tolla alatt a nőnevelés, szülés, a gyermek- és leánynevelés témakörében. 1897 után kiterjedt praxisa volt, s a hazai nőmozgalom egyik vezetője lett. E történések közepette a Mária Dorothea Egyesület a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszterhez memorandumot terjesztett fel, amelyben követelték a nők tu­dományos pályákon való egyenjogúsítását. Ennek nyomán Wlassics Gyula, az új kultuszminszter 1894-ben hivatalos nyilatkozatra kérte fel a budapesti orvosi kar tanárait. A professzorok az 1895. április 2-i kari ülésen egyhangúlag megszavazták, hogy a nők előtt is megnyílhatnak a gyógyszerészeti és orvosi hivatást képző intéz­mények kapui. (Kiss, 1991; Nagy, 1944) Az 1895-ben kelt királyi rendelet értelmében Magyarországon is lehetővé vált a nők számára az orvosi, a gyógyszerészi és a bölcsészeti egyetemi karokon való tanu- Hugonnay Vilma arcképe GRÓZ ANDREA

Next