New Yorki Magyar Élet, 1975 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1975-07-26 / 30. szám
f NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 28. No. 30. XXVIII. évfolyam, 30. szám, 1975. július 26. szombat. Nem sokasig, kenem Lélek s szabad nép ten csuda dolgokat... BERZSENYI Véres összecsapások Lisszabonban, Oportóiján és vidéken: Portugál pártházak ostroma Az APOLLO—SZOJUZ közös űrrepülés • Egyiptom ultimátumszerű fenyegetése A világ első nemzetközi, közös űrrepülése sikerrel zárult: a közös kapcsolószerkezet bevált (amit egyébként az amerikaiak építettek, csekély 200 millió dollár költséggel). — Milliós károkat szenvedett a kanadai mezőgazdaság a hosszú száraz időszak miatt. — Idi Amin Afrika népeinek teljes összefogását hirdette meg a fehér vezetés alatt álló afrikai államok megdöntése céljából. — Addisz-Abebaban, Etiópa fővárosában szakadárok két amerikait és 4 abesszin polgárt elraboltak. — A japáni Sapporóban (ahol a téli olimpiát tartották) a rendőrség épületében pokolgép robbant, mely négy személyt megsebesített. — Egyiptom szerint Izrael ,ugyanazt a taktikát alkalmazza, mint azt az 1973-beli háború előtt tette”. — Washingtoni jelentés szerint Tel Aviv új béktervezetet nyújtott át, miszerint Izrael további területi visszavonulást eszközölne, egyiptomi engedmények és USA segítség fejében. — A kanadai atomtudósok sztrájkja alkalmával a szószóló Oldh Traján főmérnök kijelentette: átlagban évi 17 ezer dollárt keresnek, ami — tíz évi egyetemi tanulmányok után — kevesebb, mint a bádogos-szerelő szakma (plumber) évi 124.000 jövedelme. Az USA szenátus egyik albizottsága arra törekszik, hogy megakadályozza a „CONCORDE" közös angol—francia gyártmányú, szuperszonikus sebességgel közlekedő repülőgépnek az amerikai légikikötők használatát. (A CONCORDE 3 óra alatt repül New Yorkból Londonba. — Szerk.) — Egy görög matróz, — aki az Eastern Airlines június 24-i BOEING 727 lezuhanását túlélte, súlyos testi sérülése kárpótlása fejében 5 millió dollár erejéig perli a légiforgalmi vállalatot. ■ SZOCIALIZMUS IGEN! DIKTATÚRA — NEM! A lisszaboni és oportói kommunista pártházak elleni ostrom a helyzet további kiélesedését jelzi Portugália belügyi helyzetében. Tízezres tömegekben vonultatta ki a szocialista és a népi demokrata párt tagjait, hogy az utcán tüntessenek a Forradalmi Katonatanács ellen, mely a parlament kikerülésével, kormány nélkül az 1917-beli szovjet tanácsköztársasági rendszert akarja bevezetni az országban. A hatalmas utcai tüntetéseket annak ellenére hajtották végre, hogy a csupán kommunista miniszterekből álló kormány rendelkezésére a hadsereget állandó készültségben tartják, nehogy az „ellenzéknek” (mely több, mint 60 százalékot képvisel!) sikerüljön kulcspozíciókat, TV- és rádióállomásokat elfoglalnia. A Katonatanács indokolása a hadsereg részleges mozgósítására: ,Az ellenforradalmi kalandorok útjának elvágása." (Ismerős szöveg?) .Mint már jelentettük, a szocialista és népi demokrata párt tüntetően kilépett a kormánykoalícióból, mert a REPUBLICA szocialista újságot átvették a kommunisták. * Figyelemreméltó, hogy a francia és az olasz kommunista pártok érthető aggodalommal szemlélik a portugál kommunisták túl gyors szovjetizálási manővereit. Vajon miért nem örülnek a „testvérpárt" győzelmének? A válasz: saját országaikban közvetve bizonyítékot szolgáltatnak, hogy az „ „ártatlan báránybőr"’ alatta proletárdiktatúra posztálja rejlik: attól tartanak, hogy a portugál belpolitika felgyorsított marxista irama miatt nagyszámú szimpatizánst elvesztenek az eljövendő választási harcokban, mert a rokonszenvezők és leendő tagok mindeddig hitelt adtak annak a mézesmadzagnak, miszerint Rómában és Párizsban a sarló-kalapácsos zászló hívei nem tartoznak a moszkvai Komintern vasfegyelme alá. EGYIPTOMI „ULTIMATUM” Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek főtitkára szerint Egyiptom legújabb bejelentése, miszerint a jövőben nem engedélyezi az UNEF (United Nations’ Emergency Force — rendfenntartó csapatok) jelenlétét a Sínai-félszigeten, ráadásul a július 24-én lejáró megbízatást nem újítja mes helyzetet teremtett a meg — súlyos és veszedes Közel-Keleten! Izmail Fahmi, egyiptomi külügyminiszter Kairóban a következőket fűzte hozzá a váratlan, ultimátumszerű bejelentéshez: — „Egyiptom ellenzi az UNEF csapatok alkalmazását, mert az UNEF jelenléte a „sem béke, sem háború” helyzetét tartósítja, azáltal, hogy egyiptomi felségterületet tart felügyelete alatt, éles ellentétben az ENSZ alapokmánnyal és a bevett nemzetközi jogszabályokkal". Kissinger szerint, ha az UNEF rendfenntartó egységek mandátuma 24-én lejár, ,,az még nem jelenti azt, hogy a csapatok nyomban eltávoznak az ellenőrzött határsávról”. ★ Az egységes arab összefogás kísérletének egyik jeleként könyvelik el Abdel Abu Maszar palesztinai delegátus-vezető javaslatát, melyet Izraelnek az ENSZ- ből való kizárása ügyében tett. A javaslatot negyven izlám ország támogatta a jeddah-iszlám külügyminiszterek csúcstalálkozóján. ■ „DOMINÓSORS”: RÉMURALOM KAMBODZSÁBAN A hetente mézes-mázos, olvadást prédikáló szirénhangját az amerikai keletázsiai védelmi zónából nemrég kiesett „dominóországokban lehet a legkönnyebben megcáfolni. A július közepén onnan érkező zene,Viltek elmondták, hogy a kommunista Khmer Rouge győzelme utáni rövid fellélegzés után nyomban a legsötétebb terror köszöntött be: 1. Minden újonnan meghódított városból, faluból és tanyáról kivétel nélkül mindenkit kitelepítettek, jobban mondva elhajtottak „Mindenki gyanús” alapon, ami kb. kétmillió fő ,,kényszer-davarozását” jelenti! 2. A pénz, mint fizetőeszköz eltűnt, az ország viszszatért az ősi cserekereskedelemhez, ugyanúgy az orvosság is eltűnt, mert a kórházakat ágyastól, bennük fekvő pácienstől együtt kitelepítették. 3. Az őserdőbe „beutalt” milliós tömegeket tzes sejtcsoportokra osztották, nagy kegyesen hozzátéve, hogy ezentúl „Samak Mit”ívek, azaz elvtársnak szólíthatják egymást, mert egyenlő jogokat élveztek, olyannyira, hogy egy-egy sejtcsoportnak öt holdnyi úttalan dzsungelt kell közös erővel, rövid határidő alatt rizstermelő-földdé varázsolnia. 4. Az ellenszegülő személyeket a bevált rövid úton, tarkólövéssel hallgattatják el örökre. (Folytatás a 2-ik oldalon) A pécsi kat. plébániatemplom. Eredetileg tör " dzsáma a XVI. századból ■mniiimiiiimiiimiiii:iimmiimiitmuiiimintiniiiimmimiiimiMi!iiiminiimmvum .Iliim iaMiiiiuiiiiiiiiniiiiiiiiiiii;iiiiiiiiiiii ...dimiiiiniimimiiimiMiineiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii FLORIÁN TIBOR: AZ AUSZTRÁLIAI MAGYARSÁG PÉLDMUTATÁSA Nem lehet meghatottság nélkül figyelni népünk legtávolabbra vetődött szórványának, az ausztráliai magyarságnak kulturális életét és nemzethűségét. Ők azok, akik a szabad világban a leghatalmasabb emlékművet emelték 1956-os nemzeti fölkelésünk emlékezetére. A kanadai magyarok után ők szerepelnek a második helyen azok között, akik Nyírő József madridi síremlékéhez a legnagyobb összeggel járultak hozzá. Ők azok, akik a legtöbbet áldoznak arra, hogy a szabad világban élő magyarsággal erőteljes kapcsolatot tartsanak fenn. Ezt a célt szolgálta az Ausztráliai Magyar Szövetség neves történészelnökének, a „Sons of Nimrod" kötet szerzőjének, dr. Endrey Antalnak hosszabb ideig tartó amerikai látogatása is. Ők azok, akik nemcsak Mindszenty hercegprímásunkat hívták meg és vállalták útiköltségét, hanem íróink és művészeink közül is már jó néhányat láttak vendégül. Füry Lajos — meghívásukra — már többször is járt közöttük előadásokat tartani, Gábor Áron is már kétszer látogatta meg őket és Tollas Tibort is meghívták. (Tollas ottani látogatásánál még azt is meg kell említeni, hogy a Nemzetőr különböző kiadványaihoz — létszámukhoz viszonyítva — ők adták a legnagyobb hozzájárulást.) Szörényi Éva és Szeleczky Zita is — meghívásukra — nagyszerű műsort adott több ausztráliai városban. És ide sorolhatjuk Bodnár Gábor cserkészvezető meghívását is. Csak az tudja kellően értékelni a meghívásokkal járó áldozatot, aki ismeri a repülőjáratok díjszabását. Nem árt egy gyors képet adni erről. New Yorkból Sydney-be a menettérti repülőjegy mai, rendes ára S1858. Még kedvezménnyel is $1539-ba kerül. A kedvezmény feltétele a 14 napi minimális és a 28 napi maximális tartózkodás. Ha azonban valaki minden nagyobb ausztráliai maagyar települést meg akar látogatni, akkor nem hagyhatja ki Perth városát sem, mely az ausztrál kontinens legkeletibb oldalán van. Perth-be és vissza a rendes repülőút ára már S2242, a kedvezményesé S1923. Érdemes lenne külön foglalkozni az ausztráliai magyar cserkészet kiváló munkájával, külföldi táborozásaival, vagy az ausztráliai Magyar Találkozók (ebben az évben a III.) példamutató megrendezésével, kitűnő műsorával és a vendégek nagyszerű elszállásolási rendszerével. Az ausztráliai magyarság magatartására jellemző az is, hogy a dél-vietnami menekültek megsegítésére nagyszabású gyűjtést indítottak. Ezzel akarják viszonozni — írják felhívásukban — azt az anyagi segítséget, amelyet a szabad világ népei nyújtottak az 56-os nemzeti felkelésünk menekültjeinek elhelyezésére. Példamutatásuk abban is figyelemreméltó, hogy különböző kiadványokkal óhajtják megünnepelni a Magyar írás évét, melyet itt nyugaton indítottunk el, de eddig nagyon keveset cselekedtünk érte. „A magyar írók Ausztráliában nem nézhetik tétlenül az emigrációs irodalmi év kibontakozását” írják felhívásukban és segítséget kérnek az ausztráliai magyarságtól, hogy sok külföldi célra adott hozzájárulás után az ausztráliai magyar irodalomért is tegyenek valamit. Adományaikkal segítsék elő a „Délsziget Irodalmi Albuma” c. könyv megjelenését, mely Csapó Endre és Botond István szerkesztésében az ausztráliai magyar íróktól és 12 velük kapcsolatban álló külföldi magyar írótól hozna szemelvényeket. És végül emlékezzünk meg a havonta megjelenő Ausztráliai Magyarság 1975 évi Kalendáriumáról is. Megszoktuk, hogy minden évben kiadják, de az idén, az emigrációs irodalom évében még nagyobb gonddal szerkesztette Csapó Endre, a lap szerkesztője. A Sydney-ben, Mercz Miklós Attila, egy magyar kivándorló családot ábrázoló, művészi fedőlapjával megjelent, 80 oldalas munka történelmét, tájékoztatást, irodalmat és humort ad nemcsak ausztráliai magyar családoknak, hanem az emigráció életterének egyre több pontján. Ezzel bizonyítja, hogy az ausztráliai magyarság kulturális kapcsolata mennyire terjed és erősödik a világ négy táján szétszórt magyarsággal. Az illusztrált és minden hónapra verset adó naptári részén kívül figyelemreméltó Bodolai Zoltán tanulmánya a magyar királynékról és Gaál Gyula cikke az első világháborús híres repülőtisztjéről, Kiss József hadnagyról, Botond István párizsi novellája, Füry Lajos története egy amerikai magyar kislány karácsonyáról és Szecs Gerő elbeszélése mély, lélekelemző írások. Mészáros László és Siesz Elpic humorán kívül nem feledkezik meg a költészetről sem és 3 ausztráliai magyar lírikus, Botond István, Csepelyi Rudolf és Novák Mária versein kívül Amerikából e sorok íróját, Európából pedig Tollas Tibort és Saáry Évát szólaltatja meg. Az ausztráliai magyarság — kulturális síkon — évről-évre egyre jobban közeledik hozzánk és egyre szorosabban kapcsolódik bele a világmagyarság vérkeringésébe. Minderről nemcsak azért írtam, mert az ausztráliai magyarok éppen olyan közel vannak hozzám, mint az amerikai, kanadai, dél-amerikai, európai, vagy afrikai magyarok, hanem azért is, mert jövőnk és menekülésünk egyetlen útja csak ez lehet: a világ négy táján szétszórt magyarságot egyre szorosabban kapcsolni egymáshoz. Kimunkálni az együttműködés módozatait és azt, hogy a világon történő változásokra, tragikus eseményekre és a magyarság sorait szétbontani akió törekvésekre, támadásokra egyforma magatartást tanúsítsunk és azonos válasszal feleljünk. Ennél szebb és sürgősebb célt nem választhatunk magunknak! Ha ez sikerül, fölkészülten várhatunk minden eseményt. Ha ezt megvalósítjuk, akkor a kanadai, vagy amerikai magyarsághoz, lélekben, odaszámíthatjuk a más földrészeken élő magyarságot is és ez, a világtájakat átfogó számbeli s minőségi növekedésünk olyan nemzeti öntudattal ajándékozhat meg, amelynek segítségével még fiainkat és unokáinkat sem kell félteni a felszívódástól. Ehhez elsősorban az kell, hogy tudatunkká váljon, hogy az ausztráliai, dél-amerikai, európai, vagy afrikai magyarok közelebb állnak hozzánk, mint befogadó országaink polgárai. Higgjünk a világmagyarság összetartozásában és építsük föl a minden távolságot áthidaló szellemi Magyarországot! Ára: 30 cent. CSORDÁS GÁBOR: A Református Egyház helyzete Magyarországon Magyarország orosz megszállásának harmincadik évfordulóján sokan beszélnek arról, hogy a magyar élet sok területén enyhülés mutatkozik. Enyhülés tapasztalható a politikai életben, az irodalomban, a művészetben, a sport területén. Ha ez valóban így van, akkor a református egyház az egyik területe a magyarországi életnek, ahol nem tapasztalható enyhülés; ahol nagyobbrészt még mindig a Rákosi-korszakban élre jutott vezetőkkormányoznak; ahol szó sincs rehabilitációról és az a közel kétszáz református lelkipásztor, akiket az elmúlt évtizedekben lelkészi hivatalukból koholt vádakkal elmozdítottak, még ma is polgári pályán, sokszor nehéz fizikai munkával keresik meg kenyerüket. Nemsokára harminc esztendeje lesz annak, hogy a magyar állam egyezményt kötött a magyarországi református egyházzal. 1948. október 7-én írták alá ezt az egyezményt. Ebben az egyezményben kimondották az egyház és az állam szétválasztását és az állam ünnepélyesen biztosította a vallás szabad gyakorlatát. Az egyezmény megkötésének a hamincadik évfordulója felé közeledve jó szemügyre venni, hogy mi maradt meg ebből az egyezményből és mi a magyarországi református egyház mai helyzete. Az egyház és az állam szétválasztása helyett egyre teljesebbé válik az egyház felső vezetésének az államhatalommal való összefonódása. A jelenlegi egyházi vezetők az elmúlt harminc év alatt szóban és írásban súlyos politikai vádaskodással illették a két világháború közötti korszak magyar protestáns püspökeit többek között azért, mert szerintük az egyház túlságosan összefonódott az államhatalommal és kiszolgálta azt. És mi történik ma? Bartha Tibor debreceni püspök már hosszú ideje tagja a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, amelynek tagjai közé az elmúlt nyáron az Országgyűlés megválasztotta a dunántúli egyházkerület új főgondnokát. Somogyi József Kossuthdíjas szobrászművészt is. Az egyház magasrangú vezetői ott tevékenykednek az Elnöki Tanácsban, amely többek között kegyelmi kérvényeket utasít el, vagy teljesít, tehát dönt élet-halál fölött, határoz az állampolgársági kötelékből való elbocsátások, kivándorlási kérelmek felett, sok esetben családi kötelékeket tépve szét kegyetlenül. Az Állami Egyházügyi Hivatal szigorú és kegyetlen ellenőrzést gyakorol minden egyházi tevékenység felett. Vezető egyházi tisztségek, de gyakran már egyszerű lelkészi állások betöltéséhez is az Egyházügyi Hivatal hozzájárulása szükséges. Külföldi utakhoz, onnan ide és innen oda, egyházi emberek részére elengedhetetlen az Egyházügyi Hivatal engedélye ... Az egyház meg se mozdulhat az Egyházügyi Hivatal hozzájárulása nélkül. Az egyház szabadsága csak papíron létezik. Hogy csak egyetlen példát említsek: az ifjúság vallásos neveléséről szó sem lehet. Jaj annak a lelkipásztornak, aki az ifjúsággal foglalkozni mer, előbbutóbb talán más vádak alapján, de biztosan elmozdítják állásából. Egyetlen ponton tesznek csak kivételt: az egyház kezén hagyják a nyomorék és fogyatékos gyermekek fizikai gondozását, mert azon a téren már nincs az államnak ideológiailag mit féltenie. A magyarországi református egyház Bartha püspök vezetése alatt számos külföldi vendég és belföldi potentát jelenlétében nemrégiben ünnepélyesen megnyitotta a részben nyugati pénzen épült őrbattyáni Református Egészségügyi Gyermekotthonát, ahol 500 testileg-lelkileg fogyatékos gyermeket ápolhat. Időközben mélyreható változások is történtek a református egyház belső életében. Az idő rövidsége miatt szorítkozzunk ismét egyetlenegy példára. 1967-ben, a debreceni zsinat évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek során új egyházi törvénykönyvet fogadtak el Magyarországon. Hadd emeljem ki ebből a lelkészválasztás reformját. A reformáció ideje óta a lelkészválasztás mindig a gyülekezetek féltve őrzött joga volt. Az új törvénykönyv szerint mostantól kezdve egy túlnyomóan a felsőbb egyházi szervek képviselőiből álló jelölő bizottság választja ki a lelkipásztort egy-egy gyülekezetbe, mert hiszen a felsőbb egyházi hatóság, — mint mondják — „jobban tudja”, hogy ki való lelkipásztornak egyenv .egyházba, mint a helyi gyülekezet elöljárói és tagjai. Bartha püspök az ősi rend durva megsértését kegyeskedő szavakba csomagolva adta be az elmúlt évben a debreceni Mester utcai gyülekezetnek két új lelkészük beiktatása alkalmából: „Korábbi emberöltőkben a lelkészi állás betöltésének a gondját egy-egy gyülekezet magánügyének tekintették. Ez a gyakorlat az utóbbi , esztendőkben komoly változáson ment át és mi az egyházban megújulást munkáló Lélek vezetése(Folytatás a negyedik oldalon)