New Yorki Magyar Élet, 1978 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-07 / 1. szám

4. oldal Péterek hotelíja Kensingtonban volt, a tornatéren közvetlen közelében. Lajos kékre pingált bogárhátú Volks­wagenjének pöfögését szakértő módjára kommentálta Pé­­ter: szerviz kell a kocsinak, a karbarettának tisztítás,­­ duda rosszul van bekötve; apja autószerelő volt, a gye­rek garázsudvarban lábatlankodott, motorral bütykölt benzinszaggal nőtt fel. Lajos a címeres melegítőket vizs­­gálgatta a széles mellkasokon, a hotel habljába gyülemlő, sportzsákokba gyömöszölt, egyetlen nap alatt zsákmányolt nyugati szajrét, a keleti hangoskodást, melyre saját diák­jai csak bepiált állapotban képesek. „Az elődöntő utá­ni napon kijössz vacsorázni hozzánk.” Elővett a tárcá­jából egy ötfontost. „Tedd el ezt taxira, meg anyádnak ajándékra.” Péter tiltakozásul maga elé emelte mindkét tenyerét. „Azt nem lehet Lajos bá... Lajos. Van ne­künk napipénzünk. Édesanyámnak meg nem lehet csak­úgy...” „Azt nem én küldöm, te veszed, te nyárimi­kulás. Tekintsd úgy, hogy kölcsönadom. Ha megnyered az Európabajnokságot a bónuszodból visszaadhatod.” Pé­ter , nevetett, az arcán megjelent két vonás, amit Lajos ismerősnek vélt,­­holott csak egy hétig figyelte az any­­ját, húsz évvel ezelőtt, a fiú nevetésében, mely baritoni hanggal kezdődött és basszusban végződött, volt valami a medve dörmögéséből. Ezt nem az anyjától örökölte A Putney bridge az egyetlen olyan híd Londonban amelynek mindkét hídfőjén templom áll, s a világon az egyedüli abban, hogy a tornyok árnyékában egy-egy kocs­ma lapul. Na nem közvetlenül, hanem átellenben, amed­dig az árnyék nyújtózkodik, mielőtt elfeküdne. A „Nyolc Haran”-ban a Temze pesti oldalán Szilván Lajos lehaj­tott egy dupla adag whiskyt. Aztán szépen átgurult a folyó felett, és a „Sánta Róká"-ban megivott még, róka minden ép lábára egyet: Budán. „Ittál”, mondta Sarolta tárgyilagosan, árnyalatnyi bosszúsággal a hangjában, amikor lábujjhegyre állt és az előszobában megcsókolta. Egy félkész grimaszt is el­nyomott. „Alig”, felelte Lajos. Derékon kapta az asszonyt és magasba emelte. „Tegyél le azonnal!” Fekete leo­­tardban volt, „macskaruhában”. Yoga órájáról jött, mely­nek szervezője és előtornásza volt, s még nem volt ide­je lezuhanyozni. A férfi hirtelen leejtette, mint az amúgy­­is talpra ugró macskákat szokás. Sötéten pillantott rá, fonolakodó keserűséggel. Az asszony rögtön észbekapott: „Csak”, mondta mély hangján, testközelbe lépve, „várd meg míg megmosakszom.” Pár nappal később ugyanott, Sarolta örömében jobb­­ról-balról arcon csókolta az érkezőt, elvette tőle hegedű­­tokját, beállította a vendégszoba sarkába. Schmidt zseb­kendőjével törölgette arcát, izzadó homlokát, puffogott fölfelé, elhízott testével az első emeleten a vendégszoba sarkába állított karosszékbe rogyott. „Itt a zuhanyozó, lezuhanyozhatsz. Meddig maradsz? Persze­ maradhatsz a­­m­eddig akarsz.” „Egy hétig muzsikálunk Londonban a Hiltonban. Ezalatt a Hilton garnitúra cserébe az Am­­basciatorében húzza. Jó buli.” „Ma nincs gógaóra itt­hon, délben hazajöttem az iskolából főzni. A kedve­dért lasagnával kezdjük, igazi, a barátnőm szerzi a Soho-ban, Marylin Jane, Lapaj nevezte el így, ma már a férje se hívja máskép. Borüzletük van, tele mindenféle magyar borral, Nemes Kadar az új szám, Gordon, a férje hoz majd pár üveggel. A holmijaink, amiket ismertél, itt vannak körülötted, használj, mindent egészséggel, ez az em­elet­ a munkaszínt, a második a lakáskultúra. „Kik laknak a földszinten?” „A lakást eladták egy arab sejk időnként itt lófráló fiának, aki évente egyszer van itt, különben zárva van. A középrészt, ahol mi vagyunk most, az öreg rendőrbácsitól vettük, mikor meghalt a fe­lesége, s őt magával vitte a veje meg a lánya. Volt nappalijuk a gógaszoba, a tornaszőnyeget az iskolá­ból vettem, másodkézből, bagóért, az árát én állapítot­tam meg, mint igazgatóhelyettes.” „Föltörtél­­.” „Nem, csak mások törtek le. Igazgatónkat leváltották mert a szülők panaszkodtak, helyettesének idegösszeroppanása lett. Az új igazgató a navy-ben volt training officer, a hatvanat nyomja.” „Az apósod lehetne, egyszóval.” „Lehetne, bár életbe maradt volna és itt lenne az öreg. Az egyetlen ember, akire Lapaj hallgatott. Emlékszel, amikor hatvanháromban meghalt...” Schmid, visszatolatott e mellékvágányról és fürkész­ve körülnézett: „Vigyél fel a toronyba, Simonyi óbester­­né.” „Gyere. Emitt a csigalépcső. Ne ájulj el, nem nyer­tünk a totón, csupán mázlisan vásároltunk.” A halo­­vány selyemfüggönnyel borított szoba balsarkában két XV. Lajos korabeli heryére karosszék állt, sárga nyers­selyem huzattal bevonva. Az egyikben fekete macska aludta az igazak vagy a lelkiismeretlenek zavartalan ál­mát. A Coromandel Regency ebédlőasztal lapja mono­pódiumon nyugodott, az antik darab kivitelezése a mo­dern Saarinen repülőgépkangérjainak eleganciáját asszo­ciálta. A falon egymásnak szembenézve, két keretezetten metszet függött, a múlt század ötvenes illetve hat­ Szalmából benzin Német vegyészek kikí­­sérleteztek egy olyan eljá­rást, amelynek segítségével szalmából s általában el­száradt növényi részekből benzint lehet nyerni. A Frankfurter Allgemeine Zeitung­ szerint a felfede­zés óriási jelentőségű, mert az alapanyagok­­ korlátlan mennyiségben , állnak ren­­rendelkezésre és olcsók. A nyugatnémet kormány 230 millió márkát utalt ki a kí­sérlet ipari mértékben való kifejlesztésére. A maffia új központja Alig sikerült az olasz rendőrségnek hosszas harc után felszámolni a szicíliai maffiát, — a jelentések sze­rint — most a maffia áttet­te székhelyét Kalábriába. Az itteni maffia fő speci­alitása az emberrablás. Ha­talmas összegeket préselnek ki az elrablott túszokért, a­­kiket kegyetlenül kivégez­nek, ha a családjuk nem fizet.­­ Ezenkívül a régi, szicíliai módszert is alkal­mazzák:­­mindenkit­­mega­dóztatnak, aki nem a­kar terrorjuk áldozata lenni. HABSBURG OTTÓ—MA... Ha valaki fellapozná Habsburg Ottó születési anyakönyvét, a következő nevek beírását tapasztalhatná: Franz Joseph Otto Robert Maria An­ton Karl Maximilian Heinrich Sixtus Xa­vier Renatus Ludwig Gaetan Pius Igna­tius von Habsburg-Lorraine. Közönséges halandó nem kap 16 keresztnevet. Röviden: Ottó talán akkor érte el éle­te egyik legmagasabb rangját, amikor ap­ja I. Károly néven Ausztria-Magyarország császára, illetve királya lett 1916-ban, ami azt jelentette, hogy Ottó törvényes trón­örökössé lépett elő. Ismeretes az, hogy I. Károlynak le kel­lett mondania, s 1922-ben húnyt el, Ma­deira szigetén.­­Ottó ekkor tízéves volt, és „Földnél­küli Király” lett. A harmincas évek során az osztrák köztársasági kormány visszaadta Ottónak a Habsburg család 13 kastélyát; annak idején még a monarchia restaurálásának is számos híve akadt. A német invázió azonban újra kiszorí­totta Ottót Ausztriából. A hatvanas évek közepén az osztrák kormány újra engedé­lyezte Ottó letelepedését, amelynek az volt az ára, hogy lemond a trónról. Ma a 65 éves Ottó Innsbruck és München között közlekedik, mert mindkét városban lakást tart fenn, bajor herceg­nő feleségével együtt. Ottó a páneurópai mozgalom egyik jelentős előmozdítójának számít és józan meglátású politikai cikkei iránt mindig é­­lénk kereslet mutatkozik. Kabdebó Tamás: MINDEN IDŐK vanas éveiből valók. Szélesen folyt a Duna az egyiken a világos ég alatt, innenső oldalán csikós itatta négy lovát, közepén gúzsevezős ladikban paraszti átkelők, lej­jebb tótok a tutajon, mely kicsordogál a képből, fö­lül hajóhíd, túlnan Esztergom városa, dombján az épü­lő bazilika. A másikon felírás: Schumla, the refuge of Hungarians; hátterében lapos csúcsostetejű török házak a Kaukázus szelídebb lankái alatt, elől, a ház erkélyén, dolmányos, harcsabajosszú lonely Hungarian török sap­kában. Szomorú szemével az érkezőt nézi, az asexuális Schmidtet, aki mellett nem maradt meg fiatal asszony­személy, s ha ellép előle, fikszírozza az épülő esztergo­mi bazilikát. „Hatra terítettem”, táncolt az érkező körül Sarolta, megigazította a fehér őszirózsát az­ asztal közepén, amely ugyanolyan elegáns volt, mint a görög koturnus kivágású habselyem ruhába öltözött teste. Az asztal túl­oldalán, „szárnyasoltár könyvszekrény” állott, III. György félbolond király idejében készítette egy nem megveten­dő artizán. Schmidt mindhárom rész ajtaját kinyitotta és végigzongorázott a könyvek hátán. Magyar klasz­­szikusok az első szárnyban: Balassi, Csokonai, Petőfi.. . („Az én üdvöskéim”, nyüzsgött Sarolta); Herodotus, Pli­­nius, Livius, Montaigne, Gibbon, Garibaldi, Zrínyi, Széchenyi a másik szárnyban („Lapaj jó szellemei”); és középütt, mint a szárnyasoltár főhelyén a mennyei seregek, az 1956-os forradalom könyvei sorakoztak. A két folyóra néző ablak közében Regency büffé-kredenc állott, elől bronz grillel védve, hátulról zöld bársony­nyal takarva. „Alkalmi vétel az egész cucc”, magyaráz­kodott Sarolta. „Egy délangliai kastély berendezéséből áló. Elárverezte a gazdája, mert nem bírta fizetni az adót.” Schmidt már campariját szopogatta, amikor meg­jött Gordon, Marylin Janenel az egyik, két üveg Nemes Kadarral a másik karján, mögötte Lajos, fejét meghajt­­a, hogy az alacsony szemöldökfába ne verje, s percek múlva, az est középpontja, Balog Péter. Sarolta kony­haművészetét csak kíváncsisága múlta felül: a rostélyos szeletekkel derekasan birkózó Péternek be kellett szá­molnia egyrészt a pékség állapotáról, édesanyja tervei­ről, a motorbalesetről, ami az apját érte, I. dunántúli látogatásairól, másrészt Lajos és Gordon kérdéseire vála­­szolgatott Péter (az utóbbiakat Lajos fordította) a ma­gyar bokszolók esélyeiről, az ír legény kiütéséről, az elődöntő második menetében, az új tréningmódszerekről. Mi van a lagúnák vizében? Velence fokozatos pusztulása nemcsak a ten­ger kitartó ostromának e­­redménye. A lagúnák vize is egyre szennyezettebbé válik, s az ipari hulladé­kok és vegyszerek egy év­tized során sokkal több kárt okoztak már a cölöp­alapozásban és épületek­ben, mint az elmúlt évszá­zadok viharai együttvéve. Most angol szakemberek kaptak megbízást a víz­szennyezés vizsgálatára. Az elemzéshez a Partech nevű analizátort használ­ják, amely százalékos a­­rányban mutatja ki a víz­szennyeződés kémiai össze­tételét. Gyász esetén forduljon hozzánk bizalommal ! Me Dougall & Brown Limited 646 St. Clair Ave. West A 651-5511 Otthonosan berendezett szobáink legmagasabb igényt is kielégítik. Csak a koporsók árai változnak, a szolgáltatás egyforma, óriási parkolóhely. A város bármely részébe küld­jük kocsijainkat. MAGYAR GYÁSZJELENTÉST díjmentesen adjuk M­A­G­Y­I WJUWUUUWilUUWUWUPUWIlUUUtiWWWUlWmMJWIMlWMMIWrBBB Magyar újév 1978-ban (Folytatás az első oldalról) nak az 1944-es összeomlás lett a követ­kezménye. S mi lesz jelenlegi megosztottságunk­nak a következménye? Vannak, akik a je­lenlegi adott helyzetet veszik alapul. Ez van, tehát ezt kell szeretnünk. Ott van­nak és látszólag maradnak a szovjet csa­patok, ott vannak a kommunista csatló­sok és mi semmit sem tehetünk ellene. Túl kell élnünk ezt a kataklizmát, úgy ahogy lehet. Akárhogy. Ezért szeretnünk kell egymást, gyerekek. Mindenki jó ma­gyar, mindenki ugyanazt akarja, még az ávós őrnagy is. Diktatúra van? Sajnos, tudomásul kell vennünk, mert ezt kíván­ja a realitás. Hadjáratot folytatnak még a legmagyarabb politikai intézmények em­léke ellen is? Hja, ez a helyzet következ­ménye. Nem tanítják, vagy félretanítják a magyar történelmet? Ezen aligha lehet segíteni. Szolgasorban, megalázva és meg­fertőzve tengődnek a magyar egyházak? Sajnos, ezen aligha lehet segíteni máskép­pen, mint kooperációval,­ hogy a vörös urak még kis ideig megtűrjék az Istent Magyarországon. Elárulják legjobb nem­zeti érdekeinket, kifosztják az országot, szovjet pórázon táncol egy tizenegy év­százados büszkemúltú, független ország? Hja, ezért kell imádkozni, hogy az ördög még ne vigye el Kádárt, mert ő még mindig jobb, mint a megszállott őrült, Rákosi Mátyás volt. Az sem baj, hogy világképünk materialista lett. Az a fon­tos, hogy a magyarság túléljen. S a ma­gyarság itt egyszerre nem a nemzetalkotó nép egésze lesz, hanem a munkások-pa­­rasztok szövetsége csupán,­ kik, állítólag, 1945-ben látták meg a napvilágot, mert addig csak az „urak Magyarországa” lé­tezett s ahhoz a „felszabadult” Magyar­­országnak semmi köze sincs. Jelen sorok írója képtelen elfogadni ezt a filozófiát, melyet megértéssel ugyan, de kismagyar útnak kell neveznie. Egy nép túlélése, vagy eltűnése a történelem viharában ugyanis nem emberi ügyeske­dés, vagy ügyetlenség eredménye, hanem annak az egyenes következménye, hogy egy nép hajlandó-e, vagy képes-e betölte­ni történelmi hivatását, vagy sem? A kis­magyar filozófia csak annak lehetőségét kutatja, csak azért áldoz fel mindent, hogy a magyar nemzetnek — vagy népnek, ahogy ők mondják, — a túlélésre valami eshetőséget nyújtson, vagy legalábbis a lehetőségét egy eshetőségnek, tekintet nél­kül arra, hogy még az eshetőség bekövet­kezése esetén is milyen lelkileg deformá­lódott nép és milyen színét, ízét és nem­zeti jellegzetességeit vesztett nemzet éli majd túl a 20. század kegyetlen megpró­báltatásait. Pedig, mint Berzsenyi találó­an mondotta: a „lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat”. Ha már a nemzet és a nép fizikai szabadságát egyelőre, emberi végességünk és rövidlátásunk mankójára támaszkodva, biztosítani nem is tudjuk, a magyar lélek szabadságának és önálló­ságának biztosítása nagyon is lehetséges. Ennek azonban nem a nincserős, úgy­is­­reménytelen gondolkodásmód az útja. En­nek az útja a magyarság hivatásának,, a magyar öntudat ébrentartásának, a ma­gyarság történelmi jelentőségének és népi­es emberi sajátosságának az ápolása, ide­­kint csakúgy, mint odahaza. Ennek az útja a szentistváni intelmek szellemének általánossá tétele,­­a lelkek mélyén, akár­milyen szennyben, vagy idegenségben is éljen a kegyetlen sorsra kárhoztatott ma­gyar. Ennek az útja a magyar történelem egészének reális és­ frázismentes megisme­rése és megértése, mely nem mai szem­mel és divatos ideológiák szempontjá­ból kíván ítélkezni tizenegy évszázad sír­ba hanyatlott magyar nemzedékei és nagy­jai felett, hanem megérteni törekvéseiket és beleilleszteni őket a magyar spektrum ezernyi színébe, mely történelmünket oly elevenné és színessé­­teszi. Ebben a tör­ténelmi spektrumban békés megértésre talál István és Vazul, Báthory István ná­dor és Dózsa György, Pázmány Péter és Bethlen Gábor, az úrbéri rendeletet hozó Mária Terézia és fia, a nagy reformer, II. József, Kossuth, Széchenyi és Deák, And­­rássy Gyula, Tisza István és az október­ista idealisták, IV. Károly és Horthy Mik­lós, Teleki Pál, Bárdossy László és Kál­­lay Miklós, mind csak emberek ugyan, de jóindulatú magyarok, akik a magyar ezredév építői voltak, saját lelkiismeretük parancsát követve. Ugyanez vonatkozik a magyarság és nemzetiségeink viszonyá­ra is, senkit sem taszítva ki közülük, az Intelmek határozott és félreérthetetlen út­imutatása szerint. Ugyanúgy nem lehet társadalmi osztályok után sem kérdőjelet tenni. Igazán elfogultság kell ahhoz, hogy észre ne vegyük: az arisztokrácia, a ma­gyar nemesség, később a középosztály ki­zárásával éppenúgy semmivé és értelmet­lenné válik a magyar történelem, mint a parasztság, vagy a munkásosztály nélkül. Ezért a magyar múlt és történelem, Szent István nyomdokán járva, eltéphetet­­lenül egységes, keresztény és gondolkozá­sában, tetteiben, elveiben és megnyilatko­zásaiban a nagy­ magyar utat követi. Egy­séges, mert nem lehet történelmietlen mó­don személyekre és ideákra szétszaggatni, mint a jelenlegi barbárok teszik odahaza. Keresztény, de nem az elmúlt „kurzus” rosszízű és rosszemlékű szóhasználatá­ban, hanem Szent István Intelmeinek szel­lemében, mely persze sem katolikus, sem protestáns nem volt, hanem keresztény és magyar.­ (Milyen nevetséges történelmi a­­nakronizmus katolikusokról és protestán­sokról beszélni a 11. században!) Magyar, de nem a vérelmélet fonákságának tükré­ben, hanem úgy, ahogy ezt őseink értet­ték — magyarok, svábok, szászok, szlová­kok, horvátok és zsidók — mikor ezt a szót kimondták, hogy „Hungária”. Ez a szentistváni szellem, amit a Szentkorona oly kifejezően jelképez és az egyetlen út, melyen mégegyszer összeállhat a Duna- Tisza partján az a történelmi mozaik, a­­mely ezerszáz éven keresztül Magyaror­szágot jelentette.­­ Ezt a nagy­ magyar, szentistváni utat kell ápolnunk a szabadnak maradt magyar lélekben. S ez minden kérdést megold. Nem játszhatunk az „ez van, ezt kell sze­retni” cinikus gondolatával, mert ezzel feladjuk történelmi hivatásunkat és poli­tikai exigencia kedvéért belenyugodnánk abba, hogy Kelet barbársága rajtunk tart­sa mancsait. Nem szerethetjük az ávós őr­nagyot, aki idejét annak szenteli, hogy a rendszer bilincsei változatlanul csuklóin­kon maradjanak. Nem fogadhatjuk el a marxizmust, mint életfilozófiát, mert ez ellenemond Szent István keresztény örök­ségének. Ugyancsak nem fogadhatjuk el a „felparcellázott” magyar történelem szemléletét sem, mert a magyar történe­lem nem 1514-ben, 1848-ban vagy 1945- ben kezdődött. Mindez nem emocionaliz­­mus, vagy szentimentalizmus, hanem kéz­zelfogható realitás. A mási út sehová sem vezet, csak saját magunk megalázá­sára és a nemzetet lelki harakiri elköve­tésére készteti, a diktatúra jól kigondolt tervei szerint. A nagy­ magyar út azonban épen tartja a magyar lelket, mely egy na­pon szabaddá is válva kész lesz arra, hogy létrehozzon „csuda dolgokat.” így állunk 1978 újévjének napján. S akármilyen borús is az ég felettünk,­­ mégis tőlünk függ, hogy mit választunk és merre tartunk, magyarok. 1978. Január 1 Sarolta is repetázó bokszolót,­ Marylin Jane a szállodai ellátásról firtatta interpretált — a gyümölcssalátából is repetáz aki a bárány türelmével ült a keresztkérdések tüzében s bár a többiek már régen befejezték a táplálkozást szisztematikusan enyhített farkas étvágyán. Gordon ké­sével megkocogtatta borospoharát: „Atyafejek figyelem A meccs után a White City-ben odajött hozzám Max Samuels, a boxing promoter, aki régi kuncsaftom a So­­■hóból, és azt mondta nekem, hogy érdekli őt ez a ma­gyar. Jól mozog. A helybeli profi utánpótlás John Con­ter mögött nagyon gyenge.” Lajos fordított, Péter letet­te kanalát, figyelt. „Ravasz róka Max, pénzről nem beszélt, de szerződésről igen. Szeretné, ha a holnaputáni középdöntőt követően összehoznánk őt Péterrel. A fiú erősen­­ maga elé nézett, ingatta a fejét. Koncentrált Lajos intenzíven figyelte. Péter orrnyerge fölött, ahol a két fekete szemöldök csaknem összeért, a függőleges árok T betűt alkotott a legalsó homloklánccal. Véletlen len­ne? Schmidt elgondolkozva kavarta a kávéját. „Nem sze­retne egy kicsit világot látni, kint élni? Kérdezd meg már tőle! Marylin- Jane rubensi karjait Sarolta cári tes­téhez illesztette. A karcsú asszony lefordította a k­érdést és a logikus folytatás is kibuggyant belőle: „Péter, nem gondolt arra, hogy egyszerűen lelép?” A fiú tovább gon­dolkodott. „The question is not fair”, szólt Schmidt angolul és kidobta cigarettáját az ablakon. A gyertya­fényes szobából kinézve látszott, hogy a cigaretta fény­­csíkott húz a sötétben, majd — Lapaj az ablaknál állt és kinézett — elül a fűben mint a landoló gyertyalégy. „Hát”, oldódott Péter nyelve, ahogy a nyakkendőjét is kioldotta, ing­ gallérját kigombolta, „még nem gon­dolkoztam ezen.” Gordon nevetett. „Mit visz haza aján­dékba?”, csicsergett Marylin Jane, hogy témaváltással könnyítsen a fiún. De az, erős lapos ujjaival végigsimí­totta sörtehaját és az előbbi gondolatmenetet folytatta. „Meg aztán a középdöntőben az orosz Kolecsnikovval kerülök össze. Kemény dió. Erre kell gondolni.” Borból félpohárral ivott Péter, konyakból semmit, az asszonyok karonfogták és magukká­ vitték a konyhába törölgetni, ennek ürügyén tovább faggatni. Marylin Jane saját ikerporontyára gondolt, a rekedt kamaszra, aki min­dent csinált, de semmit sem jól, meg kell tudni a fiútól, hogyan lesz valakiből bajnok. Sarolta évfolyamtársnőjé­­rt­ök sorsát forgatta fejében, az alamuszi Pankáét, lukas húszast nem adott volna Panka testi és lelki adottsá­gaiért s íme ő produkálta ezt a pazar fiút, jóképű, meg­fon­olt, választott szakmájában első. Péter csendesen csodálkozott a folttalan acélfelületekből épített konyhán, az áramvonalas pohárszékben álló metszett kristálypoha­rakon, a mikrohullám, sütőn, a gombnyomásos mosógé­pen. Szebb volt mint a laboratórium a kenesei kórház­ban, ahol vért vettek tőle az apjának. Csak a lábosokat kellett elmosogatni és eltörölgetni. Sarolta kezdte: „El is felejtettem kérdezni, hogyan tölti az idejét, amikor nem tréningezik?” „A nagybátyámnak segítek a pékség­ben.” Marylin Jane folytatta: „És mi akar lenni, ha befejezi a bokszolást?” „Pék.” — folytatjuk — ENDES Realty Ltd. 426 College Str. Toronto, Ont. M5T 1T3 924-1174 Endes László, lakás: 929-9150 Hegedűs Lajos, lakás: 429-3700 5 Acre Bayview—7 Hwy, 2 hálószobás bungalow. Felosztható 100x150 telkekre. Kipling—Bumhamthorpe gyönyörű split-level bungalow, dupla garage, 60x140 telek, 2 fürdőszoba alacsony lefizetés. Üzletház College Str.-en 2 lakással ára $89.000. A Bloor Str-i magyar üzletnegyed legjobb helyén üzletház 5 lakással eladó $249.000. Fogorvosnak ,- fogásznak kitűnő üzletház a Magyar Ház mel­lett az első épület, ahol üzlethelyiség,, beköltözhető lehet az év végén $95.000." KEDVEZMÉNYES UTAZÁSOK BÉCS 14—45 napra $447.00 BUDAPEST 14—45 napra $461.00 LONDON 14—60 napra $299.00 PÁRIZS 14—60 napra $339.00 AMSTERDAM 14—60 napra $339.00 FRANKFURT 14—60 napra $349.00 45 napos elővétel szükséges IKEA — TUZEX — Pénzátutalás új cím: High Park Travel Centre Ltd. 1592 BLOOR ST. W. (Dundas W. földalattinál) Toronto TELEFON: 533-9496, 333-8235, 533-8417 BARRY FREEMAN REAL ESTATE LTD. 988 BATHURST STREET Bayview—Sheppard: 8 szobás, split level bungalow, alacsony lefizetés, egy nyitott kölcsön. Ara: $85.900. Yonge—Lord Seaton Rd.: 3 hálószobás bungalow, nagy telekkel, betegség miatt sürgősen eladó. Ara: $82.000. "BKtBNiRU" Üzletház központban: jól bevezetett delicatessen üz­­let, teljes berendezéssel, házzal­ együtt eladó, két gyönyörű két hálószobás­­lakás. Családi okok miatt olcsón megkapható. Bloor—Walmer Rd.: 11­­szobás, kitűnő állapotban levő rooming ház, $13.000 évi bevétel, teljes bútorzat, alacsony lefizetés, egy nyitott kölcsön. Ára: $88.000. Mrs. Vörös, 535-3103,492-9683 York Mortgage Broker Mindenféle mortgage! folyósítók VESZEK és ELADOK. Minden mortgage ügyben díjmentes felvilágosítást adok. Hívjon hétköznap telefonon bármely időben, vagy keressen fel. 2687 Eglinton Ave. West, 10—3 óra között. MAGYAR MORTGAGE BROKER 652-3595 652-3506

Next