Nimród, 1972 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-10 / 1. szám
Vadász üdvözlettel! Nevezetes esztendő végét jelezte 1971. szilveszterén az éjféli óraütés. A magyar vadászat történetében az elmúlt évet minden bizonnyal úgy tartják majd számon, mint a Vadászati Világkiállítás, esztendejét, a magyar vadászok nagy nemzetközi sikerének évét, amely méltóképpen megkoronázta a felszabadulás óta eltelt évek erőfeszítéseit, a demokratikus alapokon újjászervezett magyar vadásztársadalom munkáját! A világ különböző tájairól érkezett baráti jókívánságok is azt jelzik, hogy a Vadászati Világkiállítás tovább erősítette hazánk hírét és tekintélyét. Visszatekintve az elmúlt év eseményeire, a kiállítás vitathatatlan sikerére, teljes joggal tölthet el bennünket a becsülettel végzett munka, a híven teljesített kötelesség jó érzése, mert hiszen vadászainknak, vadgazdáinknak nem kis része volt abban, hogy a több százezer látogató Magyarországot, mint a természetvédelem és az ezzel szorosan kapcsolatban álló vadászattudomány és vadgazdálkodás jelentős bázisát ismerte meg. Köszönet és elismerés jár tehát az újévi jókívánság mellé minden vadásztársunknak, aki az előkészítés éveiben és a kiállítás hetei alatt egyaránt kivette részét abból a sokágú és fáradságos munkából, amely végül is a kiállítás sikeréhez vezetett. Az ember és a természet kapcsolata nem hangzatos szólamként került a Világkiállítás lobogóira. Az esemény valóságos belső tartalmát kívánta kifejezni — figyelmeztetni óhajtván a világ természetszerető embereit, hogy ez a korábbi évszázadokban olyan szoros, ember és a természet közötti bensőséges kapcsolat korunkban bizony földünk nagy részén aggasztóan megromlott. Úgy hiszem — és ez a szakértő látogatók túlnyomó többségének is a véleménye —, hogy sikerült meggyőzni a kételkedőket, és elsősorban az iparilag fejlett országok nemzeti bemutatóival illusztrálni, hogy — a technika csúcsai felé haladva, a világűr titkait is sikeresen ostromolva —• korunkban is megmenthető a természet az ember számára, a modern természetvédelem, vadgazdálkodás és vadászattudomány eszközeivel. Az elmúlt esztendőben a magyar vadásztársadalom azt bizonyította be az egész világ előtt, hogy e nagyjelentőségű munkában, a természetnek az ember számára való megőrzésében a magyar vadászok, tudósok, vadgazdák közreműködése jelentős tényező. De elmúltak az ünnepek, elszaladt ismét egy év és előttünk áll 1972 új feladatokkal, új célkitűzésekkel. Visszatekintve az elmúlt esztendőkre, meggyőződéssel hiszem, hogy vadásztársaink a jó gazda szeretetével és akarásával fejlesztik tovább a magyar vadgazdálkodás és vadászat ügyét. Az 1972. év dolgos hétköznapjaihoz és az ünnepi vadászatokhoz kívánok magam és a Magyar Vadászok Országos Szövetségének Intézőbizottsága nevében minden vadásztársamnak erőt, egészséget és boldog új esztendőt. VALLUS PÁL