Nimród, 1990 (110. évfolyam, 1-24. szám)

1990-11-19 / 22. szám

AZ ERDŐKÉRT, MINDANNYIUNKÉRT­ em valamiféle divatos szlogen, hanem­­ valós tény, hogy Földünkről évente egy ■ Magyarországnyi erdő tűnik el, és ez nagymértékben hozzájárul az úgynevezett „üvegházhatás” erősödéséhez, amely ma már világszerte érezhető klimatikus gondokat okoz. Kontinensünk erdei is aggasztóan veszélyezte­tettek. Nyugat-Európában éppúgy, mint ná­lunk, ahol például a mindmáig jószerint isme­retlen eredetű tölgypusztulás tizedeli erdein­­ket. Decemberben Strassburgban ülnek össze Európa országainak felelős miniszterei, hogy közös cselekvési programot dolgozzanak ki az erdők megmentése érdekében, így nem csu­pán a rendszerváltás az oka annak, hogy ha­laszthatatlan feladattá vált az új erdőtörvény tervezetének elkészítése. A munkára 18 szak­emberből álló bizottság alakult, amelynek ve­zetője dr. Bondor Antal, az ÉRTI főigazgató­ja: - Az erdő értéke puszta létében van. Ha mi a hazai levegőt, vizeket tisztának akarjuk tudni, több erdőre van szükségünk. A kilencvenes években mintegy 150 ezer hektár erdőt szeret­nénk telepíteni. Még szakmai berkekben is vita­tott kérdés: mi is az erdőgazdálkodás elsődleges célja? A mai körülmények között ez, minden egyéb rendeltetését megelőzve a társadalom szol­gálata, az ember egészségvédelme. A fatermesz­tés másodlagos szerepet kap. A különbség alap­vető, hiszen az elmúlt évtizedekben ez pontosan fordítva volt, minden gazdasági szabályozó és az egyéni érdekeltségek is ilyen irányba hatot­tak. Nem akarok túlságosan a részletekbe bele­menni, ezért elég, ha azt mondom, hogy mind a termőhely kiválasztásában, mind a fafajokat il­letően történtek nemegyszer súlyos mulasztások is. A vállalatok „mérőszámai” az éves fakiter­melésen alapultak, a nyereségérdekeltség miatt ezek voltak az elsődleges „értékek”. A munkát egy kritikus, őszinte és igen részletes helyzetfel­méréssel kezdtük. Miután az erdőfelügyelősége­­ken mérhető adatok vannak, és az ellenőrzés fo­lyamatos volt, megállapítható, hogy mennyiségi túllépés nem fordult elő, de igen jelentős az úgy­nevezett minőségi túlhasználat. Éves termelé­sünk - véghasználat és nevelővágás együtt - nyolc és fél millió köbméter faanyag. Egy maga­sabb rendű célokat megfogalmazó törvénnyel mindezeknek véget lehetne vetni. Hozzájön ezekhez a tulajdonviszonyok várható változása is. Az 1961-es törvény az akkori viszonyoknak felelt meg, állami, szövetkezeti és magántulaj­donon alapult. Ma - és a közeli jövőben mind­inkább - ez a kör óhatatlanul bővül. Lesz köz­­birtokossági és önkormányzati, alapítványi er­dőtulajdon, és bizonyára nagyobb szerepet kap a magántulajdon is.­­ Az erdőt károsító tényezők nagyobb része általános környezetvédelmi komplex kérdés­körbe sorolható. Ezzel az új törvény sem tud bírókra kelni. Melyek azok a gondok, amelye­ken viszonylag könnyen változtatni lehetne? - A gazdálkodási hibák - szerintünk - dön­tően négy tényezőre vezethetők vissza. Ezek kö­zött szerepel a túltartott nagyvadállomány, a hosszú távú társadalmi érdekek ellen ható vál­lalati, illetve egyéni anyagi érdekeltség, a válla­lati szervezeti gondok és az egész intézményi rendszer. Ezeken változtatni kell, a reformok végrehajtását éppen ennek a törvénynek kellene garantálnia. - Elképzelhető volna az erdő nagyvad nélkül ? - Szó sincs ilyesmiről! Nyomatékosan szögezem le, hogy a vad az erdei ökoszisztéma része, és az lesz a jövőben is. Csakhogy... az elmúlt negyedszá­zad alatt a szarvasállományunk a becslések szerint három-, a vaddisznó öt-, a dám és a muflon csak­nem kilenc-, az őz pedig hétszeresére növekedett. Az élőhely fokozott terhelése előrevetíti a trófeami­nőség romlását, és egyre elviselhetetlenebbé teszi az erdei és mezőgazdasági vadkárt. A kialakult ha­talmi struktúra, a földtulajdon és a vadászati jog elkülönülése miatt az érdekellentétek a végletekig kiéleződtek, egyeztetésük lehetetlenné vált. Ma­gyarán a vadgazdálkodás és az akkori hatalom érdekei egybeestek. Ilyen egyszerű ez, így azután nem csoda, hogy az erdőgazdálkodást a vadászat érdekei alá rendelték. Az erdészetpolitikai irányel­veinkben - elismerve az ebből származó valutabe­vétel és rekreációs tevékenység fontosságát, a sport­érdekeket - a nagyvadállomány szabályozását ép­pen ebben az erdőtörvényben kívánjuk kimunkálni. A vadászati jogot, illetve annak hasznosítását szí­vünk szerint a földtulajdonhoz, használóhoz köt­nénk, annak ellenére, hogy más törekvések is isme­retesek. Mi szakmai szempontok mérlegelése alap­ján ezt tartjuk helyesnek. - A vadászok érdekképviselete részt vesz a tör­vény-előkészítés munkájában. Ki a bizottság va­dászati szakértője? - A törvény-előkészítő bizottság tagjait erre a feladatra a tárca felelős főosztályának vezetője kérte föl, mind neves szaktekintélyek. A vadgaz­dálkodás szakértője dr. Fatalin Gyula, aki egyéb­ként a Zala Megyei Vadászszövetség elnöke és az OMVV elnökségi tagja, a témakör igazán avatott ismerője. Szakmai munkássága jól ismert az Önök olvasói előtt is. Egyébként pályám kezdete óta ma­gam is hosszú évtizedek óta egy zalai nagyvadas vadásztársaság tagja vagyok. Hadd mondjam el, hogy az egész vadász-erdész ellentét - és minden szakmailag megalapozott vitára nyitottak va­gyunk - véleményem szerint erőltetett, és legkevés­bé talán az érintettek tehetnek róla. Meg lehet és meg is kell találni a megoldást, félre kellene tenni az egyéni érdekeket, és pontosan meghatározva a célokat, illetve alárendelve, a hosszú távú emberi értékekre helyezve a hangsúlyt, kell az egész kér­déskört törvényben szabályozni.­­ Hogyan, milyen módszerekkel dolgozik a bi­zottság? - A törvény-előkészítő bizottság tagjai szűkebb szakterületük témáit kapták meg, és azt legjobb tudásuk szerint dolgozzák ki: szervezet, erdőren­dezés, felügy­elet, vadgazdálkodás, satöbbi. Három lépcsőben terveztük a munkát, az első - amelyen már túl vagyunk - a helyzetfölmérés. Meg kellett ezt tennünk már csak azért is, mert egyre több helyről éri az erdészeket az a vád, hogy mi tesszük tönkre az erdőt. Ugyanúgy, mint például a laiku­sok a vadászokat okolják, hol a vadállomány esz­telen pusztításáért, hol meg éppen a vadállomány ésszerűtlen túlszaporításáért. Kinek mikor hogy tetszik. Azért, hogy hiteles és pontos választ tud­junk adni erdőgazdálkodási kérdésekre, alapvető­nek tartottuk a saját esetleges hibáink föltárását. Ezután határoztuk meg a célokat, és ennek megfe­lelően alakítottuk ki a törvénytervezet főbb rende­ző elveit a tulajdonlás kérdéseitől kezdve egészen az ágazat irányításáig, a jövőkép kialakításáig. Minden témakör „nevesített”, a bizottság nem bú­jik a saját álarca mögé. A harmadik fázis az egysé­ges szerkezet elkészítése, és ha kell, év végére az asztalra tudjuk tenni az új törvénytervezetet, ami természetesen az elfogadás folyamatában még vál­tozhat. A mi feladatunk ezzel véget is ér.­­ Sok sikert kívánunk! HOMONNAY ZSOMBOR

Next