Nimród, 1991 (111. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-10 / 1. szám
1. RÉSZ FESZÍTSD MEG, FESZÍTSD MEG ŐT! Elnézést kérek e bibliai hasonlatért, de az alábbi mondanivalómnak keresve sem tudnék találóbb címet adni. Aki figyelemmel kíséri a sajtó, a rádió és a televízió közleményeit, adásait, láthatja: alig múlik el nap, hogy Földünk legkedvesebb istenteremtményeit, erdeink, mezeink lakóit vagy az azokat védő, ápoló, és ha kell, létszámukat egyensúlyban tartó vadászokat támadás ne érné. Világjelenség volna ez? Nem! Hanem a mindig visszatérő forradalmi korszakok jelenségei. Nem akarok túlságosan visszanyúlni a történelembe, éppen ezért a francia forradalmat megelőző évekkel kezdem, ahova jelenlegi vadászetikánk és tradíciónk gyökerei visszanyúlnak. A Lajosok korára gondolok. Mondják, és ez igaz is, hogy a forradalom alatt kivégzett XVI. Lajos olyan szenvedélyes vadász volt, hogy naplójába, arra a napra, amikor nem vadászott, csak annyit írt be: „aujourd’hui se n'est passé rien”. Ma nem történt semmi. Igaz, nem sok ilyen napja volt, hiszen a Tuileriák körül már ropogtak a fegyverek, és a Marseillaise dallamától harsogtak Párizs utcái és terei, miközben a király a Párizs körüli kedvenc vadászterületein még vígan hajszolta a vadat. Szenvedélyében persze a főnemesség is osztozott. Ki itta meg a levét? Kit feszítettek keresztre? Nemcsak a királyt és az arisztokráciát, hanem a francia vadállományt is, amit a nép dühe csaknem egy szálig kiirtott. De mint ahogy semmi új nincs a nap alatt, e szenvedélyüket és vadászkultúrájukat, ha átalakítva is, átvették az 1700-as évek német fejedelemségeinek királyai - szintén Lajosok. Itt elsősorban a hesseni és hannoveri királyokra gondolok. Őket is elérték azonban az 1800-as évek forradalmai, hasonló szomorú következményekkel. Ha királyt nem is gyilkoltak, de a vadat kiirtották. Nálunk, az európai forradalmak szele, átörve a nemzeti öntudatunk gátjait, a 48-as szabadságharcot eredményezte. Történelmi tény, hogy az 1848- as forradalom alatt és az ezt követő években, gyönyörű nagyvadunk, a szarvas - dunai és drávai árterületeket, valamint a Kárpátok ősrengetegeit kivéve csaknem teljesen kipusztult. Hazánkban a mai értelemben vett vadászkultúra és vadgazdálkodás a kiegyezés idejével vette kezdetét. Az azt megelőző évszázadok vadászatáról, vagy inkább vadűzéséről csak a történelem lapjaiban található írásos feljegyzésekből meríthetünk hézagos ismereteket. A vadászat, illetve a vad űzése akkor még a kiváltságos osztályok előjoga volt. Űzték is nagy szenvedéllyel. Legendáink szerint Hunor és Magor királyfikat a szarvas üzése hozta át a Kárpátokon. Első királyunk fiát, Szent Imre herceget egy vadkan ölte meg egy vadászaton. Mátyás király vadászszenvedélyét nemcsak történelmünk, de a nép száján továbbélő, már-már legendává vált elbeszélések őrizték meg az utókor számára. Rákóczi fejedelem vadászatai az Esterházy hercegek ozorai vadászatainak méreteit is elhomályosítják. Így volt ez és így is maradt napjainkig. Sőt így is lesz, mert a természet eme rendje ellen még nem találtak ki jobbat. Ahol pedig megpróbálkoztak ezzel, ott csakhamar a nemes vadjaink helyett a pacsirta került bele a „vadászhatók” listájába, illetve egyedül ő maradt benne. No persze az előjogok változtak. A születési előjogot a hatalom és az erőszak, a vágyva vágyott demokráciában pedig a pénz előjoga váltotta fel. Jómagam még csak azt szeretném megélni, hogy a fentiek mellett, az igazi és vérbeli vadász előjoga is érvényesüljön. Ha pedig ez a vágyam bűn, akkor e sorok íróját is feszítsék keresztre. No de forgassuk tovább az idő kerekét. Az 1848-as szabadságharc után az elnyomás korszaka következik. A rémuralom és elkeseredés mindent megbénított. Csak a kiegyezés kora, a koronázás és a millenniumi évek csillogása hozták meg a várva várt változást. Megszületett 1883-ban az első vadászati törvény, amely a vadat „res nullius”-nak minősítette, ami azt jelenti, hogy amig él, addig senkié. Elejtenie viszont csak egy bizonyos nagyságú földterület tulajdonosának, vagy a vadászati jogot birtokló egyénnek szabad. Ennek a földterületnek minimális nagyságát 200 kat. holdban állapították meg. Egyéb területek, mint pl. a szalagföldekből álló közbirtokossági szántóföldek vagy erdőte- Bársony István Fuchs Antal Maderspach Viktor Nemeskéri Kiss Sándor