Nógrád, 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-13 / 189. szám

A szatmárcsekei védett temető Hazánk legkeletibb szegletében, , Mátészalkától, illetve Vásárosnaménytól több mint harminc kilométerre fekszik Szatmárcseke, a szatmári Tiszahát egyik leghangulatosabb települése. 1973-ban népi műemlékké nyilvánított református temetőjét egyre többen ismerik az országban. Az irodalom kedvelői, történelmünk ismerői Kölcsey Ferenc 1938-ban felállított díszsíremléke előtt állnak meg kegyelettel. A reformkor jelentős politikusa, híres szónoka, a jobbágyfelszabadításért merészen küzdő költő a szilágysági Sződemeteren született, de már huszonöt évesen átköltözött Szatmárcsekére, itt élt közel másfél évtizedig, itt írta a Himnuszt, s itt hunyt el 1838-ban. Az ő emlékét őrzi az egykori lakóháza helyén emelt művelődési házban berendezett emlékszobája, az 1854-ben felavatott régi síremléke, Berky Nándor Kölcsey-mellszobra az iskola előtt és Marton László Kölcsey-szoborkompozíciója a művelődési ház kertjében. A mesével, dallal, költészettel átitatott táj talán legellentmondásosabb nevezetességei a szatmárcsekei temető csónak alakú fejfái. Múlandóság, halál, enyészet, s mégis, ha áhítattal sétálunk az embermagasságú, öles, csónakban fekvő embert szimbolizáló fejfák százai között, a szépség, maradandóság, a művészi alkotás felett érzett gyönyör jó érzése tölti el az embert. Honnan származik, mi az eredete ennek az ország más részein nem található temetkezési módnak? Több mint fél évszázada vitatkoznak ezen néprajztudósaink is. Egyesek közülük, mint például Solymossy Sándor a halász-vadász finnugor rokonoknál kereste az analógiát. „A törzseken látszó és arcot jelző bevágások a halott képmásából származnak, amint csónakjában hanyatt fekszik, a csúcsos fejűség pedig nem egyéb, mint a koporsóul szolgáló csónak orra . . írja egy helyütt, s genetikus összefüggést vélt felfedezni az ugor népek ősi csónakban való temetkezése és a csónak alakú fejfák között. A több évtizedig tartó polémia sokkal gyakorlatiasabb nézete szerint a fejfák alakja az ismert csónakformához nem hasonlít, jellegzetes, ereszben végződő orr-részük az írásmező csapadék elleni védelmét solgálja, ugyanúgy, mint a csúcsos kialakítás az egész fejfáét. Az emberi arcélnek vélt díszítés pedig az egyéb használati tárgyakon is fellelhető barokkos népi díszítés. Megnyugtató választ ma sem tudunk erre a kérdésre adni, de, aki ellátogat a temetőbe, szíve szerint az előbbi, romantikusabb felfogás mellett tör lándzsát. Mivel az alapanyagul szolgáló fa nagyon romlékony, tulajdonképpen — a legrégibb datálható síremlékek mindössze 60—80 évesek — bizonyíthatatlan több száz éves meglétük. Mégis valami ősi, pogány jelentést hordoznak, ősök, szokások, tradíciók emlékét őrzik. A temetkezési szokások változásai Szatmárcsekét is elérték, korábban idegen falubeli nem temetkezhetett ide, a sírok elhelyezkedése a közösség hierarchiájáról is vallott, a fejfát készítő ács hozzáértéssel és a hagyományokhoz híven faragta. De a közelebbi múltban divatba jött a kőből faragott, jellegtelen sírkövek állítása. Műemlékvédelmünk számára szokatlan, számtalan nehézséget rejtő munkát végzett, amikor arra vállalkozott, hogy a több mint 500 fejfát megmentse az enyészettől. A gombásodásnak leginkább kitett, s így a legromlandóbb tőrészeket például a közepükig befúrt, konzerválóanyagot tartalmazó patronnal védik. De a műemlékvédelem többet végzett, mintsem ennek a félszáznyi fejfának a megmentését. Talán hozzájárult egy ősi és szép hagyomány fennmaradásához. Sz. K. E. Részlet a temetőből Természeti múzeum A Komszomolszk-na-Amuré építői által gondosan kezelt távol-keleti szilini erdőparkot természeti múzeummá nyilvánították. Csodálatos szépségű itt a tajga. Megtalálható a Távol- Kelet flórájának szinte minden képviselője. — Hársfa és fenyő, lombos erdők és citromfák, vadszőlő és jázmin, mandzsúriai orgona- és almafák. Nagy gondot fordítanak a természeti kincsek védelmére az Amur partján. Több mint 150 különféle természeti különlegesség — köztük karsztbarlangok, ásványi források, őskori emberi települések maradványai — élveznek műemlékvédelmet- Készülő tv-filmek Kortárs magyar írók alkotásaiból forgatnak műsorokat a nyár végi hetekben a televízió munkatársai. A napokban kezdődött meg a Gyurkó László Faustus doktor boldogságos pokoljárása című regényéből készülő tv-sorozat forgatása. A két évvel ezelőtti ünnepi könyvhéten megjelent alkotásából Jancsó Miklós formál nyolcrészes műsort. A három évtized történelmén végigvezető családregény adaptációjának első felvételeit Balatonszemesen rögzítik filmszalagra, a továbbiakban Budapesten, Pakson, majd Jugoszláviában forgat a tv-stáb. A mintegy száz színészt foglalkoztató sorozat két főszereplője Balázsovits Lajos és Kozák András. Palotai Boris két novelláját — a Drága professzor úr, valamint Az euthanásia címűt — Iglódi István viszi képernyőre Zárójelentés címmel. A MAFILM műtermeiben forgat tv-filmet Koródy Ildikó Társkeresés című művéből Mihályfi Imre-A MAFILM műtermeiben rögzítik filmszalagra Bertha Bulcsú Fehér rozsda című novellájának tv-változatát — Zsurzs Éva irányításával. Képernyős műsor készül Nemeskürthy István Nyári zsoltár című művéből. Szilágyi István romániai magyar író novelláit A végállomáson leszállsz címmel Mész András rögzíti filmszalagra. Idegenforgalmi kaleidoszkóp (IX.) Mit nyújt a TO Oj szolgáltatással lepte meg július elsejével a hazánkba látogató külföldieket és a honi utazókat az Országos Idegenforgalmi Hivatal, a Magyar Posta, és az Idegenforgalmi Propaganda Kiadó Vállalat. Létrehozták a TOURINFORM információs szolgálatot, amely az ország- és világjárók utazásaikkal kapcsolatos kérdéseire ad választ a 179-800-as telefonszámon, vagy személyesen a budapesti Martinelli téri postapalotában. Kérdéseinkre, hogy mit is szolgáltat a TOURINFORM, Moldován Tamás, az idegenforgalmi kollégium titkára válaszol: — Több mint 40 000 adatot rögzítettünk mikrofilmen, melyek alapján szinte minden utazással kapcsolatos információt meg tudunk adni. Például naprakészen tájékoztathatjuk az érdeklődőket az ország valamennyi szállodájának, kempingjének, üdülőházának címéről, telefonszámáról, Közöljük, hogy az egyes szállodákban mennyibe kerül egy szoba, hol és hogyan lehet fizetővendégszobát foglalni. A múzeumok, tájházak, kiállítások teljes címlistája rendelkezésünkre áll, sőt azt is megmondjuk, hogy az adott időpontban milyen kiállítás látható. Vendéglők, éttermek, éjszakai szórakozóhelyek is szerepelnek a nyilvántartásban, olyan részletesen, hogy ételspecialitásokat is ajánlhatunk. Eseménynaptárunk tartalmazza a szabadtéri színházak, ünnepi hetek, mozik programjait, a jegyvásárlás lehetőségeit. A MÁV, a Volán és a MALÉV hazai és külföldi menetrendjéről is tájékoztat a TOURINFORM. A gyógyfürdőknél nemcsak a cím, a telefonszem és a nyitvatartási idő áll rendelkezésünkre, de arra is választ adunk, hogy melyik víz, milyen betegségek gyógyítására alkalmas. Közöljük, hogy milyen időre számíthatunk az elkövetkezendő 24—48 órában, hogy hol vannak Budapesten működő külföldi követségek, illetve külföldön levő magyar követségek, milyenek az érvényben levő vám-, deviza-,, útlevél- és vízumelőírások. A kiutazó magyaroknak megmondjuk például, hogy hol, mennyibe kerül az autópálya-használat. — Mi történik akkor, ha egy kérdésre nem tudják azonnal a választ? — Ilyenkor megkérdezzük a telefonáló számát és közöljük, hogy mennyi időn belül szerezzük meg az információt és hívjuk vissza. Ha ehhez hosszabb időre van szükség, akkor három napon belül írásban küldünk részletes választ. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy naponta 800 kérdés érkezik, melyből húsz igényel levélválaszt A TOURINFORM hétköznap 7—21 óra, szombaton 7—20 óra, vasárnap 8—13 óra között telefonon hívható. (Vége) R. N. Jubileumi vallomás Az osztályfőnök, Lugosi Lászlóné felkereste tanítványának, Ocsovai Terikének a szüleit, hogy a 8. osztály után engedjék a kislányt középiskolában továbbtanulni. „Itthon is kell a dolgos kéz” jelentette ki az édesapa. A barna hajú kislány nem tudott mit tenni, beletörődött sorsába. Mindez 1953-ban történt. Az otthoni mezőgazdasági munka nem töltötte ki életét. Többre vágyott. Titokban felment a tanácsra, hogy munkahelyet keressen magának. — Már régen elfelejtettem a tanácselnök ígéretét, amikor felkeresett és közölte velem: ha kedvem tartja, elmehetek a bölcsődébe dolgozni, így kerültem 1956. nyarán a szécsényi bölcsődébe. Mi volt a feladatom? Gondozónőnek vettek fel, de amolyan mindenes voltam. Reggel a konyhán segítettem, később a gyermekekre vigyáztam. A nyári hónapokban gyakran előfordult, hogy reggel 6 órától este 9 óráig dolgoztunk. A három csoporthoz hárman voltunk gondozónők. Gyermekkori álmom az óvónői pálya volt. Azt, amit itt csináltam, a pici gyermekek ápolása, nevelése, közel áll az óvónői munkához. Úgy döntöttem, hogy ezt választom élethivatásul. Továbbtanultam, hogy képesítést szerezzek — emlékezett az első önálló szárnypróbálgatásokra. Az 1959-es év jelentős dátum életében. Ekkor képesítőzött és a nevét Bolgár Jánosnéra cserélte fel. Amikor a bölcsőde, a gyermekek, a mindennapi munkája után érdeklődtem, felcsillant a szeme, s egyre lelkesebben beszélt azokról az emberpalántákról, akiket rábíztak; azokról az órákról, napokról, évekről, amelyet a gyermekek körében töltött el. Életének igazi tartalmat adnak a gyermekek. Ő maga is 4 gyermeknek adott életet. — Többen mondják, hogy a mai világban sok a 4 gyermek. Én ezzel nem értek egyet Véleményem szerint a munka mellett a gyermekek azok, akik értelmet, tartalmat adnak életünknek. Férjem is hasonló elveket vall. A hivatás gyakorlása, a nagy család mellett jut ideje és energiája a közéleti tevékenysége. A pártszervezetnek 1967 óta tagja. Részt vett a nagyközségi pártbizottság fegyelmi bizottságának munkájában. — Negyedszázada dolgozom a szécsényi bölcsődében. A 25 év alatt sok minden megváltozott. Ma sokkal jobbak a körülmények, mint hajdanában. Most az 5 csoportban 12-en vagyunk gondozónők. Természetesen a bölcsődével szemben állított követelmény is növekedett — A 25 év alatt sohasem érezte, hogy belefáradt, nem bírja tovább? Egy pillanatra elgondolkodott, arcvonásai megkeményedtek, mélyet lélegzett. — Nem szívesen beszélek róla. Az én életemben is volt egy krízis, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, otthagyom a egészet. Dolgoztam, sokszor többet, mint a feladatom. Sohasem néztem az órámat, hogy letelt a munkaidőm. A közéletben is aktívan részt vettem. Egyesek ezt nem jó szemmel nézték, azt mondták, hogy törtető, karrierista vagyok, vezetőnő szeretnék lenni. Ez aztán több feszültséget, konfliktust okoott. Pedig én csak dolgoztam. Otthon úgy neveltek, hogy a munkámat mindig becsületesen végezzem el. Szívesen csináltam, mert szerettem a gyermekeket. Az volt a szerencsém, hogy ebben a nehéz, kritikus helyzetben a férjem megértett, lelkiekben mellém állt. Én sohasem akartam vezető lenni. Bizonyíték, hogy amikor a vezetőnő nyugdíjba ment, még pályázatot sem adtam be. Elcsitultak a villámok”, elvonult a „felhő”! Most újra süt a nap. Sz. F. , NÓGRÁD , 1981. augusztus 13., csütörtök Hogy miért borongás a lelkem? Mert nem értenek meg. Ebben az országban nem lehet élni, mert ebben az országban nemhogy a borongás lelkemet nem értik meg, de azzal sem törődnek, hogy miért borong a lelkem. Mert ebben az országban még borongani sem érdemes. Borongás bús borongjaimat vajh ki érti? Igen, vajh’? Mert ezt írtam életem nagy veresében, amelynek a címe is az volt: Borongás ország borong kebledre borongó fiad... A vers megjelent, viszonylag tág körben, vagy harmincak körében igen nagy visszhangot is váltott ki, oly annyira, hogy írtam hozzá gyorsan még húsz borongást és jelentkeztem az írószövetségben, meg a kiadónál... De ebben az országban nem értik meg az embert. Nem vettek fel írószövetségi tagnak és ezért nem adták ki a kötetemet sem Esküszöm ezért, és nem a borongás miatt. A vászon hatszor tizenkét méteres volt. A kert végében festettem eső-, fagy- és göngyölegálló sárga és vörös specifikus míniumfestékkel. A címe az volt, hogy a Capulet család mennybemenetele. Éppen nem lehetett őket látni, mert már magasan voltak, de a mennyet sem lehetett látni, mert az még messze volt. Azért festettem így, hogy szabad asszociációkat teremtsek, és szabad asszociációkhoz nyújtsak lehetőséget. A vásznat aztán, összegöngyöltem, mert, mint írtam firtebb, gönjijUgálló festményt csináltam és elvittem a művészszövetségbe, ahol majdnem megvették, de mégsem vették meg, mert alaptag is akartam lenni. Aki úgy fest, mint én, eső-, fagy-, és göngyölítésállóan, ennyi szabad asszociációval, annak az alapnál a helye, mint hivatalos és hivatásos festőművész. Nem vettek fel. Féltek tőlem? Minden bizonnyal. Ezek félnek az őstehetségtől, aki képes egy kert végében is megfesteni akármit, ha az hatszor tizenkét méteres vászon és szabad asszociáció... Zene rugós és rúgás hangszerekre — címmel komponáltam hát, csak úgy fül után, egy kis opuszt forte és piano váltásokkal, egy kis andantét is adagolva hozzá. Igaz a kottát nem ismertem de már gyakran láttam, miként is játszanak üstdobon, harmóniumon, gitáron és nagybőgőn. így tehát igazán nem okozhatott göndört a számomra, hogy a lelkemben dúdoló köplijegyzéket kivetítsem magamból rugós és rúgás hangszerekre szerelve. Nem is kértem mást, csak hároméves állami ösztöndíjat, hogy a három év alatt elkészítsek egy olyan operett, amelynek a verseit is én írnám, a színpadképét is én festeném, s természetesen magam vezényelném az összes hangszereket. Mert én mindent vállalnék. Mert én senkit sem terhelnék, ha hagynának alkotni. Hogy olcsóbb legyen! Mégsem kaptam meg az ösztöndíjat. Alkothatok én kérem bármit ebben az országban, próbálkozhatok drámával, szoborral, filmmel, vagy kisregénnyel, mint ahogyan mindegyikkel igenis nagy sikerrel próbálkoztam —, mindig mellőznek. Nem értenek meg, nem adnak támogatást, hogy anyagilag biztosítsam alkotói légkörömet... Hát ezért vagyok én borongás és kiábrándult! Na és ha még ezt a karcolatot sem köztik... Meglesz a véleményem a szerkesztőkről.Gyurkó Géza Miért borongok? A GRÚZIA filmstúdióban készült színes szovjet film. Rendező: LANA GOGOBERIDZE Főszereplő: SZOFIKO CSIAURELI „A grúz rendezőnő, Lana Gogoberidze filmje nagy sikerrel szerepelt néhány nemzetközi fesztiválon (San Remóban például nagydíjat kapott.) A filmbarátok előtt régóta ismeretes, hogy a szovjet filmgyártás egyik legjelentősebb és legeredetibb nemzeti ága a grúz. Sokáig a lírai-groteszk műfajokban érte el legnagyobb sikereit a grúz filmművészet. Gogoberidze már egy újabb áramlat képviselője: a publicisztikus társadalmi vitafilmeké. A »Néhány interjú magánügyben« egy újságírónő hétköznapjait mutatja be, családi életének válságát veti össze azokkal a »témákkal«, amelyeket munkája közben derít föl.” (FILMPANORÁMA ’81) Megyei bemutatók: Balassagyarmat, VIII. 13—14—15. Pásztó, VIII. 16—17. Salgótarján, VIII. 18—19.