Nógrád, 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)
1982-05-19 / 115. szám
Színházi esték Míg megnéztem a debreceni Csokonai Színház salgótarjáni előadását, a megyei művelődési központban, gyakran jutott eszembe Harmat Artúr professzor írása Kacsóh Pongrác korai halálakor: „Egy sudár tölgy dőlt ki a magyar muzsika ősrengetegében”. Valóban nagyszerű muzsika és minden ízében magyar, melyet a János vitézben hallhatunk. Érzi, érti ezt a közönség, s ma is, csaknem nyolc évtizeddel a bemutató után felmelegszik a szív, felpezsdül a lélek a magyar népdalokra, indulókra emlékeztető betétek hallatán. Bakonyi Károly és Heltai Jenő gyönyörű tündérmesét írt Petőfi Sándor elbeszélő költeményéből, Kacsóh Pongrác pedig elévülhetetlen zenét szerzett a színjátékhoz. Mesét élünk át két és fél órán keresztül, tudjuk, hogy nem álom, nem valóság, mégis úgy örülünk nekik tiszta örömmel, mint a gyerekek. Mert jó látni, tudni a mese hamisságokon, gonoszságokon diadalmaskodó igazságszolgáltatását, a szegény, a kiszolgáltatott, megalázott, elesett emberek egymásra talált boldogságát. A János vitéz is bizonyítja, mindenkor újra és újra, a mese örökkévalóságát, gyermekkort túlélő hatását Sokadszor láttam már — és nyilvánvalóan rajtam kívül még annyian — a daljátékot, mégsem tudom szenvtelenül, megindultság nélkül nézni egyes jeleneteit, nem tudok unatkozni az ismert fordulatokon. Gondolom, nemcsak a hatásos történet, a pezsdítő-andalító zene miatt, hanem a bensőmben lakozó „örök gyerek’’ miatt sem, aki szomjazza a szépet és a jót, az igaz diadalmát. Persze, tudvalevő, a gyerek felnőtt, alapélményei,eszményei növekedésével izmosodtak, és áhítozása a szépre, a jóra, az igazság diadalmára méginkább megerősödtek. Talán azért is, mert előfordult már vele, hogy az ellenkezőjével találkozott. Szabó Ágnes díszletei — ő tervezte a jelmezeket is — első pillantásra kifejezik az előadás szellemiségét. Az egymás mögé épülő elemek két szél, első darabja egy-egy mézeskalácshoz hasonlatos huszárt ábrázol; ezek a beépítés változatlan elemei. Ehhez szerveződik a többi elem a helyszínnek megfelelően, azaz, attól függően, hogy hol vagyunk: a faluban, a francia király udvarában, vagy Tündérország kapujában. A mézeskalácsos, illusztrációs, stilizált díszletkompozíciók egyértelműen adják tudtunkra: mesét látunk, annak és kissé a vásári játékok stílusában. Kertész Gyula, annyi nagyszabású operaelőadás rendezője ért a „könnyebb” műfajhoz is. A daljátékot nem szakítja ki megszokott, hagyományos keretei közül, de hozzáteszi, pontosabban rányomja a maga sajátos kézjegyét. Újként hatott rám a gonosz mostoha alakjának a megteremtése. Ez az öregasszony nemcsak gonoszsággal van tele, hanem kielégítetlenséggel is, és a szerelmesekkel szembeni magatartását ez a szexuális nyomorúság mindenképpen befolyásolja. A rendező több ízben is kifejezésre juttatja ezt. Másrészt szerencsés ötletnek érzem — sok más mellett — az első felvonás befejező képét, amikor a Jancsit üldöző falusiak gereblyéje, furkója a nagy igyekezetben egymásba gabalyodik. A rendezőnek, amikor kiválasztotta a János vitézt, gondosan mérlegelnie kellett a szereposztást. A statisztéria az operákból adott; ez, amennyire jó, annyira hátrányos is. Jó a rutinjuk, rossz, hogy mozgásban, játékban merevséghez szoktak. A tánckar Barkóczy Sándor koreográfiájára táncol: könnyedén, de egyénenként eltérő színvonalon. A szereplők között négy színészt találunk: a Jancsit megszemélyesítő O. Szabó Istvánt, a gonosz mostohát játszó Hegedűs Erzsit, a csőszt formáló Kiss Lászlót és a Bartolót alakító Somló Gábort. A többiek — Pallos Gyöngyi — Iluska, Krémer József — Bagó, Bárány Pál László — strázsamester, Kecskés Sándor — francia király, Pelle Erzsébet — királyleány — operaénekesek. E művészeket kellett a rendezőnek együttessé kovácsolni. Lényegében két ponton kritikus a szereposztás: Jancsi és a király esetében. A rendezőnek választania kell: követi-e a hagyományokat — azaz, énekes szereplővel formáltatja meg a címszerepet, vagy elsősorban színésszel, kitűnő karakterszínésszel játszatja — a francia királyt, vagy elsősorban énekessel. Nemcsak azért lényeges kérdések ezek, mert az előadásokon belüli arányokat, hangsúlyokat határozzák meg, hanem mert a közönségre gyakorolt hatást is alapvetően befolyásolják. Kertész Gyula úgy döntött, hogy Kukorica Jancsija színész lesz, királya pedig énekes. Magam részéről ezt elfogadhatónak tartom, és ítéletem kiinduló pontjának O. Szabó Istvántól nem Sárdyféle zengedezést várok, de kulturált énekesi teljesítményt, s ezt megadja. Ráadásul tetőtől talpig Kukorica Jancsi és János vitéz. Erre mondják szakmai zsargonnal: hozza a figurát. Kecskés Sándor királya nem mérhető a Feleki Kamill-, Suka Sándorféle komédiások velőtrázó kacagtatásához, noha egyáltalán nem humortalan. Az ő királya nem annyira gügye, s éppen ezért veszélyesebb; énekhangban viszont az említetteknél sokkalta magabiztosabb, szárnyalóbb. Valamennyi szereplőt dicséret illeti, Pelle Erzsébetről azonban külön is megemlékezem. A fiatal énekesnő első nagy szerepét kapta Debrecenben, s győzött. Salgótarjánban is megtapsolták teljesítményét. Az előadás zenéjét a MÁV- filharmonikusok szolgáltatták, Pazár István karnagy vezénylete mellett. Ismételten igazolták, hogy jó muzsikusok. Sulyok László János vitéz katonákat toboroznak a faluban Somoskői nyári tárlatok Párák a Vároldalon A Somoskői nyári tárlatok kiállítássorozat idei első tárlata Iványi Ödön festőművész akvarelljeivel örvendezteti meg a művészetkedvelőket. A kiállítás, május 8-án nyílt meg s egész hónapban várja a látogatókat Somoskőn, a Vároldal úton, hétfő kivételével 10- től 17 óráig. Ez a nyitvatartás a következő tárlatokra is érvényes. Ezt a tárlatsorozatot — hagyományosan — a Salgótarjáni városi Tanács művelődésügyi osztálya, valamint az északi városkörzet közművelődési intézményei közösen szervezik. Idén jelentős segítséget nyújt a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum is. Somoskő és környéke számottevő turisztikai jelentőséggel bír, így ezek a nyári tárlatok a Nógrádba, illetve Salgótarjánba érkező kül- és belföldi vendégeknek is élményt kínálnak. Ebben a szezonban május 28-án nyitják majd meg Szűcs Imre népi iparművész, tiszafüredi fazekas kiállítását. Utána július 2-án a Nógrádi Sándor Múzeum Hétköznapok, ünnepnapok című fotókiállítását, amelyet Salgótarján várossá nyilvánításának hatvanéves évfordulójára készítettek. Aranyhíd címmel augusztus 6-án a testvérvárosok művészeinek alkotásaiból mutatnak be tárlatot, ugyancsak a múzeum képzőművészeti gyűjteményéből válogatva. A sorozat végül egy szeptemberi kiállítással zárul. Iványi Ödön jelenlegi kiállítása a Vároldalon a művész újabb akvarelljeiből mutat be válogatást, csaknem húsz művet. A művész különösen az utóbbi években sajátos festői légkört alakított ki munkásságában, amelynek egyik meghatározója az érzelemgazdagság. Az akvarellek atmoszférikus jellege, az oldottabb formák mindenekelőtt a derűsebb tartalmak kifejezését segítik elő. Ez az oldott festőiség, időnként látszólagos vázlatosságával is elsősorban a finom, lírai hangulatokat közvetíti, meggyőző erővel. Éppen ezért egyáltalán nem véletlen például, hogy a művészhez oly közel állanak azon hazai tájak, amelyek egyéni atmoszférával bírnak, mindenekelőtt a vizek partjai, a fényeket és az árnyakat sajátos törésben villogtató dombvidékek, kisvárosi, történelmi hangulatot árasztó utcaképek —, vagy pontosabban ezek hangulati vonásai —, a tájak alkonyi és hajnali hangulatai és így tovább. Ezek az akvarellek elsősorban meghitt vallomások az égről és a földről, a hegyekről és a folyókról, a fényes párákról, amint a nádasok körül vibrálnak, mintegy befonva a tájban mozgó embereket, például a halászt. A Tavasz sorozat üdítő frissesége, az Egyedül a vízen emlékes szépsége, a Tokaj mély derűje, a Hegyek képzeletindító vallomása az élet dicséretének és szeretetének jegyében született. A szőlőhegyek, a badacsonyi tájak, vagy — nem utolsósorban — Nógrád szelíd vidéke megannyi alkalom a művész számára arra, hogy ne csak az adott tájról, hanem az ott élő emberekről is szóljon, ha gyakran nem is közvetlenül. Hiszen e tájak emléke magában foglalja az emberek néhány lényegi vonását is, amint kezük nyomát, munkájuk eredményét szintén őrzi a táj. Iványi Ödön már említett derűsebb világlátása bizonyos bölcsességből fakad. Mindenekelőtt abból a belátásból, vagy érzésből, hogy a ma emberének is szüksége van a szépségre, a gyorsan futó pillanatok időnkénti megragadására, hogy a fenyegetettségek közepette ismételten erőt merítsen jövőért való munkálkodásához. Az effajta művészet tehhát mindenekelőtt az életbe vetett hit erősítéséhez nyújt segítséget. T. E. ..Még jókor megyek Párizsba..." Gyorsfénykép Álla Pugacsováról Debrecenben lépett magyar közönség elé a napokban, s magyarországi turnéja alatt még Szolnokon, majd Csepelen, később Győrben, Sopronban, Budapesten és Székesfehérvárott mutatkozott be Álla Pugacsova. Fogadtatásának, hírnevének jellemzéséül egy tény: a Nemzetközi Koncert Igazgatóság és az ORI további egyhetes programot ajánlott fel a számára, amelyet azonban nem tudott elfogadni. Párizsba készül. Szőke. Vagy vörösszőke? Molett Közvetlen. Csinos, öngúnyra is hajlamos. Jó humorú. Magabiztos, önálló. Viselkedése oldott, barátságos, kedves. Ilyennek mutatták az első benyomások azon a sajtótájékoztatón, amelyet Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában adott. Hogy rendkívül tudatosan dolgozik, hogy maga alakítja ki dalait, s hogy a külön gonddal összeállított színpadi kosztümöt is szigorúan az elérendő hatás dramaturgiai eszközének tekinti: — ezt mind maga mondja el. A divatnak a hangszerelésben enged, de elképzelhetetlennek tartja, hogy egyéniségét valamelyik stílusirányzathoz idomítsa. De milyennek látja önmagát? Minek tartja magát? Milyen hagyományt követ? Kicsoda is ön, Alla Pugacsova? — Színész-énekesnő vagyok, önmagamat akarom kifejezni. Az emberi mondanivaló a fontos, ehhez kell megtalálni a formát. Hogy zenét írtam, ennek oka az volt, hogy kezdetben nem volt zeneszerzőm. Komolyságra törekedtem, s megpróbálkoztam orosz klasszikusokkal, náluk kerestem szöveget, később Ilja Reznyik költő szövegeit kezdtem énekelni Én elmondtam, miről szeretnék énekelni, ő meg tudta írni Voznyeszenszkij szövegét is énekeltem, de Reznyik jobb partnernak bizonyult az én szempontomból. Később már a beszédfordulaimat is beépítette a nekem írt szövegekbe Összegyűjtve ezeket a szövegeket kiadta könyvben is. Az énekesnő monológjai címen. Ez a mostani turnéműsorom elme. Világhírű, Japánban, Svédországban, Finnországban, Franciaországban, a szocialista országokban rajongótáborai vannak. Hazájában a hanglemez-példányszám listavezetője. Hét nagylemez, számtalan kislemez után újra meg újra énekli a Harlequin című dalt, amellyel a nemzetközi hírnév felé indult. Azt mondja, Igen, ez a dal mindig más, olyan, mint a jó bor, minél régebbi, annál érettebb lesz. Mindig máshogyan, érettebben kell előadni. Neki, magának is új meg új élmény. A jegyzetelés pillanatnyi hangtalan szünetében, amikor csak a ceruzák mozognak — mintha kivárna három zenei taktust — megszólal: — Harminchárom éves vagyok. Rendezői diplomát szerzett, a szovjet tévében műsorokat szerkeszt. A kislánya tizenegy éves, Krisztina. És Párizs? — Úgy hiszen, még jókor megyek. Most kell, mert lassan már késő lesz... Az, amit én csinálok, francia iskola. A műfaja? Mint mondtam, színész-énekesnő, de ez a meghatározás nem könnyű dolog. . Azt hiszem, ez a műfaj: maga Alla Pugacsova. Konczek József 4 NÓGRÁD - 1932. május 19., szerda 1 r KOSSUTH RADIO; *.27: Világablate 8.56: Beszélni nehéz 9.08: A Tátrai-vonósnégyes és a Weimer vonósnégyes játszik 9-30: Keringik fúvószenekarra 9-43: Kis magyar néprajz 10.05: Diákfélóra 10.35: Válaszolunk hallgatóinknak 10.50: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek 12.45: Házunk tája 13.00: Operaslágerek 13.30: Dzsesszmelódiák 14- 29: Litera-túra (A budai vár) 15.05: Szalay László nótákat énekel 15- 28: MK 10—14 16- 05: Kritikusok fóruma 16.15: svéd Sándor operafelvételeiből 17.05: Kis üzemek — exportra 17.30: pátriai népzenei hanglemezsorozat 11.44: Anneliese Rothenberger dalfelvételeiből 19.15: Gondolat 20.00: Lemezmúzeum 20.53: Kovács Apolónia, Melis György és Mozsár Imre nótákat énekel 21.30: Háttérbeszélgetés 22- 20: A Közel-Kelet közelről, n. rész: A kivonulók dilemmái 22.30: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót 23- 30: Szimfonikus táncok o io: Virágénekek PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Renats Holm és Peter Alexander operettdalokat énekel *.20: Tíz perc külpolitika S.35: idősebbek hullámhosszán 9.30: Népzenekedvelőknek 10.00: Zenedélelőtt 11.35: A Szabó család 12.05: A Magyar Rádió népi zenekara Játszik Járóka Sándor és Kozák Gábor József veyof-AcA-t Pl 12.35: Tánczenei koktél 13- 30: Színes szőttes 14- 00: Kettőtől négyig... 16.00: Mindenki iskolája 16.40: Sanzonműsor négy tételben 17.30: Ötödik sebesség 18.35: Népdalkörök pódiuma 19.00: Híres énekesek operett- és filmdalfelvételeiből 19-25: Világtörténelem dióhéjban 19.45: A. J. Gelis Band felvételeiből 20-35: Véras(s)z! 21.27: Zenés játékokból 22.15: Magnósok, figyelem! 23.20: Az Állami Népi Együttes felvételeiből MISKOLCI STÚDIÓ. 17.00: Hírek, időjárásjelentés, tartalomismertetés. 17.05: Hangversenykrónika. 17.20: Ablak az országra. Dr. Fodor László Jegyzete. 17.30: Index. A miskolci stúdió gazdaságpolitikai magazinja. (A tartalomból: Exportnövelés, technológiai korszerűsítés a DIGÉP-ben — Önállóság a cukoriparban — Tavaszi határszemle Heves megyében.) Szerkesztő: Paulovits Ágoston. — Sport. 18.00: Észak-magyarországi krónika. (A tavaszi BNV megnyitója — Mezőgazdasági helyzetkép Nógrád megyéből — Befejeződött a miskolci tv-fesztivál.) 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tv-torna 8.05: Iskolatévé Földrajz (ált. Isk. 7. oszt.) 8.40: Deltácska 9.05: Magyar irodalom (ált isk. 8. oszt.) Szabó Magda 9.40: Delta 10.05: A négyes labor őrültje (ism.) 11.30: Szerbia — Macedónia 13.55: Iskolatévé — Deltácska (ism.) 14.15: Szülők iskolája Xm/12. rész 14.45: Magyar irodalom (ism.) 15.20: Kamera (középiskolásoknak) 15.50: Mindenki Iskolája. Kémia 16.35: Hírek 16.40: 9-es stúdió 17.10: Egészségünkért A cukorbetegek életmódjáról 17.20: A nyelv világa 18.05: Ki, ha ők sem? 18.30: A Közönségszolgálat tájékoztatója 18.35: BMV — előtérben a háttérriport 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Jogi esetek 20.40: Élő népdal 20.45: Haláltánc Tévéjáték August Strinberg drámájából 22.40: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 20.00: 22. miskolci tévéfesztivál 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Reklám 21.30: Szemle BESZTERCEBÁNYA: 17.55: Autósok motorosok 18.20: Ezzel törődni kelll 19.10: Esti mese 19.20: Időjárásjelentés és műsorismertetés 19.30: Tv-híradó 20.00: Prágai tavasz, 1382. 21.50: Ez történt 24 óra alatt 22.05: T. Debnar—K. Storkan: Fogadjunk 23.00: Hírek 2. MŰSOR: 20.00: Forró mezők 21.15: időszerű események 21.45: Az ifjú Werther keservei MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: délután fél 4-től: A hóhér testvére. Színes, szinkronizált NDK kalandfilm. Háromnegyed 6-tól: Mondd, hogy mindent megteszel értem. (14) Színes, szinkronizált olasz bűnügyi filmvígjáték. Este 8-tól: Szerelmeim. (14) Színes, szinkronizált olasz filmvígjáték. — Balassagyarmati Madách: csak Háromnegyed 6-tól: A terasz, 1—II. (14) Színes olasz—francia film. — Nagybátonyi Petőfi: A macska rejtélyes halála. (14) Színes olasz bűnügyi film. — Bányász: L, mint Ikarusz. (14) Színes francia bűnügyi film, Iskolamozi: Erőd az őserdőben. — Pásztói Mátra: Ritus. (18) Svéd filmdráma. — Karancslapujtő: A pogány Madonna. Színes magyar bűnügyi filmvígjáték.