Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-21 / 144. szám

1989. JÚNIUS 21., SZERDA NOGRAD Normaszegő viselkedés I. ff bűnünk is kevesebb lehetne” Időtálló az ősrégi töpren­gés. Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok, hogy nem tudom magam se, jó mi volna. Ismerve az utóbbi évek válságokkal terhes tár­sadalmi és gazdasági viszo­nyait, a riasztó mértéket öl­tő normaszegő viselkedés­­formák mindennapossá vá­lását, fel is tehetjük a kér­dést, ha tudásunk több len­ne, bűnünk is kevesebb le­hetne, s valószínűleg akkor kevesebb kétség, bizonyta­lanság és félelem gyötörne. A deviancia gyűjtőfoga­lom. Eltérést, elhajlást, el­­kanyarodást fejez ki a tár­sadalomban általánosan el­fogadott szabályoktól, a jól működő közösség szokásai­tól, az írott és íratlan em­beri normáktól. Annyiban új típusú és szokatlan viselkedésformák a bűnözés, az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás, az öngyilkosságok, a gyermek­kori magatartás-rendelle­nességek, az elme- és ideg­betegségek — az organiku­sok kivételével — e devi­áns folyamatok feltartózta­tásában minden erőfeszítés ellenére csak kevés javulás történt. az erőszak százada Az utóbbi években mint­egy 30 százalékkal emelke­dett azoknak a bűncselek­ményeknek a száma, ame­lyeket alkohol, különféle ká­bítószerek, vagy kábítószer­­pótló anyagok hatása alatt követtek el. Elsősorban a fiatalabb korosztályok a ve­szélyeztetettek. És nemcsak az tartozik a bűnök körébe, amiért börtönbe csuknak. Az emberi lelkekben ejtett sebek esetenként súlyosab­bak a testieknél. Becslések szerint hazánk­ban a deviáns viselkedésű­­ek száma mintegy 550—600 ezer főre tehető, ezen belül az alkoholisták száma közel 450 ezer, a kábító- és kábí­­tószerpótlót használóké 35—• 40 ezer, az öngyilkosoké hozzávetőleg 5 ezer. Több mint 60 ezer ember kerül évente börtönbe. Mint minden másban, itt is a leghatásosabb a meg­előzés lenne, mert később a „gyógyításuk” már kisebb eredménnyel kecsegtet. Mér­hetetlenül nagy a felelőssé­günk, a társadalomé, a kö­zösségeké, a családé, az egyé­neké pedig külön-külön is. Ennek tudatosulása előre visz. Ezt a sokat megélt és lá­tott huszadik századot so­kan és sokféleképpen jelle­mezték már. A gravitáció legyőzése, a komputerek el­terjedése, a gének manipu­lálása, hogy csak néhányat említsünk. A huszadik szá­zad azonban az erőszak szá­zada is. Az erőszaké, amely a másik ember, és az erő­szaké, amely magunk ellen irányul. Több okból is. Már egy­­egy deviáns viselkedésfor­ma is számos társadalmi és egyéni probléma hordozója. Ettől is nagyobb gond a halmozódásuk — például al­koholizálás gyakran jár együtt bűnözéssel, a kábí­tószer-fogyasztás az öngyil­kossággal — és tartósságuk, azaz sokszor az idő sem gyógyít meg semmit. Távol a gyógyítótól Szociális nézőpontból vizs­gálva a devianciák egyik kedvezőtlen hatása az, hogy a veszélybe sodródott em­bert eltávolítja és távol tart­ja a „gyógyító” közösségtől, ő maga izolálódik, s a tár­sadalom határmezsgyéjére kerül. A közvélemény deviáns­nak minősíti a bűnözést és a kábítószer-fogyasztást. Nem ilyen az alkoholizmus megítélése, amelyet részben betegségnek tartanak. A sok éven át szemérmesen elhallgatott prostitúció és a különféle perverzitások szin­tén a devianciák körébe tar­toznak. Amennyiben soro­zatosan ismétlődik a van­dalizmus, az szintén devian­ciának számít és a sort foly­tatni lehet. Azt kell vizs­gálni, milyen okok vannak a devianciák hátterében. Kialakulásának előzmé­nyei és gyökerei különös fi­gyelmet érdemelnek. Egy­felől a gazdasági, a társa­dalmi és kulturális viszo­nyoknak megfelelően ala­kul, másfelől az egyén tár­sadalmi beilleszkedésének zavarai érhetők tetten, a társas magatartás kibonta­kozásának, formálódásának és működésének anomáliái. Életünk folyamán egyidejű a tudatos önépítés, önmeg­valósítás és a környezet be­folyásolása. A két folyamat nem mindig esik egybe szük­ségszerűen. A család, mint környezet, vagy annak hiá­nya nagyobb szerepet ját­szik, mint sok éven át gon­doltuk, hittük, tanítottuk. A társadalom és a gaz­daság számos stresszhelyze­tet idéz elő. Az egyének al­kalmazkodó- és tűrőképessé­ge nagyon eltérő. Függvé­nye intelligenciaszintjük­nek, tudásuknak, átörökí­tett szokásaiknak, érzelmi beállítottságuknak, jelle­müknek. Nem kevés azok­nak a száma, akik a feszült­séghelyzet feloldására és fel­dolgozására képtelenek, sze­mélyiségük többnyire pri­mitív, s megoldásként a de­viáns viselkedést „választ­ják”. Deviáns tulajdonságok minden embernél fellelhe­tők. Az agresszivitás például nélkülözhetetlen az élni­­akaráshoz és tudáshoz. Ám túlburjánzása, amely révén egyik ember a másikon át­gázol, a bűnözésnek fő moz­gatója. Ugyanakkor a gyö­­kértelenség, a vélt kiútta­lanság, az elhagyatottság, a talajvesztettség esetenként elvezetnek a narkózishoz, az öngyilkossághoz. A deviáns viselkedésformák járvány­­szerűen terjednek. Azt gondolom, jelen idő­szakban ott tartunk, hogy konstatáljuk a kedvezőtlen folyamatok kórisméit, meg­próbálunk helyes diagnózist felállítani, hogy komplex te­rápiával valóban gyógyítani lehessen. A Nógrád megyei adatok azért is figyelemreméltóak, mert jelzik a romlás gyor­sulását.. Nem kívánok valamennyi deviáns viselkedésformával foglalkozni, csak az alko­holizmus­ és az öngyilkos­ság néhány jelenségét érin­tem. Az alkoholizmus az utób­bi években elérte a népbe­tegség szintjét. Becslésére kétféle módszert alkalmaz­nak, egyfelől az elfogyasz­tott alkohol mennyiségéből, másfelől egy képlet, a Jelli­­nek-formula segítségével a májzsugorodás okozta ha­lálesetek átlagosan 60 szá­zalékos arányából következ­tetnek. Ez utóbbi adatok szerint hazánkban az alko­holisták száma 1986-ban 448­1,28 fő volt, arányuk 4,2 százalék, s közülük 111 504 a nők száma, tehát gyakor­latilag minden negyedik sze­mély. A népesség mintegy 10 százalékára tehető a rendszeresen kritikusan nagy mennyiségű alkoholt fogyasztók hányada. Gyászos rekord Statisztikai adatok nem­zetközi egybevetésével egy meglehetősen kétes értékű és szomorú világelsőség: százezer lakosra ugyanis 43 fő az alkoholos májzsugor­ban elhunytak száma, s minden országiban ettől csak jobb helyzettel találkozunk. Csak felsorolásképpen : Ausztriában, ugyanez a mu­tató 30,8, Franciaországban 24,4, az NSZK-ban 23,7, Ja­pánban 14,2, az Egyesült Királyságban 4,6, Izlandon 0,8 fő. Dr. Gyöngyösi István KSH Nógrád megyei igazgatója (Következik: A nevelés adósságainak bosszúja) 3 A Ganz Danubius Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységének egész évi kapacitása le van kötve: portáldarukat és darurészegységeket gyártanak elsősorban a Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia részére, de szállítanak az idén Kínába is. Jelenleg a szerelőtéren a szovjet és a lengyel exportra kerülő darukat és gémjeiket szerelik a gyár dolgozói. Az idén csupán a Szovjetunióba 48 portáldarut szállítanak ki. Vagdalkozás mit sem ér! Megjegyzés a FIDESZ nagyhangú képviselőjének gyászbeszédéhez A közvélemény előtt való szereplés nem könnyű dolog, nem is mindig hálás, éppen ezért, ha valaki ezt vállalja, kötelessége — a hallgatóság iránti tiszteletből is — alapos, ugyanakkor megfontolt, figyelemfelkeltő beszédet produkálni. Hallgatom a Nagy Imre és mártírtársai temetésén felszó­lalókat. Megnyugtatással tölt el, hogy ezekben a fájó, sebe­ket is felszakító visszaemlékezésekben nem létezett a „sze­­met-szemért”, a „fogat-fogért” indulat, hanem a korrekt tényfeltárás volt a jellemző. Szinte mindenki az összefogás­ra szólított fel, és arra, hogy most már dolgozni kell: egy­­mással­ egymásért, és nem egymás ellen, mint azt koráb­ban tettük. Akadt viszont egy Orbán Viktor nevű ifjú, aki elmondása szerint a magyar fiatalok és a FIDESZ nevében beszélt, helyenként igen rosszul. Örülök a többpártrendszernek, a kö­zös munkában sok szerencsét kívánok a FIDESZ-nek is, de csak úgy lesz igazi tömegbázisa, hogyha az előadója gondo­lati hiányosságait nem a nagy hangjával pótolja. Azt mondta Orbán Viktor (nem idézem szó szerint) : bebi­zonyosodott, hogy a demokrácia és a kommunizmus össze­egyeztethetetlen. Véleményem szerint igen hiányos felké­szültségű az, aki ilyet mond, s gondoljuk csak el, ezt a tv­­közvetítést több millió ember látta, hallotta. Elhiszem,­­hogy az előadó tud valamit a demokráciáról, tanulhatott az antik és a ma meglévő demokráciaformákról, de, hogy a kommu­nizmust miként gondolta, és a kettő kapcsolatát hogyan ér­ti, arról szívesen meghallgatnám őt. Egy felkészült ember tudja, hogy a kommunizmus még csak a társadalomtudo­mány „tervezőasztalán” áll, és a kommunizmust a mi jelen­legi társadalmi berendezkedésünkkel összetéveszteni annyi, mint valakinek saját ismeretének hiányosságait felfedni. Nem tetszett az a kijelentése sem, hogy nem tartozunk há­lával annak a kormánynak, amelyik a mártírjainkat rehabi­litálta. Vajon miért nem? Mi megköszönjük ezt ennek a kor­mánynak, és jó lenne ha az Orbán Viktorok is elgondolkod­nának rajta. Nekem ezek után csak reményeim vannak. Reményeim abban, hogy ez a kormány tovább lép a társadalmi haladás útján, életképes és a szó igazi értelmében dolgozó társadal­mat, nem pedig egy másik pszeudotársadalmat teremt. Reményeim vannak abban is, hogy a generációváltás után a következő kormányzó generáció tagjai nem Orbán Vik­torok lesznek. Remélem azt is, hogy a szóban forgó ifjú még­sem a mai fiatalság nevében szólt. Végül egy szíves ajánlat az előadónak: tanuljon! Olvas­son Ágh Attilát, Tőkei Ferencet, tanuljon a korhoz tartozó értelmi-érzelmi viszonyt. Viczián Gyula Salgótarján Kemerovo, krt. 15. Rekord- Most már sohasem fog­juk megtudni, hogy mit ké­pes befogadni az emberiség gyomra. A következő évtől ugyanis szegényebbek le­szünk az ámulat-bámu­lat egy ig­en fontos doku­mentumával. Az AFP sze­rint a Guiness Kiadó kö­zölte: a Rekordok Könyve 1990-es kötetében már nem kap helyet a zabálási rekord. Aki tehát a spa­getti-, a fagylalt-, vagy ép­pen a dinnyeevés rekord­jának megdöntésére ké­szült, most már ne is tré­ningezzen. Sajnálatos le­het továbbá, hogy már ér­dektelen lesz Michel Lotito rekordjának túlszárnyalása is, aki 1966 óta biciklik, televíziókészülékek, gyer­tyatartók és más, hasonló ínyencfalatok megevésével írta be nevét az emberi­ség halhatatlanjai közé, no­ha ezt a gyomorfekély, és a túltápláltság szinte állandó­an fenyegette. Johann Ketz­­ler rekordjára sem érde­mes utazni. Mert ki is je­gyezné ezek után, ha akár egyetlen nappal is megrövi­dítik e müncheni polgár immár 1880 óta fennálló teljesítményét: 42 nap alatt szőröstül-bőröstül megevett egy ökröt? A Guiness azzal inokol­­ta e rekordok mellőzését, hogy az ilyen teljesítmény „káros az egészségre”. Za­varba ejtően őszinte véle­mény ez azok után, amit manapság a súlyemelőkkel etetnek meg az edzőik. Szedik a szamócát Több évre visszanyúló baráti kapcsolatot tart fenn a Szécsényi Mezőgazdasági Szakközépiskola a cseh­szlovákiai Ipolyságon található azonos jellegű intéz­ménnyel. A tanulók minden évben — csere alapon — a másik iskolánál töltik a kötelező nyári szakmai gyakorlatukat. Ezekben a napokban az ipolysági diá­kok a mezőgazdasági munkákban segítenek. A II. Rá­kóczi Termelőszövetkezet földjein szedik a szamócát a kéthetes gyakorlati idejük alatt. —Rigó—

Next