Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-09 / 85. szám

Kambodzsai pikantéria A kambodzsai Legfelsőbb Nemzeti Tanács küldöttsége ér­kezett többnapos hivatalos láto­gatásra Pekingbe Norodom Szi­h­anuknak, a Tanács elnökének a vezetésével. A delegáció össze­tételének pikantériája, hogy benne van az összes ellenlábas politikai és fegyveres frakció ve­zetője, köztük a Kína által párt­fogolt maoista vörös khmerek vezetője, Khieu Sham­pan és a vi­etnami segédlettel hatalomra ke­rült kormány feje, Hun Sen is. Líbia halasztani szeretne Líbia új javaslattal állt elő a Lockerbie-válság rendezésére — közölte részletek ismertetése nélkül Kairóban Ahmed Eszmat Abdel-Megid, az Arab Liga fő­titkára, miután a Pánarab Szer­vezet különbizottsága, amelyet a válság kezelésére állítottak fel, befejezte tanácskozását. A hét­tagú bizottságnak az a vélemé­nye, hogy az ENSZ BT által Lí­bia ellen kimondott szankciók életbe léptetését az eredetileg el­határozott április 15-e utánra kellene halasztani. Kína gyorsít Kína kedvező feltételeket kí­ván teremteni a külföldi befekte­tők számára és semmiképpen sem tér le a nyitott kapuk politi­kájáról — nyugtatta meg Csiang Cö-min a Kína Párt főtitkára a japán vállalkozói szervezetek ve­zetőit. Az ötnapos japán látoga­táson tartózkodó pártfőtitkár a népi kongresszus napokban vé­get ért ülésére utalva jegyezte meg, hogy azon a gazdasági re­formok gyorsítása mellett dön­töttek. Jugoszlávia nem akar fizetni Nemzetközi kötelezettségei­nek felfüggesztését kérte Jugo­szlávia a fejlett országok hitelező szervétől, a Párizsi Klubtól, lega­lábbis addig, amíg az ENSZ-ke­­zelte békekonferencia be nem fe­jeződik. Légikatasztrófa homokviharban — három halottal A­rafat túlélte Jasszer Arafat, a PFSZ VB el­nöke épségben van és Líbiában tartózkodik — erősítették meg tegnap a PFSZ által kikiáltott Palesztin Állam kairói nagykö­vetségén. Az első jelentések sze­rint a palesztin vezető csak ki­sebb sérüléseket — zúzódásokat — szenvedett. Arafat ép földetérésének hírét először Ibrahim Szusz, a PFSZ párizsi képviseletének vezetője jelentette be, mint ahogy Párizs­ban közölték először azt is — a JANA líbiai hírügynökség ottani irodája jelentésének alapján —, hogy az Arafatot szállító Anto­nov 24 mintájú gép balesetében három ember viszont életét vesz­tette. A három halálos áldozat a repülőgép személyzetének tagja volt — mondta a líbiai rádió. Kelet-Jeruzsálemben és a töb­bi megszállt palesztin körzetben örömtüntetések fogadták a beje­lentést, amely szerint Arafat ép­ségben van. A jeruzsálemi rádió korábban a hadsereg egy magas rangú tiszt­jére hivatkozva bejelentette, hogy Ciszjordániában és a Gáza­­övezetben megerősítették az iz­raeli katonai jelenlétet. A kato­nai forrás kemény fellépést he­lyezett kilátásba, ha Arafat eltű­nése hírének nyomán rendbon­tás történne. A PFSZ-t 1969 óta irányító politikus kedden az algériai légi­­társaság Antonov-26 típusú re­pülőgépével a szudáni főváros­ból a líbiai El-Kufrába tartott, hogy meglátogasson egy palesz­tin kiképzőtábort. Homokvihar miatt a légiirányítás egy másik repülőteret javasolt a gépnek. Néhány perccel később a pilóta azt jelentette rádión, hogy kény­szerleszállást hajtanak végre, majd közép-európai idő szerint kedden este háromnegyed ki­lenckor a gép eltűnt a líbiai légi­irányítás radarjáról és megsza­kadt vele minden összeköttetés. (MTI) Kihallgatták Gorbacsovot Az SZKP gazdálkodási és pénzügyeit vizsgáló ügyészségi nyomo­zás keretében szerdán délelőtt kihallgatták Mihail Gorbacsovot, az SZKP egykori főtitkárát, az első és utolsó szovjet elnököt. Az orosz főügyészség szóvivője a sajtó érdeklődésére elzárkózott mindenféle részlet közlésétől. Ami bizonyos, hogy a Főügyészség nemrég felkér­te Gorbacsovot: április elején ne hagyja el Moszkvát, mivel a vizsgá­lat keretében kihallgatására sort kell keríteni. A volt szovjet elnök várhatóan szombaton utazik el Japánba. Bosznia-Hercegovinát is Amerikai elismerések Az amerikai kormány ked­den, csaknem 3 hónappal az EK után elismerte Horvátország és Szlovénia, egyidejűleg pedig — összhangban a közösséggel — Bosznia-Hercegovina önállósá­gát. Washington és Brüsszel ugyancsak közösen dönt majd Macedónia — várhatóan közeli — elismeréséről. A Fehér Ház nyilatkozata sze­rint az eredeti belső határokat is­merik el — azaz elutasítják hor­­vát területek szerb megszállását s egyéb, önkényes új határmegvo­násokat. A döntés régen várt, je­lentős fordulat az amerikai poli­tikában, amely még tavaly Jugo­szlávia egységének fenntartását szorgalmazta. Üf Hitler fenyeget? n. íiV/iiiV/i­uuu £ A/niuug­uuiuiuaiauaiv öurivuiu kérdőjelére a válasz ugyanott az, hogy a két legutób­bi NSZK-beli tartományi választás eredménye „a legsúlyosabb választási katasztrófa a náci idők óta.” Miért ez a drámai tálalás? Mivel az egyébként konzervatív irányzatú lap szerint, ha most általános választásokat tartanának Németországban, a bar­nák a harmadik legjelentősebb politikai erőt jelen­tenék az országban. Mit jelent ez a számok nyelvén? Azt, hogy 1928- ban a Hitler-párt mindössze a szavazatok 2,6 száza­lékát szerezte meg, viszont 1930-ban — három év­vel a hatalomváltás előtt — 18,3 százalékot, tehát nagyságrendneg annyit, mint most a raancani jobb­­oldaliak. Annak idején „6 millió munkanélküli volt Németországban, most 3 millió van, de a szám növekedhet” — így a Bild, amely megállapítja: „A nagy többségnek jól megy, mindenkinek meg­van a maga autója, de létezik egy szegény kisebbség is. És veszélyes fejleményekkel kell szembenézni.” Tet­szik, nem tetszik, tény, hogy „ha a nemszavazókat, a jobboldali radikálisokat és az örök ellenzői zölde­ket leírjuk, alig a választók fele kötődik a néppár­tokhoz. S ami nagyobb baj: a radikális jobboldal randalírozói terrorizálják a városokat, lázítják az embereket”. Németországban! (FEB) Kuba: egy egész nép az alagútban? A kubai nép egy emberként, felkészülten várja, hogy a Nagy El­lenség elszánja magát a végső támadásra: amint megérkeznek ví­zen vagy levegőben az amerikai kommandósok, a kubai katonák és a lakosság egy része nyomban felveszi velük a harcot, míg a többiek a „népi védelmi alagutakba” bújnak, hogy ott várják ki a megfelelő időt az ellencsapásra. Legalábbis — kis túlzással — ez a kép bonta­kozik ki a havannai szemlélő előtt az utóbbi hetek-hónapok híreit, legmagasabb szintű nyilatkozatait olvasva. Tréfa nélkül: a külső agresszió elhárítására kidolgozott védelmi doktrína „az egész nép háború­ja” elnevezést viseli. A havannai televízió egy nemrégiben bemu­tatott dokumentumfilmje szerint ellenforradalmi támadás esetén a tíz és fél milliós teljes lakosság­ból hatmillió embert küldhetnek harcba e stratégiai terv alapján. A hadsereg csapatai mellett be­vetik a területi milíciák polgári lakosokból feltöltött egységeit, amelyek feladata a „politikai, gazdasági és katonai objektu­mok” megvédelmezése, továbbá a „termelési és védelmi osztago­kat”, amelyek az ipari és mező­­gazdasági üzemekben a folya­matos munka feltételeit biztosít­ják. A doktrína értelmében a nyílt és az irreguláris harc mód­szerét egyaránt alkalmazzák a feltételezett betolakodókkal szemben; ha nem sikerül nyom­ban kiverni őket a szigetről, ak­kor gerillaháborúban vívják ki a végső győzelmet. Havanna bevehetetlen bás­tyaként áll majd ellent bármilyen külföldi támadásnak, — jelentet­te ki a kommunista párt egyik fő­városi vezetője március végén, miután 300 ezer ember — kato­nák és a milíciák felfegyverzett tagjai — részvételével tartottak hadgyakorlatot. A nagyváros megkapóan hangulatos, ám a karbantartás több évtizedes hiá­nyát magán viselő, helyenként szó szerint düledező házsorait látván az „erős bástya” kifejezés kissé túlzottnak tűnik (honnan is ismerős...?). Inkább a föld alatti erődítményekre alapozhatják optimizmusukat a kubai veze­tők. A védelmi alagutak létesítését tavaly jelentette be a kormány­zat, a lakosság védelmének szük­ségességére hivatkozva. Nemré­giben azonban Raul Castro vé­delmi miniszter azt is elárulta Carter volt amerikai elnök egyik hajdani tanácsadójának, hogy már 1981 óta építkeznek a föld színe alatt, tizenegy éve éjjel­nappal tízezer katona dolgozik országszerte a hálózat bővítésén. A Pentagon szakértői szerint a legutóbb elkészült alagutak né­melyikében egy teljes hadosztály elfér, fegyverzetével, járművei­vel együtt. Ezek a népi alagutak hovato­vább az ellenállás jelképeivé vál­tak a szigetországban. Olyannyi­ra, hogy a kubai KISZ múlt heti kongresszusának küldöttei is a föld alatt hallgatták meg vezető­iknek a haza védelmére szólító kiáltványát. A lelkesítő szózat után az 1500 fiatal mindegyike négy órányi önkéntes közös munkával járult hozzá e védmű­­vek továbbépítéséhez, közölte a tömegtájékoztatás. Ennek a gesztusnak a gondok ellenére változatlanul fiatalosan energi­kus Fidel Castro is szentelt né­hány dicsérő szót az ifjúság kongresszusán elhangzott záró­beszédében. Az elnök méltatta a fiatalok eltökéltségét, amely biz­tosíték arra, hogy „a Kubában lé­tező társadalmi program, a szo­cializmus elpusztításához csak valamennyi forradalmár holttes­tén keresztül vezethet az út”. A latin fieszta túláradó jóked­vére hangolt, zenével-tánccal, biciklis felvonulással fűszerezett találkozó után, az ünnepnapok elmúltával azonban a mindenna­pos megélhetési, beszerzési gon­dokkal küszködő fiatalok közül is sokaknak megfordulhat a fejé­ben, hogy a kubai forradalomra talán nem a sziget határain kívül leselkedik a legnagyobb veszély. (MTI) Visszautasította a szociális érzéketlenség vádját Antall József tévényilatkozata A rendszerváltást is jelképező szabad választások második fordulójára 1990. április 8-án került sor. Két évvel a jelenlegi koalíciós kormány hatalomra kerülése alkalmából te­levíziós interjút adott Antall József miniszterelnök. Az MTV-1 keddi, késő esti adásában elhangzottakat most szerkesztett formában adjuk közre. — Magyarország kivételes esélyt kapott a törté­nelemtől, hogy szuverenitását megteremtve elfog­lalhassa helyét ebben a térségben, és megkezdje azokat az átalakulásokat a gazdaság, a társadalom és a politika szférájában, amelyek egy független or­szágban működő szabad piacgazdálkodáshoz szük­ségesek — fogalmazott Antall József miniszterel­nök a vele készített egyórás televíziós interjúban. A beszélgetés elején Antall József elhárította a 60. születésnapja alkalmából kifejezett jókívánsá­gokat, hangsúlyozva, hogy az ilyen kerek évfordu­lós ünnepségek a magyar közvéleményben rossz emlékeket ébresztenek. Ezért — akárcsak az Or­szággyűlés plenáris ülésén — azt kérte, hogy inkább a szabad választások, a mai magyar törvényhozás kétéves születésnapja legyen az ünnepi alkalom a beszélgetésre. A már említett történelmi lehetőség feleleveníté­se kapcsán a miniszterelnök szükségesnek tartotta leszögezni, hogy mint minden kormány, a jelenlegi is bizonyos mértékig kényszerpályán tevékenyke­dik, a gazdasági környezet, a kialakult körülmé­nyek meghatározzák a cselekvés irányát. Az átalakulás folyamatára visszatekintő kérdés­re válaszolva Antall József tagadta, hogy annak ide­jén paktumot kötött volna Pozsgay Imrével. Nagy jelentősége volt viszont annak, hogy — mint fogal­mazott — az egykori MSZMP-politikus vállalta: az MSZMP helyett új párt jön létre, lefegyverzik a munkásőrséget, és a pártok kivonulnak a munka­helyekről. Ugyanakkor soha nem került szóba az a téma, hogy az MSZP (vagy akkor még MSZMP) el­nököt, az MDF pedig miniszterelnököt ad Pozsgay Imre, illetve Antall József személyében. Az annak idején létrejött egyezség egyébként semmiképpen nem volt negatív értelemben vett paktum, sokkal inkább a diplomáciában elfogadott megállapodás — derült ki a miniszterelnök szavai­ból. Antall József a kormányozhatóság megteremté­sének fontos lépéseként értékelte az SZDSZ-szel kötött megállapodást, de több más, jogi szabályo­zást is, például a választójogi törvényt, amely bizto­sította, hogy a négy százaléknál kevesebb szavaza­tot kapott pártok ne kerüljenek be a Parlamentbe, s így ne alakulhasson ki a lengyelországihoz hasonló helyzet a törvényhozásban. A miniszterelnök egyébként a beszélgetés későbbi menetében álde­mokratikusnak nevezte a kétharmados parlamenti törvényhozói szabályt, amely megítélése szerint egyike a kormányzást megnehezítő, előre beterve­zett és beépített aknáknak. A köztársasági elnök funkcióját illetően Antall József az alkotmányra hivatkozva hangsúlyozta, hogy e tiszt betöltője pártok felett álló tevékenységet folytat, s ha történetesen a Magyar Demokrata Fó­rum tagja lenne, bizonyosan kínosan ügyelne arra, nehogy olyan látszatot keltsen, mintha az MDF és a koalíció kormányának kedvezne. A helyhatósági választások eredményével kap­csolatban Antall József hangsúlyozta, hogy egyet­len miniszterelnök sem örült volna saját pártja ha­sonló vereségének, azonban a választások nyomán az ellenzék is megismerhette a hatalomban való el­kopás érzését, azt, hogy milyen nehéz cselekedni. A taxisblokád pedig arra világított rá, hogy milyen tö­rékeny Magyarországon a demokrácia, milyen gondok kerülhetnek előtérbe egyik pillanatról a másikra. — De egyidejűleg megmutatta azt is — mondta a miniszterelnök —, hogy a kormánynak hogyan kell cselekednie, miként kell egy válságot kezelnie. A társadalom jelentős csoportjai pedig — köztük sokan olyanok, akik részkérdésekben ro­konszenveztek a tüntetőkkel — láthatták, hogy mit jelent az anarchia, milyen irányban fejlődhetnek a dolgok, amikor maguk a szervezők is tehetetlenné válnak. Azzal a váddal kapcsolatban, hogy ma Magyar­­országon valójában Antall József akarata érvénye­sül, az igazi hatalmi centrumot pedig a Miniszterel­nöki Hivatal és a Belügyminisztérium jelenti. An­tall József úgy vélte: sokan nem tudnak szabadulni attól a szemlélettől, hogy van egy pártközpont, egy agytröszt, amely továbbítja a politikai akaratot, és érvényesíti azt. — Semmiféle ilyen centralizációs törekvés nincs, a miniszterek önállósága teljes mértékben érvénye­sül, sőt kifejezetten azt tartom hibának, hogy nincs kellő koordináció, gyakran éppen ágazati szempon­tok kerülnek túlzottan előtérbe. Antall József hangsúlyozta, hogy amikor szüksé­ges, ő maga is önkritikát gyakorol, tévedés azt hinni, hogy a miniszterelnök „el van ragadtatva” a kor­mány minden lépésétől. A napi tűzoltási feladatok, az új és új helyzethez való alkalmazkodás kényszere néha szétfeszíti az egységes gazdaságpolitikai stra­tégiát, azonban ez nem teszi indokolttá, hogy önkri­tikus deklarációkat tegyen, mert soha nem tartozott olyan politikai párthoz, ahol ez a belső liturgia része volt. Fontosabbnak tartja, hogy a felismert hibákat sikerüljön módosítani, és a kormány az új helyzet­nek megfelelően cselekedjen. A legutóbbi napok gazdasági fejleményeivel kapcsolatban a miniszterelnök hangsúlyozta: a fő problémát a bevételek visszaesése, főként a vám- és az adóbevételek csökkenése okozta. Történtek konkrét hibák is, a vám-, az adóbeszedés például nem alkalmazkodott a megnövekedett nehézsé­gekhez. Mindez drasztikus intézkedéseket tett szükségessé. Antall József elkerülhetetlennek nevezte a csőd­törvény bevezetését, mint olyan lépést, amely nélkül lehetetlen lenne a gazdaság stabilizálása. Mint mondta: bízik abban, hogy a kormányzat szervei felkészültek a jogszabály életbe lépésének várható következményeire. Ez azért is lényeges, mert a csődtörvény nemcsak a bíróságokat, a munkaügyi vagy az ipari tárcát érinti, hatását az egész ország pénzügyi rendszerében figyelemmel kell kísérni. A miniszterelnök visszautasította a szociális érzéket­lenség vádját, hangsúlyozva, hogy a kormány egész politikáját áthatja a szociális kérdések kezelése, és nemcsak politikai okokból, hanem az éppen oly sokszor hiányolt gazdaságfilozófiája alapján. Az át­alakulást is éppen azért nem lehetett felgyorsítani, mert a kormány szociálisan érzékeny volt, és nem vállalhatta azokat a módszereket, azt a tempót, amely a szociális kérdések mellőzését jelentette volna. Az MDF-et illetően Antall József úgy ítélte meg: a pártban nincsenek szélsőséges politikát követelők, az MDF, mint középpárt elég szilárd ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsen még a különböző módszereket alkalmazók, eltérő politikai törekvéseket, eszmei áramlatokat képviselők között is. A szélsőségeket nem a Magyar Demokrata Fórumon belül, és nem is a mai kormánykoalíció berkeiben kell keresni — fogalmazott, hozzátéve: szomorú lenne, ha a ma­gyar nép és a magyar társadalom nem ismerné fel azt, hogy aki ma a szociális elégedetlenség hullá­mán akar vitorlázni, az gátlástalan politikát folytat. A Torgyán József által meghirdetett „elégedet­­lenségi napra” még nyilvánvalóbban utalt Antall József, amikor kijelentette: egy átalakuló ország­ban a súlyos szociális gondokat valamirevaló politi­kus nem használja ki a helyzet destabilizálására. A szélsőséges politikai uszítás, a felelőtlen politizálás már csak azért sem kaphat teret, mert ez nem vezet sehova. Külpolitikai kérdésekről szólva a miniszterelnök kiemelte, hogy az elmúlt két évben sikerült helyre­állítani az ország szuverenitását, jelentős eredmé­nyeket elérni a nemzetközi kapcsolatrendszer ki­építésében. Szükségszerűnek nevezte a kelet-euró­pai országok mai problémáit, ám hangsúlyozta, hogy az indokolt türelmetlenség mellett egyes or­szágokban előtérbe kerültek bizonyos nacionalista törekvések, s a széthúzás, a szociális problémák mi­att is felvetődik a kérdés: miként lehetne e régió problémáit egységesen kezelni.­­ A kommunizmus és a Szovjetunió összeomlá­sa sok vonatkozásban Nyugaton is új politikai hely­zetet teremt. Ez rányomja a bélyegét a belpolitikára is, látjuk már a választásokon, hogy bizonyos prob­lémák felvetődhetnek a fejlett ipari országokban is. Éppen ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy Ma­gyarország teljes elkötelezettséggel hajtsa végre a gazdasági átalakítást, a privatizációt, a szociális kérdéseket pedig tartsa kezelhető állapotban, hogy politikailag is stabil maradjon az ország. Végzetes lenne, ha a szomszéd államokban dúló belharcok­­hoz hasonlóan Magyarországon is nagyobb szerep­hez jutnának az anarchikus erők. Ilyen helyzetben teljesen mindegy, hogy ez a szélsőjobboldali vagy a szélsőbaloldali radikálisokat jelenti-e, hiszen mindkét irányzat ugyanarra a szociális demagógiá­ra támaszkodik — mondta végezetül a miniszterel­nök. (MTI) Esélyes a Vállalkozók Szövetségének elnöke Jelcin után Az orosz népképviselők moszkvai kongresszusán mind erőteljesebb hangot megütő ellenzéki blokk ha­ladéktalanul ki akarja eszközölni, hogy Borisz Jelcin adja át a kormányfői posztot egy arra alkalmas, te­kintélyes gazdasági vezetőnek. A tegnapi felszólalások egyértelműen ezt jelzik. Az ellenzék e szándékára figyelmeztetett Szergej Sahraj, az elnök egyik legközelebbi tanácsadója is. A politikus azonban cáfolta, hogy a beígért kormányátalakítás engedmény lenne a bírálóknak. Szergej Sahraj szerint egyre több kül­dött említi Arkagyij Volszkijt, mint lehetséges új kormányfőt. A tekintélyes vezető a Vállalkozók Szövet­ségének elnökeként jelentős szerepet játszik a gazdasági reformok megvalósításában, s annak idején a rö­vidéletű ideiglenes szovjet kabinet munkájában is részt vett, Mihail Gorbacsov exelnök egyik fő gazdasági tanácsadója is volt.

Next