Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-09 / 85. szám
Kambodzsai pikantéria A kambodzsai Legfelsőbb Nemzeti Tanács küldöttsége érkezett többnapos hivatalos látogatásra Pekingbe Norodom Szihanuknak, a Tanács elnökének a vezetésével. A delegáció összetételének pikantériája, hogy benne van az összes ellenlábas politikai és fegyveres frakció vezetője, köztük a Kína által pártfogolt maoista vörös khmerek vezetője, Khieu Shampan és a vietnami segédlettel hatalomra került kormány feje, Hun Sen is. Líbia halasztani szeretne Líbia új javaslattal állt elő a Lockerbie-válság rendezésére — közölte részletek ismertetése nélkül Kairóban Ahmed Eszmat Abdel-Megid, az Arab Liga főtitkára, miután a Pánarab Szervezet különbizottsága, amelyet a válság kezelésére állítottak fel, befejezte tanácskozását. A héttagú bizottságnak az a véleménye, hogy az ENSZ BT által Líbia ellen kimondott szankciók életbe léptetését az eredetileg elhatározott április 15-e utánra kellene halasztani. Kína gyorsít Kína kedvező feltételeket kíván teremteni a külföldi befektetők számára és semmiképpen sem tér le a nyitott kapuk politikájáról — nyugtatta meg Csiang Cö-min a Kína Párt főtitkára a japán vállalkozói szervezetek vezetőit. Az ötnapos japán látogatáson tartózkodó pártfőtitkár a népi kongresszus napokban véget ért ülésére utalva jegyezte meg, hogy azon a gazdasági reformok gyorsítása mellett döntöttek. Jugoszlávia nem akar fizetni Nemzetközi kötelezettségeinek felfüggesztését kérte Jugoszlávia a fejlett országok hitelező szervétől, a Párizsi Klubtól, legalábbis addig, amíg az ENSZ-kezelte békekonferencia be nem fejeződik. Légikatasztrófa homokviharban — három halottal Arafat túlélte Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke épségben van és Líbiában tartózkodik — erősítették meg tegnap a PFSZ által kikiáltott Palesztin Állam kairói nagykövetségén. Az első jelentések szerint a palesztin vezető csak kisebb sérüléseket — zúzódásokat — szenvedett. Arafat ép földetérésének hírét először Ibrahim Szusz, a PFSZ párizsi képviseletének vezetője jelentette be, mint ahogy Párizsban közölték először azt is — a JANA líbiai hírügynökség ottani irodája jelentésének alapján —, hogy az Arafatot szállító Antonov 24 mintájú gép balesetében három ember viszont életét vesztette. A három halálos áldozat a repülőgép személyzetének tagja volt — mondta a líbiai rádió. Kelet-Jeruzsálemben és a többi megszállt palesztin körzetben örömtüntetések fogadták a bejelentést, amely szerint Arafat épségben van. A jeruzsálemi rádió korábban a hadsereg egy magas rangú tisztjére hivatkozva bejelentette, hogy Ciszjordániában és a Gázaövezetben megerősítették az izraeli katonai jelenlétet. A katonai forrás kemény fellépést helyezett kilátásba, ha Arafat eltűnése hírének nyomán rendbontás történne. A PFSZ-t 1969 óta irányító politikus kedden az algériai légitársaság Antonov-26 típusú repülőgépével a szudáni fővárosból a líbiai El-Kufrába tartott, hogy meglátogasson egy palesztin kiképzőtábort. Homokvihar miatt a légiirányítás egy másik repülőteret javasolt a gépnek. Néhány perccel később a pilóta azt jelentette rádión, hogy kényszerleszállást hajtanak végre, majd közép-európai idő szerint kedden este háromnegyed kilenckor a gép eltűnt a líbiai légiirányítás radarjáról és megszakadt vele minden összeköttetés. (MTI) Kihallgatták Gorbacsovot Az SZKP gazdálkodási és pénzügyeit vizsgáló ügyészségi nyomozás keretében szerdán délelőtt kihallgatták Mihail Gorbacsovot, az SZKP egykori főtitkárát, az első és utolsó szovjet elnököt. Az orosz főügyészség szóvivője a sajtó érdeklődésére elzárkózott mindenféle részlet közlésétől. Ami bizonyos, hogy a Főügyészség nemrég felkérte Gorbacsovot: április elején ne hagyja el Moszkvát, mivel a vizsgálat keretében kihallgatására sort kell keríteni. A volt szovjet elnök várhatóan szombaton utazik el Japánba. Bosznia-Hercegovinát is Amerikai elismerések Az amerikai kormány kedden, csaknem 3 hónappal az EK után elismerte Horvátország és Szlovénia, egyidejűleg pedig — összhangban a közösséggel — Bosznia-Hercegovina önállóságát. Washington és Brüsszel ugyancsak közösen dönt majd Macedónia — várhatóan közeli — elismeréséről. A Fehér Ház nyilatkozata szerint az eredeti belső határokat ismerik el — azaz elutasítják horvát területek szerb megszállását s egyéb, önkényes új határmegvonásokat. A döntés régen várt, jelentős fordulat az amerikai politikában, amely még tavaly Jugoszlávia egységének fenntartását szorgalmazta. Üf Hitler fenyeget? n. íiV/iiiV/iuuu £ A/niuuguuiuiuaiauaiv öurivuiu kérdőjelére a válasz ugyanott az, hogy a két legutóbbi NSZK-beli tartományi választás eredménye „a legsúlyosabb választási katasztrófa a náci idők óta.” Miért ez a drámai tálalás? Mivel az egyébként konzervatív irányzatú lap szerint, ha most általános választásokat tartanának Németországban, a barnák a harmadik legjelentősebb politikai erőt jelentenék az országban. Mit jelent ez a számok nyelvén? Azt, hogy 1928- ban a Hitler-párt mindössze a szavazatok 2,6 százalékát szerezte meg, viszont 1930-ban — három évvel a hatalomváltás előtt — 18,3 százalékot, tehát nagyságrendneg annyit, mint most a raancani jobboldaliak. Annak idején „6 millió munkanélküli volt Németországban, most 3 millió van, de a szám növekedhet” — így a Bild, amely megállapítja: „A nagy többségnek jól megy, mindenkinek megvan a maga autója, de létezik egy szegény kisebbség is. És veszélyes fejleményekkel kell szembenézni.” Tetszik, nem tetszik, tény, hogy „ha a nemszavazókat, a jobboldali radikálisokat és az örök ellenzői zöldeket leírjuk, alig a választók fele kötődik a néppártokhoz. S ami nagyobb baj: a radikális jobboldal randalírozói terrorizálják a városokat, lázítják az embereket”. Németországban! (FEB) Kuba: egy egész nép az alagútban? A kubai nép egy emberként, felkészülten várja, hogy a Nagy Ellenség elszánja magát a végső támadásra: amint megérkeznek vízen vagy levegőben az amerikai kommandósok, a kubai katonák és a lakosság egy része nyomban felveszi velük a harcot, míg a többiek a „népi védelmi alagutakba” bújnak, hogy ott várják ki a megfelelő időt az ellencsapásra. Legalábbis — kis túlzással — ez a kép bontakozik ki a havannai szemlélő előtt az utóbbi hetek-hónapok híreit, legmagasabb szintű nyilatkozatait olvasva. Tréfa nélkül: a külső agresszió elhárítására kidolgozott védelmi doktrína „az egész nép háborúja” elnevezést viseli. A havannai televízió egy nemrégiben bemutatott dokumentumfilmje szerint ellenforradalmi támadás esetén a tíz és fél milliós teljes lakosságból hatmillió embert küldhetnek harcba e stratégiai terv alapján. A hadsereg csapatai mellett bevetik a területi milíciák polgári lakosokból feltöltött egységeit, amelyek feladata a „politikai, gazdasági és katonai objektumok” megvédelmezése, továbbá a „termelési és védelmi osztagokat”, amelyek az ipari és mezőgazdasági üzemekben a folyamatos munka feltételeit biztosítják. A doktrína értelmében a nyílt és az irreguláris harc módszerét egyaránt alkalmazzák a feltételezett betolakodókkal szemben; ha nem sikerül nyomban kiverni őket a szigetről, akkor gerillaháborúban vívják ki a végső győzelmet. Havanna bevehetetlen bástyaként áll majd ellent bármilyen külföldi támadásnak, — jelentette ki a kommunista párt egyik fővárosi vezetője március végén, miután 300 ezer ember — katonák és a milíciák felfegyverzett tagjai — részvételével tartottak hadgyakorlatot. A nagyváros megkapóan hangulatos, ám a karbantartás több évtizedes hiányát magán viselő, helyenként szó szerint düledező házsorait látván az „erős bástya” kifejezés kissé túlzottnak tűnik (honnan is ismerős...?). Inkább a föld alatti erődítményekre alapozhatják optimizmusukat a kubai vezetők. A védelmi alagutak létesítését tavaly jelentette be a kormányzat, a lakosság védelmének szükségességére hivatkozva. Nemrégiben azonban Raul Castro védelmi miniszter azt is elárulta Carter volt amerikai elnök egyik hajdani tanácsadójának, hogy már 1981 óta építkeznek a föld színe alatt, tizenegy éve éjjelnappal tízezer katona dolgozik országszerte a hálózat bővítésén. A Pentagon szakértői szerint a legutóbb elkészült alagutak némelyikében egy teljes hadosztály elfér, fegyverzetével, járműveivel együtt. Ezek a népi alagutak hovatovább az ellenállás jelképeivé váltak a szigetországban. Olyannyira, hogy a kubai KISZ múlt heti kongresszusának küldöttei is a föld alatt hallgatták meg vezetőiknek a haza védelmére szólító kiáltványát. A lelkesítő szózat után az 1500 fiatal mindegyike négy órányi önkéntes közös munkával járult hozzá e védművek továbbépítéséhez, közölte a tömegtájékoztatás. Ennek a gesztusnak a gondok ellenére változatlanul fiatalosan energikus Fidel Castro is szentelt néhány dicsérő szót az ifjúság kongresszusán elhangzott záróbeszédében. Az elnök méltatta a fiatalok eltökéltségét, amely biztosíték arra, hogy „a Kubában létező társadalmi program, a szocializmus elpusztításához csak valamennyi forradalmár holttestén keresztül vezethet az út”. A latin fieszta túláradó jókedvére hangolt, zenével-tánccal, biciklis felvonulással fűszerezett találkozó után, az ünnepnapok elmúltával azonban a mindennapos megélhetési, beszerzési gondokkal küszködő fiatalok közül is sokaknak megfordulhat a fejében, hogy a kubai forradalomra talán nem a sziget határain kívül leselkedik a legnagyobb veszély. (MTI) Visszautasította a szociális érzéketlenség vádját Antall József tévényilatkozata A rendszerváltást is jelképező szabad választások második fordulójára 1990. április 8-án került sor. Két évvel a jelenlegi koalíciós kormány hatalomra kerülése alkalmából televíziós interjút adott Antall József miniszterelnök. Az MTV-1 keddi, késő esti adásában elhangzottakat most szerkesztett formában adjuk közre. — Magyarország kivételes esélyt kapott a történelemtől, hogy szuverenitását megteremtve elfoglalhassa helyét ebben a térségben, és megkezdje azokat az átalakulásokat a gazdaság, a társadalom és a politika szférájában, amelyek egy független országban működő szabad piacgazdálkodáshoz szükségesek — fogalmazott Antall József miniszterelnök a vele készített egyórás televíziós interjúban. A beszélgetés elején Antall József elhárította a 60. születésnapja alkalmából kifejezett jókívánságokat, hangsúlyozva, hogy az ilyen kerek évfordulós ünnepségek a magyar közvéleményben rossz emlékeket ébresztenek. Ezért — akárcsak az Országgyűlés plenáris ülésén — azt kérte, hogy inkább a szabad választások, a mai magyar törvényhozás kétéves születésnapja legyen az ünnepi alkalom a beszélgetésre. A már említett történelmi lehetőség felelevenítése kapcsán a miniszterelnök szükségesnek tartotta leszögezni, hogy mint minden kormány, a jelenlegi is bizonyos mértékig kényszerpályán tevékenykedik, a gazdasági környezet, a kialakult körülmények meghatározzák a cselekvés irányát. Az átalakulás folyamatára visszatekintő kérdésre válaszolva Antall József tagadta, hogy annak idején paktumot kötött volna Pozsgay Imrével. Nagy jelentősége volt viszont annak, hogy — mint fogalmazott — az egykori MSZMP-politikus vállalta: az MSZMP helyett új párt jön létre, lefegyverzik a munkásőrséget, és a pártok kivonulnak a munkahelyekről. Ugyanakkor soha nem került szóba az a téma, hogy az MSZP (vagy akkor még MSZMP) elnököt, az MDF pedig miniszterelnököt ad Pozsgay Imre, illetve Antall József személyében. Az annak idején létrejött egyezség egyébként semmiképpen nem volt negatív értelemben vett paktum, sokkal inkább a diplomáciában elfogadott megállapodás — derült ki a miniszterelnök szavaiból. Antall József a kormányozhatóság megteremtésének fontos lépéseként értékelte az SZDSZ-szel kötött megállapodást, de több más, jogi szabályozást is, például a választójogi törvényt, amely biztosította, hogy a négy százaléknál kevesebb szavazatot kapott pártok ne kerüljenek be a Parlamentbe, s így ne alakulhasson ki a lengyelországihoz hasonló helyzet a törvényhozásban. A miniszterelnök egyébként a beszélgetés későbbi menetében áldemokratikusnak nevezte a kétharmados parlamenti törvényhozói szabályt, amely megítélése szerint egyike a kormányzást megnehezítő, előre betervezett és beépített aknáknak. A köztársasági elnök funkcióját illetően Antall József az alkotmányra hivatkozva hangsúlyozta, hogy e tiszt betöltője pártok felett álló tevékenységet folytat, s ha történetesen a Magyar Demokrata Fórum tagja lenne, bizonyosan kínosan ügyelne arra, nehogy olyan látszatot keltsen, mintha az MDF és a koalíció kormányának kedvezne. A helyhatósági választások eredményével kapcsolatban Antall József hangsúlyozta, hogy egyetlen miniszterelnök sem örült volna saját pártja hasonló vereségének, azonban a választások nyomán az ellenzék is megismerhette a hatalomban való elkopás érzését, azt, hogy milyen nehéz cselekedni. A taxisblokád pedig arra világított rá, hogy milyen törékeny Magyarországon a demokrácia, milyen gondok kerülhetnek előtérbe egyik pillanatról a másikra. — De egyidejűleg megmutatta azt is — mondta a miniszterelnök —, hogy a kormánynak hogyan kell cselekednie, miként kell egy válságot kezelnie. A társadalom jelentős csoportjai pedig — köztük sokan olyanok, akik részkérdésekben rokonszenveztek a tüntetőkkel — láthatták, hogy mit jelent az anarchia, milyen irányban fejlődhetnek a dolgok, amikor maguk a szervezők is tehetetlenné válnak. Azzal a váddal kapcsolatban, hogy ma Magyarországon valójában Antall József akarata érvényesül, az igazi hatalmi centrumot pedig a Miniszterelnöki Hivatal és a Belügyminisztérium jelenti. Antall József úgy vélte: sokan nem tudnak szabadulni attól a szemlélettől, hogy van egy pártközpont, egy agytröszt, amely továbbítja a politikai akaratot, és érvényesíti azt. — Semmiféle ilyen centralizációs törekvés nincs, a miniszterek önállósága teljes mértékben érvényesül, sőt kifejezetten azt tartom hibának, hogy nincs kellő koordináció, gyakran éppen ágazati szempontok kerülnek túlzottan előtérbe. Antall József hangsúlyozta, hogy amikor szükséges, ő maga is önkritikát gyakorol, tévedés azt hinni, hogy a miniszterelnök „el van ragadtatva” a kormány minden lépésétől. A napi tűzoltási feladatok, az új és új helyzethez való alkalmazkodás kényszere néha szétfeszíti az egységes gazdaságpolitikai stratégiát, azonban ez nem teszi indokolttá, hogy önkritikus deklarációkat tegyen, mert soha nem tartozott olyan politikai párthoz, ahol ez a belső liturgia része volt. Fontosabbnak tartja, hogy a felismert hibákat sikerüljön módosítani, és a kormány az új helyzetnek megfelelően cselekedjen. A legutóbbi napok gazdasági fejleményeivel kapcsolatban a miniszterelnök hangsúlyozta: a fő problémát a bevételek visszaesése, főként a vám- és az adóbevételek csökkenése okozta. Történtek konkrét hibák is, a vám-, az adóbeszedés például nem alkalmazkodott a megnövekedett nehézségekhez. Mindez drasztikus intézkedéseket tett szükségessé. Antall József elkerülhetetlennek nevezte a csődtörvény bevezetését, mint olyan lépést, amely nélkül lehetetlen lenne a gazdaság stabilizálása. Mint mondta: bízik abban, hogy a kormányzat szervei felkészültek a jogszabály életbe lépésének várható következményeire. Ez azért is lényeges, mert a csődtörvény nemcsak a bíróságokat, a munkaügyi vagy az ipari tárcát érinti, hatását az egész ország pénzügyi rendszerében figyelemmel kell kísérni. A miniszterelnök visszautasította a szociális érzéketlenség vádját, hangsúlyozva, hogy a kormány egész politikáját áthatja a szociális kérdések kezelése, és nemcsak politikai okokból, hanem az éppen oly sokszor hiányolt gazdaságfilozófiája alapján. Az átalakulást is éppen azért nem lehetett felgyorsítani, mert a kormány szociálisan érzékeny volt, és nem vállalhatta azokat a módszereket, azt a tempót, amely a szociális kérdések mellőzését jelentette volna. Az MDF-et illetően Antall József úgy ítélte meg: a pártban nincsenek szélsőséges politikát követelők, az MDF, mint középpárt elég szilárd ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsen még a különböző módszereket alkalmazók, eltérő politikai törekvéseket, eszmei áramlatokat képviselők között is. A szélsőségeket nem a Magyar Demokrata Fórumon belül, és nem is a mai kormánykoalíció berkeiben kell keresni — fogalmazott, hozzátéve: szomorú lenne, ha a magyar nép és a magyar társadalom nem ismerné fel azt, hogy aki ma a szociális elégedetlenség hullámán akar vitorlázni, az gátlástalan politikát folytat. A Torgyán József által meghirdetett „elégedetlenségi napra” még nyilvánvalóbban utalt Antall József, amikor kijelentette: egy átalakuló országban a súlyos szociális gondokat valamirevaló politikus nem használja ki a helyzet destabilizálására. A szélsőséges politikai uszítás, a felelőtlen politizálás már csak azért sem kaphat teret, mert ez nem vezet sehova. Külpolitikai kérdésekről szólva a miniszterelnök kiemelte, hogy az elmúlt két évben sikerült helyreállítani az ország szuverenitását, jelentős eredményeket elérni a nemzetközi kapcsolatrendszer kiépítésében. Szükségszerűnek nevezte a kelet-európai országok mai problémáit, ám hangsúlyozta, hogy az indokolt türelmetlenség mellett egyes országokban előtérbe kerültek bizonyos nacionalista törekvések, s a széthúzás, a szociális problémák miatt is felvetődik a kérdés: miként lehetne e régió problémáit egységesen kezelni. A kommunizmus és a Szovjetunió összeomlása sok vonatkozásban Nyugaton is új politikai helyzetet teremt. Ez rányomja a bélyegét a belpolitikára is, látjuk már a választásokon, hogy bizonyos problémák felvetődhetnek a fejlett ipari országokban is. Éppen ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy Magyarország teljes elkötelezettséggel hajtsa végre a gazdasági átalakítást, a privatizációt, a szociális kérdéseket pedig tartsa kezelhető állapotban, hogy politikailag is stabil maradjon az ország. Végzetes lenne, ha a szomszéd államokban dúló belharcokhoz hasonlóan Magyarországon is nagyobb szerephez jutnának az anarchikus erők. Ilyen helyzetben teljesen mindegy, hogy ez a szélsőjobboldali vagy a szélsőbaloldali radikálisokat jelenti-e, hiszen mindkét irányzat ugyanarra a szociális demagógiára támaszkodik — mondta végezetül a miniszterelnök. (MTI) Esélyes a Vállalkozók Szövetségének elnöke Jelcin után Az orosz népképviselők moszkvai kongresszusán mind erőteljesebb hangot megütő ellenzéki blokk haladéktalanul ki akarja eszközölni, hogy Borisz Jelcin adja át a kormányfői posztot egy arra alkalmas, tekintélyes gazdasági vezetőnek. A tegnapi felszólalások egyértelműen ezt jelzik. Az ellenzék e szándékára figyelmeztetett Szergej Sahraj, az elnök egyik legközelebbi tanácsadója is. A politikus azonban cáfolta, hogy a beígért kormányátalakítás engedmény lenne a bírálóknak. Szergej Sahraj szerint egyre több küldött említi Arkagyij Volszkijt, mint lehetséges új kormányfőt. A tekintélyes vezető a Vállalkozók Szövetségének elnökeként jelentős szerepet játszik a gazdasági reformok megvalósításában, s annak idején a rövidéletű ideiglenes szovjet kabinet munkájában is részt vett, Mihail Gorbacsov exelnök egyik fő gazdasági tanácsadója is volt.