Nógrádi Bányász, 1988 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

bár nagyon sok információt továbítottak Beszámoló taggyűlések előtt... 1. A pártalapszervezetekben folyó elemző-értékelő munka, az új politikai programok, a taggyűlések és vezetőségi ülé­sek napirendjeinek tervezése eljutott a taggyűlések közvet­len előkészítéséhez. A folya­mat, mint ahogy erről már írtunk, egyéni elbeszélgeté­sekkel indult, s folytatódott a pártcsoport-értkezletek mun­kájával Az 1987. évi beszámoló taggyűlések feladata megvi­tatni a vezetőség beszámolóját az alapszervezet éves tevé­kenységéről, számba venni a párttagsági könyv­ek cseréjét megelőző egyéni elbeszélgeté­sek tapasztalatait, felvázolni az 1988. évi munkaprogramot és üléstervet. A taggyűlés hagyja jóvá az 1988. évi tag­­díjbesorolásokat. A felsoroltakból is látszik: az alapszervezetek vezetőségei csak akkor tudnak tartalmas politikai értékeléseket végez­ni, új munkaprogramot kiala­kítani, ha az előkészítési fo­lyamatot végrehajtották. El­kerülhető a maratoni hosszú­ságú beszámoló is, ha a ve­zetőség megtalálja az előké­szítés során felmerülő legfon­tosabb poli­tikai-szervezeti kérdéseket és ezekkel foglal­kozik. Ugyanakkor egyetlen vezetőség sem mentesítheti magát a párttagok véleményé­nek összegzése, megválaszo­lása alól. A vezetőségek az egyéni elbeszélgetés során már nagyon sok információt továbbítottak, egy-egy kér­désben intézkedések, döntések születtek. A pártcsoportvezetők, veze­tőségi tagok felelőssége azért nagy, mert a párttagság, az alapszervezet területén is ren­geteg kérdésre vár választ. A működési terület feladatai, teljesítésének eredményei el­térő hatást gyakorolnak az alapszervezetre és a kommu­nistákra. Nem egy termelési területünk emberi tevékeny­ségtől független tényezők mi­att került nehéz helyzetbe, míg másutt tervezési, szerve­zési fogyatékosságokra, hi­bákra is visszavezethető az eredménytelen tevékenység. Az 1987. évi munkaprog­ramok a vállalati gazdaságos­sági-stabilizálási „elvárások” helyi tennivalóit fogalmazták meg. Ezek végrehajtásának sok oldalról megközelített elemzése adhat reális, átfogó minősítést az elvégzett mun­káról. A beszámolóknak képet kell alkotniuk az alapszerve­zeteknek és a kommunisták­nak a termelésre, gazdaságos­­sági folyamatokra gyakorolt hatásáról, az alapszervezet belső életéről, munkamódsze­rének kérdéseiről és a tudat­­formáló munkájáról. A felismert helyzetnek, az alapszervezet adottságainak és sajátosságainak össz­hangba hozása, megfogal­mazása, a párttagság szerepé­nek felismerése és feladatok kidolgozása jelentheti az 1988. évi alapszervezeti tenni­valókat. A taggyűlés feladata az 1988. évi tagdíjbesorolás jóvá­hagyása. A kereseteket-árakat összehasonlító világunkban a tagdíjm­egállapító-fizető maga­tartásunk továbbra is a párt­hoz tartozás elvi-politikai kér­dése, a párt anyagi támogatá­sát jelenti. A vezetőségek és párttagok együttműködésének, kölcsönös felelősségének, az előkészítő munka következe­tességének számottevő a lentősége. A vezetőségek­re­a párttaggal egyetértésben álla­pítják meg a tagdíjbesorolást, azt a párttag aláírásával iga­zolja. Az új tagdíjakat 1988 ápri­listól kell fizetni, rendezőel­veit továbbra is a KB 1985 novemberi határozata szabá­lyozza. Eszerint nem lehet összekeverni a párt- és a szak­­szervezeti tagdíjfizetést, mert eltérő rendezőelvekre épül. A párttagdíjakat az 1987. évi havi átlagkereset alapján kell megállapítani, s 1989 márci­usig változatlan összeget fi­zetünk. Az 1987. évi keresetszerke­zet nem azonos a mostanival, bérezési gyakorlatunk nem is­merte az elmúlt évben a brut­tósítást sem. Fontos tudni vi­szont, hogy nem számítanak továbbra sem tagdíjalapba az elmúlt évben kifizetett hű­ségjutalom, a túlóra,­­ a szak-, a folyamatos üzemi mű­a veszélyességi és az egészség­re ártalmas munkaköri pótlé­kok, a kitüntetéssel járó pénzjutalom, a szerződéses munkáért kifizetett díj, a táp­pénz stb. A kereseteligazodásban min­den vezetőségnek kötelessége az előkészítő munkában a párttagok segítségére lenni. A felmerülő kérdéseket meg kell válaszolni, tisztázni kell minden vitatott kérdést a taggyűlésen. A vezetőségek a tagdíjat a párttag szociális körülményeinek jelentős ros­­­szabbodása, vagy tartós beteg­sége esetén év közben csök­kenthetik. A párttagnak is jo­ga van indokolt esetben a tag­díj csökkentését kérni. A be­sorolást pályakezdés, új kere­ső foglalkozás, vagy új tag­felvétel esetében a mindenko­ri havi nettó kereset alapján kell megállapítani. Kecskés Ferenc A munkaverseny 1988. évi irányelvei A politikai és gazdasági vezetés kéri a vállalat dolgozóit, hogy a nehéz gazdasági helyzetünk ja­vítására, a kibontakozás meggyorsításának előse­gítésére használjuk ki a szociálisa munkaverseny­ben rejlő lehetőségeket. Új módszerek alkalmazá­sával fokozzuk munkánk hatékonyságát, növel­jük az eredményeket. A szorospataki tapasztala­tok alapján (ahol a feltételek biztosítottak) gyor­sítsuk meg az új vállalkozási formák terjedését. A direkt utasításokon keresztül gyakorolt irá­nyítás helyébe terjedjenek el a szerződéses kapcso­latok, melyeknek fő feladata legyen a nyereség elérése. Ezzel együtt segítsük elő a fő munkaidő rangjának helyreállítását, a teljesítményekkel ará­nyos elismerések megvalósítását. Csatlakozzunk az oroszlányi MSZBT nevét vise­lő szocialista brigád kezdeményezéséhez, mely sze­rint ez évben a munkaversenyt a KMP megala­kulásának 70. évfordulója tiszteletére szervezzük. A Kommunisták Magyarországi Pártjának évfor­dulóján induló versenyben — a bányászat múltjá­hoz, hírnevéhez és hagyományaihoz híven — 1988- ban a rövid szakaszos és éves időszakban, a vállalá­sok és felajánlások teljesítésével, túlteljesítésével­­ ünnepeljük. Produktív területeken havi versenyeket szer­vezzünk, melyekben a dolgozó kollektívák a havi telepítési tervek ütemes túlteljesítésére vállalkoz­zanak. A teljesítmények elérését azonnal kövesse az anyagi és erkölcsi elismerés: külszíni és egyéb te­rületeken a korábbiakban kialakult gyakorlatnak megfelelően negyedéves értékelésekre kerüljön sor Dolgozó kollektíváink alapvető feladata a válla­lati árbevételi terv teljesítése, túlteljesítése. Ennek megvalósítására irányuljanak a vállalások, fel­ajánlások. 1* Széntermelő egységeink teljesítsék túl a men­­­nyiségi és minőségi terveket. A szénszállítás, -osz­tályozás területén olyan felajánlásokat tegyenek, amelyek a biztonságosabb üzemmenet kialakítását célozzák. A szénmosónál folyamatosabb munkával vállalják a mosási veszteségek csökkentését. 2. Vágathajtásban résztvevő kollektívák vállalkoz­zanak a telepítési tervekben foglalt feladatok jelen­tős túlteljesítésére, ezzel is hozzájárulva a válfó­­frontok biztosításához. Az eddigi tapasztalatok alapján szervezzenek gyors vágathajtásokat. 3. A szénen kívüli üzemelk vállalják a teljesít­mények növelését, a bányák kiszolgálását, ezzel együtt­ az élőmunka, illetve a fajlagos ráfordítási költségek csökkentését. Az idegen munkáknál növel­jék az árbevételt és az eredményt. Törekedjenek a termelés és piac összh­a­ngjainak megteremtésére. A felajánlások terjedjenek ki az exportfeladatok tel­jesítésére, bővítésére, rubel- és doll­ár relációban egyaránt. 4. A termelékenység minden elemére — külö­nösen a nagy értékű gépek, berendezések üzemel­tetésére, kihasználására fordítsanak fokozott fi­gyelmet a bányákban és a külszínen egyaránt. 5. A felajánlások, vállalások az árbevétel növe­lése mellett irányuljanak a költségek csökkentésé­re, ezen belül ésszerű takarékosságra, használt anyagok beépítésére. A versenylendület fokozásá­val javuljanak a vállalati eredmények. 6. A vállalásokban fordítsunk kiemelt figyelmet a munkafegyelem további javítására, a munkaidő­­alap védelmére. Fegyelmezett, figyelmes munká­val, a technológiai fegyelem betartásával, saját és munkatársaik épségének, egészségének megóvásá­val segítsék a vállalat baleseti helyzetének javítá­sát, a balesetek számának, súlyosságának csökken­tését. 2 Az üzemi versenybizottságok a fentiek alapján a brigádokkal együttműködve dolgozzák ki a he­lyi versenycélokat. Ebben ösztönözzék a dolgozó­kat színesebb, hatékonyabb verseny kialakulá­sára. Javítsák a versenypropaganda színvonalát, tegyék rendszeressé a jól dolgozók eredményeinek népszerűsítését. Erre használják fel a szóbeli agi­táció, a sajtó, a rádió és a versenytáblák adta lehe­tőségeket. A szocialista és ifjúsági brigádok éves vállalása­ikban, a jobb, figyelmesebb munkavégzés mellett térjenek ki az új, korszerű technika és technoló­gia elsajátítására, a brigádtagok szakmai, politikai és általános műveltségének fokozására. Aktívan ve­gyenek részt a közéletben, az üzem, a munkahely és a lakóterület feladatainak megoldásában. Vé­gezzenek közhasznú társadalmi munkákat, vegye­nek részt az újítómozgalomban. A művelődési és kulturális felajánlások összeállí­tásánál vegyék figyelembe a művelődési intézmé­nyek ajánlásait. Vállalják a vállalati, üzemi vetél­kedőkben, író-olvasó találkozókon való részvételt. Kössenek szocialista szerződéseket művelődési há­zunkkal, könyvtárakkal. Az ifjúsági brigádok a vál­lalásaikban térjenek ki a KISZ helyi akcióinak, célkitűzéseinek megvalósítására. Bízunk abban, hogy dolgozóink megértve vállala­tunk helyzetét, továbbra is aktívan részt vesznek a munkaverseny hagyományos és új formáiban. Fel­ajánlásaikban vállalják, hog­y ütemesen teljesítik termelési feladataikat, figfyelmensebb, szorgalma­sabb munkával törekedjenek a költségek csökken­tésére, az eredményes gazdálkodás megvalósításá­ra. Vállalati versenybizottság 2 NÓGRÁDI BÁNYÁSZ [ Növekedett a teljesítmény, többet keresnek a bányászok A szorospataki kísérlet kiállta a próbát A szorospataki aknában termelő Széchenyi István Szo­cialista Brigádot szakberkek­ben országosan ismerik és el­ismerik. A sokszorosan ki­tüntetett frontfejtő kollektí­va az elmúlt évben ismét fel­hívta magára a figyelmet kezdeményezőkészségével és kiváló eredményeivel. — Bányánkban köztudottan gyorsított ütemben a szén visszafejtését­ végezzük Mivel elővájásról, újabb szénmező előkészítéséről már nincs szó, ezért a tavalyi átszervezések során csökkent a létszám, a termelési feladat viszont ma­radt az eredetileg megállapí­tott 172 ezer 300 tonna. Ez­t a nem kevés szenet a Széche­nyi brigádnak kellett felszín­re küldenie, sőt még megtol­dotta további hétszáz tonná­val — mondja Szabados Gá­bor bányamester, a vállalat legkisebb aknájának első szá­mú műszaki vezetője. Az évkezdés korántsem ke­csegtetett sikerrel. Az első hat hónap után ugyanis 14 ezer 700 tonna volt a tervhez viszonyított lemaradás. Árbe­vételben 17 millió forint hiány mutatkozott. Riportunk írásakor még nincs végleges adatunk az akna árbevételé­nek alakulásáról, de az előze­tes mérleg arra enged követ­keztetni, hogy több millió fo­rint többletbevétel könyvelhe­tő el. Minek köszönhető a látvá­nyos javulás? A válasz: az akna és a brigád eredményes­sége a belső irányítási rend­szer korszerűsítésében kere­sendő. — Szeptember elsejével ala­kítottuk meg az munkacsoportunkat — autonóm közli Kiss Antal brigádvezető. — Kísérletről volt szó, melynek tapasztalatai döntően befolyá­solják majd a kezdeményezés további sorsát. Nos, túlzás nélkül kijelenthetem: a kí­sérlet kiállta a gyakorlat próbáját! A vállalatnál a múlt esz­tendőben egy sor intézkedést hajtottak végre annak kében, hogy javítsák a erdő­gaz­dálkodást, mérsékeljék a ter­melés ráfizetését. A próbálko­zások közé tartozott az ön­igazgatási, vállalkozási jelle­gű autonóm munkacsoport létrehozása is. A cél: erősíte­ni a dolgozók aktivitását, kez­deményezőkészségét, széles alapokra helyezni a takaré­kos, ésszerű gazdálkodást. Kissé úttörő szerepet vállal­tak magukra, amikor a kísér­let alanyai lettek. — Szerződést kötöttünk csapattal — magyarázza a fia­a­tal bányamester. — Oda és vissza meghatároztuk a köte­lességeket. Most már tudjuk: ezek teljesítésével az akna és a brigád egyaránt jól járt. Problémák ugyan adódtak, ám azokat közös megegyezés­sel megoldottuk. A megállapodás tartalmazta a munkacsoport havi terme­lési terveit és a teljesítéskor egyösszegben kifizethető mun­kabért. A felhasználható na­pi és havi műszakszám vi­­­szont nem volt előirányozva, brigádvezetőnek kellett megtalálnia azt az optimális létszámot, amellyel a célul tűzött termelés számukra leg­kedvezőbben elvégezhető volt. Sokat lehetett nyerni és kat lehetett veszteni, mert so­k tervtől való 1 százalékos le­maradás a munkabér 6 szá­zalékos mérséklését vonta ma­ga után. A szerződés pontjai között szerepelt az is, hogy amen­­­nyiben 1 százalékkal romlik a kibányászott szén minősége, úgy 1 százalékkal csökken a tonnák után járó pénz­­­ A biztosítótámok és -süvegek, a TH-gyűrűk omladék alatt való hagyása úgyszintén zseb­re menő mulasztás volt, hi­szen a nyilvántartott értékek 25 százalékát vonták le az egyösszegű munkabérből. Már­pedig egy alumínium tám 14 ezer, egy süveg 3 ezer forint­ba került — Gondos dolgoztunk — gazda módjára jegyzi meg brigádvezető, aki három évti­­­zede keresi kenyerét a szén­falnál. — Aztán hónapzárás­kor összeült a szakvezető és helyettese, a szakszervezeti bizalmi és a dolgozók által kiválasztott bányász, s négyen eldöntötték, kinek, mennyi bér járt az adott hónapban. A végzett munka alapján különbség akár az 50 száza­a­lékot is elérhette. Mi való­ban differenciáltunk, havonta újraértékeltük az embereket. A termelési eredményekről ezeket mondja a bányam­ester: — Például júniusban 12 ezer 351 tonna szenet bányá­szott ki a csattal, s 2066 mű­szakot vett igénybe. Szeptem­berben viszont már csak 1644 műszakra volt szükség 14 ezer 348 tonna szén felszín­re küldéséhez. Októberben 1689 műszakkal 14 ezer 457 tonnát termelt a brigád. Mi a korábbi 6,5 tonnás műszak­normát felemeltük 7.9 tonná­ra, de a munkacsoport tag­jai ezt is túlszárnyalták. Szep­temberben 8,63, októberben 9.10 tonna volt az egy dolgo­zóra jutó műszakteljesítmény. A sikerek természetesen nem jöttek maguktól, meg kellett értük dolgozni. Mind­emellett a brigád jobbban odafigyelt a szervezésre. Mi­vel a ki- és beszállás mint­egy száz percet vesz igénybe a napszint és a munkahely között, ezért bevezették a mű­szakváltás alatti Nyolc-tíz ember ott termelést­ maradt­ az 53. számú fronton, s vál­tozatlan intenzitással végezte a munkáját. A 108 széles, 2,2 méter ma­gas, egyedi biztosítási és gé­pi jövesztési front kísérő vá­gatainak átépítőit magába olvasztotta a brigád, s ők is az egyösszegű elszámolás alapján kapták a fizetésüket. A munkacsoportok havonta akár kétezer mot is adhatott forint prémiu­m lakatosok és a villanyszerelők csoport­vezetőinek, ha zavartalanul üzemeltek a gépi berendezé­sek. A távlati elképzelések kö­zé tartozhat a szállítók ered­ménytől függő érdekeltségé­nek bevezetése, hiszen mun­kájuk befolyásolja a tervtel­­jesítést. — A fizetésükre sem lehe­tett panaszuk — így a bri­gádvezető. — Szeptemberben 630, októberben 675 forint volt a föld alatti pótlékkal nö­velt átlagos napi alapbérünk. Ugyanilyen teljesítmény mel­lett legfeljebb 480 forintot kereshettünk volna, ha nem dolgozunk autonóm munka­csoportként. Érdemes volt te­­­hát vállalkozni... Azóta a Széchenyi brigád m­ár megkötötte az idei szerződést is az akna vezeté­sével. Szabados Gábortól tudjuk- a munkásgárda 161 ezer 500 tonna szén kiterme­lésére vállalkozott. Egy ton­na után 143 forint 80 fillért kap a csapat. A munkanapok szám­a 285. Vagyis ismét ma­gasabbra állítottuk a mércét a brigád előtt, de úgy véljük, Kissék ezúttal sem verik majd le a lécet. Kolaj László Nyugdíjba mentek Vállalatunk állományából 1987. negyedik negyedévben az alábbi dolgozók vonultak nyugállományba: Kártyás bányaüzem, Kómár István vájár, Nagy László gra­bt rokkant vájár, Balogh Sán­dor zs. vájár, Bucsok Béla ifj. vájár, Kürti József István kazánfűtő, Géczi Ferenc ifj. rokkant vájár, Sándor Ispán Gyula fa. szállító, Kiss István IV. rokkant vájár, Szőllős László fa. lakatos csoportve­zető, Schneider Gyula külszí­ni csatlós, Dubány Sándorné külszíni lámpakezelő, Szabó János bámai vájár, Lipták Ede vájár, Szeles László rok­kant vájár , külszíni szállí­tó, Tőzsér Rozália takarító, Kaszás József rokkant vájár fa. szalagkezelő, Takács Fe­renc vájár, Fodor Miklós rok­kant vájár fa. szalagkezelő, Galbács János rokkant vájár, Szeberényi József külszíni szállító, Kovács Károly vájár, Bata József külszíni segéd­munkás, Kovács János Imre rokkant vájár. Nagy Jánosné takarító, Kecskés Ambrus fő­műszerész. Ménkes bányaüzem: Dank János rokkant vájár, Tábori­­ta István rokkant vájár. Ken Miklós rokkant vájár, Pintér Balázs rokkant vájár, Galam­bosi György vájár, Dubek György fa. villanyszerelő, Sár­vári Ferenc fa. csillés, Hajdú Gábor rokkant vájár, Sőregi Sándor, fa. Nagy Pál máté gumiszalagőr, csapatvezető vájár, Gyetvai István rokkant vájár, Kispál István segéd­munkás, Szekeres Géza fa. szállító, Czeglédyné Orbán Edit főkönyvelő. Ménkes szorospataki akna, Kakuk Lajos fa. villanyszerelő, Szegedi István rokkant vájár, Barta János vájár, Kádár Jó­zsef vájár, Besenyei Béla kül­színi szállító, Bognár József fa. szállító, Gergely József fa. szállító, Gyurcsik Zoltán vá­jár, Soós Károly lámpamester, Toldi Miklós vájár, Viktor István 1. rokkant vájár gép­kezelő, Sándor István munka­ügyi csoportvezető, Nagy Zol­tán fa­­szállító, Selben János rokkant vájár. Nagybátonyi gépüzem: Toldi Miklósné raktári kiadó, Deák Béláné kézbesítő, Horváth Gyula szénmintavevő, Lakatos Gyula portás, Sipkó Sándor esztergályos, Konyári János kazánfűtő, Janusek János gép­lakatos, Oláh Ignác géplaka­tos, Borbás Antal lakatos, Nagybalázs Ferenc vonalvizs­gáló lakatos, Kakuk Jánosné szénmintavevő, Baktalár László villanyszerelő, Hajósi László gépkocsivezető, Berta István hegesztő Kisterenyei vállalkozási üzem: Vincze József lakatos, Szőke József őr, Lábadi Pál bt. kazánfűtő, Bucsek Kálmán szerszámkészítő lakatos, Séber József­né segédmunkás, Gagyi Zsigmond esztergályos, Virág Nándor­né szegező, Várszegi Ferenc bércsoportvezető, Tóth Sándor ács, Mizser Sándor rönktéri munkás, Szabó Bélá­né szegező, Sulyok János fű­tő. Fúrási üzemegység: Komlósi József tehergépkocsi-vezető, Fodor István fúrómester, Sza­bados Sándor fúrómunkás, Márton Pál esztergályos. Földmérőiroda: Ozsvárt Fe­­rencné sokszorosítógép-kezelő, Németh Dezső felmérősegéd, Csomány Lajos nyomdai gép­kezel­ő. Vállalati igazgatóság: Ozs­­vár István társadalompolitikai csoportvezető , az SBTC ügy­vezető elnök, Nagy Oszkár osztályvezető, Geszti József lakatos, Dr. Lipták Sándor szociális igazgató, Longauer István létesítménygondnok csoportvezető, Berencz László üdültetési csoportvezető, Tő­zsér István gépészeti főelőadó, Pintér Jánosné gyors- és gép­író, Hídvégi Károly műszaki rajzoló, Jambrich Pál osztály­vezető, Gaál Ferenc tervcso­portvezető, Molnár Tiborné statisztikai főelőadó, Molnár Antal csoportvezető, Szeberé­nyi István anyaggazdálkodó. Nyugdíjba ment dolgozóink­nak jó egészséget, boldog életet kívánunk!hosszú,

Next