Nógrádi Krónika, 1996. március (3. évfolyam, 53-76. szám)

1996-03-12 / 61. szám

8 Nóarádi#Krówika A TV HÁZA T­ÁJÁN Beszélgetés Görgey Gáborral, az MTV művészeti vezetőjével Görgey Gábor Graves- és József At­­tila-díjas író, a magyar PEN Klub alelnöke másfél éve a Magyar Tele­vízió művészeti vezetője; nyolc önálló feladatkörű stúdiót irányít, amelyekben új, érdekes, tartalmas műsorok születtek, s hetente újból láthatunk színházi közvetítéseket. JÓZSA ÁGNES - Amikor ezt a feladatot elvállaltam, fon­tos programként tűztem magam elé, hogy a színház élményét azokhoz is eljut­tassam, akik nehezen férhetnek ehhez az élményhez. Egyre kevesebb ember jut­hat el színházba, holott ez a műfaj összes nehézségeivel együtt él, és remek alkotá­sok születnek. Ennek a műsornak a gaz­dája az IKSZ Stúdió. Békés Pál kollégám és barátom remekül végzi a dolgát. Nemcsak színházi közvetítések kerülnek képernyőre, hanem új típusú irodalmi műsorok is, mint például a Lyoni omni­busz, vagy a Vastaps. Ezekben a kultúrát nem túlzottan pátyolgató időkben, úgy érzem, különösen fontosak. Büszke va­gyok arra, hogy másfél év munkájával si­került a verset „mindennapivá” tenni; megújultak versműsoraink.­­ Több tévéjáték és tévéfilm készül.... - Az is elhatározásom volt, hogy visszahozzam a képernyőre ezt a műfajt, amely az elmúlt években - ne firtassuk, hogy mi volt az oka, a pénztelenség, az oda nem figyelés vagy a túlpolitizáltság - szinte eltűnt a képernyőről. A közönség ne csak a szinkronhangjukról ismerje nagyszerű színészeinket, hanem lássa is őket. Tavaly tizenhat produkciónk volt, s szeretnénk ebben az évben ezt a számot huszonnégyre emelni. Tévéjátékokat és tévéfilmeket a drá­mai stúdió készít. Az első féléves tervben - többek között - szerepel a Valencia-rej­tély (író: Ottlik Géza, rendező: Dömölky János), Mohács (írta: Háy Gyula, rende­ző: Mihályi­ Imre), Irány Kalifornia (ír­ta: Felvidéki Judit - Keller Zsuzsa, ren­dező: Felvidéki Zsuzsa), Istálló (írta: Sza­bó Illés, rendező: Rozgonyi Ádám), Pót­vizsga (írta: Cs. Szabó László - Forgách András, rendező: Félix László), Pisztácia (írta: Bertha Bulcsú, rendező: Zsombo­lyai János). A zenei stúdió is megújult. Volt egy hallatlanul sikeres karmesterverseny, s bár 1994 és 1995-ben önálló színpadi produkciót nem tudtak létrehozni, én nagyon remélem, hogy ez az állapot nem végleges. Régen itt egy fantasztikus mű­hely volt: A Tévé Zenés Színház. Jó pár magyar opera és zenés színpadi produk­ció született a tévé felkérésére. Ma, saj­nos, ilyen jellegű mecenatúrát ne tu­dunk felvállalni. De ahogy a Tallózó cí­mű műsorunkban a hatvanas-hetvenes évek tévéjátékait levetítjük, szeretném, ha ilyen retrospektív sorozat a zenés színház előadásaiból is összeállna. Ézek­re van anyagunk. Legnagyobb gondunk itt a műsoridő. A sorozatdramaturgia is a stúdiók egyike. Itt sok újdonság nem történt. A szappanoperákra változatlanul nagy az igény. Az Öregberény befejeződött, a Szomszédok, a Kisváros folytatódik. Sze­retném a választékot bővíteni nem ilyen végtelenített sorozatokkal, hanem rövi­­debb, hat- vagy tizenhárom részesekkel. A következő terület, amely hatalmas és szerteágazó, a szórakoztató stúdióé. Volt egy kevésbé sikeres Humorista ke­restetik műsorunk. Erre azért vállalkoz­tunk, mert szerettük volna a műfajt fel­frissíteni. Volt Rátonyi Róbertnek egy sorozata, a Legyen a vendégem című. Úgy gondoljuk, Balázs Pé­ter van annyira erőteljes és színes személyiség, hogy vele is vállal­kozhatunk egy ilyen sorozatra. A pop- és a jazzműsoroknál nem arra törekszünk, hogy konkurensei legyünk az erre a műfajra specializálódott külföl­di és hazai tévéstársaságoknak. Megpróbálunk bekapcsolódni a világszerte egyre népszerűbb unplugged mozgalomba. Ez olyan könnyűzenés műfajt je­löl, ahol nincs hangosítás, nincs technikai erősítés, csak az éne­kes egyénisége, a hangja és hangszere. Zorán vállalkozott arra, hogy ennek népszerűsíté­sében segít nekünk. - Eddig öt stúdió munkájáról beszélt... - Nem szóltam még a műve­lődési stúdióról. A legkisebbektől a legi­dősebbekig kínálnak érdekességeket, mint a Repeta - ez a középiskolásoknak szól -, vagy mint a Natura, amelyet élve­zettel nézhet mindenki, aki a természetet szereti. Ez a stúdió készítette régebben évtizedekig a Családi kör műsorait. Saj­nos, mint minden, egy műsor is meg­öregszik. Nem sikerült felfrissülnie, ezért megszűnt. Ilyen jellegű műsor hi­ányzik a képernyőről. A gyermek- és ifjúsági stúdió folyama­tosan és jól dolgozik. Végül a nyolcadik, az Érdi-féle Stúdió, most már a Stúdió 96, amelyhez - azt hiszem - nem kell kommentár. Sikeresen megújul idősza­konként: ahány műsorvezető, annyiféle program. - A művészeti vezető nehéz munkája mel­lett Görgey Gábor, az író hogy érzi magát? - Ez alatt a másfél év alatt egy színda­rabot fejeztem be, s félbehagyott regény és félbehagyott színdarab is vár a folyta­tásra. Eléggé szenvedek ettől a hely­zettől. A KOREOGRÁFUS REPERTOÁRJA: MARICA GRÓFNŐ ÉS SALOME Gesler és Gershwin Gesler György volt talán az ország első szabadúszó művésze. 1972-ben eljött az Operaházból, s azóta a ma­ga útját járja. Alkalmazott koreográfusként különböző színházakban, más-más rendezőkkel tizenkét Popfesz­tivál, számos nagyoperett, köztük öt Marica grófn­ő őr­zi a nevét. mű”, a Salome. Az Oscar Wil­­de-darabnak nemcsak kore­ográfusa, hanem dramaturg­ja és rendezője is. - Mivel folytatódik az idei évadja ?­­ - Általában hat-nyolc koreog­ráfiát csinálok egy szezonban. Al­- Mindegyik darabhoz érni- pedig Kaposváron a közel- halmanként dolgozom, van úgy, tétlenül, teljesen szűz kézzel múltban bemutatott „dekora- hogy egy héttel a munka előtt nyúlok - mondja. - Úgy, tíyan vérszomjas táncszín- hívnak fel. Én meg általában mintha soha nem találkoztam volna a művet. Az évek so­rán egy csomó előa­dói stílusnak aláren­delve kellett elkészí­tenem a koreográ­fiáimat. Szegeden, Debrecenben, Ka­posváron és más vi­déki városokban, no meg Budapesten is. Gesler György ké­szítette a József At­tila Színházban A Kölyök című musi­cal koreográfiáját, a Kamara Színházban a Szerelem, óh...-t a Nemzetiben pedig az Úri murit kore­­ografálta. Szabó Ist­vánnal, egy Offen­­bach-operettből ké­szítettek filmet né­met megrendelésre, igent mondok. Tavasszal Ljubljanában megyek, ahol egy másfél órás Gershwin-ba­­lettet készítek. Ezt már koráb­ban Klagenfurtban színpadra állítottam. Színészek hangsza­lagról beszélnek a tánc alatt, s a legszebb Gershwin-slágerek is felcsendülnek. Amire elké­szülök vele, vége lesz a szín­házi évadnak. Legutóbbi munkája Egy archív képen Szűcs Judittal táncol Geszler György egy televízis felvételen, amelyet Csenterics Ágnes rendezett 1996. MÁRCIUS 12., KEDD EGY MOZIRAJONGÓ A SZÍNPADON Élő szerződéssel -saját színház nélkül A művészvilágban sajnos egy igen rossz szokás te­red ragályosan. A fiatal és tehetséges színészeket „agyonjátszatják”, film és televíziószerepek tu­catját kapják, újságok címlapján mosolyognak. Hirtelen tűnnek fel, d nyukból lesz. GAÁL TAMÁS Kezüket hamar elengedik, nem vigyáznak rájuk, aki tegnap még érdekes volt, azt holnapra elfelejtik. Györgyi Anna pár évvel ez­előtt robbant be az élvonal­ba. Rengeteg feladatot ka­pott, délelőtt próbált, este játszott, éjjel szinkronizált. Most jóval csendesebb az élete. Erről és pályája alakulásáról beszélgettünk. - A diploma megszerzése után hová szerződött? - A Madách Színházba, ahol remek szerepeket játszhattam. Molnár Fe­renc Üvegcipőjében Huszti Péter partnere lehettem, Moldova György Malom a pokolban című drámája női főszerepét alakíthattam és Békési Pál Hoppárézimi című darabjában egy mai lányt formáltam. Ez utóbbi a főszereplő Ternyák Zol­tán miatt „belülről” is emlé­kezetes maradt.­­ Három eltöltött szezon után mégis a szabadúszást vá­lasztotta.­­ A Madáchot követően jó érzés volt egy kicsit sza­badnak lenni, bár így saját magamnak kellett az ügye­ket intézni. Szeretek társu­lathoz tartozni, mert a csa­patmunka az igazi, és ezért fogadtam el az­­ Arany János Színház ajánlatát. Az itt töl­tött két évad alatt három olyan produkció is akadt, mely a közönség és a szak­ma elismerését egyaránt ki­váltott. Moliére Scapin, Shakespeare Lear király és a Testvérharc című előadá­sok voltak, a rendezők sor­rendben: Dán Micu, Ács János és Valló Péter.­­ A színház megszűnése után egy olyan társulathoz, a Tivoli Színházhoz szerződött, melynek épületében a mai na­pig még egyetlen előadást sem tartottak! - Sokan megkérdőjelez­ték elmeállapotomat, mert több helyre is hívtak, én mégis ide írtam alá. A kez­det engem igazolt: 1994 őszén az akkori Művész Színházzal közösen mutat­tuk be Goldoni: A hazug cí­mű vígjátékát, ami óriási si­kerrel megy azóta is. A Ti­volival az a gond, hogy saj­nos az épület megrogy- állócsillag csak néhá­­ nyant, így itt nem tudunk játszani. - Szerencsére nem­­ maradt munka nélkül, jelenleg Szolno­kon próbál. - Bereményi Géza: Jég­hegyek lovagja című darab­jának ősbemutatójára ké­szülünk. Színészkollégáim Derzsi János, Gyöngyi, Koltai Császár Róbert, Kátay Endre. A premier március 15-én lesz a Szigli­geti Színházban, érdekessé­ge: az előadást a szerző ren­dezi! - A színészeket legjobban a televízió népszerűsíti. Miben látjuk? - Bacsó Péter, Kis Ro­mulus és Halmi György: Si­vatagi nemzedék című fil­mekben szerepeltem, az utóbbiért a Veszprémi Tv­találkozó egyik díját nyer­tem el. -A 27. Magyar Filmszem­le egyik alkotásában láthatták legutóbb a mozilátogatók. - Erdélyi János-Zsig­­mond Dezső Az asszony cí­mű filmjének női főszere­pét alakítottam Eperjes Ká­roly partnereként. Körül­belül egy hónapig forgat­tunk, szerettem ezt a mun­kát, mivel egy bonyolult fi­gurát kellett megformál­nom. - Úgy tudom, a mozi civil életében is komoly szerepet kap. - Minden filmre váloga­tás nélkül beülök, a nálunk bemutatottak majdnem mindegyikét láttam. Ne­kem a mozi a szenvedé­lyem, a mániám és a hob­bim. Egy filmet többször is megnézek, másodszorra, harmadszorra más és mé­lyebb impulzusok érnek. Kedvenceim, Antonioni Egy nő azonosítása, Mihal­­kov Etűdök gépzongorára, Bergman Suttogások, siko­lyok, valamint Fellini összes alkotása. - Fellini­ imádata miatt rengeteget szinkronizál. - Nagyon szeretem csi­nálni, mert kiváló művé­szeknek kölcsönözhetem a hangom. Például Romy Schneidernek vagy Sophia Lorennek. Legutóbb Ge­raldine Chaplin egy őrült nőt játszott, és ez igazi kihí­vás volt számomra!

Next