Nővér, 1992 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kapronczay Károly: A magyar ápolónőképzés fejlődése

NŐVÉR 1992. 5. ÉVF. 1. SZÁM EREDETI KÖZLEMÉNYEK Zsuzsanna 1849 januárjától egyik szervezője volt az Országos Nőegylet gyűjtési munkáinak, felügyelője a kórházi felszereléseket tároló raktárnak. [9.] Fő­­ápolónői kinevezésekor felügyelete alá helyezték az akkor életre hívott Országos Kórodai Főápoló­női Intézetet, amelynek feladata volt az ápolónői kar nyilvántartásának vezetése, az országos problé­mák koordinálása, a kórházi ápolási munkához szükséges felszerelések begyűjtése, tárolása és el­osztása. Kossuth Zsuzsanna kinevezésekor felhívást in­tézett a tábori kórházak igazgatóihoz, amelyben tájékoztatást kért kórházi felszereltségükről, és a beérkezett válaszok alapján kezdte meg kórházfel­szerelési tevékenységét. [10.] Ugyancsak ezekben a napokban intézett felhívást a nőkhöz, amelyben csatlakozásra szólított fel mindenkit. [11.] A Hon­védelmi Minisztérium egészségügyi osztályától el­nyerte az intézkedési jogot, egyben az ápolásra je­lentkezett nők szakmai és fegyelmi elöljárója lett. Mint már az előzményekben említettük, 1849 áprilisában a nők ápolási munkába való bevonása még csak elhatározás volt, de a hagyományos kato­nakórházi gyakorlattal sem kívántak szakítani. Ezt tükrözi Flór Ferenc 1849 május 4-én kelt utasítása is: "Az Országos Főápolónő közreműködésével kórházi ápolókat nők fognak alkalmaztatni, mivel azonban valószínű, hogy a kórházak számához ké­pest kellő arányban, illy ápolónők rögtön vállalkoz­ni nehezen fognak, ennél fogva minden kórházi parancsnokságok és igazgatóságok oda utasíttat­­nak, hogy a kórházakban eddig létezett valamennyi férfiápolókat, a fentebb érintett kísérlet miatt ne bocsássák el, sőt azokat, akik az ápolásra alkalma­sak s arra kellő ügyességgel bírnak - az illető katonai hatóságok által tábori szolgálat alól mentessék fel és a kórházakban továbbra is múlhatatlanul tartsák meg-, annál is inkább, mivel a női kezek a betegek­nek nyújtandó terhesebb erőt igénylő ápolásra férfi segítség nélkül nem is elégségesek". [12.] Ezzel Kossuth Zsuzsanna is egyetértett, így például 1849 június 23-án, amikor Schweidel tábornok, Pest ka­tonai parancsnoka, hozzá fordult segítségért, ő mérlegelve a helyzetet, férfiakat ajánlott a felállí­tandó pesti tábori kórházba. [13.] A már említett Kossuth Zsuzsanna-féle 1849 májusi felhívás nyomán az Országos Nőegyleten belül megalakultak a betegápolónői egyletek (szak­osztályok), amelyek tagjai jelentkeztek ápolási munkára. Kossuth Zsuzsanna feladatkörének egyik részét az ellenőrzés adta, ezen a jogon javasolhatta új tábori kórházak létesítését is. Az egészségügyi osztály részletes útitervet dolgozott ki számára, el­sősorban olyan területekre, ahonnan nem rendel­keztek megbízható adatokkal, vagy éppen nehéz helyzetükről volt tudomásuk. Kísérőnek Barna Ig­nác főorvost rendelték ki, aki orvosi szakértelmével lehetett segítségére. E szemleutak során szinte min­den egészségügyi intézményt felkerestek, közel 70 új tábori kórház létesítésére tettek javaslatot, segítséget nyújtottak felszerelésükhöz, megszervezték női sze­mélyzetüket stb. Betegellátás 1849 nyarán Pest visszafoglalása után a kormányhivatalokkal együtt Flór Ferenc is visszatért osztályával a főváros­ba. Pestre költözött a Központi Anyagraktár is, és az új központi tábori kórház felszerelésében jelentős szerepet játszott az Országos Kórodai Főápolói Inté­zet. Az ekkor készült nyilvántartás szerint a hátorszá­gi kórházakban jelentős számban működtek az ön­kéntes ápolónők, kb. azonos arányban a vezényelt honvéd- és fizetett polgári ápolókkal. Flór Ferenc helyét 1849 június elején Lumniczer Sándor főtörzs­orvos foglalta el, aki elődjével azonos nézeteket képviselt a betegápolás és a nők foglalkoztatásának kérdésében, bár bizonyos átcsoportosítást tartott célszerűnek. A honvéd ápolók élére sebészmeste­reket állított, míg az önkéntes nővérek elöljárói - kórházanként is - a főápolónők lettek. Ez a módo­sított rendszer semmiben nem csorbította Kossuth Zsuzsanna feladatkörét. 1849 júniusában ismét előtérbe került az ápolók szakképesítésének kérdése. Balassa János 1849 jú­nius 13-án javasolta Lumniczernek, hogy a honvéd­orvosi tanfolyammal egyidőben un. kórápolóit is hirdessenek meg. [17.] Ennek részletes tantervét Gaál Gusztáv törzsorvos terjesztette be( 1849 július 26), amely szerint a jelöltek az egyesztendős képzés alatt bonctant, gyógytant, hadisebészetet és gyógy­szerismeretet tanultak volna, oklevelüket féléves gyakorlat után - vizsga letétele után - nyerhették el. E tanfolyam - a hadihelyzet alakulása miatt - már nem kezdődött el. [18.] 1849 június végén a kormány feladta Pestet, a védelmi vonalakat az ország déli területére helyez­ték át. Kossuth Zsuzsanna feladata a sebesültek elszállíttatása lett, valamint a délvidéken az új kór­házak telepítésének előmozdítása. Javaslatára B-­ 13

Next