Nővér, 1992 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kapronczay Károly: A magyar ápolónőképzés fejlődése
NŐVÉR 1992. 5. ÉVF. 1. SZÁM EREDETI KÖZLEMÉNYEK Zsuzsanna 1849 januárjától egyik szervezője volt az Országos Nőegylet gyűjtési munkáinak, felügyelője a kórházi felszereléseket tároló raktárnak. [9.] Főápolónői kinevezésekor felügyelete alá helyezték az akkor életre hívott Országos Kórodai Főápolónői Intézetet, amelynek feladata volt az ápolónői kar nyilvántartásának vezetése, az országos problémák koordinálása, a kórházi ápolási munkához szükséges felszerelések begyűjtése, tárolása és elosztása. Kossuth Zsuzsanna kinevezésekor felhívást intézett a tábori kórházak igazgatóihoz, amelyben tájékoztatást kért kórházi felszereltségükről, és a beérkezett válaszok alapján kezdte meg kórházfelszerelési tevékenységét. [10.] Ugyancsak ezekben a napokban intézett felhívást a nőkhöz, amelyben csatlakozásra szólított fel mindenkit. [11.] A Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályától elnyerte az intézkedési jogot, egyben az ápolásra jelentkezett nők szakmai és fegyelmi elöljárója lett. Mint már az előzményekben említettük, 1849 áprilisában a nők ápolási munkába való bevonása még csak elhatározás volt, de a hagyományos katonakórházi gyakorlattal sem kívántak szakítani. Ezt tükrözi Flór Ferenc 1849 május 4-én kelt utasítása is: "Az Országos Főápolónő közreműködésével kórházi ápolókat nők fognak alkalmaztatni, mivel azonban valószínű, hogy a kórházak számához képest kellő arányban, illy ápolónők rögtön vállalkozni nehezen fognak, ennél fogva minden kórházi parancsnokságok és igazgatóságok oda utasíttatnak, hogy a kórházakban eddig létezett valamennyi férfiápolókat, a fentebb érintett kísérlet miatt ne bocsássák el, sőt azokat, akik az ápolásra alkalmasak s arra kellő ügyességgel bírnak - az illető katonai hatóságok által tábori szolgálat alól mentessék fel és a kórházakban továbbra is múlhatatlanul tartsák meg-, annál is inkább, mivel a női kezek a betegeknek nyújtandó terhesebb erőt igénylő ápolásra férfi segítség nélkül nem is elégségesek". [12.] Ezzel Kossuth Zsuzsanna is egyetértett, így például 1849 június 23-án, amikor Schweidel tábornok, Pest katonai parancsnoka, hozzá fordult segítségért, ő mérlegelve a helyzetet, férfiakat ajánlott a felállítandó pesti tábori kórházba. [13.] A már említett Kossuth Zsuzsanna-féle 1849 májusi felhívás nyomán az Országos Nőegyleten belül megalakultak a betegápolónői egyletek (szakosztályok), amelyek tagjai jelentkeztek ápolási munkára. Kossuth Zsuzsanna feladatkörének egyik részét az ellenőrzés adta, ezen a jogon javasolhatta új tábori kórházak létesítését is. Az egészségügyi osztály részletes útitervet dolgozott ki számára, elsősorban olyan területekre, ahonnan nem rendelkeztek megbízható adatokkal, vagy éppen nehéz helyzetükről volt tudomásuk. Kísérőnek Barna Ignác főorvost rendelték ki, aki orvosi szakértelmével lehetett segítségére. E szemleutak során szinte minden egészségügyi intézményt felkerestek, közel 70 új tábori kórház létesítésére tettek javaslatot, segítséget nyújtottak felszerelésükhöz, megszervezték női személyzetüket stb. Betegellátás 1849 nyarán Pest visszafoglalása után a kormányhivatalokkal együtt Flór Ferenc is visszatért osztályával a fővárosba. Pestre költözött a Központi Anyagraktár is, és az új központi tábori kórház felszerelésében jelentős szerepet játszott az Országos Kórodai Főápolói Intézet. Az ekkor készült nyilvántartás szerint a hátországi kórházakban jelentős számban működtek az önkéntes ápolónők, kb. azonos arányban a vezényelt honvéd- és fizetett polgári ápolókkal. Flór Ferenc helyét 1849 június elején Lumniczer Sándor főtörzsorvos foglalta el, aki elődjével azonos nézeteket képviselt a betegápolás és a nők foglalkoztatásának kérdésében, bár bizonyos átcsoportosítást tartott célszerűnek. A honvéd ápolók élére sebészmestereket állított, míg az önkéntes nővérek elöljárói - kórházanként is - a főápolónők lettek. Ez a módosított rendszer semmiben nem csorbította Kossuth Zsuzsanna feladatkörét. 1849 júniusában ismét előtérbe került az ápolók szakképesítésének kérdése. Balassa János 1849 június 13-án javasolta Lumniczernek, hogy a honvédorvosi tanfolyammal egyidőben un. kórápolóit is hirdessenek meg. [17.] Ennek részletes tantervét Gaál Gusztáv törzsorvos terjesztette be( 1849 július 26), amely szerint a jelöltek az egyesztendős képzés alatt bonctant, gyógytant, hadisebészetet és gyógyszerismeretet tanultak volna, oklevelüket féléves gyakorlat után - vizsga letétele után - nyerhették el. E tanfolyam - a hadihelyzet alakulása miatt - már nem kezdődött el. [18.] 1849 június végén a kormány feladta Pestet, a védelmi vonalakat az ország déli területére helyezték át. Kossuth Zsuzsanna feladata a sebesültek elszállíttatása lett, valamint a délvidéken az új kórházak telepítésének előmozdítása. Javaslatára B- 13