Az Érem, 1984 (40. évfolyam)
1984 / 1. szám - Torbágyi Melinda: Koracsászárkori ellenjegyek a római pénzeken
Koracsászárkori ellenjegyek a római pénzeken TORBÁGYI MELINDA Az ellenjegyek kérdése több, mint egy évszázada foglalkoztatja a numizmatikusokat, de máig sem sikerült pontosan tisztázni szerepüket. Sok esetben még kronológiájuk sem egyértelmű. Az első rendszerezett összefoglalás a század elején készült, amikor Mattingly a BMC I. kötetében egy fejezetet szentelt ennek a témának is. Szisztematikusan közölte a jegyeket egyrészt típusok szerint, másrészt, hogy mely uralkodók alatt kibocsájtott pénzeken jelennek meg. Azóta természetesen sok minden megváltozott, elsősorban bizonyos jelek datálása. Ennek a rövid cikknek a keretében természetesen nem vállalkozhatom arra, hogy részletesen foglalkozzak az öszszes ellenjegytípusok bemutatásával és a velük kapcsolatban felmerült problémákkal. Csak egyetlen, bár talán a legvitatottabb és legkevésbé megoldott, témát emelnék ki, az ellenjegyek szerepének kérdését. Ebben a korszakban az ellenjegyek majdnem kizárólag bronzpénzeken fordulnak elő. Ezek anyaguknál fogva nem képviselnek saját fémértéket, mint az aranyak vagy ezüstök, ezért ha nincs valamilyen hatóság, amely garantálja névértéküket, akkor nem forgalomképesek. Ebből fakad az a legnyilvánvalóbbnak tűnő magyarázat, hogy az ellenjegyek minden esetben a forgalom térbeli vagy időbeli kiterjesztésének szándékával készültek. A korai császárkorban leggyakrabban ellenjegyzett pénzek az Augustus kori „Münzmeister széria” alai, amelyeken már Augustus ellenjegyei is nagy szám 1. Augustus as rev. RIC 360. Lugdunumi II. oltár széria isz. 10—14. 2. Augustus dupondius rév. RIC 68. római Münzmeister veret ie. 23.