Numizmatikai Közlöny, 2003-2004 (102-103. évfolyam)

Saltzer Ernő 1912-2003 (Rónaszéki István)

Saltzer Ernő (1912-2003) Nagyra becsült, jeles társulati tagunktól kellett ismét végső búcsút vennünk. Saltzer Ernő hosszú és mozgalmas életutat járt be. 1912. június 13-án született a mexikói Durangoban, tanulmányait Szlovákiában végezte, végül közgazdasági diplomát szerzett. Pozsonyban, majd Budapesten dolgozott végzettségének megfelelő munkakörökben. Édesapja szakmai kiküldetéseinek köszönhetően már gyerekkorában igen sok benyomás érte. Az azték, az amerikai spanyol, a francia és szláv kultúrával való találkozása mélyen befolyásolta látásmódját és mega­lapozta a változatos szépségek iránti fogékonyságát. Bár családja szász és német gyökerekhez nyúlik vissza, szülei igaz magyarságra nevelték. Nem véletlenül fordult figyelme a sok nemzetiséget magába foglaló Magyarország történelme felé. Érdeklődve olvasott szociológiai és néprajzi műveket, de művészeti irányú kíváncsisága is hamar megmutatkozott. Éremgyűjtő tevékenységének kezdetét a szüleitől kapott azték koron­gok jelentették, melyek formái és ábrázolásai lenyűgözték, és felkeltették a kisplasztikák iránti érdeklődését. Szakmai főnöke, Pohl Artúr - látva érdeklődését és gyűjtői ambícióit - a pénztörténeti irodalom, és elsősor­ban az árpád-házi és vegyesházi pénzek gyűjtésére ösztönözte. Ez a tevékenység aztán egész élete meghatározó része lett. 1970-ben a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének, majd 1977-ben a Magyar Numizmatikai Társulatnak is tagja lett. Míg egészsége engedte, állandó résztvevője volt a társulati életnek. A gyűjtői etika alapelvének tartotta, hogy a gyűjtés nem mehet sem időben, sem anyagilag a család rovására. Szerényen, de mindenkor igényesen élt, nem hajszolta a pénzt, csak akkor költött nemes passziójára, ha egyéb kötelezettségei mellett megtehette. Az érmék gyűjtése nem elsődleges cél volt számára, hanem eszköz a történelmi és gazdaságtörténeti ismeretei bővítéséhez. Hitte, hogy az anyagi szempontból kis értékkel bíró történeti emlékeket is becsülni és gyűjteni kell, mert ezek is fontos részei a nemzeti múlt örökségének. Erre ösztönzött mindannyiunkat, akik vélt vagy valós gondjainkkal hozzá fordultunk. Felkészült ismeretterjesztő volt, türelmesen, derűs szerénységgel terelgetett bennünket a tartalmas, értelmes gyűjtői tevékenység felé. Ernő bácsi igazi rendszerező elme volt, melyet könyvei, tanulmányai és cikkei is mutatnak. Elmélyülten kutatta és - amennyire módjában állt - gyűjtötte a pénzmérlegeket és súlyokat, s a numizmatika ezen ágának, a metrológiának elismert és kiemelkedő szaktekintélyévé vált. Több nyelven beszélt, készségesen végzett fordításokat közösségeknek, egyéneknek egyaránt. Eredményes és hasznos kapcsolatokat tartott fenn magyar Numizmatikai Közlöny CN­-CIII (2003-2004)

Next