Nyelv- és irodalomtudományi közlemények, 1980 (24. évfolyam, 1-2. szám)

1980 / 1. szám

EGY MŰFAJ VÁLTOZÁSAI 25 rendszerint egyetlen alakra épülő (a hajdani tanyavilágot feltérképező) Tömörkény-novellák bensőségességének titka jórészt ezzel magyarázható. A hős és környezete kapcsolatának érzékeltetésével. Azzal, ahogy a kül­világ ezeknek az embereknek a tudatszintjén tükröződik. íme, a pusztai ember egyik ilyen megfigyelése: „Bíborfényben ment le már két este az őszi nap, szél van ennélfogva a pusz­taszélen. Hűvös, éjszakai szél, amely a nagy térségeken hol ide, hol oda rohan. A sötét égen szakadozott, rongyos fekete fellegek kergetik egymást, olykor előbuk­kan mögülök az újhold vékony, aranysárga szarva. Itt-ott foltokat világít meg az őszi éjszaka.­­ (Házásás közben). Tömörkény novelláiban az előkészítés csaknem mindig elnyújtott, aprólékosan rögzítő, mintha az író (a pontos megfigyelést kiegészítő ma­gyarázatokkal, megjegyzésekkel) mindent el akarna mondani hőse szű­­kebb világáról. Tömörkény etnográfiai hűséget és emberábrázolást egyesítő novellisz­tikájának bensőségességére egyébként már Krúdy Gyula felfigyelt az írót búcsúztató cikkében. A magyar Alföld költőjének nevezte, aki „ver­set érzett, költeményt mondott".15 Újabb monográfusa, Kispéter András szerint: Tömörkény a cselekményes novellát túlhaladta, a lélektani no­velláig nem jutott el.16 A novellát is író, de jelentősebbet regényben alkotó Török Gyula tárgyiassága másfajta. Sok novellája önarckép, ahogy egyik méltatója megfogalmazta : hősei inkább önmaga szerepei. Török Gyula Kemény Zsigmond, illetve Petelei István analitikus módszerével kutatja az emberi lélek titkait úgy, hogy a tárgyias, realisztikus lá­ttatást mesei fantasztikummal szövi át. Igen gyakran az emlé­kezés szintjén, íme a Fehér Virág kis szolgálólánykájának rövid életéről és „csodálatos" haláláról szóló történet indítása: „Tisztán látom magamat, amint ott ülök a reggeliző asztalnál, és belebámulok a levegőbe. Kis kék ruhám van, fehér ingfodrom és takaros lakkcsizmám. Arcom olyan fehér, mint a porcelán, két oldalt pedig rózsaszínű foltok virulnak rajta." Ebben a múltidézésben (mint annyiszor majd Krúdynál) egy régebbi múlt eleve­nedik meg: „A pusztai iskola ingyenfával fűtött kályhája pirosra váltan pörkölte a levegőt. Az ebédre hozott fekete kenyér, fokhagymás kolbász, a csizmák, kendők, ködmönök, zsíros kalapok, tintások, nedves palatáblák szaga lengedezett a forró­ságban, és a fekete téli reggelen mély bánattal töltött el, amint a fiúk és lányok kórusban, vontatottan mondták fel a kis katekizmust. A krisztusbajuszú tanító háttal állt mindkét padsornak, és jégvirágos ablakon nézett a kopár erdő felé, ahol tavasszal a majális volt." A pontos megfigyelés alapján megteremtett, festő vásznára kívánkozó képet később a mesei fantázia úgy színezi, hogy a képzelet irreális szfé­rába csap át. Amikor saját sírját meglátta a kis „vereshajú": „Az ibolyaszemek csodálkozva tekintettek szét. Virág végignézett fehérruhás alakján, észrevette, hogy az egyik csuklójára rózsafüzér van csavarva. Elindult a 15 Krúdy Gyula, Tömörkény István: Írók, arcképek. 1957. II.k. 463. 16 Kispéter András, Tömörkény István. 1964. 188.

Next