Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 40. szám (1980)
Trombitás Dezső: Magyar egyház az emigrációban
előléptető honfitárs szereplési vágyának, inkább vállalva sértődésük következményeit. Az első években, amikor az egyház tagsága még nem volt több félszáz atyafinál, az ún. „szombat esték”-en jöttünk össze. A kevesen való hűség és a vállalt előadásra való felkészülés jellemezte az első, házi irodalmi és kulturális összejöveteleket. Gyülekezetünk létszámának növekedése, valamint a magyar anyanyelv és kultúra érdekében végzett szolgálatunk jó híre eredményezte, hogy mind az emigrációban élő írók, mind a Magyarországról előadó körúton levő tudósok, művészek szívesen vállaltak egyházunknál előadást, szereplést. A 60-as évek végétől kronológiai sorrendben Gábor Áron, Tollas Tibor, Határ Győző, Gömöri György, Kabdebó Tamás, Makkai Ádám és Faludy György írói estjét jegyezzük fel jó emlékekkel. Hazai előadóink sorát Lőrincze Lajos nyitotta meg 1970. június 20-án. Hogy milyen légkörben szólt hozzánk, sejteti köszöntésem záradéka: „Akkor, amikor felkérem Lőrincze Lajos professzort, hogy tartsa meg előadását, kérem, hogy Los Angelesből azoknak a portréját vigye el magával emlékül, akik józan tárgyilagossággal vallják meg magyar voltukat és az óhazával való lelki egységüket”. Ádám Jenő, Czine Mihály, Passuth László, Ignácz Rózsa, László Gyula, Jancsó Adrien előadása, szívet-lelket gyönyörködtető bizonyságtétele népünk tehetségéről, elhivatottságáról felejthetetlen élmény marad. Erdélyből egy előadónk volt: Veres Dániel. Szép magyar beszédében nemcsak székely zamatot hagyott emlékezetünkben, hanem az erdélyi magyarság helytállását is. Szeretetünket, identitásunk ébren tartását munkálják a mai magyar irodalmat bemutató kultúrrendezvények. Szabó Magda, Illés Endre, Moldova György nagysikerű bemutatása-megszólaltatása után Kannás Alajos Weöres Sándorról és Juhász Ferencről adott értő-érző jelentést. Az őszre tervezzük Nagy László költői, műfordítói ouvre-jének ugyancsak Kannás Alajossal való felvázoltatását. A magyar irodalommal való kapcsolatot általában, a mai modern irodalommal való kapcsolatot különösen ,,kölcsönkönyvtár”-unk biztosítja. Azért tettem idézőjelbe a kölcsönkönyvtár szót, mivel így van kiírva az ajtóra, hogy a mögötte levő helyiség milyen célt szolgál. 1500 és csak magyar nyelvű regény és verseskötet áll az olvasók rendelkezésére. A könyveket az egyház tagjai adták össze. A Magyarok Világszövetsége, a Szépirodalmi Könyvkiadó és magyarországi barátok ugyancsak hozzájárultak a könyvtár folyamatos gyarapodásához. Köszönetünk illesse — ahogy azt az egyház táján mondjuk — a jókedvű adakozókat. Emigránsnak lenni az első generáció, a hazáját felnőtt korban elhagyó emberek kiváltsága és nyomorúsága. A mi emigrációnk három meneküléshullám eredménye. Másutt megjelent tanulmányaimban szót ejtettem arról, hogy reménytelen vállalkozás a haza elhagyásának okait, a politikai álmok szertefoszlását, személyes sérelmeket, önigazolást és gyanúsítást összehangolni. Ahány emigráns, annyi profil és magyarságértelmezés lehetséges. Kinek-kinek szabad döntése, hogy a hazájához való viszonyát, az ott élő embereket, vagy akár a politikai meghatározottságot mint értelmezi és fogadja el tárgyalási alapnak. Az emigrációt végső fokon az utódok, a generációk vizsgáztatják. Tehát nem a retorika, a történelemmel lépést nem tartó, helyben topogó kritika. A Hollywoodi Magyar Református Egyház csinálja a maga dolgát. Ahogy lehet! Ered