Nyíregyházi Napló, 2009. január-június (16. évfolyam, 1-22. szám)

2009-04-02 / 11. szám

0 Nyíregyházi Napló • 2009. április 2., csütörtök Kultura - Művelődés Sörivó edényeket, csakis üvegből Papp D. Tibor művészeti író „Hej te korsó teli korsó, messze­­"<van még a koporsó...”, dúdolja magában Kalenda Zoltán szer­kesztő úr, miközben gyönyör­ködve gyűjti a sörivó edényeket, csakis üvegből! Érvényesüljön az arany italon a fehér korona, amely előtt mély szippantás után az orrunk tisz­teleg, jelezvén a nyelvünknek a várható örömöket. A Móricz Zsigmond Színház kiállítása emlékeket idéz. A prágai „Fekete kecskét”, a kacsasültös-káposztás knédlivel, a Vencel téri sétát, amely az „A kalibhu’-hoz vezet, ahol talál­kozhatunk a világirodalom cso­dás jelenségének, Svejknek szel­lemével és eszünkbe jutnak a tör­ténelmi szavak: „Ha vége lesz ennek a háború­nak, gyere el hozzám látogató­ba. Minden este hat órától fog­va megtalálsz a „Kehely”-ben a bajisten!’ A pontosság kedvéért Vodicka, az öreg árkász még megkérdezi távozóban : „Svejk, milyen fajta sört mérnek ott a „Kehelyben”? Svejk válasza úgy szólt, mint a távoli visszhang:­­ Vilkopopoviceit. - Azt hittem, hogy Simchovit - kiáltotta a távolból Vodicska. Nem mindegy ugyanis! A Budojovicei korsók, poharak a világ egyik legerősebb sörére emlékeztetnek, amelynek elfo­gyasztása után legyőzzük az oroszlánt is, ha elég időt töltünk a hatalmas sörtemplomban, a főtér sarkán és még barátokat is találunk, mint negyven évvel ezelőtt. A gyűjtemény, melynek bemuta­tása kapcsolódik a színház Sör­gyári capriccio előadásához, meg­idézi Hrabal anyjának haját is. A sörgyári kovács így szól hoz­zá: „­ Nagyságos asszonyom, ne ve­gye rossznéven, igyon az enyémből! - Egészségére mester úr! Beledugtam az orrom a habba, föltartottam a kezemet, mintha imára emelném, és lassan, élve­zettel ittam az édesen keserű italt, és mikor elfogyott, muta­tóujjammal megtöröltem a szá­mat, és azt mondtam: - Azért a mi sörgyárunk söre is van ilyen. Bernádek úr meghajolt előttem: — Csakhogy a Pilzeni sör Nagy­ságos asszonyom, jobban meg­közelíti az ön hajszínét, engedel­­mével...” Nyíregyháza inkább boros város volt, mégis Serház utcánk van, mivel a város vezetése fölismer­te a sör jótékony hatását, külö­nösen nyáron. Hűsít és táplál. Ezúton kívánjuk Kalenda Zol­tánnak, hogy igyék még annyi sört legalább, amennyi a korsói­ba fér. Váljék egészségére! Tavaszköszöntő gála a Primaverával 32. alkalommal rendezte meg Tavaszköszöntő kon­certjét a Primavera Balettegyüttes. Műsorukon egye­bek mellett country tánc, spanyol koreográfia és egy Vangelis zenéjére készített összeállítás is látható volt. Az előadásban a legkisebbektől a tapasztalt tánco­sokig minden korosztály fellépett. Szabó Edina A tavaszköszöntő gálaműsor­ban a legkisebbektől a hosszú évek óta táncoló fiatal felnőtte­kig mindenki bemutathatta pro­dukcióját, melyre a táncosok már fél éve készültek. Az együt­tes balettmestere az idei évben is teljesen új koreográfiákat ál­lított színpadra, az egyik legér­dekesebb a szívdobogásra készí­tett, manapság kiveszőben lévő érzelmekről, szeretetről, a tisz­teletről, örömről és boldogság­ról készített tánc. Ezután a leg­kisebbek, az ún. minik álltak színpadra, akik a klasszikus ba­lett mellett country táncokból mutattak be összeállítást. A na­gyobbak pedig egyebek mellett A farkasokkal táncoló c. film zenéjére, az indiánok emlékére készült koreográfiát táncolták. A Primavera műsorában természe­tesen idén is felléptek a Tehetsé­gekért évfolyam növendékei. A nyíregyházi balettiskola történe­te 1957-ig nyúlik vissza, Feketéné Kun Ildikó pedig 1977 óta vezeti a Primaverát. Az együttes jelen­leg húsztagú, előadásukat egy Vangelis-összeállítás zárta, mely egy víz alatti világot idézett. Születésnapi jókívánság Hihetetlen: Margócsy Jó­zsef, Nyíregyháza dísz­polgára április 8-án lesz kilencvenéves._________ A legendás pedagógusfamíliából származó Margócsy József az Eötvös Collégiumban végzett, s 1942-ben visszakerült egykori is­kolájába, a Kossuth gimnázium­ba. A háború azonban őt is elso­dorta: több mint négy esztendőt töltött utászcsizmában. Az egy évtizednyi szakfelügyelői tevé­kenység után, 1962-ben került az akkor szerveződő főiskolára, s lett az Irodalom Tanszék vezetője. 1972-től nyugalomba vonulásáig, 1980-ig a Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola főigazgatója volt. 1979 körül nyilatkozta: „So­sem féltem a nyugdíjtól, hiszen semmi tragikus nincs abban, hogy az ember hatvanéves. Legalább húszévnyi tervem van!’ És Jocó bácsi 1980-ban elkezdett várostörténettel foglalkozni. Előbb csak kedvtelésből, később szívós megszállottsággal kutatta Nyíregyháza múltját. Az immár ötkötetes várostörténeti sorozata múlhatatlan érték, felbecsülhetet­len, forrásokra alapozott adatbá­zis. A város történetének szinte nincs olyan iratcsomója, amely meg ne fordult volna a kezében. (Otthon még legalább húszezer cédulája van...) Nagy Ferenc, a Levéltár nyugal­mazott igazgatója szerint Jocó bácsit az tartotta életben, hogy a terület feldolgozása érdekében éveken keresztül minden nap pon­tosan bejárt a maga választotta munkahelyére, s reggel nyolctól délelőtt tizenegyig szorgalmasan dolgozott. (1994 és 2005 között „levéltári tanácsadóként” tevé­kenykedett.)­­ Mindannyiunkat meglepte az, amit leírt az Ötven hónap utász­csizmában című könyvében — te­szi hozzá Nagy Ferenc. - Hihe­tetlen, miken ment keresztül, s hála istennek, most is itt van kö­zöttünk! S tegyük hozzá: isteni adomány­ként — ma is teljes szellemi fris­­­sességgel ténykedik. Jocó bácsi (aki, egykori főnöke szerint „há­rom levéltárat helyettesít”) ma is lelkesen érdeklődik kedves váro­sa minden történése iránt. A kilencven év­­ történelem. Kí­vánjuk Jocó bácsinak, hogy még soká vizsgálja (és alakítsa) ezt a történelmet­­ mindannyiunk örö­mére és épülésére! Isten éltesse, Jocó bácsi! Margócsy József Irodalmi kávéház. A Nyír-Diák Napok rendezvénysorozat ke­retein belül irodalmi kávéháznak adott otthont hétvégén a nyír­egyházi Sense Club. Schaffer Erzsébet és Ajtai Horváth Mag­dolna előadása mellett a város középiskoláinak diákjai is meg­mutatták tudásukat, saját verseikből adtak elő részleteket. www.nyiregyhaza.hu Édes élet a múzeumban Édes élet címmel marcipántárgyakból és -képekből nyílt kiállítás a Jósa András Múzeumban. Kopcsik Lajos világ- és olimpiai bajnok cukrász, kétszeres Guinness-rekorder 25 remekműve látható Nyíregy­házán. A tárlat április 20-áig tekinthető meg. Szabó Edina A tál cseresznyétől a Miró­­festményig bármit marcipán­ba önt Kopcsik Lajos. Aki be­lép a Jósa András Múzeum ki­állítótermébe, talán el is bi­zonytalanodik, hogy valóban cukrászkiállításon van-e, hi­szen a mester alkotásai meg­szólalásig hasonlítanak a való­di porcelán vázához, az ólom­üveg ablakhoz, vagy éppen a tűzzománchoz. Kopcsik La­jost egyébként úgy tartják szá­mon a magyar gasztronómiá­ban, mint aki minden címet el­nyert. Van cukrász világ- és olimpiai bajnoki címe, és Oscar-díja. A berlini olimpián 10 művel indult, és mind a tíz munkájával aranyérmet nyert. Ezzel a sikerrel, valamint egy három és fél méteres cukor fa­liképpel pedig kétszer is beke­rült a Guinness Rekordok Könyvébe. Életműve Egerben, a „Marcipánia” múzeumban látható, ott rendezte be azt a barokk szobát is, ahol a pad­lótól a csillárig minden cukor­ból van. Nyíregyházára 25 munkáját hozta el a mester, de sajnos csak azokat a darabo­kat tudta kiállítani, amelyek al­kalmasak a szállításra. A mes­ter most egy marcipán lepke­gyűjtemény elkészítésére, és a barokk szoba bővítésére ké­szül. Nyíregyházi kiállításán a laikus érdeklődőkön kívül a térség valamennyi cukrászata képviseltette magát, az édes re­mekművek április 20-áig lát­hatók a Jósa András Múzeum­ban. Japán vendégek a Kodályban Köztudott, hogy a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Isko­lának és a Nyíregyházi Cante­­mus Kórusnak kiváló kapcsola­tai vannak Japánban. A Cante­­mus kórusai rendszeresen kon­certeznek a szigetországban, a japán énekkarok és zenetanárok pedig szívesen látogatnak el év­ről évre városunkba, hogy meg­próbálják megfejteni a kodályi zenepedagógián alapuló nyír­egyházi titkot. Ebben az évben sincs ez másként, hiszen 2009. március 31-e és április 3-a kö­zött két japán énekkar is elláto­gat városunkba. A Fény Kórus és a Yaei Higashi Középiskola Kórusának vezetői és kórustag­jai előtt természetesen nem is­meretlen a Kodály iskola, hiszen a korábbi években többször is megfordultak itt. A mostani al­kalommal a kórus tagjai a ha­gyományokhoz híven a Kodály iskola énekoktatásának teljes struktúrájába betekintést nyer­hetnek, hiszen alsó és felső ta­gozatban is órákat látogatnak és énekkari próbákon is részt vesz­nek. 2009. április 2-án (csütör­tökön) 19.30 órai kezdettel pe­dig a Kodály iskola Kodály-ter­­mében ők is bemutatják majd ének- és hangszertudásukat. Ekkor kezdődik ugyanis a Fény Kórus, a Yaei Higashi Kórus és a Cantemus Gyermekkórus kö­zös hangversenye, melyre a szer­vezők szeretettel várják Nyír­egyháza zeneszerető közönsé­gét. A belépés ingyenes! ){ Négyszemközt H. Németh Katalin grafikusművész Soltész Albert festőművészről már sokan és sokat írtak itthon és külföldön is, láthattuk a róla készült portréfilmet a városi té­vében, személyesen pedig kép­zőművészeti megnyitókon talál­kozhatunk vele, és mindenhol, ahol a kultúra jelen van. Öltö­zetének ünnepélyességével külön megtiszteli közönségét. A városban jól ismert, becsülete­sen átdolgozott élete példaérté­kű. A régi Állami Áruházban kezdett reklámgrafikusként, dol­gozott a Moképnél, a régi József Attila Művelődési Központban, majd művészeti előadóként. Huszonhat éve van nyugdíjban, életművét tulajdonképpen a hét­végeken, szabadidejében, és sza­badsága alatt hozta létre. Munkásságáról a „Nyírség sze­relmese” című könyv jelent meg. Festészetének lényege, hogy érzi az élet örökös mozgását. Forma­határoló kontúrjai rendet tesz­nek a házak, a fa, a hegyek te­kintetében­­ vezetik a szemet. Képi építkezése ezektől az ele­mektől lesz karakteres. Festményei így nem képi versek, hanem lekerekített prózák, ahol a gazdag anyaghasználat a for­matársítások révén érzékletes. Az így vezetett szemnek nem magyaráz feleslegesen, így nem fokozódik le a teremtett csoda. Színeit fehér kartonra tett üveg­lapon keveri, palettája Z. Szalay Pálé volt, festőállványát pedig Székely Bertalantól örökölte. A színeket tisztán szereti látni, a formákat egyértelműen teszi a vászonra, optimizmusa töret­len, idén 83 éves. Jó egészséget és további szép színeket kívánunk neki!

Next