Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-27 / 35. szám

Újdonságok. — A debreczeni városi tö­r­vény­szék­hez tartozandó járásbíróságokba a községek és népes­­ puszták mikép beosztása iránt, az igazságügyminiszter rendelete folytán, vélemény adással megbízott küldöttség beadta jelentését. A küldöttség véleménye szerint: 1. A debreczeni járásbírósághoz beosztandók: Debreczen ös­­­szes pusztáival, továbbá a Józsakertek, Sámson, Tamási és K. Bagos pusztákkal, Vámos-Pércs, Fülep pusztával, Mártonfalva, Asszonyrész, Monostor­pályi, Fehértó pusz­tával, Mike-Pércs, B.-Ujváros, Horth pusztával, mintegy 70.000 lakossal, s mintegy 280,000 cat. hold területtel. 2. A szoboszlói járásbírósághoz: Szoboszló, Angyalháza pusz­­tával, Nádudvar, Szováth, Kaba, Kiskaba pusztával, l­e­tétien, Báránd, Sáp, Dancsháza, mintegy 120,000 cat. hold területtel. 3. A derecskei járásbírósághoz : Derecske, Sáránd, H.-Bagos, Tépe, Konyár, Pocsaly, Esztár, Szenczi­­da, Gáborján, Földes, mintegy 22,000 lakossal s körűlbe­­­­lől 72,000 cat. hold területtel. 4. A székelyhídi járásbíró­sághoz: Székely hid, Diószegh, Egyed pusztával, Nagy- , Léta, Uj-Létával, Vértes, Reszege pusztával, Kokad, Ál­mosd, Bagamér, Ér-Kenéz, K.-Semlyén, Mihályfalva, Va­sad, Piskolt, Gálos-Petri, Ér-Tarcsa, Ér-Adony, Ér Kese­­­­rü, Asszonyvásár, Kis Kereki, Ér-Olaszi, (Svábolaszi), Miklós, Kóly, Szent-Jobb, Szent-Imre, Félegyháza, Gya­­poly és Kozmafalva pusztákkal, Vajda, Jankafalva, — j mintegy 45,000 lakossal, és körülbelül 100,000 cat. hold­­területtel. És igy a törvényszer: területe tenne körülbelül 1 630,000 cat. holdat, 172 000 lakossal. magyar nép mindég bizonyos előítélettel viselhetett, az ipar, s kereskedelem eszméje iránt. —­ Meg­rög­­zött véleménye lévén az hogy az nem az ő termé­szetéhez való De az ily felfogással, nagyon hátra maradunk a­­ világtól. Most midőn az eszmék világába élünk, mi­dőn a korszellem haladására int, nem lehet tétováz­nunk. Ki kell bontakoznunk az előítéletek süni ho­­­­m­ályából, s világosságra kell törekednünk. Kitartás szorgalom, s a­mi a legfőbb az előítéletek le­érkezé­se : bizonyosan megadják a kívánt sikert. E czélból tehát „neveljünk iparosokat.“ Álitsunk a czélnak megfelelő intézeteket, hogy módunk legyen elsajátí­­í­tanunk mindazon tanulmányokat, melyek hazánk if­­jait értelmes, mi­veit, magukat értő honpolgárokká fejleszthetik. Nem kis fontosságú tényező lehetne e czél el­érésében az, ha minden nagyobb város, hazánk érde­két tartva szem előtt, mindent elkövetne, hogy ifjai kellő képzettséggel bírjanak. Igaz, e őzeiből több he­lyeken állítottak fel vasárnapi iskolákat, de ha ezen eszme fontosságát tekintjük, be kell látnunk azt, hogy a czélnak, a legkissebb mérvben is alig felelnek meg. Egy vasárnap maga, nagyon elégtelen arra néz­ve, hogy az illető iparos tanonczok, benne bármi kis előmenetelt is tegyenek. Háromszor négyszer egy héten volna szükséges­­ előadásokat tartani, vagy még czélszerűbb lenne na­ponként egy órát az esteli idő részében, mint ez már Pesten történik. Az anyagi áldozat, mely ily iskolák felállításával van összekötve, bőven kárpótoltatnék azon tudat által, hogy a czél el van érve, s ifjaink, ne­velt iparosoknak vannak kiképezve Hazánk jólléte függ ettől. Neveljünk iparosokat! . . . E. L — Vasúti előttiünkérlati engedély. Gr. Erdődy István, gr. Erdődy Lajos, gr. Erdődy Gyula hg. Monteneuvo Vilmos és Körmendi József engedélyt nyer­tek egy, Sarburgból Regeden és Fülöstömön át Bécsújhe­lyig vezetendő vasúti vonal előmunkálatataira. E vonal Vas megyében Pinkafőt és Felső-Eőrt érintené. Az előmun­kálatok már­is megkezdettek, s erélyesen folynak. A pálya a Lafnit­z és Pinka völgyét kivéve, kizárólag hegyi pálya lenne. — G­yilkos séta a vasúton. Mint az „EN­.“ beszéli, hétfőn hajnalban a Czegléd felé menő vonat egyik harmadik osztályú coupéjában két jó madár megfojtott egy utast, úgy látszik csak hárman voltak a cou­pébal és kirabolhatták a megöltet. A két gyilkos ezután úgy akart tovább utazni, hogy a második helyre váltottak jegyet, de a kondukteur fölismerte őket s azonal elfogták. — A tisza vidéki vasúti gyilkossé­g, melynek egy főrangú pap lett volna áldozata, koholmány­nak jelentetik ki. — Az alföldi fiumei vasút Nagy-Várad-eszé­­ki vonalán fekvő biharmegyei Nagy-Szalonta, békésmegyei Gyula és Orosháza, bácsmegyei Bajmok, csongrádmegyei Hódmezővásárhely, Szeged, Szabadka és Zombor nevű vasúti állomásokon a hasznos házi állatok és azoktól szár­mazó nyers termények fel- és lerakodását a fenálló 1859. évi állatjárvány szabályrendeletek szoros fentartása mel­lett ezennel megengedem. Kelt: Pesten, 1871. évi augusz­tus hó 14-kén. A földmivelés, ipar- és kereskedelemügy magy. kir. ministeriumtól. — Ujmóth­ lopassus. — Egy Ádám Mihály nevű halászi lakos az orsz. nagy baromvásárban egy lo­vat eladván, azzal passus helyett honvéd „idézet“ adott mely az őszi honvédgyakorlatokra való behívást, foglalja magában, s Nyíregyházán adatott ki; — azonban az ügyetlen csalás a vásárban kint levő pandúrok által felfe­deztetvén, az illető elfogatott, s eddigi beszédéből a tűnt ki, hogy a ló, melyen az „idéző“ mellett akart túl­adni — lopott jószág. — Jrj magyar irály. Egy sajátságos módon irt levelet küldöttek be hozzánk, mely szóról-szóra igy hangzik: „Hó 9. Teszik vizsgálni a Harga Péter véres és kérem szépen a jó vizsgálni ezen megveres a korniczeti ember és teszik adni ezen „Vizon’répeth“ — megvert. 2. ember. Tisztelettel lévén alázatos szolga: N. N.“ És ezen „könnyen érthető“ irálylyal irt levelet ki hinné, hogy olyan ember irta, ki hivatva volna a népet tanítani és kit „intel­ligens ember“-nek tartanak!! — Ember f György széptehetségü fiatal iró — kinek „Egy nagy lélek története“ czimü munkáját — az összes hazai sajtó elismeréssel fogadta, jelenleg városunk­ban időzvén , itt léte alatt fent nevezett müvét kaphatni lakásán darabos utcza 1056. sz. a. 1 forintjával Részünk­ről ajánlására szabad legyen anyit mondanunk, hogy mű­ve — mely egy néptanító életét — meglepő fejtéssel, s vonzó előadással tárgyalja, valóban élvezetes olvasmányt nyújt az olvasónak. Bizonyítja ez állításunkat a többi kö­zött a „Reform“ í. é. augusztus 15. számába megjelent tüzetes kiiárat, melyben bíráló a művet az „Uj Helois“ — Rouseau tanítójához hasonlítja, sőt a mű­ben előforduló megindító jelenetek miatt vonzóbbnak mondja, végre Be­­a „Wackfieldi“ lelkész féle művével állítja párhuzamba, befejezését illetőleg. A csinos 144 lapra terjdő füzet Nagy­váradon, Hollóssy és Tichy könyvnyomdájából került ki. — Imréti Vay Spániel szt.-györgy-ábrányi bir­tokos ur.sz -györgy-ábrányi ingatlanából 1000 fötet ado­mányozott a szt.-györgy-ábrányi községi iskola javára. Annak folytán a vallás- és közoktatásügyi miniszter a ne­vezett grófnak, a közoktatás javára tett eme nemes áldo­zatáért köszönetét nyilvánította. — A kállo­sesstyéni közbírtokossé­g a végrehajtott tagosítás alkalmával, községi iskola vagyonai 30 hold földet adott, többet mint a mennyit a népoktatási törvény értelmében adni köteles lett volna.­­­ A tiszai vasperlyétnál, az üzlet mind a múlt hó, mind a múlt évhez képest emelkedett; igaz, az emelkedés a múlt, hóhoz hasonlítva csak 5%-nyi, de a múlt év hasonló havához képest 2-2.a többlet. E pályán szállíttatott, és bevétetett: személy teher mázsa személyekért terhekért összesen 86,127 2.044,393 182,146 488,074 670,833 74,127 2.037,901 149,848 412,776 562,625 IN­UUIUOÜ^ 12,000 6472 32,300 75,908 180,208 Egy egy mértföld­re­ 7673 frtnyi bevétel esik, a­mi az előb­bi hóhoz arányosítva 366 frtnyi nagyobb bevételt tett ki. — Nyíregyházán Palánszkyné Csapó­ Ida úr­­hölgy nőnevelő intézetét a legmelegebben ajánljuk a szü­lők figyelmébe. — A vizsgák általánosan kinyerték a köz­tetszést s az elismerést. Ezen nőnevelő intézet valóban legméltóbb a pártolásra. — A nyíregyházi gymnasiumban, és gyimnasialis előkészítő osztályban az iskolai év szeptem­ber elsején kezdődik, és pedig a beiratások, a magán- és javítóvizsgák szeptember első négy napjain eszközöltetnek m­íg a rendes tanítás 5-dikén veszi kezdetét. Minden szülő és gyám tisztelettel kéretik, hogy a beiratás alkalmával az igazgatónál személyesen megjelen­ni szíveskedjék, a szükségelt statisztikai s egyébb adatok hiteles bemondása végett. M­a­r­t­i­n­y­i J­ó­z­s­e­f, e. e. igazgató tanár. — A Csokonai szobor talapzata, mely Wassenburger bécsi kőfaragó műhelyébe készült — a vas­úttól egy pár darab kivételével már beszállitatott az „Em­lékkertbe. Az egész 900 vám mázsa súlyú — s 5500 fo­rintért készittetett. Valóban gyönyörü darabok csinos ki­állítással , melyek becsületére válnak az illető kőfaragó intézetnek. Felelős szerkesztő: ifj. Csáthy Károly. ! ! +++ “h 4- Jlyik­­ lér. TÁRCZA. Régészeti emlékek Debreczen vidékén. 1. Hazánkban a régészetre legkevesebb gondot fordí­tanak, ha akadnak is tudós férfiak, kik életüket a hazai régészet szent ügyének szentelik; nagyobb része népünk­nek e régészet kezdetleges fogalmaival sem ismerős, pedig nagyon igaz ama mondás: „ki múltjára érzéketlen, szebb jövőre érdemetlen.“ A világ politizál, kalmárkodik, és ku­­peczkedik; de nincs lelkének semmi repülése, hogy gon­dolkozzék, tanuljon , eljáruljon a múlt idők szent ösvényé­hez, a­hol megismerhetné a kihalt századok műkincseit. E szomorú tényre fájdalommal kell gondolnunk, de kérlel­­hetlenül el kell itélni a megfásult sziveket, a­kik nem ér­zenek magasabb, nemesebb eszmékre fogékonyságot. Nagy uraink külföldön barangolnak a sörös korcsmákban, száz­ezreket felcsérelve el, haszontalan élvezetekre; saját haza­­i juk pedig előttük ismeretlen vidék, s itthon érzik magukat széles e világon a kellemetlenekből nem hogy még e szent­­ földnek múltját, régészeti mű­­emlékeit figyelemre mél­tatnák. Több jeles férfiak azonban be­látták, hogy az elfá­­sultság, a legszomorúbb eredményekre vezet, s régészeti műemlékeink szemlátomást fognak elpusztulni, anélkül hogy a tudomány valamit nyerhetett volna. Ily szempont­ból indulva ki felhívták a közönség figyelmét a városi és megyei múzeumok alakítására, hogy az eszme szélesebb körben nyervén kiterjedést, az egyes vidékek műemlékei, s az ott talált műtárgyak legalább meg­mentessenek a fe­ledéstől és a pusztulástól. A megyék közt kitüntetést ér­demel Slont megye, utóbb Szabolcs megye, melynek muze­­­­um­át szakavatottsággal ismertette Hampel József derék ré­­­­gészünk, noha a szabolcsmegyei múzeum még nagyon kez­­­­detleges, mert annnak nem nagy számú műkincseit egyes s nemesen buzgó, áldozatkész egyének gyűjtök, azonban­­ még­is ez ügy szeretetet figyelmet érdemel, s már eddig el van érve azon eredmény, hogy az eszmét népszerűsítet­ték , s a kezdeti kis múzeum kivált a kő és bronz korszak­ból oly jelentékeny becsű régészeti emlékekkel dicseked­hetik, a­melyek a hazai régi műtárgyak közt is ritkítják párjukat. Debreczenben azonban az ilyen eszme nem szo­kott rokon szívre találni, elhangzik mint kiáltó szó a pusztában. Igaz hogy a debreczeni főiskolai könyvtárnak van egy osztálya amely régészeti tárgyakat tartalmaz, van pénzgyüjteménye is, melyet tudós Lugossy József akart rendezni, de még e tárgyak most sincsenek rendezve, sőt a jelesebb példányok megismertetve sem, egy két váro­sunkon át utazó jeles régész ügybuzgósága emeli ki őket a porból, s így tud róluk a világ valamit. Debreczenben vagy egy városi, vagy egy régészeti osztál­lyal összekötött iparmúzeum régi jámbor óhajtás, az eszmét egy pár ember megpendítette, de az el­hallgat. Nekem nem is szándékom e tárgyról többet előadni, mivel tudom hogy falra hányom a borsót. Debreczennek pedig mennyi műkincse van, mind a legrégibb időkből, mind az későbbiekből. Hogy legelőbbről kezdjem, talán az egész magyar hazában, az agyag, kő és bronzkorszaknak sehol sincs olyan gazdag les­helye mint épen e debreczeni határban, mily szép volna, mint Szabolcsme­­gyében Debreczenben is egy kő és bronzkorszaki muzeum felállítása. A városi hatóság mely oly sok jeles tette által érdemeket szerzett, épen itt nem akar semmit kezdemé­nyezni , pedig minő szép és halhatatlan emléket állítana fel működéséről. Vagy talán a régészet terén e fontos vív­mányt némelyek oly csekélynek tartják, hogy figyelmükre sem méltatják. Ez nagyon szomor valóság lenne. Alig egy pár hó alatt rendszeres kő­korszaki múze­umot lehetne össze­állítani és pedig nem sok fáradsággal és költséggel; pontosan meg lehetne határozni a debreczeni határban levő lelhelyeket, összehasonlításokat lehetne kí­sérteni, a szabolcsmegyei s más távol vidéki lelhelyekkel, s a régészeti emlékek egy ismeretlen régen elpusztult vi­lágát napfényre hozni a feledés országából, s a hazai régé­szet kezdetét megállapítva, annak rendszerét tökéletesí­teni, s a régi mű­emlékek rendezése által a hazai régészet a külföldivel egy színvonalra emelni, a nép közt a régé­­­­szet iránti érdekeltséget elhinteni; ezek volnának az áldá­sos következmények. A debreczeni határban majd mindenütt akadnak a kő és bronz korszak mű­emlékeire, mint ezt ismertette Kovács János tanár a „Debreczen“ben és „Archeológiai Értesítő“ben, miután azon telepeket e sorok írója felfe­dezte és napfényre hozta, s több czikkei által, igy a „Po­litikai újdonságokban, „Hazánk és Külföldben, s kifolyó­lag a hazai sajtó által a régészet barátait figyelmessé tet­te e fontos felfedezésre, nagy szakavatottsággal irt jellem­zésben emlékszik meg erről tudós Szűcs István „Debreczen­­ város Történelme“ I. kötet 48 és 49 lapján. E felfedezés­nek azon következménye lett, hogy míg addig a debrecze­­ni főiskolai múzeumban egyetlen egy kőkorszaki tárgy sem létezett, e sorok írója 96 darab kőkorszaki tárgyat, ké­sőbb húsz darab urna töredéket ajándékozott a nevezett múzeumnak.Azután Szabó Imre úr is átengedte nagy becsű gyűj­teményét.­­ Ezeket megelőzőleg meg kell említeni, hogy a­­ biharmegyében levő telepekről Kovács János tanár úr több érdekes tárgyat adott át a debreczeni múzeumnak, s e so­rok írója is egyenesen e fáradhatatlan nagy tudományu férfiúnak, köszönheti, hogy a biharmegyei kő és bronzkor­­­­szaki műemlékeit, megismertei igy a debreczeni határban­­ levő leihelyeket felfedezte. A debreczeni főiskolai muzeum igy több jeles tár­gyat kapott, melyek közzül némelyek páratlanok azonban fájdalom még ezek sincsenek régészeti rendszer szerint felállítva és rendezve, pedig tökéletes műbecsel bírnak, s a nem rég városunkban Kovács János tanár kalauzolása alatt régészeti kutatásokért át­utazott Rómer Flórizs je­les tudósunk, több tárgyat magának lerajzolt s csodál­kozását fejezte ki a műkincsek ritkasága és becses volta felett, s a példányok közzül többeket kiváló figyelemre­­ méltatott, buzdító szavakkal hívta fel a régészet barátait, hogy ügyszeretetüket fokozzák, s igy a legszebb eredményt fogják elérni, s hazai régészetünk előhaladást teend.

Next