Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)
1925-03-15 / 61. szám
Nyíregyháza, 1925. március 15. * Vasárnap XLII. évfolyam. * 61. 8*am. JSMRiKDÉR. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő : Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI UT 8. SZÁM. Telefonszám 139. Postacheque 2*566. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak helyben és vidéken: Egy hón 30000 K. Negyedévre 90000 K. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény. MÁRCIUS 15. Csudálatos dátum ez!... Amikor kiejtjük a szánkon, vagy másoktól halljuk önkéntelenül is az erő, az ifjúság, a rügyfakasztó életujulás jutnak az eszünkbe! 1348. március 15. A szabadság eme vértelen forradalma a békés fejlődés határtalan lehetőségeit csillogtatta, meg a magyar szivek előtt! De még a reménységet is megirigyelték tőlünk! A zsarnokság ezer ördögét harcba küldték ellenünk! A gonoszság pillanatnyilag diadalmaskodni is tudott az igazságon. Aminthogy a világ fundamentátumának felvettetése óta itt a földön az ideig-óráig való diadal mindig a hamisságé! Az élet alapos, romolhatatlan öröksége azonban mégis amannak jut!... »Ha szászor elesik is az igaz, bizony felkél! olvashatjuk az Írásban! S én most, amikor cikket akarok írni itt a csöndes, falusi paróchián március 15-ikére eltűnődöm magamban és ugy érzem, hogy nem találhatnék ennél örvendetesebb evangéliumot! Ha Petőfi lánglelkével s Kossuth ragyogó ékesszólásával bírnék, prófétaként járnám most be ezt a csonka magyar hazát, prófétálva az isteni igét: »Ha százszor elesik is igaz, bizony mondom felkél De én csak tanítvány vagyok! S ama márciusi ifjak 3-ik óriásának vagy mesemondó mitészének, az örökké élő Jókainak ajkán csüggök odaadó némasággal! Az én lelkem is, mint szerte e hazában az egész magyar nép, azt ünnepli most! Elmerengve hallgatom, amint pereg ajkáról az ige: Te magyar ifjúság! Március 15-ike minden esztendőben a te ünnepnapod! Szent fogadalmak, reménység napja ez! Emlékezet napja ez az 1848-iki márciusi ifjakra, kiknek alakja a jelen sötétségében ugy magaslik előttünk, mint borongós éjszakán holdfénytől megvilágított távoli hegycsúcs Döbbenetesen, de mégis biztatón! Íme, lásd: élet van, világosság van: csak Te még nem jutottál oda! Siess, kapkodd lábaid, haladj ahogy erőd s majd vihetnek! Az igéret kánaán földjén vagy, de tudd meg, hogy Jehovádat csak a Sión hegyén tisztelheted igazán!... 'Fúdd meg, hogy üdvösség nem a pénz, a léhaság, a tobzódások földi mámorában hanem a honszeretet, áldozatkész szolgálat, kitartó munka, egymás megbecsülése, képességeink fejlesztése, az alkotás váraiban terem a számodra! Te magyar ifjúság! Te vagy a jövője ennek a nemzetnek s tiéd lesz osztályrészül a nemzet jövője! Külön egyik sem képzelhető el! Frzed-e a felelősség súlyát? Lehetsz-e közömbös saját iránt?!... Ugye, nem?!... sorsod Te magyar ifjúság! Valamikor vezér voltál, kormányozni tudtál! Hivatásod volt ez 1848. március 15-ikén!... Ma van neked vezéred, kormányzód!... Valamikor azért küzdöttek a márciusi ifjak, hogy egy Horthy Miklós üljön az első magyar méltóságban és Buda várában!... Megvan!... Csak követned kell! A »legelső magyar ember* aki példát mutat neked, s nekünk mindannyiunknak az áldozatos életben, a szolgálatban!... Olyan szeretettel gondol Rád e Nagyúr, mint azon a helyen előtte 400 esztendőn keresztül senkisem! Ö nagyra becsiil téged magyar ifjúság! Szeret téged, lehajol hozzád, törődik veled, sokat vár tőled!... Oh, de fájna néki, ha meg nem értenéd! Oh, de fájna néki, ha nem követnéd! Óh! kétszeresen súlyos lenne néki minden gondja, ha csalódna Benned!... sok Te magyar ifjúság! Forrjon hát össze a szived-lelked a Vezér szívével, inkével! Mutasd meg, hogy méltó vagy szeretetére! Mert biztos záloga vagy a jobb magyar jövendőnek! mert az üdvösség« utján fogsz járni!... Hallottad, ugye:... honszeretet, áldozatkész szolgálat, kitartó munka, egymás megbecsülése, képességeink fejlesztése. alkotás íme, ezeket várja tőled Hazád, Nemzeted; ezekben mutat néked példát a Vezér!... 1848. március 15-én nemes és jobbágy, iparos, kereskedő, diák, földmives összeölelkezett a nagy csaták előérzetében! »Honvéd! ez a név a szeretet lángjánál lett ilyen ragyogó! Ápold,fejleszd ezt a szeretetet! A szeretet erősebb, mint a halál!... Ne felejtsd pedig, hogy nemzetedet halálra szánták már, mint olyan sokszor most is! A nemzet jövője a tiéd, s le vagy a nemzet jövője! Ne csüggedj!..."Van biztató ünnepi evangéliumod, mert: »...Ha százszor elesik is az igaz, bizony — mondom — lelkél!« Buj, 1925. március 15-én. Tálas Áron, h. lelkész. Kimélyítik a Sóstó medrét. Ligetesítik a sóstói szigetet és a tó környékét. Milyen lesz a Sóstógyógyfürdő jövőképe? Nyíregyháza, tudósítónktól. március 14. Saját A közelgő nyári szezon előreveti már a sugarát és erre való tekintettel az üzemi részvénytársaság sem nézi tétlenül, hogyan múlnak el a termékenyítő tavaszi napok, hanem lízai igyekezettel munkálkodik azon, hogy a Sóstógyógyfürdő külső képét és magát a fürdőt a modern igényeknek megfelelőleg rendbehozza, kicsinosítsa. Illetékes helyen érdeklődtünk a Sóstón folyamatba tett műveletek méretei és célja iránt s a nyert felvilágosításokat alább közöljük: A közelmúlt évszakok csapadékban való szegénysége eredményezte, hogy a Sóstó vízállása igen alacsonyra szállott. A nyári meleg pedig elősegítette az amúgy is kevés víz poshadását és a parti nádasok elhatalmasodását. Az őszi és téli hónapok szokatlan szárazsága, mely Európaszerte víztelen tavakat produkált, a Sóstó víz- Emlékezés Jókaira. Irta és a Bessenyey Kör Jókai ünnepén felolvasta: Czóbel Minka, a Petőfi Társaság tagja. A század végének kezdetén vagyunk, egy kissé ködös, kissé fagyos őszi este, midőn Budapest legújabb és legizléstelenebb tornyos házai is, festőinek látszanak, a" párás, lenyugvó naptól rózsaszínes levegőben. A Bajza utcában egy magas, gyönyörű műterem fogad. A termet körülfutó galériához vezető lépcső korlátjához támaszkodva, magas nőalak vár: a háziasszony, Fesztyné Jókai Róza. Elhelyezkedünk a műterem egy kedélyesen eldugott sarkában. Süppedő szőnyegek, kényelmes karosszékek vagy alkalmatos kis puffok előtt gyöngyházzal berakott török asztalkákon tea és cigaretták. »Ne ne hozza még be a lámpát«, szól Fesztyné a belépő inashoz. Nem emlékszem, volt-e már villany akkor a Jókai házban? De azt tudom, hogy a műterem világítása egészen művészies volt, elfátyolozott lámpák és keleti ékkövek színeiben csillogó- kovácsolt, vasfüggő lámpáktól. Most azonban félhomály uralkodott a nagy teremben, mint a kedélyes kis szögletben csak az ablakon fonódott be diszkrétül némi fény, Budapest utcáinak gázlángjaiból elsiklott a plafondon és megcsillant itt-ott, ha egy fényesebb tárgyba ütközött. Félhomályba voltak az arcok is a kis asztalok körül a nagy karos székekben. Sok érdekes arc, sok, azóta nevezetessé vált név. Mind nagyon boldogak, mert fiatalok voltunk nemcsak évszámban, de lelkesülésben is. Egy oly hulláma a lelkesülésnek vonult át a világon, mint az csak ritka időszakokban érlelődik az élet fáján. Nem harci riadó, nem politikai jelszavak, nem durva pártoskodás tüzelte ezen lelkeket, de egy majdnem áhítatos lelkesülés a kultúráért, a művészetért, a szépért, a jóért. A később, annyi gőggel bámult találmányok, melyek mellesleg mondva, nem hogy rövidítették volna, de hosszabbították a háborút még az idők méhében szunnyadoztak. A tenger alattjárók jóformán csak Jules Verne regényeiből ismertük. Repülőgép, Ikarus meséje alakjában szerepelt agyunkban. Tűzszóró s más még fel nem talált halálgépezetekkel nem gondoltunk. Minek is gondoltunk volna? hiszen ott volt a végén egy megcsonkított ország, egy összetört nemzet. S ha egyik-másikunk lelkében fel is merült egy szomorú prófétai látomány, kizártuk azt magunkból s helyette reménysugárt plántáltunk sziveinkbe. Harc mindig volt és lesz, mig két ember él a világon, de a mostani harc rettenetes, alattomos és könyörtelen módja a kanibálok kegyetlenségéből és a démonok leleményes gonoszságából összeállítva, nem hozott semmi jót, se győzőnek, se legyőzöttnek. De eltérek tárgyamtól. Mint mondom, fiatalok és boldogak voltunk. Mednyánszky László szokrateszi koponyája is alig látott még 38 évet, ő volt a legidősebb köztünk. Pekár Gyula, az ifjú Herkules, most adta ki első novelláját »Menyasszony fehérben«. Sok gratulációt és bámulatot aratott vele tőlünk. Mutamurt, Herczeg Ferenc első A könyvét mindnyájan nyertük és csodáltuk, úgy Gozsdu kötetét is. De ők most nem voltak köztünk bár később ugyanitt találkoztam úgy egyikkel, mint másikkal. Aggházy zene suitejéről beszélt s néhány accordot ütött meg a zongorán, művészi kézzel és zenei alapossággal. A társalgás néha peszszimisztikus irányba fordult, majd a festészetben a valeurök és árnyalatok értékét tárgyalták, míg egyszerre Feszty Árpád, megrázva barna hajzatát, jókedvű optimizmussal kiáltott bele a félhangon folytatott vitába: »Mit valeur, nnt nuance, nekem a világ veres!« Még akkor a veres szín nem jelentett pártfogalmat, csak tündöklő életörömet. Egy egyenes támlájú magas karosszékben byzanci merevséggel ült a társaság lelke, mozgató ereje a korán elhunyt fiatal író, Justh Zsigmond. Halvány, vékony kezei a szék párnás karján Egyes számára 2P00I korona. Hétfőn Kedden a Városi Mozgóba. AZ Utolsó Főszerepben: EMIL JANNINGS. Hétfőn Kedden a Városi Mozgóba.