Nyugat, 1909. július-december (2. évfolyam, 13-24. szám)
1909 / 13. szám - ADY ENDRE: DAL EGY ÁGNESHEZ (MÁS VALAKI HELYETT DALOLOM)
s Elébem kis folyókák hozzák Szakadt kegyelmed, óh Uram, S csobog lelkemben kedvesen A leesett alázatosság. Szeretnék mindent odaadni Nagy, szent szeszélyednek, Uram S szeretnék minden percemen Nagyon-nagyon megaláztatni. DAL EGY ÁGNESHEZ (MÁS VALAKI HELYETT DALOLOM) Ágnes, Ágnes, a szerelem Ötlettelen és ócska jószág. És mégis, hidd el, ez az egy Hajszál valamink: a valóság. Az ember mindent elfeled, Élni, hazudni, halni, adni, De csók kérő daganata A sírban sem fog lelohadni. Ágnes, az évek és napok, Hidd el, nem lesznek sohse szebbek. Holnap s mindig az emberek ölelnek, szülnek és temetnek. Valahogyan, valahogyan Ezt kellene feledni máma. Ez a kicsi kis feledés. Ez az emberek boldogsága. Ágnes, ugye mi feledünk? Ágnes, ugye a napok, évek Nem rontják meg a mámorunk, Nem rontnak meg engem és téged ? Olyan mindegy, mint szeretünk, Olyan mindegy, csókunk mifajta, Olyan közeli a Halál S olyan nagyszerű győzni rajta. ADY ENDRE ADY ENDRE 41