Nyugati Kapu, 2002 (4. évfolyam, 133-168. szám)

2002-01-04 / 133. szám

ALAPÍTOTTA ÉS TÁMOGATJA SOPRON MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA • 2002. JANUÁR 4. Reménység táplálja az embert Amíg élek, remélek, mondja a közmondás, és azt hiszem, mi sem aktuálisabb ma a 2002. év elején, amikor igyekszünk reménnyel töltekezve tekinteni az előttünk álló esztendő elé. Élettapaszta­latom alapján merem állítani, ilyenkor mindenki megfogalmaz­za a maga reményét arról, mi történik vele az újévben. Megfi­gyeltem egy olyan tendenciát is, amely nem igazán a remény meg­fogalmazásáról szól, hanem az elvárásokról. Márpedig ez annyi­ban különbözik a reménytől, hogy csak kívülről várjuk a jót, anélkül, hogy ebben személyesen közreműködnénk. A remény - elképzelésem szerint - közre­működést feltételez megfogal­mazója részéről, és ez így van jól. Ezt tükrözi a sok-sok ilyenkor formálódó elhatározás, foga­dalom, függetlenül attól, meddig marad érvényben az egyén akaratából. A remény bizakodást is jelent, biza­kodást a jövőben, abban, hogy si­kerül majd úgy alakítanunk az ese­mények sorát, hogy az megfeleljen elképzeléseinknek. Magam is telve vagyok reményekkel; remélem, hogy sikerül a nép­szavazás 80. évfordulójához hason­lóan méltón megünnepelni idén a szabad királyi várossá nyilvánítás 725. évfordulóját, ezzel is egy kicsit erősítve a soproniak hűségérzetét városuk iránt; remélem, hogy az idei esztendőben a kedélyeket mindig felborzoló választási kampányt sikerül a város­ban mederben tartani annyira, hogy ennek a kultúrára érzékeny városnak - ahol nemzeti ünnepeinket mindig egymás kirekesztése nélkül méltón megünnepelték a különböző politikai erők - ne kelljen szégyenkeznie a méltatlan sárdobálás, idegen tol­lakkal való ékeskedés, a valóság célzatos elferdítése miatt; remélem, hogy végre meglátszik a város következetes, megalapozott és harmonikus fejlesztésére tett elő­készítő munkának, tervezésnek az eredménye, és a soproniak örülni tudnak eredményeinknek; remélem, hogy idén elhárul fejünk fölül a Globex-ügy árnyéka, s sikerül azzal az érzéssel lezárnunk ezt az ügyet, hogy a lehető legtöbbet vis­­­szahoztuk a városnak, s nem volt hiába az elmúlt négy év fára­dozása; remélem, hogy az elmúlt 6-7 év történései erősítették a soproniak­nak a város jövőjébe vetett hitét és a késztetést az együttmunkál­­kodásra. Reméljünk együtt és erőnk meg­sokszorozódik. Ezt kívánom a sop­roniaknak akkor, amikor az IDŐ számlálószerkezete már átfordult 2001-ről 2002-re. Mindenkinek eredményekben gazdag, békés, sikeres új esztendőt kívánok! L. Dr. Gimesi Szabolcs polgármester Sopron és Eisenstadt: közösek a törekvések A két város polgármestere hétfőn partnerségi oklevelet ír alá Január 7-én délelőtt 11 órakor ír­ják alá a polgármesteri hivatalban Sopron és Eisenstadt között a part­nerségi oklevelet. Az aláírók, a két polgármester, Ing. Alois Schwarz és dr. Gimesi Szabolcs ezzel szeretné dokumentálni a közös törekvéseket. Mindenki előtt ismert, hogy Sopron és Eisenstadt (Kismarton) között a kapcsolatok folyamatosan fejlődnek, a két város történelmét több évszá­zadra visszanyúló szoros kapcsolat fű­zi össze. Azt is mindenki tudja, hogy - még a vasfüggöny lebontása előtt - három település, Sopron, Eisenstadt, Wiener Neustadt (Bécs­újhely) megalapította a három város szövetségét. Előbbi két település szá­mos kiváltságos jogot élvezhetett a történelem során, a dokumentumok, az emlékek közös múltról vallanak. Azután a kultúra iránti tisztelet és elkötelezettség is az, ami összeköti Sopron és Eisenstadt életét, hiszen a két világhírű zeneszerző, Haydn és Liszt Ferenc életútja, munkássága is a régióhoz kötődik. Ha már régió, akkor hozzátehetjük azt is, hogy a két város az EU-bővítés ismeretében együttműködve, közös stratégiával tervezi projektjeinek a megvalósí­tását, továbbá a két ország megyéi és tartományai között létrejött EU-ré­­giós szervezetek közösségi program­jait a Sopron-Eisenstadt tengelyre építve erősíteni kívánja a két város, különös hangsúllyal a kultúra, a kép­zés és a sport területeire. A bizton­ság, a katasztrófa-elhárítás területén már megtörténtek az első lépések, az úgynevezettt „kékfény szervezetek” (tűzoltóság, rendőrség, mentők) együttműködési lehetőségeiről tár­gyalások kezdődtek, hamarosan pe­dig megállapodások születnek... Amen­nyiben a két város képviselő­testülete elfogadja és megerősíti a partnervá­rosi kapcsolat megköté­sére vonatkozó szándékát, a hivata­los szerződéskötés a nyáron lesz. V. J. Rádiósok ünnepi ajándéka Ősbemutatónak, Sámuel Marsak és Tomore Rin mesejátékának (12 hó­nap) adott otthont a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum díszterme. A musical változatot Szalóki József fordításában a Magyar Rádió kön­­­nyűzenei főosztályának vezetője, Botha Lajos hozta Sopronba, aján­dékba az állami gondozott gyere­keknek. A Sopronban rögzített felvé­tel december 24-én a Petőfi Rádióban is elhangzott. Bolba Lajos szervezésében minden évben útra indulnak a rádió mun­katársai és elviszik az ország egy ál­taluk kiválasztott településére a szín­házi produkcióval együtt a rádió dol­gozói által adományozott ajándékot. A darab szereplői a rádiós feszti­válokon felfedezett gyerekek, akik nagy kedvvel és szeretettel vesznek részt az ajándék-produkcióban. Ve­lük együtt a Stúdió 11 zenészei egy felejthetetlen előadással szereztek örömet a közönségnek. A történet egy árván maradt kis gyermekkirálynőről szól, aki szeszé­lyes lévén, karácsonykor kihirdetteti, hogy neki hóvirág kell. Kancellárja hiába bizonygatja, hogy ez a decem­berben lehetetlen, ő ehhez mégis ra­gaszkodik. Anyát, a szomszéd fa­luban lakó, szintén árva kislányt mostohaanyja és annak édes leánya a várt jutalom érdekében, a hír halla­tára kikergeti a legnagyobb hófúvás kellős közepén, éjszaka hóvirágot szedni az erdőbe. Ánya ott talál­kozik a 12 hónappal, akik egy óra tavaszt varázsolnak neki jóságáért és szorgalmáért, így kosarát teleszed­heti hóvirággal... A személyre szabott ajándékokat a karácsonyfa alatt találták meg azok a nehéz sorsú soproni gyerekek, akik­nek karácsonyát a Magyar Rádió munkatársai igyekeztek szebbé tenni. Köszönet illeti mindazokat, akik a­­jótékonysági akcióban részt vettek és azt támogatták. T. É. A 12 hónap című mesejátékot láthatta a közönség Irány Sydney! Sok szó esik manapság a tu­dományos és technológiai par­kokról, s mindez nagyon üd­vözítőnek, hatásosnak modern­nek látszik. És az is. Aligha véletlen, hogy január közepén Ausztráliába utazik Ágota Gá­bor, Beck György, dr. Szekeres Csaba és Gálné Kapás Márta. Legfőképp a jövő miatt men­nek. Mert a jövő fontos. Csak úgy hisszük el, ha látjuk - ezt hangoztatja a közvélemény, amikor az ipari park előkerül. Most változásról szólhatunk — éppen az utazással kapcsolatban. Előkészítő csapatot emleget Gál­né Kapás Márta, akit a közvé­leményről és az útról kérdeztünk. Az ipari és innovációs park szívós szenvedélyű, az ügyben cselekvően munkálkodó ügyve­zető igazgatója elsőként arról beszél, mennyire fontos, hogy az emberek tisztában legyenek az­zal, hogy a város ügyéről van szó. A jövőt a tudományos és technológiai parkok jelentik. Ez a fejlesztési irány Sopronban, ahol egyetem van, a terület közmű­vesített, a földrajzi adottság ked­vező, egyszóval Aranyhegy, ahol valóban lehet egy ilyen jellegű park, ha úgy tetszik, élettér, amelyre a környéken lakók igent mondtak, hely, ahol az inkubá­torház megépítését az EU 2,5 millió eu­róval támogatja - kell még pénz hozzá, legalább ennyi -, hinni kell benne, erősíti Gálné Kapás Márta. Az előkészítő csa­patot a befektető, Fritz Péter szerződéssel várja, a soproniak Sydney és Melbourne mellett másutt is megtekintenek ilyen működő parkokat, természetesen Sopronban hosszabb távú fej­lesztésről van szó, tudásalapú vállalkozásokról, továbbá fontos - az ügyvezető igazgató hangsú­lyozza -, hogy a dolog ne ke­rüljön a politika kereszttűzébe, fontos egy olyan környezet meg­teremtése, amely kedvez az in­novációnak, fontos Sopron, amely szétáraszthatja az innová­ciós kultúrát. Az előnyök nem máról holnapra mérhetők fel, ez egy hosszú távú befektetés, ki­dolgozott és majdan elfogadott célokkal. Hamarosan a rész­letekről is többet tudhatunk, tudhatnak meg a városlakók, akik változatlanul kíváncsiak arra, hogy Magyarország ilyen jellegű parkja milyen lesz, milyen lehet. És az sem utolsó kérdés: milyen tapasztalatokkal tér vissza Ausz­tráliából a csapat? v. J. AZ INTERNETES VÁLTOZAT KIADÓJA: INTERNET SOPRON EGYESÜLET, SOPRON, ÚJ UTCA 3. TELEFON: 99/310-252; www.sopron.hu

Next