Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Évkönyve, 2003

Zaharia Etelka KIADVÁNYOK Az OPKM kiadói tevékenysége a Könyv és Neveléstől a Mesterek és tanítványokig Korábban az MPI és a KPI valamint a témabibliográfiák kiadása határozta meg az OPKM kiadói tevékenységét, a Könyv és Nevelés újramegjelenése és a két neveléstörténeti sorozat újszerű feladatvállalás az OPKM kiadói tevékenységében. „Régi — új” lapnak nevezték a Könyv és Nevelést szerkesztői a lap újraindulásakor 1999 szeptemberében. A majd három évtizedig megjelenő és 1987-ben megszűnt régi Könyv és Nevelés szellemi örökségét vállalva, de teljesen megváltozott társadalmi- pedagógiai körülmények közepette indult újra a Könyv és Nevelés. Hiánypótlóként. A tankönyvi pluralizmus idején, a tankönyv és taneszköz piac liberalizálódása és kiszélesedése, a hagyományos információhordozók az iskolai könyvtárban, az olvasáskultúra válsága, a határon túli magyarsággal lehetséges szakmai kapcsolatok olyan új életfeltételeknek bizonyultak, amelyben az olvasás és könyvtár-pedagógiának fórumra van szüksége. Ezt kívánt tenni a Könyv és Nevelés. Az ötödik évfolyamába lépő lap az igényes pedagógust, az iskolai könyvtárost, a közoktatásban dolgozó szakembert szólítja meg. Állandó rovatai: olvasáspedagógia, tankönyv, könyvtár, ifjúsági irodalom, tankönyvkritikai bibliográfia, hírek. A 2002. év négyes számától kezdődően új rovat az oktatástörténet, mely az oktatástörténeti gyűjtemények életéről számol be. Az olvasáspedagógia több értékes, nagy visszhangot kiváltó, a szakma által odafigyelésével kísért tanulmánnyal dicsekedhet. Igényes módszertani cikkek és szubjektív hangú publicisztikai írások jelentek meg neves szerzők tollából olvasás jövőjét illetően (Ágh István író, dr. Nagy Attila a HUNKA elnöke, Bíró Zoltán irodalomtörténész, Horváth Tibor ny. könyvtár­­igazgató, Bagdy Emőke pszichológus, dr. Nádasi András mérnök-tanár, Bencédy József nyelvész, Fehér Katalin főiskolai docens, Csorna Gyula tudományos kutató, Végh József könyvtáros). A Magyar Olvasástársaság tavaly októberi konferenciáján a szakterületnek hat kiválósága (Arató László, Balatoni Teréz, Cserhalmi Zsuzsa, Fenyő D. György, Orbán Gyöngyi, Fűzfa Balázs) különböző megközelítésben mondta el véleményét arról, hogy tizenkét év irodalomtanítás után miért nem válnak tömegesen olvasóvá a fiatalok. Az olvasásra nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseit felvető véleményeket a Könyv és Nevelés év végi számában közölte. A rovatot mindmáig élteti egy, az olvasás jövőjéről szóló polémia, melynek Fűzfa Balázs, Vajda Kornél, Szegedy- Maszák Mihály, Mikulás Gábor, Fogarassy Miklós neve fémjelez. A TANKÖNYV rovat a tanköny ismertetése mellett kritikai elemzés tárgyává emel egy-egy tankönyvet, egy-egy témát, amit több tanköny vagy az érettségi követelmény tükrében világít meg, vagy tankönyvcsaládokat visz górcső alá. Sorozat foglalkozott eddig a tankönyvek nyelvével, de értékes tanulmányok jelentek meg a tankönyvelméletről vagy a tankönyvekről szóló szakirodalom bibliometriai felméréséről. A tankönyvkiadással foglalkozó kiadók egy része bemutatkozott a lap 169

Next