Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Évkönyve, 2003
az érdeklődést, tőlük kaptam tanácsokat, nemcsak neveléstörténeti kutatásaim folytatásához, hanem egy megyei pedagógiatörténeti gyűjtemény gondolatához is. Közel 20 éves somogyi tevékenységem egyik kudarca azonban éppen a megyei pedagógiai múzeum meg nem valósult terve volt. (Némi kárpótlást nyújtott számomra a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolán 1995-ben rendezett időszakos megyei iskolatörténeti kiállítás, amelyet immár vendégként volt alkalmam megnyitni.) A történet következő fordulópontja 1981 áprilisa, amikor is a Magyar Pedagógiai Társaság küldöttgyűlésének a Pedagógus Vendégotthonban rendezett esti fogadásán Balázs Mihály, az OPKM akkori főigazgatója nekem szegezte a kérdést: volna-e kedvem Budapestre telepedni, s elvállalni az intézmény múzeumi osztályának vezetését. Igenlő válaszomat követően két évbe tellett, amíg sikerült elérnem, hogy a „megye” elengedjen (távozásommal ugyanis felére csökkent volna a helyi társadalomtudományi kandidátusok létszáma, s ez a tudománypolitikai határozat időszakában merényletnek számított), illetve, hogy lakáshoz jussak. Amikor 1983 júniusában nagy kedvvel és tervekkel munkához láttam az MKM-ben, nem gondoltam, hogy „főosztályvezetőségem” kérészéletű lesz csupán. Munkatársaimmal - köztük a régi jó ismerős Pechó Zoltánnéval - elkészítettük a „gúzsba kötve” táncoló pedagógiai múzeum szolid fejlesztési tervét; Balázs Mihállyal és Léces Károllyal - a Klaniczay Tibor vezette kutatási főirányhoz („Kulturális emlékek feltárása és közreadása...”) kapcsolódóan - tervezetet és pályázatot dolgoztunk ki, részben a könyvtár neveléstörténeti forrásainak hozzáférhetővé tételére, részben egy átfogó, országos leletmentő programra; épületet kerestünk és találtunk (a budai Szőlő utcában) a múzeum elhelyezésére, állandó kiállításra; új, frissen végzett munkatársakat alkalmaztunk. Lengyel Sándor váratlan nyugdíjba vonulásával néhány hét múlva főigazgató-helyettessé léptem elő, s ez nem jelentett kevesebbet mint, hogy a múzeumi feladatok prioritása mellett, feladatkörömbe került a könyvtári tevékenység is, részben a belső fejlesztés, részben az iskolai könyvtárakkal kapcsolatos munka irányítása. Számomra is váratlan fordulat volt azonban, hogy még az év végén Gazsó Ferenc miniszterhelyettes arra kért, vállaljam el a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Alapfokú Nevelési Főosztályának vezetését. Ez a változás 1984. január 15-én következett be. Úgy terveztem, hogy a megkezdett munka folytatásaként továbbra is segítem a múzeumi osztály tevékenységét, a megkezdett forrásfeltáró kutatómunkát. A mozgalmas 80-as évek minisztériumi feladatai - az 1985-ös oktatási törvény, a végrehajtását szolgáló miniszteri rendeletek, a tantervi viták, a közoktatáspolitika megélénkülése és hangsúlyváltásai azonban elsodortak; csak az 1984-ben elindított Neveléstörténeti Füzetek sorozatszerkesztését tudtam vállalni. A jó munkakapcsolat azonban továbbra is megmaradt. Állandó belső konfliktust jelentett viszont számomra, hogy új helyzetemben sem tudtam - magamnak tett ígéretem szerint - átütő módon segíteni az OPKM funkciójához méltó helyzetének kialakítását, elsősorban a pedagógiai múzeum elhelyezését. Azt viszont jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy az utódomnak ajánlott Horváth Tibor irányításával megkezdődött a könyvtári tevékenység korszerűsítése, informatikai fejlesztése és biztatóan haladt az Országos Pedagógiai Információs Rendszer kiépítése. Közös eredményként könyveltem el, hogy 1986-ban kiadásra kerülhetett az iskolai könyvtárak régóta érlelt fejlesztési útmutatója, amely — minden utópikus és voluntarista vonása ellenére - talán a jövő században is (vagy talán 14