Operaélet, 1995 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1995-09-01 / 4. szám
Magyar operatörténet A Magyar Királyi Operaház Gustav Mahler igazgatása alatt (1888. X. 1.-1891. III. 15.) Az egyre idősödő Erkel Ferenc főzeneigazgatói tevékenysége utolsó éveiben már mutatkoztak bizonyos lazaságok az akkor még a Nemzeti Színházban székelő magyar operatársulatnál. 1874 után rövid ideig Richter János áll a részleg élén, majd Erkel Sándor, aki igazgatói és főzeneigazgatói tisztében átviszi a társulatot az újonnan megnyitott Operaház Sugár úti palotájába. Az épület gyönyörű, korszerű, a Nemzetihez szokott társulat szinte elvész benne. A baj csupán az, hogy a közönség inkább bámulja kívülről az intézményt, mintsem hogy előadásait látogassa. A nyitás után négy évvel, 1888-ban a vezetés már a színház esetleges bérbeadásáról tárgyal. Szerencsére ezt a tervet elvetették, viszont felmerült az ötlet, hogy olyan igazgatót kell keresni az Operaház élére, aki egyrészt nagy muzsikus, másrészt van szervezői tehetsége. Erkel Sándor kiváló karnagy, de az adminisztrációt gyűlöli. Az, hogy az Operaház ide jutott, egy sor hozzá nem értő arisztokrata intendáns bűne is. 1888- ban Beniczky Ferenc kormánybiztos az intendánsi cím várományosa és teljes jogú képviselője. Jó szándékú, művész- és zenebarát, képes rugalmasan kezelni az ügyeket. Mivel hazai tehetség nem akadt, Beniczky külföldön nézett körül. Tárgyalt Nikisch Artúrral, Felix Motllal és másokkal. Ekkor Mihalovits Ödön, a Zeneakadémia igazgatója, Popper Dávid világhírű csellista és a Bécsben élő hazánkfia, Goldmark Károly, a 28 éves, de kiváló s eddig is ígéretes pályát befutott cseh születésű német-zsidó Gustav Mahlert (1860-1911) kérik fel tárgyalásra. Sikerül vele megállapodni, hiszen eddig már Kasselben volt udvari karnagy, Prágában operai vezető, a felkészültsége megfelelő, önbizalma pedig végleg maga felé fordította a róla döntők rokonszenvét. 1888 októberében Mahler Budapesten végleg megállapodik a feltételekben: hat évre ír alá szerződést évi 14 000 forint tiszteletdíj mellett. Feltételek: mihamarabb tanuljon meg magyarul, szüntesse be a többnyelvű előadásokat, a nagy vendégjárást, alakítsa át az Operaházat magyar nemzeti intézménnyé. Mahler úgy véli, hogy a feltételeknek eleget tud tenni. Miután a szerződést aláírta, Beniczky kormánybiztos (később intendáns) október 10-én bemutatta az összehívott személyzetnek az ifjú igazgatót s karnagyot. Mahler programja: munka, munka, munka... Tervezi Bizet A gyöngyhalászok című operájának bemutatását, A Rajna kincse és A walkür című Wagnerzenedrámák hazai premierjét, Erkel Brankovicsának felújítását és néhány könnyedebb mű előadását. Közvetlen munkatársai: Újházy Ede játékmester és tolmács, a korábbi ügyelő, és Alszeghy Kálmán rendező. Mahler felülvizsgálja az énekkart: 12 férfit és 8 nőt elbocsát, ezután marad egy 36 férfiból és 40 nőből álló, színvonalas kórusa. A zenekari árkot egy méterrel lesüllyeszti, befelé a színpad alá megnagyobbítja, és újszerű bérletrendszert javasol. Építtet egy korláttal ellátott hidat, amellyel a nézőteret a színpaddal szükség esetén össze lehet kötni, főleg próbákon. Gondosan szabályozza a betanítás menetét a szobapróbáktól a kisebb, majd nagyobb együttes próbákig. A kórus és a balett ezalatt tanulja a műveket. A gyöngyhalászok premierjét Erkel Sándor vezényli. A csodálatos Carmennél mindig tűzbe jövő közönség elutasítja Bizet halványabb operáját. Csak a tenoráriának és a mesésen szép férfikettősnek van sikere. Német nyelvterületen rendkívül népszerű Konradin Kreutzer vígoperája, A granadai éji szállás. Mahler elővette, bemutatta. A mű megbukott. Ez volt az ifjú igazgató első budapesti fiaskója. November végén Mahler elkezdi A Rajna kincse és A walkür próbáit. Erkel 50 éves karmesteri jubileumán a Hunyadi László megy. Az előadás után a színpadon rendezett ünneplésen Mahler babérkoszorút nyújt át az idős mesternek. Tanácsot és szereposztási javaslatot kér tőle, akit minden intrika és legenda ellenére tisztelt és nagyra becsült. December 17-én maga is részt vesz az Erkel Ferenc tiszteletére adott 200 terítékes díszvacsorán. 1889. január 24-én és 25-én lezajlott Wagner A Rajna kincse és A walkür című zenedrámáinak előadási főpróbája, 26-án és 27-én pedig a két mű bemutatója. Néhány észrevétel a bírálatokból: „a zenekar valósággal újjászületett”, az énekesek „szárnyakat kaptak”. OPERAÉLET 1995. SZEPTEMBER - OKTÓBER