Orosházi Friss Ujság, 1929. január-március (18. évfolyam, 1-71. szám)
1929-01-01 / 1. szám
XVIII. évfolyam 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Negyedévre félévre — Vidékre postán küldve: negyedévre — — — — — 10 pengő félévre — — — — — — 20 pengő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Orosháza, I. Torkos Kálmán u. 8 pengő 16 pengő ára 15 fillér. OROSHÁZI f/ Ico FRISS U3S0: FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP MIlSWIM •1 Kedd, 1929. január 1 Megjelenik mindennap korán reggel LAPZÁRTA ÉJJEL 12 ÓRAKOR Hirdetési díjak előre fizetendők. Hirdetésekre vonatkozó kérdésekre csak válaszbélyeg ellenében válaszolunk. FŐSZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: Dr. HHTL11S 017 SZKY 3ÁROS Telefon 90 szám. Postatakarékpénztári csekszámla: 12.694 Gazdasági osztályok és egyetemes közgazdaság Írta: Tonelli Sándor. Az olvasó ne csodálkozzék rajta, ha én, akinek mestersége a kereskedelem és ipar érdekeinek képviselete, elöljáróban azt a sokat hangoztatott tényt szögezem le, hogy Magyarország gazdasági jóllétének mezőgazdaság virágzása az alapja. Ha jó a termés, ha a termést jól lehet értékesíteni és ha a gazdának van pénze, akkor van forgalom a kereskedelemben, van iparban és egészséges munka az alapokon nyugszik az állam háztartása is. Hogy mennyire igaz ez a megállapítás, azt egy megtörtént kis esettel igazolhatom. Valamikor, még a régi békeidőben a budapesti közgazdasági életnek négy kiváló kapacitása robogott a szombat délutáni gyorsvonaton Pozsony irányában. Az egyik vezérigazgatója volt a legnagyobb magyar bányavállalatnak, a másik egy budapesti nagy banknak volt az elnöke, a harmadik textilszakmában foglalt el vezető pozíciót, a negyedik pedig, aki ennek az útnak a históriáját elmesélte, büszkesége volt a magyar asztalosiparnak és évtizedeken keresztül pátriárkái tiszteletben álló vezére a magyar kézműiparosságnak. Orosházán szinte felesleges megmondani, hogy ez az iparos-pátriárka csak Thék Endre lehetett. Thék Endre hontmegyei birtokára igyekezett, a szénbányaigazgató Nyitra megyébe, a másik kettő pedig valahova a Kis-Alföldre. Mikor a visegrádi Duna szorulatot elhagyta a vonat és a Kis-Alföld kezdett kibontakozni az utasok előtt, ahol ma a cseh mássalhangzók zengése fertőzi meg a levegőt, a bankigazgató megjegyezte: «Urak, mégis különös ország ez a Magyarország. Itt ülünk mi négyen, akik a pénzügynek, iparnak és kereskedelemnek vagyunk a képviselői, már körülbelül másfél órája ebben a vonatban és másfél óra óta nem beszélünk a tulajdon mesterségünkről, hanem csak arról, hogy milyen lesz az idei termés.» A bankigazgató megjegyzése kapcsán a másik három úr hosszú fejtegetésekbe bocsájtkozott, hogy miért is van ez így. Végre abban állapodtak meg, hogy a termés nemcsak agrarizmusnak, hanem az egész közgazdasági életnek legelsőrangú fontossággal bíró kérdése, mert arra van alapítva kivitelünk nagy része, az ország prosperálása és tizenkét hónap gazdasági életének egész alakulása. Soha jobban ennek a tételnek az igazságát nem lehetett tapasztalni, mint az elmúlt tizenkét hónap alatt. Gazdasági szempontból nagyon szép reménykedésekkel indult meg az esztendő. Pénzünk már megelőzőleg stabilizálódott és az államháztartás tetemes feleslegeket tüntetett fel. A termés jónak ígérkezett és az aratás be is váltotta a hozzá fűzött reménységeket. A jó termés reményében határozott fellendülés volt tapasztalható úgy az iparban, mint a kereskedelemben. Mindenki arra számított, hogy a megpróbáltatások nehéz évei után ez lesz a magyar közgazdasági élet jobbrafordulásának esztendeje. Ez igy is volt az év derekáig, mikor beállott a katasztrofális szárazság, amely a kapásnövények és takarmányfélék termését valósággal elpusztította. Amit a gazda keresett volna a szemes terményeken, azt a másik oldalon elveszítette. Végeredményben, bár 25 millió métermázsánál több búza állott a megelőző esztendei 21 millió métermázsával szemben, a mezőgazdasági termelés összes produktumainak értéke, főleg pedig az, ami kivitel céljára rendelkezésünkre állt, alatta maradt az előző esztendő értékhozamának. Hozzájárult ehhez még az is, hogy a külföld versenye következtében az árak alakulása sem volt kielégítő és a mezőgazdaság a kimondott válság állapotába került. Ez a körülmény gazdasági szempontból az elmúlt évet a szó szoros értelmében kettévágta. A nekilendült reménykedések után az év második fele a pangás tüneteit mutatta az ipar és kereskedelem területén is. Különösen érezték ezt a káros hatást és pangást az iparnak és kereskedelemnek azok szakmái, melyek a ruházati szükségletek ellátásával foglalkoznak. Országos viszonylatban a pangást legjobban megérezték a textil- és bőrgyárak, textil- és bőrkereskedők, helyi viszonylatban pedig azok az iparosok, akik ezeknek a cikkeknek feldolgozásával foglalkoznak. Azt hiszem, az orosházi iparosoknak is volt alkalmuk ezt sajnos módon tapasztalni. Ha azonban ez így van, akkor ennek a szomorú esztendőnek a tapasztalatai mindennél erősebben bizonyítják a különböző gazdasági osztályok egymásra utaltságát és annak szükségességét, hogy a valóságos vagy képzelt ellentétek az egyetemes közgazdasági élet keretében kiegyenlítődjenek. Aminthogy a kereskedőnek és iparosnak érdeke, hogy jó legyen a termés ,és vásárlóképes legyen a gazda, ugyanúgy az egész mezőgazdaságnak eminens érdeke az, hogy erős ipar és jól kereső, nagyszámú munkásosztály biztosítsa termékeinek értékesítési lehetőségét a határokon belül és ne függjön kizárólag külföldi piacok áralakulásától. Egyik osztálynak sem lehet érdeke az, hogy a másik eladósodjék, vagy a túladóztatás terheit viselje. Még a tisztviselők életstandardjának megjavítása, amire nagyon sok esetben sanda szemmel szoktak tekinteni azok, akiknek nincsen biztosítva a havi fix jövedelmük, sem lehet közömbös a többi kereseti osztályokra nézve. Köztudomású ugyanis, hogy az a pénz, amit a tisztviselők kapnak, kerül vissza leggyorsabban és legbiztosabban közgazdasági élet megtermékenyítő csatornáiba. A fascista politikáról és a mussolinizmusról lehetnek nagyon eltérők a vélemények és főleg az a mód, ahogy Olaszországban a közszabadságokat kezelik, kiválthatja minden irányból a kritikát. Egy bizonyos azonban, van a fascista rendszernek egy olyan alapgondolata, amelyet minden nemzeti életet élő társadalom, tekintet nélkül arra, hogy konzervatív, vagy liberális alapokon van berendezkedve és függetlenül a demokrácia és diktatúra kérdésétől, feltétlenül magáévá tehet: az, hogy mindnyájan egyazon nemzettestnek vagyunk tagjai, egymásra vagyunk utalva és a megadott kereteken belül kell a gazdasági érdekek harmonikus kiegyenlítését megtalálnunk. Nehéz viszonyok között megyünk az elkövetkezendő 1929 évnek elébe. De én a gazdasági optimizmusnak vagyok a hive és bízom benne hogy bízó hittel és erős akarással le fogjuk küzdeni a kétségtelenül meglevő nehézségeket. Ehhez azonban egységes gazdasági frontra van szükség, melyben az egyes osztályok nem mint ellenfelek állanak egymással szemben hanem megértő támogatói egymás törekvéseinek ugyanazon egyetemes közgazdasági szervezet keretein belül. Rothermere levele a magyar belpolitikában Ilpponyi Albert, Ernszt Sándor, Bags Emil, Rassay Károly és Strausz István a karácsonyi levélről — Az Orosházi Friss Újság budapesti tudósítójától — A magyar politikai világ napok óta a Rothermere levél hatása alatt áll. Az a nyugtalanság és bizonytalanság, mely a politikában érezhető, valósággal átragadt a közvéleményre, amely izgatottan várja, hogy milyen konkrét eredményei mutatkoznak a levélnek. Az a mély csend, amely illetékes hely részéről a karácsonyi üzenettel szemben megnyilvánul, mindenütt feltűnést kelt. Egységespárti oldalról ugyan azzal nem magyarázni a hallgatást, igyekezhogy leértékelik a Rothermere levél jelentőségét s azt állítják, hogy a kormány méltóságán alulinak tartja, hogy egy tisztán magánvéleményre reflektáljon, ha az még olyan előkelő helyről érkezik is, mint Rothermere lord. A kormány előkelő rezerváltságú felfogásával szemben azonban a politikai világ s maga az egységes párt is, más véleményen van s az egységes párton igen sokan vannak, akik nemcsak hibáztatják a kormányt hallgatása miatt, de komoly formában felmerültek olyan tervek, hogy miképen lehetne a kormányt arra kényszeríteni, hogy a kormányzati politikában olyan változásokat eszközöljön, amelyek felelnek a Rothermere levélben meglefektetett elveknek. Egyelőre természetesen konkrét tervek nem merültek fel, sőt az a látszat, hogy a kormány és pártja inkább arra az álláspontra helyezkednek, hogy hallgatnak abban a reményben, hogy minden csoda csak három napig tart. Az ellenzéken természetesen másképen ítélik a helyzetet. Bármennyire tartózkodó momentán maga az ellenzék is, ez a rezerváltság azonban a várakozásnak a jele. Az ellenzék ugyanis nem tud az ünnepek miatt egymással érintkezni s így egységes fellépésben megállapodni, ellenben tény, hogy az ellenzék részéről többen szóvá akarják tenni az ügyet. Értesülésünk szerint az ellenzéknek A Kőbányai PolCtál*! Serfőzde Szent István Porter sörének a Központ (Holler) szálloda éttermében. poharankénti kimérése megkezdődött