Orosházi Friss Ujság, 1930. január-március (19. évfolyam, 1-73. szám)
1930-03-20 / 65. szám
2 OROSHÁZI FRISS ÚJSÁG dűl a sajtó védelmezte a kitűzött eszméket, a sajtó élesztgette a hitet egy jobb jövőben. A jobbágyság felszabadítása, a törvény előtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben, a vallás és a lelkiismeret szabadsága mind alapvető személyes szabadságjogok, amelyeknek tiszteletben tartása és megvédése minden jogállam kötelessége. Ezen, a jus naturaleban, a természetjogban gyökeredző szabadságoknak megvannak azonban — épen ezen jogok gyakorlásának lehetővé tételére — az állami együttélés által megszabott határai, azonban ez az ideális törvényes szabadság maga a természetes szabadság, mely csupán az összeség és a többiek szabadsága érdekében szenvedhet megszorításokat s ezentúl minden más megszorítás csak ideig óráig állhat fenn. Mindezek a szabadságjogok az egyéniség önérvényesülési jogának természetes folyományai, hiszen az emberek nem gépek, melyeket bizonyos minta és a számukra rendelt munka szerint építenek, az embernek fejlődnie kell. A szabadságjogok érintésénél ne feledjük el, hogy a világtörténelem tanúsága szerint az emberiség a haladás élvezett gyümölcseiért oly szilárd jellemeknek tartozik köszönettel, akik annak idején gyakran közvéleménnyel helyezkedtek ellentétbe. A parlamentáris felelős kormány intézményéről felesleges bővebben szólnunk, hiszen ez a demokratikus államélet elsőrendű kritériuma. Mélyen tisztelt Díszközgyűlés! Térjünk vissza a múlt e dicsőséges napjától szomorú jelenünkbe. Kossuth Lajos mondotta egyik gyönyörű beszédében: Mirajtunk egy fojtó gőznek nehéz átka ül, a bécsi rendszer csontkamrájából sorvasztó szél furcánk, mely idegeinket megmerevíti s lelkünk röptére zsibbasztólag hat.» Ma, sajnos nem csak a bécsi csontkamrából, hanem a prágai, bukaresti, belgrádi és még sok más csontkamrából fu ránk a sorvasztó szél, egyesülve a világgazdasági válság számom szelével. Polgáraink, munkásaink, minden foglalkozású hazánkfiai millió gondoktól gyötörten, lehorgasztott fővel járnak. Sok helyen már a mindennapi kenyér sincs meg, máshelyütt pedig csak úgy néz ki, mintha megvolna. A mezőgazdaság, ipar, kereskedelem mezején olyan egzisztenciák omolnak össze, melyeket hosszú életek legtisztesebb munkája teremtett meg. A munkások összeszorított fogakkal munkát követelnek azoktól, akik maguk is boldogok volnának, ha munkával elláthatnák őket, hiszen az u. n. burzsoáziára is az existenciális bajok tömege zudult. Látjuk mindnyájan s látnia kell a külföldinek is, hogy itt csak határaink komoly revíziója segítene, mely meghozhatná a ma farkasszemet néző nemzetek lelki kiengesztelődését s végeredményben a ma szembenálló nemzeteket egy nagy egységes, magát jól kiegészítő gazdasági területté kapcsolná össze, amely a boldogulást kölcsönösen lehetővé tenné. Ehelyett újra viszik Európa népeit az örvény széle felé. Hát nincs a világ vezetői között senki, aki kossuthi lánglélekkel felrázná az elvakult sorsintézőket?! Mi magyarok csak egyben bízhatunk: ezer év alatt sokszor hallottuk, amikor megkongatták felettünk a temetési harangot s mégis itt vagyunk és csonkaságunk mankóit előbb utóbb eldobva, itt leszünk — si fractus illabatur orbis még akkor is, ha összedül az egész világ, csak éljen bennünk tovább Széchenyi, Kossuth, Deák Ferenc szelleme s márciusi ifjak törhetetlen lelkesedése és a szabadságszeretete. Községi képviselők beadványa a postapalota ügyében Rendkívüli közgyűlés összehívását kérik A postapalota elhelyezésének kérdése tudvalevőleg már foglalkoztatta a képviselőtestületet, amikor is kimondotta a közgyűlés, hogy a községháza telkéből nem ad telket a postapalota építése céljára, hanem más telkeket ajánl megvételre a kincstárnak. Ez ügyben egy deputáció járt a kereskedelmi miniszternél eredménytelenül. Most Szabó Antal, Bille Bernát, Kovács Lajos, dr. Kálmán László, Schvvarcz Károly, Wigner Géza és Bayer István községi képviselőtestületi tagok beadványt intéztek a községi elöljárósághoz, melyben rendkívüli közgyűlés összehívását kérik a postapalota elhelyezése ügyében. Beadványukban indítványozzák azt, hogy a postapalota céljára a községháza telkéből megfelelő területet engedjen át a község a kincstár által felajánlott összegért, amennyiért a Félix és Gajdács telket a kincstár megvásárolta, vagy akár a Künstler Dezső, akár a Székács József házának vételára és a postakincstár által felajánlott összeg közti különbözet fizetését vállalja magára. Orosházi gazdák állatai a budapesti tenyészállatvásáron Remek anyaggal vesznek részt az orosházi gazdák Most nyílik meg Budapesten a tenyészállatvásár, mely nagy nevezetessége nemcsak a fővárosnak, hanem az egész országnak. Az ország állatállományának szinét-javát hozzák ide, hogy dokumentálják a magyar állattenyésztés nívóját és hogy, aki akar alkalma legyen a legjobbat vásárolni. A budapesti tenyészállatvásár Orosháza szempontjából is nevezetes. Orosháza gazdálkodói is felvitték legszebb állataikat a vásárra, olyan gyönyörű kollekciót, amit nemhogy más városok, de egész megyék sem produkálnak. Első helyen áll e téren az »Orosházi Szarvasmarhatenyésztők Egyesülete«, mely egyesület 38 bikát és 2 tehenet küldött fel az tenyészállatvásárra. Ezek a pompás állatok, különösen igy egy egyesület kiállításában bizonyára méltó feltűnést fognak kelteni még ott is, ahol az egész ország állatállományának legszebb példányai lesznek együtt. Orosházi gazdák 10 darab ménje is szerepel a kiállításon. Szintén remek állatok, bizonysága annak, hogy az orosházi lótenyésztés egyre fejlődő haladásában nincs megállás s a nagyszerű anyag évről-évre gyarapszik. Végül orosházi járásbeli gazdák kancáit vitte fel a békéscsabai méntelep parancsnoka. Hogy milyen értékes anyag lehet ez, bizonyítja, hogy a méntelep saját költségén szállíttatta fel az állatokat s még az ápoló költségeit is ő fizeti. A felvitt kancák tulajdonosai: Székács Vilmos orosházi-gyulamezei gazda, Tótkomlós község, Lehoczky Pál tótkomlósi gazda és Fülöp István békéssámsoni gazda. Bizonyosra vesszük, hogy mint más években is, úgy az idén is szép eredményt érnek el az orosházi gazdák állatai a budapesti tenyészállatvásáron. Minden bizonnyal nagy feltűnést fognak kelteni a budapesti tenyészállatvásáron Spilka Imre sertései is, amelyek országos nevet szereztek máris maguknak s most bizonyára még szélesebb körök érdeklődését fogják megnyerni. Csütörtök, 1930 március 20 Megtörtént az állatösszeírás Orosházán 2149 szarvasmarha, 2101 ló, 4974 sertés és csak egy szamár van Orosházán Befejezték Orosházán az állatösszeírást, melynek adatait most összegezték és állították össze a statisztikát az Orosházán található állatokról. Ebből megállapíthatjuk, hogy melyik állatfajtából mennyivel rendelkezünk. Íme a statisztika adatai: Szarvasmarha van összesen 2149 darab. Ez a szám a következőképpen oszlik meg: Közhasználatra szánt tenyészbika 23, csak tulajdonos által használt 8. Tehén saját apaállattal bírók birtokában 1330, saját apaállattal nem bírók birtokában 213. Üsző 374, ökör 112, tinó 32. Ló van összesen 2101 darab. A lóállomány a következőképpen oszlik meg: Mén 89, kanca 1290, heréit felnőtt 645, heréit csikó 77. Sertés van összesen 4974 darab. A sertésekből kan. 193, koca 755, nősténymalac 1611, ártány 2415. A többi állatokból juh 669 darab, kecske 28, szamár 1 darab. Interpellációs nap a képviselőházban Folyik a fővárosi törvényjavaslat vitája Budapestről jelentik. A képviselőház szerdai ülésén a fővárosi törvényjavaslat részletes vitáját folytatták. A 33. szakasznál, amely szakbizottságokról szól, ismét hosszabb a vita volt a kegyúri jog gyakorlása körül. Számos felszólalás után a Ház többsége a belügyminiszter javaslatára úgy döntött, hogy a kegyúri bizottság tagjait csupán a katolikus tagok válasszák maguk közül. A 34. és 35. szakaszokat eredeti szövegben, illetve előadói módosítással fogadták el. Élénk vita volt a tanácskozás rendjéről szóló 36. szakasznál, amelynél az ellenzék szónokai a tanácskozási idő meghosszabbítását s a klotikrendszer eltörlését kérték. Az elnök a vitát félbeszakítva napirendi javaslatot tett, majd Usetty Béla személyes kérdésben szólalt fel és utána áttértek az interpellációkra Felolvasták Walko Lajos válaszát Fábián Béla régebbi interpellációjára a Szolovieszki-szigeteken internált hadifoglyok hazahozatala ügyében. A miniszter tudomása szerint az ott internált hadifoglyok között nincsenek magyarok és akik még kint vannak Oroszországban, nagyrészük önként maradt ott. Hegymegi Kiss Pál az összeférhetetlenségi és érdekeltségi szabályok hiányát tette szóvá a vidéki törvényhatóságokban. Scitovszky szerint a vidéken is a megfelelő fővárosi törvény az irányadó, amit a városok legfeljebb szabályrendeletekkel egészíthetnek ki, de tőle el nem térhetnek. Fitz Artur a vetőburgonya-behozatal visszásságait tette szóvá, interpellációját kiadták a földmivelésügyi miniszternek. Gál Jenő a moziengedélyek kérdésével foglalkozott, amivel egyesek a közérdek rovására üzérkednek. Scitovszky nem tud ilyen üzérkedésről, ha ilyen eset tudomására jut, az engedélyt visszavonja. Fábián Béla kifogásolta, hogy az Ipartanács egyetlen kisiparos-tag nélkül alakult meg s a munkanélküliségi értekezletre se hívták meg a kisipar képviselőit. Bod kijelenti, hogy a kisiparnak megfelelő képviselete van az Ipartanácsban, különben a tanácsban külön kisipari osztályt szerveznek és a taglétszámot felemelik. Fábián a választ nem veszi tudomásul, mivel szerinte a miniszter politikája pusztulásba kergeti a kisipart. Fábián ezután Wekerléhez intéz kérdést: van-e tudomása arról, hogy a Társadalombiztosító Intézet járulékait fel akarják emelni? Kéri, hogy ezt a tervet utasítsa vissza, mert ez merénylet volna a magyar társadalom ellen. Wekerlének nincs tudomása az emelési tervről és — expozéjához híven — mindent el akar kerülni, ami a közterhek emelésével jár. Krisztián Imre azt teszi szóvá, hogy a dohányjövedék központi igazgatósága a dohánytermelési engedélyek nagy részét kiadta és a kistermelőket feltűnően mellőzték. Jóindulatú elbírálást kér. Wekerle szerint a termelési engedélyeket szabályszerűen adják ki, de a panaszokat megvizsgálja. Aki jövedéki kihágást követett el, attól megvonják az engedélyt. Farkas István a belügyminisztert interpellálta azért, mert a budapesti főkapitányság a csehszlovákiai magyar ifjúság »Sarló« szervezetének megtiltotta, hogy március 15-én koszorút helyezzenek Petőfi szobrára. Farkas interpellációja nagy vihart idézett fel a Házban. Az egységes párton többen Farkas felé kiáltoztak: Cseh csatlósok! Meg vannak elégedve a kisebbségek sorsával! Az utódállamok színeivel díszített koszorút nem tűrjük Petőfi szobrán! Farkas: Örülni kell, ha ott láthatjuk! Scitovszky kijelentette, hogy a rendőrség nem tiltotta meg a koszorú elhelyezését, csak figyelmeztette az ifjakat, hogy az nagy visszahatást keltene és ellentüntetésre adna alkalmat, mire önként visszavonták kérelmüket. Bárdos Ferenc a gyűlések rendszeres betiltása ügyében interpellált. Scitovszky konkrét adatokat kért, akkor majd intézkedik. Az ülés hat óra után ért véget. Értekezlet a miniszterelnöl a gabona-probléma megoldásáról Budapestről jelentik: Szerdán délelőtt nagy fontosságú értekezlet volt Bethlen miniszterelnöknél, amelyen Wekerle, Bad Mayer és Vass miniszterek és több gazdasági szakreferens vett részt. Az értekezlet a gabona-probléma megoldásával foglalkozott. Kétszer adta haszonbérbe a földet Pipis János tótkomlósi lakos az ősszel két kishold földet vett ki haszonbérbe Makai János ugyancsak tótkomlósi lakostól öt mázsa búzáért és a haszonbért ki is fizette Makainak. Mikor azután megakarta munkálni a bérelt földet, látta, hogy az már be van vetve.Utánajárt a dolognak és megtudta, hogy a földet Makai másnak is kiadta. Mivel Makai a haszonbér fejében felvett 97 pengő 50 fillért nem akarta visszafizetni Pipisnek, az feljelentést tett ellene és az ügy a járásbírósághoz került, ahol a büntetőbíró csalás vétségéért 14 napi fogházra ítélte Makai Jánost. A Nemzeti Bank jegyforgalma március 7—15 között 16,9 millió pengővel csökkent. Vass József népjóléti miniszter címére névnapja alkalmából az üdvözlő levelek és táviratok ezrei érkeznek.