Orosházi Hírlap, 1959. január-március (4. évfolyam, 1-13. szám)
1959-01-01 / 1. szám
40 éves a Magyar Kommunista Ifjúsági Mozgalom Négy évtizeddel ezelőtt, 10 nappal a KMP zászlóbontása után alakult meg az Ifjú Munkások Országos Szövetsége. Egy hónap múlva, 1918. december 30-án csatlakozott a Kommunista Párthoz. A párt segítette az „Ifjú proletár’’ című ifjúsági lap megjelenését. Az ifjúsági szervezet megalakulását komoly munka és harc előzte meg. Megalakult a Művelődési Kör, melynek szellemi vezére Szabó Ervin lett. A Gallilai- kör Ady nevét tűzte lobogójára. Tüntetéseken, tömegmegmozdulásokon, harcban az imperialista Világháború ellen, vállvetve vitték a lobogót a fiatal kommunisták. A Tanácsköztársaság dicsőséges 113 napja alatt az IOSZ komoly oktatási, népművelési munkához fogott és széles körben magához vonzotta a diák- és parasztifjúságot is. Az „Ifjú proletár" 1919. május 5-i száma ezt írja: „Az IOSZ Központjának 18 éven felüli kiképzett tagjai beálltak a Vörös Hadseregbe..." . A dühöngő fehér terror idején élt és dolgozott a kommunista ifjúsági szervezet. A fasizmus erősödésével nehezedett munkájuk. Turista, sport, szakszervezeti egyletekben munkálkodtak a fiatalok. Sokan közülük életükkel fizettek a kommunizmus ügyéért. A felszabadulás után több ifjúsági szervezet bontott zászlót. 1950-ben megalakult a DISZ. Sokat tett az ifjúság nevelése érdekében, de az ország politikai életében megmutatkozó hibák nem maradtak nyomtalanul az ifjúság szövetségében sem. Az ellenforradalom után a magyar ifjúság legjobbjai alakították meg a KISZ-t. A Kommunista Ifjúsági Szövetség 1919-es elődei hű követőinek érzi és vallja magát és zászlójára tűzte, amit 40 évvel ezelőtt úttörő elődei: „Hűség a néphez, hűség a párthoz.” KISZ tagkönyvcsere Az elmúlt néhány hónap alatt jól vizsgáztak a KISZszervezetek. Különösképpen a választások ideje alatt derekasan vették ki részüket, alaposan megcáfolva azt a véleményt, hogy a mai fiatalokat nem érdekli a politika, ezek csak élni akarnak jól, de tenni jövőjükért semmit. Bebizonyosodott, hogy a mai fiatalok igenis politizálnak, a különböző ifjúsági gyűléseken is. Bátran kiálltak a párt ügye mellett akkor, amikor a Hazafias Népfront jelöltjeire szavaztak. Nem-e politikai állásfoglalás az, hogy már nem fogott rajtuk az ellenség suttogása? Tanultak 1956. októberéből. Megtanulták becsülni a pártot, a munkáshatalmat, becsülni eredményeinket. Ez az időszak komoly tanulság minden KISZ- vezető és KISZ-tag számára, hogy igenis kell és elengedhetetlen; a szervezett és szervezeten kívüli fiatalok politizáljanak. A tapasztalatok birtokában újabb lépést tehetünk előre. A fiatalok igénylik azt, hogy az idősebb kommunista elvtársak többet éljenek közöttük. Erre enged következtetni az, hogy ahol az idős elvtársak szívesen tartózkodnak a fiatalok körében, és kérésükre élménybeszámolókat tartottak az illegalitásban végzett munkájukról, a fiatalok többsége megértette: a Kommunista Ifjúsági Szövetség valóban erkölcsös, tisztelettudó , becsületes fiatalokat akar nevelni. Ennek adtak kifejezést az orosházi Faipari Vállalat KISZ alapszervezetében is, amikor december 21-én megtartották a zászlóavató, névadó és tagkönyvkiosztó gyűlésüket. Az üzemi pártszervezet zászlót ajándékozott a fiataloknak. A szervezet tagjai a hős Zója cselekedeteit tartják példaképül, annak nevét vette fel az alapszervezet. Hasonlóan a kiscsákói KISZ alapszervezetben is idős, harcos párttagok szóltak a fiatalokhoz. Új, nagyszerű, nagyjelentőségű esemény az, ami jelenleg történik a KISZ-szervezetekben. Megszűnnek az ideiglenes tagsági könyvek, helyüket ízléses kivitelű, szervezetük komolyságához illő új tagsági könyvek váltják fel. A tagkönyvcsere idején a szervezetek felmérik azokat az erőket, amelyek képesek és akarnak tovább dolgozni a fiatalok világnézeteinek formálásán. Ezért az a helyes, ha a tagnyilvántartások rendezése során elbeszélgetnek a KISZ helyi szervezet minden tagjával és megkérdezik, akarsz-e továbbra is a KISZ tagja lenni? Dicsérendő, hogy városunkban igen kevés helyen történt meg — noha előfordult, — hogy a tagkönyvcserét csupán adminisztratív tevékenységnek tekintették és csak azt nézték meg, hogy X. Y. szerepel-e a nyilvántartó könyvben. Az ilyen összeírás káros, nem segíti elő a szervezet megerősítését. Éppen ezért helyesen cselekedett az az alapszervezet, amelyik felhasználta ezt az időpontot arra, hogy megismerje a fiatalokat. A Vas- és Kályhaipari Vállalat KISZ vezetősége meghívta a Ruhagyár KISZ-lstáit is a tagkönyvcsere idején tartott taggyűlésre. Az ilyen KISZ- szervezet képet tud alkotni a fiatalok politikai állásfoglalásáról, egyéni és közös problémákról. Van azonban egy igen durva megnyilvánulás is a tagkönyvcsere idején. Egyes KISZ-vezetők így fogalmazták meg mondanivalójukat: „Ez az időszak az, amikor kizárhatjuk azokat, akik keveset járnak a szervezetbe.’“ Ez a felfogás igen káros, ezt — helyesen — a KISZ Városi VB elítélt és megakadályozza annak végrehajtását. Valóban vannak, akik keveset tesznek az ifjúsági szervezet érdekében, de vajon a vezetőség megnézte-e, hogy nem-e azért dolgoztak keveset, mert meg sem bízták őket?! Vagy, ha megbízták, nem számoltatták be. Ez bizony kedvét szegi mindenkinek. Úgy vélik, hogy a vezetőség mellőzi őket. Nagyszerű feladatot hajtanak végre a fiatalok napjainkban, de teljessé akkor lesz, ha úgy dolgoznak, hogy ez a komoly politikai akció a KISZ-szervezet megerősítését szolgálja, OROSHÁZI HÍRLAP Tanácsülés volt Nagyszénáson December 28-án ülést tartott a nagyszénási községi tanács, ahol az 1958. évi községfejlesztési terv végrehajtását és az 1959. évi községfejlesztési tervet tárgyalták meg. A községfejlesztési problémákhoz 23-an szóltak hozzá. A községi tanács 1959. évi községfejlesztési fő célja a gyógyfürdő építése. A tanács tagjai éppúgy, mint az előző években társadalmi munkával is segítik az építkezést. Kisgyűléseket tartanak, ahol jól megszervezik a társadalmi munka végzését, így, ha több társadalmi munkát végeznek, a fürdő építéséből felszabaduló összeget villanyhálózat bővítésére, az iskolák bekerítésére, járdaépítésre tudják felhasználni. Felvetették a tanácsülésen, hogy ne aprózzák el a rendelkezésre álló összeget, mert emiatt késett az előző években is a fürdőépítés. Az ülésen a Hazafias Népfront helyi vezetősége is jelen volt, amely bejelentette a tanácsülésnek, hogy a tanácstagok részére 7 előadást tervez a kötelességek és feladatok teljesítéséről. A tótkomlós Haladás Tsz 190 kat. holdra jutó számos állatállománya az 1957. évi zárszámadástól az 1958. évi zárszámadásig 52-del nőtt. Az egy tehénre jutó tejtermelés átlaga 3,600 liter. Asztalterítési verseny A leány-diákotthonban e hó 5- én került sor a hagyományos asztalterítési versenyre. Már pár héttel azelőtt megindult a készülődés. Az első három helyezett a harmadik, második és az első osztály lett. A harmadikosok asztala ízléses kézimunkával volt díszítve. Az egész díszítésen meglátszott, hogy a lányok szívügyüknek tekintették a versenyt és ízlésük sokat fejlődött a tavalyihoz képest. Egész ember — Még ma is jól emlékszem arra a napra, amikor a Dózsa Tsz-be léptem; 1949-et írtunk. — Milyen életem lesz itt? — töprengtem, így kezdi beszélgetését ismerősöm, s aztán lelkesen, hosszan meséli el a szövetkezeti életének történeteit. * Serdülő legényke volt, mikor belépett, hiszen most 28 éves. Gyorsan megkedvelte a szövetkezeti életet, megszerette a munkatársait, azok is őt. A magas, nyúlánk fiatalember a legnehezebb munkánál volt mindig található. Egyébként csendes, szófiáin ember, különösen a gyűléseken. Valahogy úgy érezte, ha szólna is, — talán nem jól. Ott van a Gyurka, az tanul is, kommunista, jobban érti. Ekkor olyan szégyenfélét is érzett magában, amiért nem járt rendszeresen a fiatalok foglalkozásaira, biztos bátrabb lenne. — Nem éreztem magam egész emberinek — csapta fel fejét, s néhány szőke haj lopakodott ki a sapka alól —, de most közel állok hozzá. Szavából büszkeség csendült ki és tovább beszéli élete legfontosabb részét, ahogy ő mondja: legszebb szakaszát. Egész emberré akart válni. Tudni, dolgozni, beszélni, tanulni. Úgy, ahogy ő látja, hallja a kommunistáktól. Egyre sűrűbben böngészte az újságot, néha-néha gimnáziumiba járó öccsének könyvét lapozgatta. Sok újat talált benne, így kezdett ismerkedni a „tudománnyal”. Milyen boldog volt, amikor egyre többször kérte ki véleményét Gyuri, a párttitkár. Úgy érezte, nem hagyják magára, még sokkal jobban ment a munka, könnyebb volt a zsák csépléskor. Szaporodott a munkaegység, nőtt a keresete. A párttitkár, akit úgy ismernek a szövetkezetben, hogy ő az első és legjobb barát , jól figyelte a fiatalember munkáját. Egy ízben, amikor beszélgettek, rosszallóan csóválta a fejét. — Munkádban semmi kivetni való nincs, de, hogy feledkezhettél meg a tanulásról? A fiatal, haladni, tanulni vágyó ember érezte, hogy mulasztást követett el. Magyarázkodjon? Annak mi értelme van? Igaza volt a titkárnak. Igaz, hogy ő maga tanult, de a szervezett oktatásban való részvétel nagyobb segítséget adott. Nem ígért semmit, de többet nem maradt el a tanulással. Úgy érezte, Gyuri bácsi nemcsak párttitkár, de barátja is. Nem is egyedül csak ő a barátja, hanem a tsz minden kommunistája, mert mndokin segíteni akar. Valahányszor nehéz helyzetbe kerül, bátran fordul a párttitkárhoz. Egyre hevesebben pergeli az eseményeket, meghatódva beszél arról a napról, amikor így szólt hozzá a titkár: „Hogy látod a párt életét?” Ő zavarba jött, mit mondjon? A párt ott van közöttük állandóan, segíti, tanítja, vezeti és ő is egyre közelebb érzi magát hozzá. Hiszen már a moziban pergett filmek is jobban tetszenek neki, mert megérti tartalmát. Mit mondjon? Bármerre néz, a jobblét. Mind a párt segítségével jött létre. Nem, nem erre kíváncsi a titkár. És, amit már magában oly sokszor elmondogatott, most már hangos szóval, bátran mondta el a titkárinak. — Szeretnék köztetek lenni. — Tekintete kutatva fürkészte a titkár arcát, s mintha azt olvasta volna le: jól van Jani. Kezet fogtak: a két barát, a nevelő és a tanítvány. * Néhány nap múlva János ott áll majd a párt előtt, a kommunisák előtt, akiknek vezetéséivel sikert ért el a szövetkezet és ha majd a piros könyvek emelkednek a magasba, akkor érzi magát igazán „egész” embernek. Bocskár János Nagy időkre emlékezünk A Vörös Újság december 21-i száma „Utat keres a forradalom” című cikkében ezeket írja: „a magyar proletariátus és szegénység feltámad urai ellen... Csak egy pár jellemzőbb esetet sorolunk fel. Debrecenben a munkások minden forma mellőzésével elcsapták a polgármestert, Szegeden szuronyos katonákkal kergették el a közélelmezési hivatal vezetőjét... Az államnyomda és a Ganz-Danubius gyár munkásai elkergették igazgatójukat...” Massaryk, a hazájába hazatért csehszlovák köztársasági elnök beszédet mondott december végén. Javasolta a Középeurópai Egyesült Államok létrehozását, a magyarokat azonban nem venné fel ebbe. Szegeden a szociáldemokrata párt szabadságünnepet rendezett, ezen hangzott el megnyitóként Móra Ferenc híres beszéde „Hiszek az emberben!’1 címmel. Az ünnepélyen egyébként Juhász Gyula is szerepelt, verseiből olvasott fel. A Népszava 1919. január 2-i száma tudósításban számol be a gyomai mezőgazdasági munkások mozgalmáról, és a földbirtokosok magatartásáról: „Gyomáról írják nekünk: Az Itteni Harkányi-féle birtokon most törik a kukoricát. A Zsófia-majori gazdaságban ugyanis valami Weinberger nevű intéző annak idején közhírré tétette, hogy kukoricatörésre a munkások jelentkezzenek. Jelentkeztek is, de az intéző által egyoldalúan megállapított egy hold kukorica betakarításáért és behordásáért ajánlott egy mázsa kukoricáért ezt vállalni egyáltalán nem akarták és minthogy az intéző úr sem volt hajlandó a jelentkező munkások követetését a legkevésbbé is figyelembe venni, úgy a kb. 300 holdnyi, főként a mostani körülmények között kiválóan jó minőségű és olyan nélkülözhetetlen kukoricatermés mindezideig lábon maradt. Ezt tette szóvá a helyi Nemzeti Munkás- és Katonatanács dec. hó 19-én tartott ülésén Putnoki József elvtárs. És az erre vonatkozó határozat értelmében Kiss László járási főszolgabíró és Harsányi Pál tanácselnök érintkezésbe léptek az intézővel, aki azonban hajthatatlan maradt. Erre a 24-én délután megtartott nagygyűlés határozatilag kimondta, hogy az intéző úr önkénye és vétkes mulasztása folytán veszendőben lévő, és a súlyos viszonyok között olyan égetően szükséges kukoricatermést közvagyonnak tekinti. A népgyűlés határozatát végre is hajtották. Az intéző úr egyébként más téren is súlyosan vétett a közérdek ellen. A munkások azt állítják ugyanis, hogy kb. 30—40 holdon termelt kendert, és ott, künn a szabadban égettette el akkor, amikor a ruházati szükségletek pótlása céljából még a csalánt is kényszerítettük összeszedegetni. Ha ez így van, úgy az ilyen eljárások jellemzésére nem találhatunk eléggé súlyos szavakat. Szigorú megtorlást követelünk! A fentiek erős bizonyítékok a régi fecsérlően és oktalanul gyodalkodó nagybirtok ellen.*’ Dobozon, január 5-én, délelőtt a község földmunkásai a községháza előtt tömeggyűlést tartottak. Ezen a gyűlésen nemcsak a község lakosai, hanem a környékbeli községek, falvak földmunkásai is képviseltették magukat. Somló elvtárs ismertette a napirendet, beszéde végén pedig határozati javaslatot terjesztett be, amely kimondja, hogy a község munkásai és a földtelen parasztok megalakítják a helybeli paraszt- és munkástanácsot. A gyűlés után a helybeli községi iskolában értekezletet tartottak, ahol az elvtársak megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártjának dobozi szervezetét. Orosházán Zatykó Sándor (cipész), aki kommunistának vallotta magát, megkezdte az ifjúmunkások megszervezését. Az orosházi kommunista csoport a mai nagyáruház helyén lévő vendéglőben tartotta összejöveteleit. Fancsovits György