Orosházi Hírlap, 1962. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)

1962-01-04 / 1. szám

2 OROSHÁZI HÍRLAP Megjelent a rendelet a kisiparosok kötelező nyugdíjbiztosításáról A Magyar Közlöny vasárnapi számában megjelent a kisiparo­sok kötelező nyugdíjbiztosításáról szóló rendelet. Nagy jelentőségű intézkedés ez, amely újabb dolgozó réteget mentesít az öregkor bi­zonytalanságától. Megvalósult a kisiparosok sok évtizedes kíván­sága, hogy öregségük, megrokkanásuk esetén nyugdíjban, elhalá­lozásuk esetén hozzátartozóik ellátásban részesüljenek. A biztosítás minden kisiparosra, háziiparosira és vándoripa­rosra kötelező. A biztosítás alapján a kisiparos jogosult 1. öregségi nyugdíjra, ha 60. életévét (nő az 55. évet) betöltötte és legalább 10 évi biztosítási ideje van; 2. rokkantsági nyugdíjra, ha munkaképességét legalább kéthar­­mad részben elvesztette és lega­lább 10 évi biztosítási ideje van. A nyugdíj folyósításának termé­szetes feltétele, hogy az iparos iparát megszüntesse. A kisiparos halála esetén özve­gye nyugdíjra jogosult, ha az el­halt legalább 10 évi biztosítási időt szerzett. Ellátás illeti meg az el­halt árváját és az elhalt által el­tartott rokkant szülőt is. Rendkívül méltányos esetekben kivételes ellátást kaphat az a kis­iparos, aki a 10 évi biztosítási idő megszerzése előtt kénytelen iparát munkaképtelenség miatt feladni. Kivételes ellátás engedélyezhető indokolt esetben az özvegynek is, ha férje a 10 évi biztosítási idő megszerzése előtt hal meg Az öregségi és rokkantsági nyugdíj összege 10 évi biztosítási idő esetén havi 400 forint Ez az összeg minden további biztosítási évvel havi 20 forinttal emelkedik. Az özvegyi nyugdíj a férjet meg­illető összeg fele. Ennyi a szülői nyugdíj is. A fenti szolgáltatások ellenében havonta 80 forint nyugdíjjárulékot kell fizetni. Ez a megállapítás rendkívül kedvező, mert 10 éven át fizetett járulék két évi nyugdíj­jal már megtérül. Még kedvezőbb azoknak a hely­zete, akik korábban munkavi­szonyban álltak és ez az idejük nyugdíj szempontjából elveszne. A kisipari biztosítás megvalósulá­sával most már össze kell számí­tani a munkaviszonyban eltöltött időt és a kisipari biztosításban szerzett éveket, ha a kettő között 5 évnél hosszabb megszakítás nin­csen. Ugyanez az eset, ha a kis­iparos ktsz tagja volt. Lehetőség van arra, hogy az a kisiparos, aki 1962. január 1-én az 50., nő a 45. évét még nem töl­tötte be, nagyobb összegű nyug­díjra biztosíthatja magát. Ezek kétféle biztosítási forma között választhatnak. Az egyiknél 10 év után a nyugdíj havi 600 forint, ami minden évvel 30 forinttal emelkedik. Itt a havi járulék 150 forint. Választhatnak továbbá olyan megoldást is, amely 10 év után havi 800 forint nyugdíjat biztosít. Ez esetben havonta 200 forintot kell járulékként fizetniük. A magasabb nyugdíjra való igényt 1962. január 31-ig be kell jelen­teni. A kisiparosok kötelező nyugdíj­­biztosítása 1962. január 1-gyel lép életbe. MOZAIKOK 1961-ből 1961-ben fejeződött be városunk területén a mezőgazdaság szoci­alista átszervezése, amelynek ré­vén néhány parasztember kivéte­lével a földművelők a szövetkezeti utat választották, s a közös gaz­daságokban munkálkodnak, jobb sorsuk érdekében. A városban 7 szövetkezet működik, összesen 4258 rendes, 768 pártoló taggal. A szövetkezetek közös földterülete egy híján 24 ezer hold, míg a ház­táji 4104 holdat tesz ki. A szövet­kezetekhez tartozó földterület ös­­­szesen 28 103 hold. *­­ Az elmúlt esztendőben jelentő­sen növekedett a lakosság vásár­lóereje, amelyet különösen az bizonyít, hogy igen sok, úgyneve­zett tartós használati cikk talált gazdára a boltokban. A jármű­­boltban megtudtuk, hogy 1961- ben 221 motorkerékpárt, 1108 ke­rékpárt és 95 varrógépet vásárol­tak. A műszaki boltban pedig ar­ról tájékoztattak bennünket, hogy 350 televíziókészüléket, 700 rádiót, két, egyenként 13 500 forintos ze­neszekrényt, 400 mosógépet, 12 hűtőszekrényt, 50 villamos hősu­gárzót, 25 magnetofont, 80 porszí­vót és 30 padlókefélőt adtak el az orosházi és környékbeli dolgozók­nak.• Igen szép évi forgalomról ta­núskodnak a könyvesbolt adatai is. Mint megtudtuk, 1961-ben egy­millió 550 ezer forint értékű könyv talált gazdára. A megvá­sárolt könyvek között igen sok a népszerű sorozat, a különböző ér­tékes kötet, a szakkönyv, s szép számmal adtak el a bolt dolgozói hanglemezt is: opera-, operett, és táncdalfelvételeket... Természete­sen a számadatok még önmaguk­ban nem sokat mondanak, hiszen főleg a bolt dolgozói a megmond­hatói annak, hogy hányan és há­nyan vásároltak értékes, hasznos könyveket egyszerű munkásembe­rek, szövetkezeti gazdák, akik­nek hajdan a megélhetés is nagy gondot okozott, nemhogy kultúrá­­lódásra lett volna lehetőségük. De érdemes megemlíteni azt is, hogy ezek az emberek milyen tervsze­rűen és célszerűen olvasnak, hi­szen közülük igen sokan előjegy­zésben vannak a könyvesbolt­ban, hogy különböző sorozatokat, kiadványokat előre biztosítsanak maguknak. Orosházán 20, a járásban 25 tűz­­eset fordult elő. Az állami tűzoltó­­ság 38, a községi tűzoltóság pedig 7 esetben lokalizálta a tüzet. A községi tűzoltóság 12 tűzesetnél közreműködött az oltásban az ál­lami tűzoltósággal. A járási tűzol­tóság ugyancsak 12 esetben adott segítséget a környező járások terü­letén bekövetkezett tűzeseteknél. A tűzoltóság gyors beavatkozása és jó munkája eredményeként a tűzesetekből eredő kár a városban mindössze 20 ezer 200, a járásban pedig 37 ezer 200 forint. Haláleset egy alkalommal következett be a járásban. A városi tanács anyakönyvi hi­vatalában megtudtuk, hogy az el­múlt évben 524 újszülöttel gyara­podott Orosháza lakóinak száma. Ennél jóval kevesebb volt a halál­eset: összesen 303. Ugyanakkor 211 jegyespár állt az anyakönyv­vezető elé házasságkötés végett. Az 524 újszülött közül 80 a szo­cialista névadó ünnepség kereté­ben kapott utónevet. Így az 1960- ban nyitott névadási emlékkönyv­be bejegyzett gyermekek száma 130-ra emelkedett. A városban 14 egyszobás, 16 ket­tőszobás, 2 háromszobás magán­tulajdont képező ház épült és kb. 20 építése folyamatban van. Leg­több fürdőszobás, modern, 97 szá­zaléka szilárd alapú, szigetelt a talajnedvesség ellen, a szobák pa­­doltak, belső berendezésük kor­szerű. A házak cserépfedésűek. Állami beruházással — a hét üveggyári ikerlakáson kívül — 47 komfortos lakást építettek, me­lyek főleg kétszobásak. * Orosháza és a járás területén november 30-ig 26 közlekedési baleset fordult elő: legnagyobb számban, 12 esetben motorkerék­párral, 6 esetben tehergépkocsi­val, 3—3 esetben személygépko­­csival, illetve fogatos járművel, 1—1 esetben pedig autóbusszal, il­­letve vontatóval. A balesetek kö­vetkezményeként 15 súlyos és 9 könnyű sérülés történt, 2 személy pedig meghalt. A balesetek 40 szá­zalékát a járművezetők ittassága, 40 százalékát pedig gondatlansá­guk okozta. Tíz nappal előbb teljesítették éves tervüket Az Orosházi Vas- és Kályha­ipari Vállalat galvanizáló részle­gének csiszolóbrigádja, amely cé­lul tűzte a szocialista cím elnye­rését, már 1961. december 21-én teljesítette éves tervét. A brigád tagjai nagyszerű munkalendüle­tükkel, a versenyben vállalt köte­lezettségük teljesítésével, szorgal­mukkal, emberi magatartásukkal feletteseik és dolgozótársaik elis­merését, megbecsülését vívták ki. A szocialista brigád cím odaíté­lésének elbírálására január elején kerül sor. Üdvözlőkártya helyett Szerte a világon, ahol ilyenkor ünneplik az új esztendőt, min­denütt ezzel köszönnek egymásnak az emberek: boldog új évet! Az Orosházi Hírlap szerkesztőségét is elhalmozták az intézmények, üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek, egyszerű dolgozók üd­vözlőkártyákkal, amelyekben ez áll: „Eredményekben gazdag, bol­dog új évet kívánunk”. Megértettük mi az üdvözlőkártyára írt mondatból is, hogy min­den embernek más a vágya, mindenki másként képzeli el a szemé­lyes boldogságát. A fiatal lány vagy fiú szerető párt, a beteg egészséget, a lakásban szűkölködő lakást, a gyerek sikeres iskolai évet, a szülő gyermekei boldogulását kívánja és így tovább sorol­hatnánk az egyéni vágyak rengetegét. Az egyéni vágyak bár külön­bözőek, de egyben megegyeznek, hogy teljesülésükhöz alapot, lehe­tőséget a közösség munkája ad: az enyém, a tiéd, mindenkié. A jó, derék, becsületes munka az, ami ráírja az 1962-es esztendő lapjára a boldogulás betűit. A dolgozók mindinkább értik, hogy az SZKP most elfogadott programja, valamint a saját népgazdasági tervünk a mi jövőnket mutatja, hiszen a szocialista országok történelmileg azonos időszak­­ban lépnek a kommunizmus útjára a Szovjetunióval. Ez az óhaj is ott húzódik az új esztendő köszöntésében. Az a sok és nagy esemény, ami előttünk lepergett, bizakodóvá tette az embereket. És ez a bizakodás munkájuk eredményességében mutatkozik meg. Ismerek egy seregnyi munkást, akik gépeiken, munkaszervezésükben keresik a haladót, az újat. Az teszi igazán boldoggá őket, aminek megalkotásában két kezük munkájával ma­guk is részt vettek. Nagyszerű dolog, hogy a munkapadok mellett, a mezőn mind számosabban értik meg: egyéni boldogulásuk elvá­laszthatatlan a közösségtől, s ami ennek fordítottja: az általános felemelkedés az egyes családok életében tükröződik. Számos községben létesült az elmúlt években kultúrház, könyv­tár, mozi, iskola, mind, mind azt hirdeti, hogy rátaláltunk a fejlő­dés útjára. A mi kívánságunk már nem üres, tartalmatlan szokás, hanem a boldog új esztendő kívánságában már a holnap kommu­nista társadalmának ragyogó képe tükröződik, így értelmezzük mi a jókívánságokat. Mi az üdvözlőkártyák he­lyett ezúton köszönjük meg a figyelmességeket, jókívánságokat és kívánjuk öregnek, fiatalnak, férfinak, nőnek és gyermeknek egy­aránt, eredményekben gazdag új esztendőt. Bocskor János felelős szerkesztő A trágárság Egyes gyakorlati oktatók és szakmunkások, akikre az ipari ta­nulók nevelését, oktatását bízták, a fiatalok előtt is sokszor trágár szavakat használnak. A szülői munkaközösség ezért kérte az ipa­ri tanuló iskola igazgatóságát, hív­ja fel erre az illetékesek figyelmét, mert a trágárságot nem egy fiatal „kitűnően elsajátította”, s ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartja. Ennek tulajdonítható, hogy többen otthon és baráti körben is „megfelejtkeznek” magukról. Fed sem tűnik nekik, hogy tiszteletlen­séget követnek el és végeredmény­ben önmagukról állítanak ki sze­génységi bizonyítványt. Azt leszögezhetjük, hogy a trá­gárság nem a munkával összefüg­gő dolog, hiszen a munkások több­­sége nemcsak kerüli az ilyen kife­jezések használatát, hanem el is ítéli azt, aki így próbál „kiemel­kedni” a többi közül. A durva ki­fejezések használata éppen ezért nemcsak közvetlenül a munka eredményességét nem segíti elő, hanem a jó egyetértést, a kollektív szellem kialakítását sem. Mert va­jon a jóérzésű emberek közül ki szeret olyan környezetben dolgoz­ni vagy szórakozni, ahol mindun­talan trágárságot, szitkozódást hall? De ellentétben áll az érte­lemmel és műveltséggel is, hiszen a kritika, az ellentétes vélemény, a valamivel kapcsolatos méltatlan­kodás kifejezésének ez az egészen leegyszerűsített primitív módja, amely kultúrálatlanságra vall, ugyanakkor a fiatalokat bizalmas­­kodásra, tiszteletlenségre szoktat­ja. A trágárság, a durva hangnem elkerülhető, amihez azoknak, akik azt már megszokták, elsősorban önfegyelemre van szükségük. Jó segítséget nyújt ehhez a szakmai, politikai továbbképzés, az általá­nos műveltség fejlesztése. Ez for­málja, csiszolja az ember értelmét és lefarag minden olyan sallangot, amit az ember felesleges teher­ként hordoz magával. Az ipari tanulókkal, a jövő szak­­munkásaival szemben ma már szakmai, politikai és erkölcsi vit­­atkozásban, valamint az általá­nos műveltség szempontjából is nagy követelményeket támasz­tunk. A társadalom fejlődése kí­vánja ezt, amit a nevelőiknek, ok­tatóiknak szem előtt kell tarta­niok. Éppen ezért a nevelésnek olyan módszereit szükséges alkal­mazni, ami nem gátolja, hanem elősegíti a fejlődésüket. GA/DÁC^f PPOC^PRIM 1962-BEN Beszélgetés a művelődési ház igazgatójával Milyen művelődési, szórakozási lehetőségeket nyújt a város közönségének a Petőfi művelődési ház, hogyan szolgálja az állandóan fejlődő kul­­túréletünk követelményeit az 19­­2-es esztendő­ben? — erről beszélgettünk Feldmann József elvtárssal, a művelődési h­áz igazgatójával. túlmunka fejlesztéséhez szüksé­ges legjobb módszerek, s a leg­járhatóbb út keresésének idősza­ka volt, amely igen szép eredmé­nyeket hozott. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy 1961-ben sok ezerrel több ember fordult meg a művelődési házban, mint 1960- ban, több volt az előadás, s jelen­tősen gyarapodott a kultúrcsopor­­tok, az aktívák száma, javult a műsorpolitikánk. 1962-re vonatkozó tervünkben már a minőségi követelmények szerepelnek az első helyen a hi­vatásos művészek és az öntevé­keny kultúrcsoportok szereplésé­ben egyaránt. Ezt majd tapasztal­hatja a közönség; a Jókai Szín­ház 12, a Szegedi Nemzeti Szín­ház 4 opera, és az Országos Ren­dező Iroda 4 könnyű műfajú elő­adásában is. De jellemzi a mi­nőség javulását a művelődési ház színjátszó csoportjának tényke­dése is. Már betanulták Fried­rich Wolf Hazafiak című, a né­met kérdéssel foglalkozó négyfel­­vonásos drámáját, melyet üzemek­ben és tsz-ekben kívánunk előad­ni. A Petőfi-énekkar és a város legjobb szavai és Október fénye száll a földtekén címmel, zenés irodalmi műsort mutatnak be február első napjaiban —, hogy csak a legkiemelkedőbbeket em­lítsük. Itt kívánom megemlíteni azt is, hogy célunk — a jobb minőségű szórakoztatás s nevelés — érdeké­ben a művelődési ház kultúrmun­­kásai is növelik tudásukat. Ezért a 430 körüli aktíva-csoport­nak ifjúsági és felnőtt akadémiát szervezünk, amelyen filmvetítés­sel egybekötött, hasznos ismere­teket terjesztő előadásokat hall­gatnak... f. Mielőtt az új esztendőre vonat­kozó terveinkről szólnék, meg kell említenem — mondotta —, hogy az 1961-es év az öntevékeny kul-

Next