Orosházi Hírlap, 1966. április-június (11. évfolyam, 40-76. szám)
1966-04-03 / 40. szám
1966. április 3. „ÉLJEN A SZABAD, FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG" — Bajcsy-Zsilinszky felszabad !Életünket és vérünket a szabad, független, demokratikus Magyarországért” — mondotta Bajcsy-Zsilinszky Endre 1943. szeptember 16-i, miskolci beszédében. Valóban, ő életét és vérét adta a magyar felszabadulásért, küzdve a német elnyomás és fasizmus ellen. Emlékezzünk ezekben a napokban — amikor hazánk felszabadulásának évfordulóját ünnepeljük — a magyar radikális polgárság eme kiváló képviselőjére! Életének utolsó időszaka is híven tükrözi addigi harcát: tiltakozott a németekhez kapcsolódó politikánk miatt, ellenezte a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunkat; tudta, hogy ennek következménye a magyar függetlenség elvesztése lesz. — 1944-ben, amikor Magyarország a német megszállás küszöbén állt, Kállay Miklós miniszterelnökhöz írt levelében a következőket írja: „... az én szavam, holott a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunk óta minden előre bemondott számításom teljesült, mindig pusztába kiáltott szó volt: fantaszta vagyok azok szemében máig, akik Magyarországot történelmének legnagyobb katasztrófájának szélére sodorták, nyilván azért, mert előre láttam végzetes sodrásukat, és még meg is mondottam, ...ők a reálpolitikusok, a Bárdossy-féle lelkiismeretlen és túlbuzgó tökfilkók és a Werth-féle teuton zsiványok. És még a Te szemedben sem vagyok politikus? Mint ahogy a legutóbb Tombor és Barankovics barátom előtt is mondottad a merevségem miatt. Holott meg kellene köszönni itek, hogy vállalom ennek a „merevségnek” minden keserves következését és ódiumát.”Állásfoglalása világos az országot fenyegető veszéllyel szemben: „Tiltakozom Magyarország mindenfajta — csöndes, poloskaszerű, germán stílusú vagy akár erőszakos — megszállása ellen, és vallom, hogy jobb az erőszakos megszállás, mint a békésen tűrt. Mert az erőszakos megszállás legalább becsületét és jövőjét szerzi vissza, talán szenvedések, esetleg igen súlyos szenvedések, vér és pusztulás árán szerencsétlen hazánknak...” Állásfoglalása miatt 1944. március 19-én, a német megszállás napján elhurcolta a Gestapo. A reggeli órákban törtek be lakására, ő fegyverrel védekezett utolsó golyójáig. Két sebből vérezve (váll- és haslövés) került a németek kezébe. Elhurcolásakor az összecsődült, megdermedt emberek felé a következőket kiáltotta: „Éljen a szabad, független Magyarország!” A németek kínzásokkal igyekeztek megtörni ezt a szilárd, erős akaratú, félelmet nem ismerő embert, de kínzásaik kudarcot vallottak. A Gestapo börtönéből október 10-én szabadult, majd a magyar politikai rendőrség őrizetébe került. A Magyar Front követelésére a Lakatos-kormány október 15-én szabadlábra helyezi. Szálasiék október 16-i hatalomra jutása miatt kénytelen azonnal illegalitásba vonulni, így is tevékeny szerepet vállal az antifasiszta küzdelemben és annak további szervezésében. Ekkor már teljes szívvel a munkásosztály mellé áll, vállalva a legkövetkezetesebb együttműködést a kommunistákkal Magyarország függetlenségéért. A Békepárt javaslatára már korábban megalakult Magyar Front révén lehetőség nyílt a pártok együttműködésére és a fegyveres ellenállás megszervezésére. A partizáncsoportok mellett, Endre harca népünk írásáért — az általános fegyveres felkelés kirobbantására létrehozták 1944 novemberének első felében a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát Bajcsy-Zsilinszky Endre elnökletével. A szervezetben nemcsak kommunisták, haladó polgári személyek, hanem hazafias érzelmű tisztek is részt vesznek. Árulás révén sikerül leleplezni a szervezkedést. Bajcsy-Zsilinszky Endrét Bíró Zsigmond álnéven rejtegetik barátai, lakóhelyét állandóan változtatva. A „Nemzeti Számonkérő Szék” csendőrei november 22-én a Füvészkertben levő rejtekhelyén mégis elfogják. Ugyanekkor a mozgalom katonai vezetőit is letartóztatják. Kegyetlenkedéseikben túltesznek a Gestapón is. A letartóztatottakkal való bánásról Radó csendőrszázados a következőket vallotta: „...először mezítelenre vetkőztették le őket, majd felváltva gumibotokkal kéz- és lábfejüket ütlegelték. Ezután embereim gúzsba kötötték Bajcsy- Zsilinszky Endrét, jobb bokájánál fogva a mennyezetre erősítették”. Társait már december 8-án elítélik, közülük hármat még azon a napon kivégeznek. Bajcsy- Zsilinszky mint országgyűlési képviselő mentelmi joggal rendelkezett. Először meg kellett fosztani ettől a jogától, hogy elítélhessék. A soproni „parlament” december 9-én felfüggeszti mentelmi jogát." Ügyének tárgyalására és az ítélethozatalra a szovjet csapatok gyors előrenyomulása miatt már Pesten nem kerülhetett sor. December 11-én elhurcolják Sopronkőhidára, majd december 23-án sor kerül a bírósági tárgyalásra. Ez a néhány órás tárgyalás inkább komédiának illett be, mint bírósági tárgyalásnak, hiszen az ítélet már úgyis készen volt. Dominich, a tárgyalást vezető bíró azonnal ki is hirdette a halálos ítéletet. Az ítélet végrehajtására december 24-én került sor. Bajcsy-Zsilinszky utolsó óráinak leghívebb tanúja Bárdosi Jenő fegyintézeti evangélikus lelkész, aki az elítélttel tölti annak utolsó óráit. Bajcsy-Zsilinszky ekkor írta búcsúlevelét feleségéhez, de még ebben is az ország problémáival foglalkozott, kifejtve iskolapolitikai programját. Kérte feleségét, hogy életét iratainak rendezésével és kiadásával töltse el. A lelkésznek elmondta, hogy „minden törekvése mindig az volt, hogy a magyarságot szolgálja, és hisz abban, hogy magyar népe meg fogja őt érteni, törekvéseit, céljait valóra váltja”. Utolsó kívánságaként még közölte, hogy amikor a helyzet rendeződik, holttestét szállítják Tarpára, mert ott szeretne nyugodni. Az utolsó percek lelket megrendítő pillanatok voltak. A két őr tisztelegve fogadta, amikor elindult a kivégzésre. „Az egyikkel kezet fogott. Lelkére kötötte, hogy legyen jó magyar. Amikor a másikhoz ért — aki vagy falubelije, vagy közeli ismerőse volt — azzal is kezet fogott, akkor ez a magyar katona egyszer csak megcsuklott, ráhajolt a kezére és megcsókolta Bajcsy-Zsilinszky kezét.” Majd őrei között emelt fővel, bátran ment a vesztőhelyre. Ezután már drámai gyorsasággal játszódott le minden. A második világháború korának leggerincesebb, legtüzesebb magyar érzésű országgyűlési képviselőjét, az igaz hazafit bitóra húzták. Mártírhalála teszi emberi és hazafias kötelességünkké, hogy legjobb erőnkhöz képest dolgozzunk, alkossunk, küzdjünk a békéért, a szocializmusért. Árvai Pál 2 Kitüntetések a rendőrségen Felszabadulásunk évfordulója alkalmából szombaton, április 2- án, délellőtt Hidas Mihály ezredes elvtárs, a megyei rendőrfőkapitányság vezetője átadta rendőr elvtársainknak az Elnöki Tanács és a belügyminiszter kitüntetéseit. Kiváló Szolgálatért Érdemrendet kapott Latyák István rendőrszázados. Rajta kívül a belügyminiszter több elvtársat kitüntetett a Haza Szolgálatáért Érdeméremmel és a Közbiztonsági Éremmel. A főkapitányság vezetője ezután a belügyminiszter parancsában meghatározott előléptetéseket közölte az érdekeltekkel. Vasárnap Koszorúzási ünnepségek a szovjet hősi emlékműveknél Felszabadulásunk 21. évfordulója alkalmából szombaton a főváros számos kerületében bensőséges koszorúzási ünnepségeket tartottak a felszabadító harcokban elesett szovjet katonák emlékműveinél. A mártírhalált halt szovjet parlamenter, Osztapenko kapitány budaörsi úti emlékművénél a lágymányosiak, a XI. kerületi üzemek, vállalatok dolgozói koszorúztak. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után vörös szegfűvel borították az emlékmű talapzatát. A hála virágaival díszítették a kerület lakói a Gellért téri hősi emlékművet. Ünnepi díszt öltött a gellérthegyi felszabadulási emlékmű is, ahol az I. kerület lakói rótták le kegyeletüket a felszabadító hősöknek. A IV. kerületi István téri emlékműnél az újpestiek tisztelegtek. A pestlőrinciek Steinmetz kapitány emlékének adóztak kegyelettel. Elhelyezték itt koszorúikat a hős parlamenter hozzátartozói is. A Ferencváros lakói a Kerepesi temetőben nyugvó szovjet hősök sírjait borították virággal. Kegyeletes ünnepségek voltak a XVIII. kerületben, a Kossuth téri emlékműnél, továbbá Csepelen, Kispesten, Óbudán és másutt. (MTI) Folytatta munkáját az SZKP XXIII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) folytatta Gromiko — az Egyesült Államoknak ki kell vonnia onnan csapatait, haladéktalanul be kell szüntetnie a VDK elleni rablótámadásait. Tiszteletben kell tartania továbbá az Indokínával kapcsolatos genfi megállapodásokat, valamint a nemzetközi jog elemi szabályait. Gromiko kijelentette, hogy a Szovjetunió teljes egészében támogatja a vietnami helyzet rendezésének programját, amelyet a VDK kormánya vetett fel, valamint a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front platformját. Andrej Gromiko ezután kijelentette, hogy a Szovjetunió elítélte és elítéli azokat, akik „önkényeskednek, akik összeesküvéseket szőnek az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban”. A Szovjetunió fellép azon kísérletek ellen, hogy „a népeket megfosszák a társadalmi rendszer megválasztásának jogától, e választás megvédésének, ezen belül fegyveres megvédésének jogától”. A Szovjetunió ellen folytatott burzsoá propagandát érintve a külügyminiszter kijelentette, hogy az Egyesült Államok szilárdan tart egy sajátos rekordot: „egyetlen más kapitalista országban sem termelnek négyzetméterenként a Szovjetunióra és annak külpolitikájára, a kommunizmusra szórt annyi rágalmat, mint az Egyesült Államokban”. Gromiko hangsúlyozta, hogy még ebben a helyzetben is fel kell vetni a megérett problémákat és törekedni kell megoldásukra. „A Szovjetunió nem maradhat közömbös a földkerekség bármely térségében kialakult helyzet iránt. Mindaz, ami a nemzetek, a népek szabadságának és függetlenségének érdekeit érinti, a Szovjetunió érdekeit is érinti” — jelentette ki a miniszter. „Az Egyesült Államoknak nem volt és nincs joga beavatkozni más államok belügyeibe” — mondotta Gromiko. „Jobb lenne, még a szovjet— amerikai viszony szempontjából is, ha Washington rengeteg doktrínája helyett csak egy, de jó doktrína lenne: a békének, a népek jogai tiszteletben tartásának, a más államok belügyeibe való be nem avatkozásnak a doktrínája”. „A nemzetközi viszonyoknak van egy vonásuk — mondotta a szovjet miniszter —, amelyen egyetlen kormánynak sem szabad túltennie magát, ha nem akarja felcserélni a felelősségteljes politikát veszélyes hazárdjátékkal”. Gromiko kijelentette, hogy a Szovjetunió külpolitikai tevékenységében különleges hely jut Európának. A német kérdés az európai biztonság egyik fő problémája. A külügyminiszter rámutatott, hogy a Szovjetunió volt szövetségeseinek letörése a potsdami egyezmények elveiről megbosszulja magát. Olyan követelésekbe torkollik, hogy rajzolják újra Európa térképét, azt eredményezi, hogy növekszik a nyugatnémet fegyveres erő. Gromiko hangsúlyozta, hogy a potsdami egyezményeik elárulását jelenti a nyugati hatalmaknak az a készsége, hogy a Német Szövetségi Köztársaságot az atomfegyver-raktárakhoz engedik. „A Szovjetunió és barátai soha nem békélnek meg azokkal a tervekkel, amelyek értelmében az NSZK-t atomfegyverekhez juttatnák”. Az a jegyzék, amelyet a közelmúltban az NSZK kormánya a Szovjetunióhoz intézett, újra csak elsősorban a jelenlegi európai határok revíziójának igényét tartalmazza. „Az európai határok kérdése végérvényesen megoldást nyert” — hangoztatta a küldöttek nagy tapsa közepette Andrej Gromiko. A szovjet külügyminiszter a következőket mondotta Erhard kancellárnak a CDU kongresszusán elhangzott felszólalásáról: „Nehéz lenne felfedezni a fogalmak valamiféle módosulását: az derül ki, hogy nem Nyugat-Németország, hanem a Szovjetunió köteles tanújelét adni — mégpedig elsőként — békés szándékainak. Bonn azt szeretné, ha osztályozhatná magaviseletünket”. A miniszter kijelentette, hogy az NSZK-nak még nagy utat kell megtennie ahhoz, hogy elfogadható hírnévre tegyen szert a népek szemében. Gromiko ésszerűnek nevezete Adenauernak azt a beismerését, hogy a Szovjetunió a békeszerető országok közé tartozik. Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió síkraszáll a kapcsolatok rendezéséért az NSZK-val azon az alapon, hogy Nyugat-Németországban fordulatnak kell bekövetkeznie a békés egymás mellett élés és a reálpolitika irányába. Az európai béke nemcsak a Szovjetuniónak és más szocialista államoknak szívügye — folytatta a külügyminiszter. Valamennyi európai népnek szüksége van rá. Sajnos, néhány nyugati állam kormánya az utóbbi időkig nem tettek lényeges erőfeszítéseket azért, hogy érintkezési pontokat találjanak a felek álláspontjában és kiemeljék azt, ami az európai államok érdekeiben közös. Ez különböző okokkal magyarázható, de az egyik ilyen ok „egy nem európai nagyhatalom befolyása”. „Az Egyesült Államok, ki tudja miért, úgy vélekedik, hogy Európa nem lehet meg az ő gyámkodása és jelenléte nélkül... Az európai népek azonban máris kimondják és a jövőben még inkább hallatják majd ezzel kapcsolatos véleményüket”. Andrej Gromiko után Julia Filinova, a szaratovi terület volszki kerületi bizottságának titkára szólalt fel. Filinova a szaratovi területnek, a Volga-medence e nagy ipari központjának és gabonaszállítójának népgazdasági fejlődésével foglalkozott. Szergej Pavlov a Komszomol iránti nagy bizalom jeleként értékelte az SZKP Központi Bizottságának azt a javaslatát, hogy a 23 éves korhatár alatt a fiatalokat csakis a Komszomolon át vegyék fel a pártba. Max Rehmann, a Német Kommunista Párt első titkára felszólalásában kijelentette: „Az európai biztonság Brezsnyev által javasolt rendszerének megteremtése lehetővé tenné az európai feszültség enyhítését, a bizalmatlanság felszámolását, a jószomszédi kapcsolatok és az együttműködés megteremtését az államok között.” a feszültség enyhítése pedig megkönnyítené a két német állam közeledését és lehetővé tenné, hogy előbbre vigyük az újraegyesítés ügyét. Henry Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártja küldöttségének vezetője hangoztatta, az Egyesült Államokat kormányzó imperialisták a vietnami nép ellen viselt barbár, szennyes háborújukkal megszentségtelenítették az amerikai nép büszke hagyományait. Ezután Codevilla, az Argentin Kommunista Párt elnöke szólalt fel, majd Turdakum Uszubalijev, a Kirgiz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Georgij Markov író, Vaszilij Konotop, a moszkvai területi pártbizottság első titkára, Alekszej Vatcsenko, az Ukrán Kommunista Párt dnyepropetrovszki területi bizottságának titkára, Kosztasz Kelijarmisz, a Görög Kommunista Párt első titkára, Rodney Arismendi, az Uruguay Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára szólalt fel. A pártkongresszus hétfőn, moszkvai idő szerint 10 órakor (magyar idő szerint 8 órakor) folytatja munkáját. (MTI)