Orosházi Hírlap, 1968. január-március (13. évfolyam, 1-38. szám)

1968-01-04 / 1. szám

1968. január 4. Partizántámadás az amerikaiak egyik legnagyobb dél-vietnami támaszpontja ellen Saigon A hazafias erők fegyveres ala­kulatai szerdán reggel rakétatűz alá vették az Egyesült Államok egyik legnagyobb dél-vietnami erődítmény-rendszerét, a Da Nang-i légitámaszpontot. A par­tizánok 122 milliméteres rakéták­kal lőtték az ellenséges berende­zéseket. A rakéták közül mintegy 40 csapódott be a támaszpont te­rületére. A támadás tetemes károkat okozott a légitámaszponton. A kifutópályákon óriási tölcsérek tátonganak, több repülőtéri be­rendezés megsemmisült, illetve megsérült. A becsapódó rakéták és más lövedékek a legújabb je­lentések szerint 24 repülőgépet semmisítettek vagy rongáltak meg, közöttük három F–1-es Phantom repülőgépet. A támadás során nyolc amerikai katona éle­­­tét vesztette, négy megsebesült. A támaszpontot védő saigoni alakulatok szintén komoly csa­pásokat szenvedtek, de vesztesé­geik nagysága egyelőre ismeret­len. Az AFP szerint a partizánok veszteség nélkül vonultak vissza. A DNFF fegyveres alakulatai a múlt év során hatszor támad­ták meg a Da Nang-i támasz­pontot. Az amerikai repülőgépek szer­dán több hullámban repültek el a VDK fővárosa fölött és bomba­­terhüket Hanoi egyik sűrűn la­kott körzetére szórták. A VNA jelentése szerint a néphadsereg alakulatai és a légierők egységei a főváros fölött három amerikai repülőgépet semmisítettek meg. Ezzel 2688-ra emelkedett a­­ VDK fölött lelőtt amerikai repü­­­­lőgépek száma. (MTI) Argentin hatóságok provokációja egy szovjet hajó ellen A szerdai Trud interjút közöl azokkal a szovjet tengerészekkel, akiknek hajója, a „Micsurinszk” ellen súlyos provokációt követtek el Buenos Airesben. A lap emlé­keztet rá, hogy a „Micsurinszk” legénységét az argentin hatósá­gok több mint öt hónapon át fel­tartóztatták, s csupán a szovjet kormány által tett erélyes in­tézkedéseknek köszönhető, hogy végül is hazatérhettek. Vaszilij Sztyepanov, a hajó ka­pitánya elmondotta, hogy a szo­kásos útján haladó hajó 1967 júliusában érkezett Buenos Aires-be. A kikötőt váratlanul mintegy­ 200 felfegyverzett gyalogos kato­na és igen sok civilbe öltöztetett rendőr-ügynök szállta meg, akik provokációs célból „rajtaütöttek” a hajó személyzetén! Hamarosan kiderült, hogy a támadókat a ha­jón levő diplomáciai posta érde­kelte. A kapitány ezzel összefüggés­ben hangsúlyozta, hogy a Buenos Aires-i rendőrség minden teke­­tóriázás nélkül felrúgta a nem­zetközi jog általánosan elfogadott normáit A hatóságok később a sajtóban azzal indokolták akció­jukat, hogy a „Micsurinszk” fegyvert és röplapokat szállított Argentínába. Amikor azonban ez a verzió összeomlott és a provokáció foly­tatása ilyen ürüggyel lehetet­lenné vált, bírósági eljárást in­dítottak a hajó kapitánya és a személyzet öt tagja ellen, „a ki­kötői hatóságok sértegetésével” vádolva őket. A december végén tartott tárgyaláson azonban a bí­róság kénytelen volt felmentő ítéletet hozni. (MTI) Tanácskozik a szovjet—francia „kisbizottság" n Szerdán Moszkvában megkezd­te munkáját a szovjet—francia tudományos, műszaki és gazda­sági együttműködési vegyesbizott­ság, az úgynevezett „kis-bizott­­ság”. A francia delegációt Jean- Pierre Brunet, a francia külügy­minisztérium gazdasági és pénz­ügyi osztályának igazgatója, a szovjet küldöttséget pedig D. M. Grisiani, a szovjet kormány tu­dományos és műszaki állami bi­zottságának elnökhelyettese ve­zeti. Az ülésszak napirendjén a szovjet—francia tudományos, mű­száki együttműködés problémái, a munkacsoportok tevékenységének kérdései, a munkacsoportok köl­csönös gazdasági jellegű beszámo­lói, találmányokkal és szabadal­maikkal kapcsolatos kérdések sze­repelnek. Az előző tárgyalások során a Szovjetunió és Franciaország a tudományos—műszaki együttmű­ködés területének nyolc kérdésé­ben jutott egyetértésre. Ezek: 1. Az óceán erőforrásainak hasznosítása; 2. mérőműszerek kidolgozása a tudományos kuta­tómunkáknak a biológia és orvos­­tudomány területén való alkal­mazására. 3. A mezőgazdasági ter­melés technológiája. Moszkvában a szarvasmarhák brucellóziáiról, Párizsban pedig a mezőgazda­­sági kártevők elleni harcról foly­tatnak tanácskozást. 4. Az olaj­lelőhelyek felderítése és kiakná­zása. 5. Az információ feldolgo­zásának automatizálása, a mate­matika és a számlálógépek tech­nikájának alkalmazása a gazda­sági kutatásban, tervezésben és irányításban. 6. Vízprobléma. (A közös munkálatok a víztartalékok feltárására, a szennyvizek tisztí­tására és öntözésre terjednek ki.) 7. A tengervíz sótalanítása. 8. Nagyfeszültségű villamos energia átadása. (MTI) 2 Pártküldöttség utazott a Szovjetunióba A Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának meg­hívására Aczél Györgynek, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága titkárának veze­tésével szerdán pártküldöttség utazott a Szovjetunióba. A dele­gáció tagjai: Orbán László, a mű­velődésügyi miniszter első he­lyettese, Óvári Miklós, a Köz­ponti Bizottság osztályvezető­je, Katona Imre, a budapesti párt­­bizottság titkára, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagjai, továb­bá Nagy Miklós, a Központi Bi­zottság alosztályvezetője és Rát­kai Ferenc, a Művelődésügyi Minisz­térium osztályvezetője. Ceausescu Jugoszláviába érkezett Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács elnöke, Gheorghe Maurer, a Kommunista Párt KB állandó elnökségének és Végre­hajtó Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke és Paul Ni­­culescu-Mizil, az állandó elnökség és a Végrehajtó Bizottság tagja, a KB titkára társaságában Joszip Broz Tito meghívására rövid ba­ráti látogatásra kedden Jugoszlá­viába érkezett. A horvátországi Eszék pályaud­varán Ceausescut és kíséretét Tito elnök és más vezető jugo­szláv személyiségek fogadták. (MTI) De Gaulle Romániába látogat De Gaulle elnök újságírók egy csoportja előtt megerősítette azt a szándékát, hogy ez év tavaszán hivatalos látogatásra Romániába utazik. De Gaulle kijelentette, hogy számára 1968-ban „időben is, térben is ez lesz a legközelebbi utazása” s ez egyben azt is jelen­ti, hogy ez évben Románián kívül később máshová is ellátogat. Csik­értSfc Dien Bien Phu kísérlete Az utóbbi időben a Dél-Vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front fegyveres erői a nehéz körülmé­nyek ellenére is jelentősen meg­erősödtek, megjavították fegy­verzetüket és tökéletesítették har­cászati eljárásukat. Az események azt mutatják, hogy a többnapos harcokon túl, ma már képesek városokat blokád­­ alá venni, azo­kat elfoglalni, és rövidebb ideig birtokukba tartani. Az elmúlt hónapok katonai eseményeit áttekintve, több jelen­tős sikerről számolhatnak be:­­ Október 29-én 14 órás szívós harc után behatoltak a Saigontól 115 km-re északra fekvő Loc Ninh városába. A megszállók kör­zeti törzsét szétzúzták, és felvon­ták a Dél-vietnami Nemzeti Fel­­szabadítási Front zászlaját az amerikaiak táborában. Az agres­­­szorok csak jelentős erősítések beérkezése után tudták a tábort visszafoglalni.­­ November 5-én a Mekong folyó deltájában három amerikai központot ért váratlan rajtaütés. A partizán osztagok egyórás küzdelem után birtokukba vették Cai Lay városát (Saigontól 80 km-re délnyugatra), amelynek 800 tagú helyőrsége súlyos vesztesé­geket szenvedett. Ezekben a napokban szívós har­cok bontakoztak ki a legnagyobb légitámaszpont, Da Nang környé­kén is. Az­­ amerikai csapatok megkísérelték kivenni a partizá­nokat Da Nangtól 40 km-nyire délre, az An Hoa völgyében fek­vő falvakból, de elkeseredett el­lenállásiba ütköztek. Így például az egyik faluért vívott harc 26 órát tartott. Végül az ameri­kaiak kénytelenek voltak vissza­vonulni. Hosszú, véres harcok folytak az Észak- és Dél-Vietnamot elvá­lasztó damilitarizált övezet körze­tében, a tengerészgyalogság elő­retolt állása, Con Tien körül. Con Ti­ent továbbra is a felszabadító hadsereg alakulatai fogják körül, és tüzérséggel rendszeresen lövik az amerikaiak állásait.­­ Az amerikai alakulatokat az utóbbi időben a Központi-fennsí­kon érték a legerősebb csapások. A Felszabadítási Front jól fel­fegyverzett alakulatai sikeres tá­madást hajtottak végre a straté­giailag rendkívül fontos Dak-To-i bázis ellen. A Nemzeti Felszabadítási Front alakulatainak sikerei egyre in­kább megsemmisítik az ameri­kaiak katonai győzelembe vetett hitét. A realitások hiányára mu­tat, hogy az amerikaiak utóbbi időben a hadműveleteket Laoszra és Kambodzsára is szeretnék ki­terjeszteni. Mégsem lett király írta: Pintér István 7. Királyi könnyek Horthyt Bécsbe hívatják. IV. Károly 1918 februárjában a badeni főhadiszálláson fogad­ta őt. — önt kinevezem ellenten­gernaggyá és a flotta főparancs­nokává ! A kenderesi birtokos fia elő­léptetésével tizenegy, nála idő­sebb parancsnokot ugrik át a rangsorban. A királyi elhatáro­zás abban gyökerezik, hogy Horthy Cattarónál megmutatta: képes elfojtani az egyre erősö­dő elégedetlenséget, leginkább alkalmas rá, hogy a flottát meg­tisztítsa a „megbízhatatlan ele­mektől”. IV. Károly legfelsőbb kézira­tában szükségesnek tartja, hogy indokolja a szokatlan előlépte­tést: „Különös bizodalmam a flotta élére nagybányai Horthy Miklós ellentengernagyot állítot­ta. Ennélfogva rangban idősebb és kiválóan derék sok tenger­nagy és sorhajókapitány a ná­­luknál fiatalabb tengernagy alá rendeltetett. Ezek az urak ne tekintsék az intézkedésemet sze­mélyük iránti bizalmatlanság­nak. A haditengerészetem egy­néhány vezető állásába foko­zatosan fiatalabbakat is kell ál­lítanom, tengerésztisztjeim ki­próbált kötelességérzetétől és hazafiasságától elvárom, hogy a rangban fiatalabbnak aláren­delt bajtársak, figyelembe vé­­vén a komoly időket, a szolgá­lat érdekét tőlük telhetőleg a legjobban előmozdítják és tel­jes erejükkel támogatják a flot­ta parancsnokát”. Horthy flottaparancsnokként tér vissza Pólába. Ott jelentés várja, hogy az egyik rombolón, amely az Albániába tartó szál­lítóhajókat kísérte, letartóztat­tak két matrózt, akik társaiknak a békéről beszéltek, s arról, hogy a háború után más világnak kell jönnie. A matrózokat a flotta haditörvényszéke halálra ítélte. Életük az új flottaparancs­­nok? kezében van. Horthy azon­ban nem kegyelmez. Sőt, elren­deli, hogy a kivégzésen min­den hajóról legyen jelen 20 em­ber. S amikor jelentik neki, hogy a nyilvános kivégzés meg­történt, elégedetten jelenti ki: — Nos, most észre térítettem mindegyiket! A régóta beteg monarchián azonban már kivégzésekkel sem lehet segíteni. IV. Károlynak el kell ismernie „népei” önrendel­kezési jogát, majd lemond az osztrák és a magyar trónról is. Horthy , sőt táparan­csnok­n­ak szó­ló utasítása: a flottát adja át a zágrábi nemzeti tanácsnak. A király ezzel az üzenettel együtt altengernagyi kinevezést is küld számára. Ezt a rendfokozatot használja Horthy, ezt a rangjel­zést viseli lóháton és autón jár­va kormányzóként is. Egyéb­ként soha nem térhet vissza a flottához, igaz, ambíciói rövide­sen jóval túlterjednek ezen. Szárazföldi útjának első ál­lomása Bécs. Badenben novem­ber 8-án elbúcsúzik IV. Károly­­tól. A királyt ekkor már testőrei is elhagyják, a káosz teljes. Ke­vés hűséges ember tart ki mel­lette. Köztük van azonban Horthy. Amikor belép a császár dolgozószobájába, katonásan, röviden jelentkezik, mintha mi sem történt volna. Megkapó kép: a fiatal király szemében könnyek, egy szót sem tud szól­ni a megindultságról. S ennek láttán a sokat próbált, ötven esz­tendős admirálisa is sírni kezd. De ő szóhoz jut. Ezt mondja: — Amit ma délután Felsé­gednél megértem, a legtragiku­sabb egész életemben. Biztosí­tom, hogy továbbra is minden porcikámmal szolgálom ügyét, biztosítom tántoríthatatlan hű­ségemről, amelyben egész tisz­tikarom követ. Azon munkálko­dunk, hogy Felségedet jogaiba visszahelyezzük. Horthy még utoljára megszo­rítja IV. Károly feléje nyújtott kezét, s aztán Bécsből Buda­pestre utazik. A magyar főváros az őszirózsás forradalom győ­zelmének napjait éli. Kikiáltot­ták a Köztársaságot, Károlyi Mihály a miniszterelnök. Hor­thy megpróbálja felajánlani szolgálatait az új rendszernek. Felkeresi Láng Boldizsár bárót — egykor Ferenc József udvará­ban a katonai kabinet­irodában dolgozott —, most a hadügymi­nisztériumban teljesít szolgála­tot. Láng kérésére Fényes Lász­ló, Károlyi Mihály kormányának hadügyi államtitkára hajlandó fogadni Horthyt. Horthy Láng kíséretében ko­pogtat be Fényeshez, s széles mosollyal, kezét előre nyújtva közeledik hozzá, akit pedig nyilvánvalóan gyűlöl, hiszen Fényes monarchia-szerte ismert ellenfele a militarizmusnak és a háborúnak, s aki most nem fo­gadja el a feléje nyújtott job­bot — a cattarói gyilkossal csak nem fog kezet? A volt flottaparancsnok ettől egy kicsit zavarba jön. Néhány mondatot dadog a flotta pólai átadásáról, majd bátorságot me­rítve, rátér látogatása valódi céljára: szívesen szolgálná az új kormányt. Fényes arcjátékával és egy kézmozdulattal adja tud-

Next