Orosházi Hírlap, 1968. január-március (13. évfolyam, 1-38. szám)
1968-01-04 / 1. szám
1968. január 4. Partizántámadás az amerikaiak egyik legnagyobb dél-vietnami támaszpontja ellen Saigon A hazafias erők fegyveres alakulatai szerdán reggel rakétatűz alá vették az Egyesült Államok egyik legnagyobb dél-vietnami erődítmény-rendszerét, a Da Nang-i légitámaszpontot. A partizánok 122 milliméteres rakétákkal lőtték az ellenséges berendezéseket. A rakéták közül mintegy 40 csapódott be a támaszpont területére. A támadás tetemes károkat okozott a légitámaszponton. A kifutópályákon óriási tölcsérek tátonganak, több repülőtéri berendezés megsemmisült, illetve megsérült. A becsapódó rakéták és más lövedékek a legújabb jelentések szerint 24 repülőgépet semmisítettek vagy rongáltak meg, közöttük három F–1-es Phantom repülőgépet. A támadás során nyolc amerikai katona életét vesztette, négy megsebesült. A támaszpontot védő saigoni alakulatok szintén komoly csapásokat szenvedtek, de veszteségeik nagysága egyelőre ismeretlen. Az AFP szerint a partizánok veszteség nélkül vonultak vissza. A DNFF fegyveres alakulatai a múlt év során hatszor támadták meg a Da Nang-i támaszpontot. Az amerikai repülőgépek szerdán több hullámban repültek el a VDK fővárosa fölött és bombaterhüket Hanoi egyik sűrűn lakott körzetére szórták. A VNA jelentése szerint a néphadsereg alakulatai és a légierők egységei a főváros fölött három amerikai repülőgépet semmisítettek meg. Ezzel 2688-ra emelkedett a VDK fölött lelőtt amerikai repülőgépek száma. (MTI) Argentin hatóságok provokációja egy szovjet hajó ellen A szerdai Trud interjút közöl azokkal a szovjet tengerészekkel, akiknek hajója, a „Micsurinszk” ellen súlyos provokációt követtek el Buenos Airesben. A lap emlékeztet rá, hogy a „Micsurinszk” legénységét az argentin hatóságok több mint öt hónapon át feltartóztatták, s csupán a szovjet kormány által tett erélyes intézkedéseknek köszönhető, hogy végül is hazatérhettek. Vaszilij Sztyepanov, a hajó kapitánya elmondotta, hogy a szokásos útján haladó hajó 1967 júliusában érkezett Buenos Aires-be. A kikötőt váratlanul mintegy 200 felfegyverzett gyalogos katona és igen sok civilbe öltöztetett rendőr-ügynök szállta meg, akik provokációs célból „rajtaütöttek” a hajó személyzetén! Hamarosan kiderült, hogy a támadókat a hajón levő diplomáciai posta érdekelte. A kapitány ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy a Buenos Aires-i rendőrség minden teketóriázás nélkül felrúgta a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáit A hatóságok később a sajtóban azzal indokolták akciójukat, hogy a „Micsurinszk” fegyvert és röplapokat szállított Argentínába. Amikor azonban ez a verzió összeomlott és a provokáció folytatása ilyen ürüggyel lehetetlenné vált, bírósági eljárást indítottak a hajó kapitánya és a személyzet öt tagja ellen, „a kikötői hatóságok sértegetésével” vádolva őket. A december végén tartott tárgyaláson azonban a bíróság kénytelen volt felmentő ítéletet hozni. (MTI) Tanácskozik a szovjet—francia „kisbizottság" n Szerdán Moszkvában megkezdte munkáját a szovjet—francia tudományos, műszaki és gazdasági együttműködési vegyesbizottság, az úgynevezett „kis-bizottság”. A francia delegációt Jean- Pierre Brunet, a francia külügyminisztérium gazdasági és pénzügyi osztályának igazgatója, a szovjet küldöttséget pedig D. M. Grisiani, a szovjet kormány tudományos és műszaki állami bizottságának elnökhelyettese vezeti. Az ülésszak napirendjén a szovjet—francia tudományos, műszáki együttműködés problémái, a munkacsoportok tevékenységének kérdései, a munkacsoportok kölcsönös gazdasági jellegű beszámolói, találmányokkal és szabadalmaikkal kapcsolatos kérdések szerepelnek. Az előző tárgyalások során a Szovjetunió és Franciaország a tudományos—műszaki együttműködés területének nyolc kérdésében jutott egyetértésre. Ezek: 1. Az óceán erőforrásainak hasznosítása; 2. mérőműszerek kidolgozása a tudományos kutatómunkáknak a biológia és orvostudomány területén való alkalmazására. 3. A mezőgazdasági termelés technológiája. Moszkvában a szarvasmarhák brucellóziáiról, Párizsban pedig a mezőgazdasági kártevők elleni harcról folytatnak tanácskozást. 4. Az olajlelőhelyek felderítése és kiaknázása. 5. Az információ feldolgozásának automatizálása, a matematika és a számlálógépek technikájának alkalmazása a gazdasági kutatásban, tervezésben és irányításban. 6. Vízprobléma. (A közös munkálatok a víztartalékok feltárására, a szennyvizek tisztítására és öntözésre terjednek ki.) 7. A tengervíz sótalanítása. 8. Nagyfeszültségű villamos energia átadása. (MTI) 2 Pártküldöttség utazott a Szovjetunióba A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására Aczél Györgynek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának vezetésével szerdán pártküldöttség utazott a Szovjetunióba. A delegáció tagjai: Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Óvári Miklós, a Központi Bizottság osztályvezetője, Katona Imre, a budapesti pártbizottság titkára, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, továbbá Nagy Miklós, a Központi Bizottság alosztályvezetője és Rátkai Ferenc, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője. Ceausescu Jugoszláviába érkezett Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács elnöke, Gheorghe Maurer, a Kommunista Párt KB állandó elnökségének és Végrehajtó Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Paul Niculescu-Mizil, az állandó elnökség és a Végrehajtó Bizottság tagja, a KB titkára társaságában Joszip Broz Tito meghívására rövid baráti látogatásra kedden Jugoszláviába érkezett. A horvátországi Eszék pályaudvarán Ceausescut és kíséretét Tito elnök és más vezető jugoszláv személyiségek fogadták. (MTI) De Gaulle Romániába látogat De Gaulle elnök újságírók egy csoportja előtt megerősítette azt a szándékát, hogy ez év tavaszán hivatalos látogatásra Romániába utazik. De Gaulle kijelentette, hogy számára 1968-ban „időben is, térben is ez lesz a legközelebbi utazása” s ez egyben azt is jelenti, hogy ez évben Románián kívül később máshová is ellátogat. CsikértSfc Dien Bien Phu kísérlete Az utóbbi időben a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front fegyveres erői a nehéz körülmények ellenére is jelentősen megerősödtek, megjavították fegyverzetüket és tökéletesítették harcászati eljárásukat. Az események azt mutatják, hogy a többnapos harcokon túl, ma már képesek városokat blokád alá venni, azokat elfoglalni, és rövidebb ideig birtokukba tartani. Az elmúlt hónapok katonai eseményeit áttekintve, több jelentős sikerről számolhatnak be: Október 29-én 14 órás szívós harc után behatoltak a Saigontól 115 km-re északra fekvő Loc Ninh városába. A megszállók körzeti törzsét szétzúzták, és felvonták a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front zászlaját az amerikaiak táborában. Az agresszorok csak jelentős erősítések beérkezése után tudták a tábort visszafoglalni. November 5-én a Mekong folyó deltájában három amerikai központot ért váratlan rajtaütés. A partizán osztagok egyórás küzdelem után birtokukba vették Cai Lay városát (Saigontól 80 km-re délnyugatra), amelynek 800 tagú helyőrsége súlyos veszteségeket szenvedett. Ezekben a napokban szívós harcok bontakoztak ki a legnagyobb légitámaszpont, Da Nang környékén is. Az amerikai csapatok megkísérelték kivenni a partizánokat Da Nangtól 40 km-nyire délre, az An Hoa völgyében fekvő falvakból, de elkeseredett ellenállásiba ütköztek. Így például az egyik faluért vívott harc 26 órát tartott. Végül az amerikaiak kénytelenek voltak visszavonulni. Hosszú, véres harcok folytak az Észak- és Dél-Vietnamot elválasztó damilitarizált övezet körzetében, a tengerészgyalogság előretolt állása, Con Tien körül. Con Tient továbbra is a felszabadító hadsereg alakulatai fogják körül, és tüzérséggel rendszeresen lövik az amerikaiak állásait. Az amerikai alakulatokat az utóbbi időben a Központi-fennsíkon érték a legerősebb csapások. A Felszabadítási Front jól felfegyverzett alakulatai sikeres támadást hajtottak végre a stratégiailag rendkívül fontos Dak-To-i bázis ellen. A Nemzeti Felszabadítási Front alakulatainak sikerei egyre inkább megsemmisítik az amerikaiak katonai győzelembe vetett hitét. A realitások hiányára mutat, hogy az amerikaiak utóbbi időben a hadműveleteket Laoszra és Kambodzsára is szeretnék kiterjeszteni. Mégsem lett király írta: Pintér István 7. Királyi könnyek Horthyt Bécsbe hívatják. IV. Károly 1918 februárjában a badeni főhadiszálláson fogadta őt. — önt kinevezem ellentengernaggyá és a flotta főparancsnokává ! A kenderesi birtokos fia előléptetésével tizenegy, nála idősebb parancsnokot ugrik át a rangsorban. A királyi elhatározás abban gyökerezik, hogy Horthy Cattarónál megmutatta: képes elfojtani az egyre erősödő elégedetlenséget, leginkább alkalmas rá, hogy a flottát megtisztítsa a „megbízhatatlan elemektől”. IV. Károly legfelsőbb kéziratában szükségesnek tartja, hogy indokolja a szokatlan előléptetést: „Különös bizodalmam a flotta élére nagybányai Horthy Miklós ellentengernagyot állította. Ennélfogva rangban idősebb és kiválóan derék sok tengernagy és sorhajókapitány a náluknál fiatalabb tengernagy alá rendeltetett. Ezek az urak ne tekintsék az intézkedésemet személyük iránti bizalmatlanságnak. A haditengerészetem egynéhány vezető állásába fokozatosan fiatalabbakat is kell állítanom, tengerésztisztjeim kipróbált kötelességérzetétől és hazafiasságától elvárom, hogy a rangban fiatalabbnak alárendelt bajtársak, figyelembe vévén a komoly időket, a szolgálat érdekét tőlük telhetőleg a legjobban előmozdítják és teljes erejükkel támogatják a flotta parancsnokát”. Horthy flottaparancsnokként tér vissza Pólába. Ott jelentés várja, hogy az egyik rombolón, amely az Albániába tartó szállítóhajókat kísérte, letartóztattak két matrózt, akik társaiknak a békéről beszéltek, s arról, hogy a háború után más világnak kell jönnie. A matrózokat a flotta haditörvényszéke halálra ítélte. Életük az új flottaparancsnok? kezében van. Horthy azonban nem kegyelmez. Sőt, elrendeli, hogy a kivégzésen minden hajóról legyen jelen 20 ember. S amikor jelentik neki, hogy a nyilvános kivégzés megtörtént, elégedetten jelenti ki: — Nos, most észre térítettem mindegyiket! A régóta beteg monarchián azonban már kivégzésekkel sem lehet segíteni. IV. Károlynak el kell ismernie „népei” önrendelkezési jogát, majd lemond az osztrák és a magyar trónról is. Horthy , sőt táparancsnoknak szóló utasítása: a flottát adja át a zágrábi nemzeti tanácsnak. A király ezzel az üzenettel együtt altengernagyi kinevezést is küld számára. Ezt a rendfokozatot használja Horthy, ezt a rangjelzést viseli lóháton és autón járva kormányzóként is. Egyébként soha nem térhet vissza a flottához, igaz, ambíciói rövidesen jóval túlterjednek ezen. Szárazföldi útjának első állomása Bécs. Badenben november 8-án elbúcsúzik IV. Károlytól. A királyt ekkor már testőrei is elhagyják, a káosz teljes. Kevés hűséges ember tart ki mellette. Köztük van azonban Horthy. Amikor belép a császár dolgozószobájába, katonásan, röviden jelentkezik, mintha mi sem történt volna. Megkapó kép: a fiatal király szemében könnyek, egy szót sem tud szólni a megindultságról. S ennek láttán a sokat próbált, ötven esztendős admirálisa is sírni kezd. De ő szóhoz jut. Ezt mondja: — Amit ma délután Felségednél megértem, a legtragikusabb egész életemben. Biztosítom, hogy továbbra is minden porcikámmal szolgálom ügyét, biztosítom tántoríthatatlan hűségemről, amelyben egész tisztikarom követ. Azon munkálkodunk, hogy Felségedet jogaiba visszahelyezzük. Horthy még utoljára megszorítja IV. Károly feléje nyújtott kezét, s aztán Bécsből Budapestre utazik. A magyar főváros az őszirózsás forradalom győzelmének napjait éli. Kikiáltották a Köztársaságot, Károlyi Mihály a miniszterelnök. Horthy megpróbálja felajánlani szolgálatait az új rendszernek. Felkeresi Láng Boldizsár bárót — egykor Ferenc József udvarában a katonai kabinetirodában dolgozott —, most a hadügyminisztériumban teljesít szolgálatot. Láng kérésére Fényes László, Károlyi Mihály kormányának hadügyi államtitkára hajlandó fogadni Horthyt. Horthy Láng kíséretében kopogtat be Fényeshez, s széles mosollyal, kezét előre nyújtva közeledik hozzá, akit pedig nyilvánvalóan gyűlöl, hiszen Fényes monarchia-szerte ismert ellenfele a militarizmusnak és a háborúnak, s aki most nem fogadja el a feléje nyújtott jobbot — a cattarói gyilkossal csak nem fog kezet? A volt flottaparancsnok ettől egy kicsit zavarba jön. Néhány mondatot dadog a flotta pólai átadásáról, majd bátorságot merítve, rátér látogatása valódi céljára: szívesen szolgálná az új kormányt. Fényes arcjátékával és egy kézmozdulattal adja tud-