Ország-Világ, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-17 / 7. szám
SZÉLMALOMHARC ÉS FILMTERMIX a fény városában isf . Egy pici Montmartre-i színházban, Párizsban megismerkedtem néhány francia színművész önfeláldozó hősiességével. A patkó alakú, meredek Lapic utcában, múlt századbeli házak sorában feltűnik a tetejére építetett szélmalommal a »Théátre du Terre«. Az együttes Gorkij: »Vassza Zseleznováját« adta elő. Kezdetben furcsa volt, hogy a nyizsnyij-novgorodi kapeclány, a folyamhajózási cég és a család despotikus feje — francia nyelven beszél, és nem oroszul. De aztán minderről megfelejtkeztem, még arról is, hogy a színészek csak játszanak — annyira hiteles és reális figura volt a könnyelmű és haszontalan férjet halálba kergető asszony, aki ezzel akarta megmenteni a család becsületét. A színészeknek sikerük volt — mind a harmincöt néző »frenetikusan« tapsolt, amikor »leeresztették a függönyt«. Igen, a százharmincöt férőhelyes kis színházban a vasárnap esti előadáson összesen harmincöt néző volt, akadt közöttük bizonyára néhány tiszteletjegyes is. Elszorult a szívem a Théátre du Terrre szegénységének láttán. A szélmalom a színház tetején, csak reklám. Valójában jelkép is: a színház szélmalomharcot folytat. A termet nem fűtik, kabátban ülünk, ruhatár nincs. Súgólyuk, függöny nincs, csak egyszerűen elsötétítik vagy kivilágosítják a színpadot. Az előadás után beszélgettem a darab rendezőjével, Gabriel Garran-nal. Franciaországban egészen más a színészek és a színházak helyzete, mint a szocialista országokban. Hetenként hét előadást tartanak. Egy fellépésért a színész 2000—3000 frankot kap, ami egy jó színházi vacsorára már elegendő. Nyáron turnét terveznek Lengyelországba és Csehszlovákiába, és — ha lehet — Magyarországra is eljönnek. Úgy hallották, itt nagy becsülete van a színművészetnek... És voltam a nagybulváron lévő Renaissance színházban is. Sartre »Les Séquestres d’Altona (Az altonai kirekesztettek) című darabját adták elő. Sartre új darabjának sikere van. A mintegy hatszáz férőhelyes színház terve volt. A darab határozott antifasiszta tartalmú mű.Megnéztem néhány új filmet is. Bemutató filmszínházba nem mentem a magas helyárak miatt. A párizsi mozikban a telt ház ritka, mint a fehér holló. A »Les amants« (»Szeretőik«) című film nem éppen új produkció, talán már egy éve is játsszák. A rendezés kitűnő, a játék művészi. Új francia film a »Les cousins«, (Unokatestvérek). Ez a film a francia diákéletet mutatja be — eléggé torzítva. Ihattam a moszkvai filmfesztivál díjnyertes francia filmjét, a »Hiroshima mon amourr-t. Bántó volt, hogy a kitűnő filmet alig néhány ember nézte végig. Ezt a filmet a magyar közönség egyelőre még csak a sajtóból ismeri. A legnagyobb kasszasikert az őszi idényben a ~Certaines raiment chaud« (Egyesek melegen szeretik) című amerikai film érte el, Marilyn Monroe-val a főszerepben. »Vígjáték« — igazi humor nélkül. És a története elég zavaros.A turmix már nálunk is divatos ital. Úgy látszik, a filmművészetben is a turmix hódít. A nyugati filmkeverék fontos alkatrésze a jó formájú, sebes nő, ne legyen kövér, inkább karcsú, lehetőleg telt keblekkel. Ezt a nőt — a turmixhoz tartozik — be kell mutatni félmeztelenül vagy egészen meztelenül. A szerelemben aktív, meztelen nő — mint a film legfontosabb alkotóeleme — az előbb felsorolt filmek mindegyikében megtalálható. A filmturmixnak persze meg kell adni a nemzeti jelleget. Az amerikai filmben ezt a nemzeti jelleget a pifi-puff, a csempész és a gengszter nyújtja. A francia filmben viszont: a házasságtörés, a nyíltszíni szerelem. A filmturmix magyarázata az, hogy Nyugaton a filmekkel szemben támasztott alapkövetelmény: a kasszasiker. Márpedig a fenti elemek nélkül a film nem hoz sok pénzt a gyártó vállalat konyhájára. Októberben mutatták be Párizsiban »Az erréberi sorsot«. A decemberi műsorokban ez a film már nem szerepel. A Marilyn Monroe testrészeit mutogató amerikai bárgyúság viszont még mindig nagy filmszínházakban fut. Az egyszerű ember nem jár Párizsban bemutató filmszínházba. Nemcsak a jegy drága, de le kell adni az obulust a karján fekete pénzszatyrot lóbáló,ültetőnőnek is. Ezért a párizsi kispolgár és munkás megvárja, amíg a filmet a televízió tűzi műsorára. / Ikvas Márton Ez a szélmalom szélmalomharcot jelképez a Théátre du Tertié tetején ... ... míg ez a szélmalom a pénz és a szerelem ’ erkölcstelen forgandóságát jelképezi a Mantin Ronge mulatóhelyen Ovidius földjén Tengeri, sós szél kap sűrű hajamba, a láthatáron hajó fordul át, űzött hullámok hullnak térdre, partra, a tenger zengi örök ritmusát, ó, hányszor nézte a száműzött költő Ovidius, az egyhangú habok játékát, ezt a szivet-lelket őrlő konok csatát! Hányszor hullt térdre, ott, csak egy bárka, hajó után csengve, se bárka, se hajó nem jött soha! Hány átok zúdult felleges egedre Fekete tenger — álmok ostora! A hitet add nekem e végső partnál, amit Ovidiustól megtagadtál... TAKÁCS TIBOR Újra meglátogattuk Ferenczy Bénit Munkatársunk ismét felkereste a beteg szobrászművészt. Utoljára — olvasóink még talán emlékeznek rá — tavaly áprilisban jártunk nála. Örömmel jelenthetjük: Ferenczy Béni a minap fejezett be egy kis szobrot, talán egyik legszebb alkotását. Kis fiú nyúlik, fel egy faágon, kitáruló karral. Úgy hat, mint egy szép jelkép, vagy az elérhetetlen után. Ferenczy Béni életkedvét és erőrekapó, javuló egészségét köszöni az alkotás örömének ! — Az Ország-Világnak küldöm e rajzomat — mondja s átnyújtja munkatársunknak legfrissebben készült, még csak balkezével rajzolt vázlatát. Olvasóink nevében is köszönjük a rajzot, jó erőt-egészséget kívánunk! (HTS1