Ország-Világ, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-04 / 1. szám
olcsó Sakta szuper, amelyet ma már Bagdadban és Addis Abebában, Accrában és Conacryban is ismernek. A Popov-gyár azért tudott így »kiugrani«, mert felismerte a párhuzamot a rádió- és a rakétatechnika között: a felhasznált anyag mennyiségének csökkentésével arányosan nő a felhasznált szellemi munka menynyisége. — Miért tudtak a japánok olyan bámulatos eredményeket elérni a tranzisztor-technikában, a fényképezőgépek terén? — kérdi Widmonts, és rögtön hozzáteszi: — Azért, mert a tervezőmérnökök egész hadseregét alkalmazták, s erőteljesen automatizáltak. Mi sem akarunk lemaradni a japánok mögött: a mi gyárunk tervezőosztályain ma már több mint száz mérnök dolgozik, nekünk is lesznek mellényzsebben elférő miniatűr rádiókészülékeink, ami pedig az automatizálást illeti, éppen az automatizálás segítségével fogjuk termelésünket ötszörösére emelni, mégpedig nem hét, hanem öt esztendő alatt! A Popov-gyár mérnökei nemcsak szaklapokból tanulmányozzákakülföldi technikát: Vidmonts és kollégái beutazták az Egyesült Államokat, Hollandiát, Svájcot, Nyugat-Németországot, az igazgató nemrégiben érkezett haza Japánból. Widmonts erről az útról beszélget, amikor megmutatja a gyönyörű, új kultúrházat — nem az első eset, hogy a növekedés nehézségeivel küszködő, abnormálisan túlzsúfolt üzemegységek, szürke és csúnya épületek mellett hivalkodó pávaként pompázik a kultúrpalota és az előtte álló magánautók hosszú sorát. — Egy vonatkozásban nem fogjuk és nem is akarjuk utolérni a japánokat. Az igazgatónk mesélte, hogy az egyik tokiói rádiógyárban csupa gyereklányt látott, mert a nők a férfiak bérének csak a felét kapják, s nem egy helyen kötelezvényt kell aláírniuk: haszülékeket gyártanak, nem lakférjhez mennek, automatikusan elveszítik az állásukat, így takarítja meg az igazgatóság a szülési szabadsággal, munkakönnyítéssel stb. összefüggő többletkiadásokat... Ami a mi igazgatóságunk többletkiadásait illeti, új mozgalmat indítottunk: aki szép és modern lakást akar, álljon össze kilenc társával, ingyen kapják az építőanyagot, szerzünk szakembereket, a ház felépítése az ő dolguk. A tervrajzot azonban be kell mutatniuk, mert azok a munkások, akik szép rádiókéhatnak csúnya lakóházakban. A kultúrház faliújságján újra találkozunk Rizsoval, ezúttal fénykép formájában. Widmonts a homlokát ráncolja: — Tudja, mi az én hétéves tervem? Beíratom Rizsovot a technikumba. Olyan fiatal, még csak harminchárom éves — s mosolyognom kell, amint a gyerekképű, szintén harminchárom éves mérnök „idős” profeszszor módjára töpreng az »ifjú« technikai zseni sorsán ... MAKAI GYÖRGY Lányok a szerelőszalagnál: a munkaidő napi hét óra, óránként öt perc pihenő A Popov rádiógyár uj kultúrháza DOKTORRA FOQADOM... "Esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmányihoz és a magyar néphez mindenkor hű leszek ... Ebben az ünnepi órában a jog és az igazság szolgálatának szentelem magamat ___ Ünnepélyesen csengett az újdonsült jogászok esküje az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájában, s rá a válasz: »Doktorrá fogadom —« Izgatottan, lángoló arccal hagyta el a termet Oláh József villamos kocsivezető. Leült a folyosó ablakmélyedésében egy padra, nagyot sóhajtott, és aztán úgy gyújtott cigarettára, mint ahogy a munkások szoktak, amikor elvégeztek valamilyen nehéz feladatot. — Kemény öt és fél év volt — mondja a frissen avatott doktor. Én igazán nagyon szeretek tanulni, de néha úgy éreztem, nem bírom tovább. Táncot jártak a betűk, összefutottak a sorok a szemem előtt... Ilyenkor sétáltam egy nagyot a friss levegőn, és folytattam a tanulást. Azután a családban sem volt minden rendjén: két fiam van, egyik nyolc, a másik ötéves, de a feleségem... hát ő nincs velünk ... És hányan keserítettek, ugrattak: »Minek töröd magad? Talán nem tudod elvezetni a kocsit diploma nélkül?« Dehogynem. Vezette is becsülettel, évekig, baj nélkül. De többet akart ennél. Ezért tanult vasakarattal. Nem volt könnyű dolog, mert a diáknak is, a villamosvezetőnek is koncentrálnia kellett. A fejében paragrafusok ugráltak, a kocsi előtt figyelmetlen emberek . .. íme egy doktori cím elnyerésének rövid története. A cím viselője, dr. Oláh József holnap ismét munkába megy. Az 52-es vagy a 63-as vilamoson teljesít szolgálatot. Van egy régi, dédelgetett álma, terve: balesetvizsgáló szakértő szeretne lenni. Jól ismeri a járműveket: autót, motort és villamost vezet. A »doktor úr« holnap is ugyanúgy kapcsol és fékez, mint eddig ... azaz mégsem: most már azzal a tudattal ül fel a kapcsolóasztal mellé, hogy álma, terve biztosan teljesülni fog. — bl Dr. Oláh József, a nemrég doktorrá avatott villamoskocsivezető (II). Schiller Alfréd felv.)