Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-06 / 1. szám
Éppen akkor kerestem fel Petrovszkij akadémikust, a Kísérleti Sebészeti Intézet vezetőjét, amikor befejezte a huszonharmadik bonyolult szívoperációját Négy órát töltött a műtőasztal mellett, súlyos reumától megtámadott szívbillentyű helyébe mesterséges billentyűt varrt be, amelyet az intézet orvosainak közreműködésével készítettek. Magyarországon jól ismerik és szerettei emlékeznek vissza a neves szovjet sebészre, Borisz Petrovszkijra. Két éven át a Budapesti Egyetemi Klinikai Sebészet vezetője volt. Ma is tiszteletbeli tagja a Magyar OrvosokEgyesületének. — Nagyon szép emlékeim vannak Magyarországról — mondotta Petrovszkij professzor —, gyönyörű ország, népe tehetséges, muzikális és nagyon közvetlen. A kultúra magas színvonala az élet minden területén szinte tapintható. — Azokban az években, amikor Budapesten éltem, sok városban operáltam és tartottam tudományos előadást. Jártam Debrecenben, Szegeden, Pécsett és Miskolcon. — Az általam vezetett klinika munkájáról magyar és orosz nyelvű tudományos munkák jelentek meg. Kiadták Magyarországon a »Véredények sebészetet, valamint más monográfiáimat is. A magyar sebészek népes csoportja dolgozott mellettem a klinikán, hűséges segítőtársaim voltak. Így többek közt: Rubányi, Szántó és Littmann professzorok. — Az első magyarországi operációm egy nyelőcsőrák és egy szívoperáció volt. Részt vettem a magyar traumatológiai és egy vérátömlesztő intézet megszervezésében. Belekapcsolódtam abba az aktív küzdelembe, amelyet a tetanusz ellen folytattunk. A merevgörcs nagyon gyakori Magyarországon, mert a talaj erősen szennyezett . Éppen most fejeztem be és küldtem el Budapestre, az orvosi szaklap számára a nyelőcső sebészetéről írt cikkemet Jelenleg két aspiráns dolgozik mellettem, mindketten a magyarok. Nem is olyan régen Rusznyák István barátomat üdvözölhettem Moszkvában. A professzor szekrényéhez vezetett és megmutatta magyar emlékeit Az egyik polcon spirituszba tett szív, mellette egy bányászlámpa, amelyet a salgótarjáni bányászok ajándékoztak neki. A budapesti klinikának szoros kapcsolata volt ezzel a várossal, és a professzor gyakran járt ide operálni. A szekrény mellett, a falon a budapesti klinika nagyméretű fényképe függ. Borisz Petrovszkij így búcsúzik: — Az első adódó alkalommal szívesen megyek újra Magyarországra, kérem, adja át az Ország—Világ olvasóinak szívből jövő újévi jókívánságaimat, magyar barátaimnak sok sikert kívánok alkotómunkájukhoz, a pácienseiknek jó egészséget és sok boldogságot az új évben. — Üdvözlöm Rusznyák István, Rubányi Pál, Szántó György, Szántó Kati, Littmann Imre barátaimat és a többi kollégát, sok szerencsét, boldogságot kívánok a magyar népnek. Rita Kom Btszétye és PETROVSZKIJ profetszoccal Moszkvában Magyarországról Petrovszkij professzor operáció közben (MTI Fotó felv.) ESTE I TURM NEMZETKÖZI IFJÚSÁGI TÁBOR, HORNY SMOKOVEC, 1964 Nelly Antalová kassai születésű kislány, kitűnően beszél magyarul. De nemcsak magyarul, hanem angolul, olaszul és spanyolul is. Az Idegen Nyelvek Főiskolájára jár Prágában. Jelenleg ő a tábor vezetője, s fontos tisztjének tudatában magyaráz. — A CSSZM, a csehszlovák ifjúsági szervezet 1957-ben nyitotta meg a nemzetközi tábort, amely, sajnos, máig is az egyetlen ilyen jellegű intézmény a Tátrában. Négy évig csak sátrak álltak itt, 1962-ben azonban már elkészültek a kőépületek, s jeleneg 240 személy részére nyújtanak kényelmes szállást A CSSZM utazási irodája egyre több országgal veszi fel a kapcsolatot, s így a tábor rendszeres vendégei, a háziakon kívül, a magyar, német, osztrák, angol és francia fiatalok. A diákzenekar — cseh kiadású Beatles — mélabús angol számba kezd. Nelly, előbbi komolyságára rácáfoló szeleburdsággal ugrik fel az asztaltól, s a mikromhoz siet. Tökéletes a kiejtése, de a keleténél egy kicsivel hangosabban énekel. Szerintem idegen tőle a mélabú ... (FOLYTATÁS A 5. OLDALON)