Ország-Világ, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1970-01-07 / 1. szám
Falumúzeum a Sus folyónál (Bojár Sándor felvétele) Szibéria. Fenséges természeti szépsége, féktelenül rohanó folyói sok költőt ihlettek már verselésre, nyomorúsága, elmaradottsága évtizedek előtt írókat és politikusokat kényszerített elkeserítő tények feljegyzésére. Közöttük volt a fiatal Lenin is. A múlt század végén, amikor a cári kormány Susenszkoje faluba száműzte, így számolt be nővérének kényszertartózkodási helyéről: „...Az utcák porosak, piszkosak ... Ahhoz, hogy innen kijusson az ember, trágyahalmokon kell keresztülmásznia.” Susenszkoje tehát semmiben sem múlta felül Szibéria más településeit, amelyekben akkor általános volt az analfabétizmus, kegyetlen a kizsákmányolás, s ahol az élet éppen olyan nyomasztó volt, akárcsak a kiégett sztyeppe látványa. Vlagyimir Iljics Lenin azonban nem csak a sötétséget, a dermedtséget látta meg Szibériában, de a kulturálatlan, elvadult világban is felfedezte a korlátlan gazdasági lehetőségeket H. G. Wells-el ellentétben maga előtt látta a majdan erdőket átszelő vasútvonalakat, a hatalmas erőműveket, a zord környezettől elütő barátságos, korszerű városokat, az iparosított kommunista hatalmat Susenszkoje. Lenin egykori tartózkodási helye, a ma már ,0 történelmi nevezetességű falu is megújhodik. A Lenin-centenárium alkalmából a település egy részét rekonstruálják, eredeti formájában helyreállíttják, a szomszédságában pedig, új, modern várost építenek. E kettős feladat végrehajtásával méltó emléket kívánnak állítani :7 házat és több mint 10 melléképületet tell az eredeti formájára újjávarázsolni Jusenszkojeban, hogy korhű falumúzeum állhasson Lenin múlt századvégi száműzetése helyén — magyarázza Leonyid Nyefagladkin A Sus folyó. Háttérben az új város egy része .