Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)
1970-09-02 / 35. szám
nőké volt. És tavaly, Ho apó halála után a Lenin-rendes Ton Duc Thangot választották a köztársaság elnökévé... 1924-ben a Komintern kongresszusa alkalmából Moszkvában tartózkodott egy vietnami kommunista, bizonyos Nguen Ai Quoc. Később a Ho Si Minh nevet vette fel. Lenin halálakor cikket írt a Pravdában, és a többi közt ezt írta Leninről: „Az életében atyánk, tanítónk, elvtársunk, tanácsadónk volt. Most ő a vezérlő csillagunk, aki a szocialista forradalomhoz visz bennünket.” Aki már szembenézett a halállal Vietnam népére rákényszerítették a fegyvert, védekeznie kellett és kell az életére, szabadságára törő támadókkal szemben. Kik azok, akik egyszerű, primitív fegyverekkel diadalmaskodnak a szupermodern haditechnikával felszerelt ellenség felett? Hadd említsünk néhány apró példát egy Vietnamban járt író feljegyzéseiből. A hősök útját kereste, így jutott el egy kis faluba, Quang Bmh környékére. A helyi tanács egyik nőalkalmazottja kínálta teával a vendégeket. — Ez a lány már szembenézett a halállal — mondta a tanácselnök. — Hogyan történt ez, Lien? — kérdezte az író. — Amerikai Fantomok repültek fölénk. Bombáiktól remegett a föld. Az egyik bomba a kunyhónk közelében robbant fel, és a légnyomás kivetett a házból. Többre nem emlékszem. Csak a kórházban tértem magamhoz. — És ezek a hegek itt, a karján? — Ja ... Repeszbomba robbant felettem, hetvenöt repesz fúródott a testembe. — Maga hős, Lien! — Dehogy vagyok hős. Semmiféle hőstettet nem hajtottam végre. Ha hős lányokkal akar találkozni, menjen el Mgi Thig halászfaluba. Ott minden lány tüzér és mindegyik hős ... Van-e, aki ilyen ajánlat után nem keresi fel a halászfalut? Az író nyomban felkerekedett, és hamarosan megtudta, hogyan lettek a halászfalu lányai hős tüzérek. Hetedik osztályos lányok... — Apáink, fivéreink a fronton harcoltak — magyarázta az egyik tüzérlány, Ngo Thi The. — A halászcsónakokba anyáink ültek be. De jöttek az amerikai gépek, védekeznünk kellett. Kaptunk két légelhárító ágyút, de nem tudtunk bánni velük. És akkor jöttek tüzértisztek, és betanítottak bennünket, a VII. általános osztályba járó lányokat a légelhárító ágyúk kezelésére. Megtanultuk. Le is lőttünk öt amerikai repülőgépjét... És tegyük ehhez hozzá, az író másik emlékezetes kalandját. A tengerpart közelében egy bunkerben beszélgetett a halászfalu tanácselnökével. Nem volt zavartalan ez a társalgás, mert közben amerikai hadihajók lőtték a mögöttük húzódó dzsungelt. — Az amerikaiak módszeresen pusztítják a dzsungelt — magyarázta a tanácselnök —, mert azt hiszik, hogy mi ott rejtőzünk. De mi itt ülünk, és bármilyen irányba eltávozhatunk a bunkerunkból. A mi konyhánk, éttermünk, boltunk és jó néhány iparüzemünk mélyen a föld alatt rejtőzik. Hát, így élünk mi. Halászunk, teát ültetünk, könyveket olvasunk és leszedünk néhány repülőgéprét... Nagyon sok szeretettel köszöntjük a legyőzhetetleneket. A haiphongi városi múzeum egyik nyílt kiállítása. Lelőtt amerikai repülőgépek roncsai VI Löl ICH 10 KÁN THI PHÁI TKONG CAY YÍ Löl ICH 100 RÍM THÍ PHÁI THÖNG NGU01 ^ Hdcffö Egy hanoi iskolában. A gyerekek tánccal ünneplik a felszabadulás 25. évfordulóját A kávé osztályozása egy vietnami állami gazdaságban Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes fogadta a Budapestre érkezett Vietnami Nemzeti Demokratikus és Békeerők Szövetségének küldöttségét. Képünkön: dr. Trinh Dinh Thao, a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya konzultatív tanácsának alelnöke és Lien Hoan Ngo Thi Phu, a küldöttség tagja s