Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)
1970-09-02 / 35. szám
A legrégibb finn város, Turku, a finn é j Magyar barátsági hét küldöttei közül a szegedieket látta vendégül. Ezzel a csoporttal tartottam én is. Hogy miért éppen a szegediek hadd idézzem mentek Turkuba, a „csapatkapitányt”, Papp Gyulát, a szegedi városi tanács vb-elnökhelyettesét: „Több testvérvárosunk van már: Brno, Drezda, Lodz, Nizza, Odessza, Ploesti és Plovdiv. A finnekkel eddig nem volt ilyen kapcsolatunk, s most a barátsági hét jó alkalmat kínált, hogy szót értsenek Turku és Szeged vezetői. A gondolat mindkét fél számára rokonszenves, s remélem, hamarosan megállapodás is születik.” Hogy a turkuiak mennyire tartják a rokonságot, arra mi sem jellemzőbb, mint hogy ottlétünk idején négy magyar zenekar is vendégszerepelt a városban. Balogh Tibor trióját mi is meghallgattuk az egyetlen igazi éjjeli szórakozóhelyen, a színházi éteremben. Az együttesnek (Böde Károly és Kovács Ferenc még a tagjai) és Hegedős Györgyinek, aki a műsorban énekel és táncol, fergeteges sikere van. 1969 januárja óta bejárták Finnország nagyobb városait. Íme, két sztori a Baloghtrió repertoárjából: Az első rendkívül jellemző a finn mentalitásra. Hegedős Györgyi mikrofont akart vásárolni. Bement egy szaküzletbe, ahol pillanatok alatt három kitűnő, ám méregdrága példányt tettek elé. Györgyi sokáig tanakodott, de nem tudott dönteni. Végül nem valami nagy meggyőződéssel, bátortalanul megkérdezte, nem vihetné-e el egy napra az egyik mikrofont, valamilyen zálog fejében, kipróbálni, mert valóban a legmegfelelőbbet szeretné választani. A kereskedő elámult: „Kérem, ez egészen természetes. Vigye el, próbálja ki mind a hármat. Magénál maradhatnak egy hétig, két hétig, s ha döntött, majd visszahozza a másik kettőt...” Ez a fajta bizalom magától értetődik a finneknél, s nem is fordul elő, hogy visszaélnek vele. A másik történet inkább mulatságos, mint kellemes. Az egyik város szállodájában disztingvált úr kereste fel Balogh Tibort, s felkérte, hogy másnap délelőtt lépjenek fel a színházban egy matinén. Megállapodtak a feltételekben, s a megadott időpontban a zenészek meg is jelentek a színházban. Tibor a zongorához ült, s elkezdte játszani azt az orosz egyveleget, amely mindig nagy sikerszám volt Finnországban. Eljátssza az első népdalt — fagyos csend. A második, még élénkebbet — még fagyosabb csend. Rázendít a Moszkvai éjszakára — ez mindig behozza a tapsot —, a nézőtéren dermesztő, északi tél. Később kiderült a fiaskó oka. A rendezvény, amelyre barátainkat meghívták, történetesen egy szélsőjobboldali párt toborzógyűlése volt. Szauna és kérdezz-felelek A hidroplán leszálláshoz készül. Vendéglátóink jóvoltából az elmúlt félórában Turku tengeri környezetét, Európa egyik legcsodálatosabb szigetvilágát láthattuk a magasból, s ez a sokszínű, háromdimenziós térkép minden pillanatban új meglepetéssel szolgált, a három méteres átmérőjű szikláktól a Margitszigetnél is nagyobb földdarabokig terjedő skálán. A hidroplán a vízre ereszkedik, s az egyik szigetecskéről motorcsónakon siet elénk házigazdánk. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a magyar küldötteket a különböző pártok családlátogatásokra invitálták. Minket az SKDL, a Finn Nép Demokratikus Uniója hívott meg. (Az SKDL, a finn Népfront a kommunistákat, a baloldali szociáldemokratákat és az úgynevezett „kultúrradikálisokat” egyesíti — utóbbiak azok a pártonkívüli értelmiségiek, művészek, akik tudatos harcot folytatnak a kapitalizmus ellen.) A délután szaunázással kezdődött (90 fok, esküszöm, meg se kottyant!), s a tündéri kis faházban lakmározással folytatódott. Nem tudom, milyen információkat szerezhettek be a háziak a magyarok étvágyáról, de tény, hogy első fogásként minden egyes vendég egy egész sült csirkét kapott... Az igazi program, a baráti „kérdezz-felelek játék” csak ezután következett. Egy szakmunkás költségvetése Markus Kaisla, a családfő. Turku város szolgáltató vállalatánál hegesztő, Kerttu asszony, a felesége ápolónő. Három gyerekük van: a 19 éves, igen csinos (és ami a finneknél nem éppen gyakori: barna) Tűire most fejezte be a középiskolát, s valószínűleg édesanyja példáját követi a pályaválasztásban, a 16 esztendős Terhi óvónő lesz, s az egyetlen fiú, a 17 éves Jarkko telefonműszerésznek tanul. — TURKUI TALÁLKOZÁSOK — 4 mikrofon és a balsikerű matiné m r 6