Ország-Világ, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-14 / 46. szám
Aki megjárta már Monty Hall iskoláját, azt nem érheti meglepetés Disneylandben, Marinelandben, vagy a Lion Country Safari területén. Mindhárom show-ban sajátos kaliforniai módon keveredik az értékes és az értéktelen, az olcsó vurstli és a pompás szórakozás. Maradéktalan örömet csak az Oroszlánföldre tett látogatás első szakasza jelentett. Az Oroszlánföld, azaz a Lion Country Safari, Los Angeles központjától hatvanöt kilométernyire délre fekszik, s itt éldegél természetes életkörülmények között a világ legnagyobb afrikai állatkollekciója. Oroszlánföldre csakis autóval, illetve kizárólag nyithatatlan tetejű, légkondicionált kocsival szabad behajtani, mert az autó a látogató ketrece. Vagyis Oroszlánföld az ideális állatkert : az állatok szabadon kó-szálnak, az ember van rács mögé zárva. Az autók lépésben hajtanak, meg-megállnak a széles utakon, miközben struccok kopogtatnak be csőrükkel az ablakon, gepárdok húznak el, akár a szélvész, zsiráfok imbolyognak mellettünk. Az elefántnak sem fenékig tejfel Szerencsések voltunk, mert tanúi lehettünk két fiatal elefánt szerelmi aktusának. Meg bűvölten néztük a jelenetet, amely csakhamar veszélyessé vált, mert mire észhez kaptunk, a hím már felénk szorította a nőstényt, s az kis híján rátérdelt az autónk hűtőjére. Ekkor jelent meg zebracsíkos dzsipjével az egyik állatőr, s véget vetett az idillnek. A csalódott elefántifjú bánatosan trombitálva távozott, s ebből derült ki, hogy az állatoknak a látogatók dollárjaira alapozott Oroszlánföldön sem fenékig tejfel. Amikor megérkeztünk az oroszlánokhoz, aznapi pártfogóm, Bill az újságíró, izgatottan oldalba bökött: „Nézd, Frazier!” Néztem, de csak egy molyrágta, vénséges vén oroszlánt láttam, amint reszkető mellső lábait tétován mozgatva indult az ebédszállító dzsip felé. Fiatal nőstények egész falkája követte. — Sohat — válaszoltam, ami a honi „na és?” viszonylag pontos szinonimája. . Bill barátom nem fortyant fel, hanem felismervén, hogy „vidéki fiúval” van dolga, barátságosan kioktatott, miszerint Nagy Los Angeles legnépszerűbb polgárát van módom megfigyelni. Frazier története tipikus amerikai sikersztori: Mit tud Frazier ? Egy vándorcirkusz meg akart szabadulni fogatlan, totyogó oroszlánjától, Fraziertől, s a Lion Contry Safari hajlandó volt befogadni szegény öreget — hadd totyogjon még néhány hónapig a napon, érezze jól magát kollégái és kolléginái körében. Frazier nem fiatalodott meg a természetes környezetben, de fény derült egy káprázatos tulajdonságára, amelyet cirkuszi pályafutása során — úgy tűnik — nem volt módjában kibontakoztatni. Frazierért bolondultak az oroszlánnők, máris két tucattal szaporította az oroszlánállományt, és sajtója a politikusokéval vetekszik. Miután kellőképpen gyönyörködtünk az „öreg oroszlán nem vén oroszlán”mondást oly frappánsan illusztráló, bár jelenlétemben csak vitamindús ebédjét fogyasztó sörényes férfiúban, meglátogattuk Oroszlánföld elmaradhatatlan anzikszáruházát, s ezen belül a csak nemrégiben létesített külön Frazier-osztályt. Volt itt Frazier minden mennyiségben: pléhből, porcelánból, agyagból, üvegből, pindurka, nagy és szinte életnagyságú, két dollártól kétszáz A jövő országa — Disneyland, a szupervurstli egyik látványossága öreg oroszlán nem vén oroszlán — Frazier háreme élén A delfinnek is meg kell dolgoznia a mindennapi betevő falatért 14 0 SÖRÉNYES ELNÖKJELÖLT